Harry Potter, a „kis t�l�l�”, „a mi megment�nk”, „az �j s�t�tnagy�r”. Ilyen, �s ehhez hasonl� szalagc�mekkel jelentek meg a k�l�nb�z� var�zsl�lapok. De Harry nem �rezte, hogy k�l�nleges lenne, �ppen ellenkez�leg, mindig szokv�nyos �letet akart csal�ddal �s bar�tokkal. Most az �gy�n fek�dt, �s a plafont b�multa, k�b�n. Tette ezt szinte nap, mint nap az�ta, hogy Voldemort visszat�rt �s elkezd�d�tt a ny�ri vak�ci�. Nem �rtette mi�rt v�rnak nagy dolgokat t�le, holott �let�t csak egy mugli sz�let�s� boszork�ny szeretetteljes �nfel�ldoz�s�nak k�sz�nheti, aki fel�ldozta mag�t �rte, a fi��rt. Ennek a szeretetnek k�sz�nheti, hogy most itt fekhet depresszi�san, kil�t�stalanul �s k�b�n belet�r�dve abba, hogy val�sz�n�leg nem fog sok�ig �lni, mert Voldemort b�rmikor v�gezhet vele. Ilyen, �s ehhez hasonl� gondolatok kergett�k egym�st a fej�ben, mikor meghallotta Petunia n�ni hangj�t.

- Harry! Alszol? Eleget lust�lkodt�l! K�sz az eb�d!- csend�lt a n�ni inger�lts�gt�l sem mentes, parancsol� hangja.

- Mindj�rt, Pet�nia n�ni!- kiab�lt le kelletlen�l.

Felkelt �s kiment a f�rd�szob�ba, hogy valamennyire rendbe szedje mag�t. Ekkor szinte h�trah�k�lt, mikor megl�tta saj�t t�k�rk�p�t. S�padt volt, arca elgy�t�rt, beesett, de ez nem is volt meglep�, mert a sz�rny� esem�nyek �ta szinte mindennap megj�rta a temet�t. De m�g sem ez volt a legmeglep�bb sz�m�ra, hanem az, hogy arc�n elmaszatol�dott k�nnycseppek csillogtak, �s a szem�ben is csak belet�r�d�s l�tszott. Azt�n r�j�tt minek a k�nnyei ezek, a b�ntudat k�nnyei, �s ez annyira f�jt, hogy majdnem felki�ltott. S�t�t gondolatok f�rk�ztek az agy�ba, Cedric arca, amint �veges szemmel n�z a semmibe… De v�g�l elhessegette ezeket, a gondolatokat, �s megmosta az arc�t, v�gigsim�tott rakonc�tlan sz�nfekete f�rtjein, majd visszament a szob�j�ba �s �t�lt�z�tt. V�g�l vonakodva b�r, de lement a l�pcs�n. Dursley�ket m�r az eb�dl�ben tal�lta.

- �, csakhogy megtisztelsz minket a jelenl�teddel fi�!- sz�lt g�nyosan Vernon Dursley �s arca m�r megint a j�l ismert paprikav�r�s sz�nben j�tszott.

- �gy d�nt�tt�l, hogy eg�sz ny�ron koplalsz, �s azt�n sz�lsz annak a bolond �regembernek, hogy rosszul b�nunk veled, heh!- folytatta a sz��radatot a b�csi.

- Vernon!- Ki�ltott els�padva a n�ni.

De ez feleslegesnek bizonyult, mert Harry csendben le�lt �s szedett mag�nak a levesb�l. Dursley�k csod�lkoztak ezen, de nem tett�k sz�v�. Harry m�r k�t hete „otthon” volt, de nem volt semmilyen veszeked�s, vagy stikli �s ez a csal�dot gyanakv�ssal t�lt�tte el.

Ha tudn�tok…- gondolta Harry, de nem tette sz�v�. Az eb�d t�bbi r�sz�ben senki sem sz�lalt meg, de a fesz�lts�g tapinthat� volt, �gy Harry meg se v�rva, hogy Dursley�k az eb�det befejezz�k visszament a szob�j�ba. Levetette mag�t az �gyra �s nem sok�ra m�ly �lomba zuhant.

�t �ra t�jban hangos kopog�s riasztotta fel.

