A griffend�les, aki f�lig lehunyt szemmel Perselus v�ll�n nyugtatta a fej�t, kiegyenesedett.

Tekintet�vel a f�rfi tekintet�be m�lyedt, akivel ezt a kiv�teles pillanatot megosztotta. Fekete pupill�i kit�gultak, �s ett�l melegen f�nylett, ragyogott a tekintete.

- Perselus… - s�hajtott a l�ny, majd r�mosolygott �s megcs�kolta l�gyan, gyeng�den.

Ebben a pillanatban Perselus finoman bel�hatolt. Hermione alig �rzett f�jdalmat. Persze nem volt t�l kellemes, de a partnere t�relmes volt, �gy a l�ny hamar hozz�szokott, hogy mag�ban �rezze. Nem sokkal k�s�bb a f�rfi �vatosan mozogni kezdett benne. �s Hermione ekkor megtudta, hogy ez bizony sokkal jobb, mint a Vingardium Leviosa!

Hermione m�r semmi m�sra nem tudott gondolni, csak erre az emberre, aki sz�m�ra eddig ismeretlen �r�met okozott neki. Szerette az illat�t, a test�t, a melegs�g�t. Mintha most l�tta volna el�sz�r. M�r nem az ut�latos Piton professzor volt, hanem egyszer�en csak Perselus… Milyen csod�latos volt hallani, ahogy id�nk�nt felny�g, tudva, hogy ezt � v�ltja ki bel�le!

L�baival �tkulcsolta professzora derek�t, hogy m�g k�zelebb ker�ljenek egym�shoz. Moh�n cs�kolta a nyak�t, mik�zben Perselus is egyre hevesebb lett. M�g n�h�ny l�k�s, �s a l�ny nem b�rta tov�bb. Behunyta a szem�t, �s hangosan felki�ltott, k�rmeit szeret�je h�t�ba m�lyesztve.

Perselus felny�g�tt a l�ny reakci�ja l�tt�n. Er�teljesen megmarkolta a fenek�t, �s messzebb tette az asztalon. Hermione mag�t�l �rtet�d� mozdulattal ny�lt el, mik�zben Perselus f�l�je hajolt. Minden sokkal intenz�vebb lett, �s a f�rfi boldogan hallgatta szeret�je ki�lt�sait, ahogy a nev�t ism�telgette. Hermione k�vetkez� orgazmusa ut�n Perselus sem b�rta tov�bb, �s k�vette a l�nyt.

s testem testeden
olyan neh�z, ak�r egy l�tetem

nem tudjuk m�r, m�g �s t�bb�,
hogy l�tezik-e,
amikor a szerelem olvaszt eggy� minket,
ahogy m�sokat a h�bor�, az a h�bor�,
amiben �n vagyok a k�zleg�ny,
aki meghal, aki a legf�bb vesztes.

Zih�lva borult r� a l�nyra, aki hasonl�an kifulladt a forr� szeretkez�st�l. Hermione �rezte, ahogy �jra fellobban benne a v�gy, de �gy t�nt, Perselusnak el�g volt, mert lassan elh�z�dott t�le, majd �t is felseg�tette.

N�h�ny percig csak n�zt�k egym�st, majd hirtelen �gy t�nt, mindketten r��brednek, mit is tettek.

- � Istenem! – Mormolta Perselus hitetlenkedve. – M�gis mit csin�ltunk?!

Kez�vel idegesen a haj�ba t�rt, kisim�tva azt az arc�b�l.

- Tan�r �r?

Hermion�nak is sokkal tiszt�bb lett a feje, mint azel�tt, annak ellen�re, hogy �rzett m�g n�mi melegs�get l�bai k�zt, �s szem�ben is ott csillogott m�g a v�gy marad�ka.

Perselus vadul f�lmarkolta nadr�gj�t, majd sietve mag�ra �lt�tte. H�tat ford�tott tan�tv�ny�nak, �s szemeivel a tantermet p�szt�zta, m�g v�g�l pillant�sa meg�llapodott a f�ldre ki�ml�tt finom poron. Elk�romkodta mag�t.

Hermione id�k�zben felkelt, megigaz�totta a szokny�j�t, �s f�lvette feh�r bl�z�t. �pp v�gzett a begombol�s�val, mikor szeret�je mell� �rt.

- Mi volt ez?

Perselus r�n�zett, de nem v�laszolt. Lehajolt, hogy meg�rintse a r�zsasz�n port.

- Tudja, mi ez, Miss Granger?

Hermione r�n�zett a r�zsasz�n porra, �s az ajk�ba harapott.

- A vonzalom pora, nem?

- Pontosan – b�lintott Piton. – �s azt tudja-e, hogy mihez �s mi�rt haszn�lj�k?

- A szerelmi b�… �, professzor, ez�rt volt, hogy… sz�val hogy mi…

- Igen.

A f�rfi n�h�ny percig m�g a port n�zte, majd f�lkelt, a p�lc�j��rt ny�lt �s egy int�ssel elt�ntette.

- Tiszta �llapotban ez a por nagyon er�s – magyar�zta. – �ltal�ban arra haszn�lj�k, hogy a k�t kiv�lasztott szem�lyt k�zelebb hozza egym�shoz szerelmi b�jital seg�ts�g�vel, hogy vonz�djanak egym�shoz, de k�zvetlen�l bel�legezve el�g… heves, k�zvetlen �s azonnali reakci�kat okoz.