- Mindj�rt felkelek Pet�nia n�ni!- motyogta f�l�lomban.

De a kopog�s csak nem maradt abba. Harry kinyitotta a szem�t, �s hunyorogva fel�lt az �gyban. Megigaz�totta f�lrecs�szott szem�veg�t, ekkor �szre vette, hogy nem Dursley�k zaklatj�k, hanem Hedvig kopog t�relmetlen�l az ablakon.  Mellette egy feete kismad�r, Harry meg�llap�t�sa szerint, egy szajk� gubbasztott, k�l�nleges madarakhoz nem ill� tart�ssal, a feje b�bj�n pedig egy jellegzetes v�r�s folt volt. Harry felk�sz�l�dott, �s kinyitotta az ablakot. A k�t mad�r egyenesen az �gyra rep�lt. A fi� visszament �s le�lt mell�j�k. Ekkor a kis fekete mad�r l�b�n egy apr� pergamentekercset vett �szre, leoldotta, �s olvasni kezdte a levelet.

Kedves Harry!

Lehet, hogy el�sz�r meg fogsz lep�dni att�l, amit �rok, de nem akarom itt a szob�dban felfedni magam, nehogy a muglik megl�ssanak. K�rlek, gyere le a h�zatok k�zel�ben l�v� parkba, ahov� szinte mindennap j�rsz.

Bar�tod: Ginny Weasley

P.S.: Amikor a m�sodik �ved el�tti ny�ron n�lunk volt�l mindig zavarban voltam a jelenl�tedben, ez�rt egyik reggel belek�ny�k�ltem a vajtart�ba, amit csak te vett�l �szre. Megnyugtat�an r�m is n�zt�l, �n meg elv�r�s�dtem. Ezt csak az�rt �rom, hogy elhidd t�nyleg �n vagyok az. Seg�teni akarok. Ron �s Hermione m�r tervezt�k, hogy elj�nnek hozz�d, de anya rajtakapta �ket, amikor �ppen err�l besz�ltek, �s k�sz�l�dtek, ez�rt figyel�b�b�jt bocs�tott minden helys�gre a h�zban, ahol most lakunk, b�r �n most nem lakom ott, k�l�nben most nem lehetn�k itt. A t�bbit szem�lyesen. V�rlak!

Harry t�bbsz�r v�gig futott a sorokon, �s egyre �rtetlenebb�l b�multa a pergament. A mad�rka t�relmetlen�l h�zg�lni kezdte a ruh�ja ujj�t.

- H�, hagyj b�k�n!- mondta a mad�rnak halkan, de az folytatta.

Harry ezt megel�gelve elh�zta a kez�t, �s elindult kifel� a szob�b�l, le a l�pcs�n. Az el�szob�ban a n�nik�j�t tal�lta, aki �ppen takar�tott. Harry viszont nem t�r�d�tt vele, hanem elindult az ajt� fel�. Hedvig �s a kismad�r, pedig kirep�ltek az ablakon egyenesen a park fel�.

- Te meg hov� m�sz?- �ll�totta meg Petunia hangja.

- El - felelte kurt�n, majd kil�pett az ajt�n.

A n�ni m�g ut�na kiab�lt valamit, de nem t�r�d�tt vele. Csak egy dolog �rdekelte az, hogy v�gre l�thassa Ginnyt, �s megtudja mi ez az eg�sz. �tv�gott a Privet Drive-on, �s k�zben Ronra �s Hermion�ra gondolt. Esz�be jutottak bar�tn�je level�nek szavai „Nem mondhatunk semmi �rdemlegeset… sok a dolgunk…” H�t persze fortyant fel mag�ban nekik k�nny�, hisz Voldemort nem �ket akarja. De azt�n esz�be jutottak Sirius szavai is „Tudom, hogy k�nl�dsz… Ne tegy�l semmi meggondolatlans�got…” Ezek a szavak megnyugtatt�k, �gy a harag hely�t bizonytalans�g vette �t. Ilyen kavarg� gondolatokkal �rkezett meg a parkba. De csal�dnia kellett, mert a parkban csak a bagly�t �s a kismadarat tal�lta. �gy h�t le�lt egy padra �s b�san maga el� meredt. Hedvig nyugtat�an felhuhogott, �s a v�ll�ra rep�lt, de a kis mad�r nem mozdult csak figyelte Harryt, �s egy k�nnycsepp jelent meg a szem�ben. De kis id� m�lva lesz�llt Harry el� a f�ldre, �s egyszer csak elt�nt. Hely�n egy k�nnyes szem� v�r�s haj� l�ny jelent meg. Ginny Weasley volt az. Harry felugrott a meglepet�st�l olyan hirtelen, hogy Ginny is �nk�ntelen�l h�traugrott. Egy pillanatig csak meredtek egym�sra, de v�g�l Harry megt�rte a csendet.

- Hogy �s hogyan?- bukott ki bel�le a k�rd�s.  Ginny sz�tlanul �llt ott egy darabig, majd kit�r�lte a k�nnyeket a szem�b�l, �s v�g�l megsz�lalt.

- Harry! J�l vagy? Nagyon agg�dunk �rted! Nagyon s�padt �s sov�ny vagy - sz�lt remeg� hangon.

- J�l vagyok, ne agg�dj!- f�llentette az. – De elt�rt�l a k�rd�semt�l, hogy csin�ltad.

- Ja, az - ocs�dott fel gondolataib�l a l�ny. – Ne agg�dj, m�r r�g�ta tanulm�nyozom az anim�gusokr�l sz�l� k�nyveket, �s alaposan felk�sz�ltem miel�tt kipr�b�ltam volna. El�sz�r tavasszal siker�lt a Tiltott Rengeteg egy eldugott barlangj�ban. Nagyon…- de nem tudta befejezni, mert Harry a szav�ba v�gott.

- De Ginny ez nagyon vesz�lyes! Mi lett volna, ha rosszul s�l el? Szeg�ny Mrs. Weasley, ha tudn�, hogy Fredre �s George-ra �t�tt�l.- s�hajtott Harry.

- Jaj, ne csin�ld m�r Harry! Nem olyan nagy �gy.- v�gott vissza Ginny.

- Nem nagy �gy! Ha valami balul �t�tt volna ki meg is, halhatt�l volna.- tette hozz� aggodalmasan.

- De nem t�rt�nt ilyen �s k�l�nben is… na mindegy…- hagyta r� Ginny.

- Egy�bk�nt van valami h�r Voldemortr�l?- v�ltott t�m�t Harry.

- Nem, �gy l�tszik, megh�zza mag�t, legal�bb is ap��k szerint.- v�laszolt tan�cstalanul a l�ny.

- Persze! Higgyem is el! Mikor ti ott lehettek, �n meg itt kuksolhatok Dursley�kn�l k�ts�gek k�z�tt!- torkolta le a megszeppent l�nyt.

- Harry nem az�rt j�ttem, hogy veszekedj�nk, �s k�l�nben is nem tudunk semmit, mivel minket nem engednek be a gy�l�sekre, any��k pedig nem mondanak semmit. Sajn�lom Harry!- tette m�g hozz� a fi� d�h�s arc�t l�tva.

Harry d�he lassan elp�rolgott, bocs�natk�r�en a l�ny szem�be n�zett �s halkan megsz�lalt.

- Bocs�ss meg nekem �n csak…- de nem tudta fojtatni, mert elszorult a torka, de Ginny nem sz�lalt meg, hanem v�rta, hogy fojtassa. Harry f�rk�sz�n n�zett a l�ny szem�be, majd megsz�lalt.

- Ugye a sz�leid �s Ron nem tudj�k, hogy itt vagy?- mondta aggodalmasan. Erre egy kurta fejr�z�s volt a v�lasz. – �, Ginny nem akarom, hogy bajod essen miattam! Haza k�ne menned!

- Nem.- j�tt a kurta, de hat�rozott v�lasz, majd fojtatta. – Egy h�napig egy bar�tn�mn�l vagyok. Seg�tek neki ezt-azt. Falaz nekem.- mondta Ginny.

- De Ginny el�bb, hogy anim�gus vagy most meg ez. Mi�rt hazudsz a sz�leidnek?- fakadt ki Harry.

- Nem hazudtam, csak nem mondtam el nekik mindent, ez minden. De f�lre a tr�f�val Harry az�rt j�ttem, mert l�tni akartalak. Nem tudom elviselni, hogy egyed�l szenvedsz - hadarta a l�ny �s Harry �szrevette, hogy egyre jobban zavarban van.