�jb�l k�romkodott, mire Hermione �sszerezzent.

- Az �ll�somat kock�ztatom ezzel!

M�r ink�bb mag�hoz besz�lt, nem Hermion�hoz, de a l�ny am�gy sem igaz�n figyelt r�. Ha Pitonnak az �ll�sa forog kock�n, akkor �t is sim�n kicsaphatj�k! Nem! Ez nem t�rt�nhet meg… nem szabad megt�rt�nnie!! Senkinek sem kell megtudnia! �s v�g�l is, nem teljesen akaratuk ellen�re t�rt�nt a dolog, sz�val…

- Egy di�kkal! Hogy tehettem ezt egy di�kommal?! Milyen egy barom vagyok, a francba is!

- Professzor?

- Mi van? – Ki�ltott r� idegesen.

Hermione megdermedt a hangj�t�l. Az el�tte �ll� f�rfi m�r val�ban Piton volt, a Roxfort annyira ut�lt b�jitaltan�ra. Semmi k�ze sem volt ahhoz az emberhez, aki alig n�h�ny perce m�g �gy szeretgette �t.

Perselus egyb�l �szrevette Hermione reakci�j�t, �s d�h�s lett mag�ra… na j�, csak majdnem. Mondott volna m�g valamit, de a l�ny f�lbeszak�totta:

- Miss…

- Professzor, senki sem fogja megtudni!

- Hogy?

Piton hitetlenkedve n�zte.

- H�t – kezdte Hermione – nem �rtem, mi�rt besz�ln�nk r�la? Senkinek sem kell tudnia! Akarom mondani, szem�ly szerint �n nem sajn�lom… Vagyis hogy hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy nem tetszett…

Hermione elpirult saj�t szavait�l. Alig hitte el, hogy ilyesmiket mondott.

- Maga nem akarja elvesz�teni az �ll�s�t, �n pedig nem akarom, hogy kicsapjanak. R�ad�sul odakint h�bor� van! Mindketten csak nyer�nk azzal, ha nem sz�lunk r�la senkinek, nem gondolja?

Perselus elk�pedve n�zte di�kj�t. El nem tudta k�pzelni, hogy a l�ny ilyen k�nnyen elfogadta, hogy egy szenved�lyes est�t t�lt�tt vele. R�ad�sul azt is bevallotta, hogy �lvezte, �s hogy nem b�n semmit!? �ssze kellett szednie mag�t, miel�tt folytatni tudta volna a besz�lget�st.

- Azt akarja mondani, hogy beleegyezne abba, hogy �gy tegy�nk, mintha ez az este soha nem is lett volna, �s semmi sem t�rt�nt volna?

- Igen – v�laszolta Hermione egy kis gondolkod�s ut�n.

� ugyan azt nem mondta, hogy t�r�lj�k el az este eml�k�t is, de err�l Pitonnak nem kellett tudnia.

- Rendben – v�laszolta Piton felh�zott szem�ld�kkel, elk�pedve.

Hermione elmosolyodott az arckifejez�s�n.

- �ll az alku?

- �ll az alku.

Azzal kezet fogtak, megfogadva, hogy nem keverik egym�st bajba.

- Rendben. ���… mondja, tan�r �r, v�get �rt a b�ntet�feladatom?  

Piton k�b�n pislogott. B�ntet�feladat??

- Igen! Igen, persze, t�nj�n innen!

Hermione nem tudott meg�llni egy mosolyt. Gyorsan �sszeszedte a holmij�t, �s hamar elillant. Ez ut�n az este ut�n senki �s semmi nem fogja tudni bebizony�tani, hogy mi t�rt�nt! Vagy legal�bbis akkor ezt hitt�k…

M�lyen Sk�cia sz�v�ben, egy gy�ny�r�s�ges var�zsl�iskol�ban Perselus verejt�kben �szva riadt f�l. M�r megint ez az �lom! Ny�r eleje �ta mindig ugyanezt �lmodja… egy igencsak zavarba ejt� este eml�k�t. Perselus nem tudta elfelejteni di�kj�t, �s rettegett a tan�vkezd�st�l, a napt�l, amikor �jra l�tnia kell majd �t.

Egyfolyt�ban r�la �lmodott, r� gondolt az�ta a bizonyos este �ta, amikor felk�n�lta mag�t neki. Mindv�gig azt ism�telgette mag�ban, hogy a l�ny nem volt mag�n�l, �s hogy ez sose t�rt�nne meg �jra, m�gsem tudta elfelejteni a b�r�t, a melegs�g�t, az illat�t, a mozdulatait, a tekintet�t. Mindez m�r teljesen bel�iv�dott.

Milyen szenved�lyes volt! Soha nem tal�lkozott m�g egy ennyire t�zes n�vel, mint ez a kis griffend�les. Igen, ott volt a por, de m�g ha ett�l a gondolatait �s mozdulatait nem is tudta ir�ny�tani, a viselked�s�t alapvet�en nem befoly�solta. Hermione Granger val�ban ilyen szenved�lyes a szerelemben, �s a f�rfi tudta: elmondhatja mag�r�l, hogy � az egyetlen, aki a kis dr�gak� eme oldal�t ismeri.

 /eredeti dalsz�veg: Que je t’aime de Johnny Holiday/

Harmadik fejezet