- J�, hogy itt vagy, de nem tartom helyesnek, hogy a sz�leid nem tudnak r�la. M�g bajod esik - v�laszolta most m�r kev�sb� agg�dva.

- Nem s�t�lunk?- k�rdezte Ginny.

- De- v�laszolta Harry.

Az este h�tral�v� r�sz�t kellemes besz�lget�ssel t�lt�tt�k. kviddicsr�l, Ronr�l, az ikrekr�l, Hemion�r�l �s a Roxfortr�l. V�g�l elj�tt a b�cs�z�s ideje, de Harryt nem hagyta nyugodni egy k�rd�s.

- Kin�l laksz? �ruld el!- bukott ki bel�le a k�rd�s, ami kiss� k�vetel�dz�re siker�lt.

- Egy Tonks nev� aurorn�l. Tonks a F�nix Rendj�nek tagja, amit Dumbledore alap�tott. Ez egy Tudodki �s k�vet�i ellen alakult csoport. Tonks ismeri a sz�leimet �s Dumbledoret, de nem mondja el nekik a titkomat, �s k�rlek te, se tedd.- k�rte. – M�g Ronnak �s Hermion�nak se - tette m�g hozz�.

- Ez a Tonks hogy szerzett tudom�st r�la?- k�rdezte Harry gyanakodva.

- Megl�tott, amikor gyakoroltam m�g a Rend f�hadisz�ll�s�n.  Elmondtam neki az igazat. Hogy… �… Sz�val… De neh�z ez…- hebegte zavartan.

- Mi olyan neh�z? – k�rdezte Harry �rtetlen�l.

- Elmondtam neki, hogy szeretn�lek megl�togatni, melletted lenni �s seg�teni. Meg�rtette ezt, �s felaj�nlotta, hogy seg�t. �n kedvelek Harry �s…- de nem fojtatta, csak les�t�tte a szem�t.

K�nos csend nehezedett a k�t fiatalra, amit v�g�l Harry t�rt meg.

- �n is kedvellek Ginny, de nem tudtam, hogy te is �gy �rzel. Meg… h�t… iz�… sz�val…- kezdte dadogva Harry. – Az igazs�g az.- folytatta egyre jobban zavarba j�ve. - Nem igaz�n tudtam d�nteni �s Cho is bezavart egy kicsit, te pedig m�s fi�kkal l�fr�lt�l, �gy nem igaz�n mertem kezdem�nyezni.- vallotta be sz�gyell�sen.

Ginny v�ratlanul �t�lelte, majd ell�pett t�le, �jra kis mad�rr� v�ltozott, �s fak�pn�l hagyta a megd�bbent Harryt.

Harry m�g egy darabig megk�v�lten �llt ott, de azt�n felocs�dott, �s elindult hazafel�. Olyan �rz�sek kavarogtak benne, amelyek Voldemort visszat�r�se �ta egyszer sem. A felh�tlen boldogs�g, �s az �ltet� rem�ny �rz�sei voltak ezek. �gy �rkezet haza, mosolyogva, Ginny l�togat�sa miatt b�dultan. Gondolataib�l a b�csik�ja d�h�s hangja z�kkentette ki:

- Hogy mert�l Dudley ut�n haza j�nni! Te semmire kell�! – tajt�kzott Vernon szilvak�k arccal.

- Bo… bo… bocs�nat! Ne… Nem fordul el� t�bbet. – mondta Harry halkan, kiss� dadogva.

- H�t nem is k�ly�k, mert ha nem embereled meg magad, t�bbet nem mehetsz ki a h�zb�l a ny�r h�tra l�v� r�sz�ben. Most pedig menj a szob�dba! Ma nem kapsz vacsor�t! – szitkoz�dott tov�bb, a kez�t lengetve Harry fel�, Dudley �s Petunia n�ni nagy �r�m�re.

- M�r itt sem vagyok. – v�laszolta Harry, �s felbaktatott a l�pcs�n Vernon b�csi diadalmas tekintet�vel k�s�rve.

De Harry j�kedv�t most m�g sz�z dementor se tudta volna elvenni. Most az egyszer nem haragudott Dursley�kre, s�t m�g �r�lt is, hogy nem kell a t�rsas�gukban lennie. �t�lt�z�tt, majd �lmodozva heveredett le az �gyra, �s hamarosan elaludt. Most el�sz�r a ny�ri sz�net kezdete �ta nem a temet� sejlett fel �lm�ban, hanem egy csod�latos park, ahol Ginnyvel s�t�lt, �s ahol visszhangzott a felh�tlen nevet�s.

Reggel kipihenten �bredt, �s az �jjeli szekr�nyen egy r�vid lev�l v�rta:

Szia!

Holnap is v�rlak a parkban.

                           Ginny

Harry besz�vta azt a kellemes vir�gillatot, amit a lev�l �rasztott, majd �sszehajtogatta, �s gondosan a bar�tait�l kapott t�bbi lev�l k�z� rejtette. Fel�lt�z�tt, �s dudor�szva lement reggelizni.

- H�t neked meg mit�l van ilyen j� kedved? ! – k�rdezte a b�csi k�sz�n�s helyet.

Harry v�laszk�nt csak v�llat vont, �s le�lt reggelizni.

- Mindj�rt nem lesz ilyen j� kedve, ha elmondom, ma milyen feladatok v�rnak r�. – mondta fanyar mosollyal a k�p�n a n�ni.

- �llok el�be! – v�laszolta keletlen�l.

- Helyes! Akkor leny�rod a f�vet, megny�rod a s�v�nyt, majd takar�tasz a h�zban. Ha v�gezt�l csak az ut�n, mehetsz el s�t�lni – fordult nevet�sbe a n�ni mosolya.

- De h�t a h�z kitakar�t�sa, �s a t�bbi vagy k�t nap! – fakadt ki Harry.

- Akkor azt aj�nlom, kezdj hozz�, k�l�nben az eg�sz nyarat itt t�ltheted! – f�rmedt r� Vernon b�csi.

- Igen, Vernon b�csi – mondta Harry megad�an.

Harry s�hajtozva elindult az udvarra, ahol Petunia n�ni b�cs�zott el, az �pp munk�ba indul�, �s m�g mindig �nel�g�lt k�pet v�g� Vernon b�csit�l. Harry el�sz�r belekezdett a kinti munk�kba. El�sz�r leny�rta a f�vet, majd a s�v�nyt, �s mag�t is meglepve nagyon hamar v�gzett, pedig csak lassan tudott haladni, mert vigy�znia kellett Petunia n�ni vir�gaira. Bement h�t a h�zba, hogy elkezdje a benti munk�t, de Petunia n�ni r�f�rmedt:

- Megmondtam, csak akkor j�hetsz be, ha k�szen vagy! Mars kifel� dolgozni!

- V�geztem – v�laszolta kurt�n Harry.

- Nekem te ne hazudj! – f�rmedt r�, �s kitess�kelte Harryt az ajt�n.

De odakinn, Petunia n�ni nagy d�bbenet�re, a t�k�letesen lev�gott f� �s s�v�ny v�rta. Gyanakodva n�zett Harryre, de csak ennyit sz�lt:

- Gyere be a h�zba �s kezdj hozz�!

Harry hozz�kezdett a takar�t�shoz, Dudley pedig valamilyen �r�ggyel elment otthonr�l. Harry a takar�t�ssal nehezebben haladt, �s eb�dre is csak egy szelet vajas kenyeret kapott. Mikor v�gzett cs�ggedten ment fel a szob�j�ba m�g Ginnyr�l is megfeledkezett, �gy majdnem felki�ltott mikor ott tal�lta a l�nyt. Ginny mosolygott a zavar�n.

- Szia! Mivel nem j�tt�l, ez�rt �gy gondoltam elj�v�k hozz�d – �dv�z�lte Ginny.

- Bocs�nat Ginny, de Petunia n�ni velem v�geztette el az �sszes h�zimunk�t, �s teljesen elfelejtettem – �lt le f�radtan Ginny mell� az �gyra �s megfogta a l�ny kez�t.

- Nem haragszom. Egy�bk�nt �n sem maradhatok, mert any��k vacsor�ra j�nnek Tonkshoz, �gyhogy vissza kell mennem.

An�lk�l, hogy Harry v�laszolhatott volna egy puszit nyomott Harry arc�ra, �s m�r mad�rk�nt kirep�lt az ablakon.

K�vetkez� fejezet