- �lj�n le, Potter. �gy n�z ki, mint aki kar�t nyelt… Maga is, Granger kisasszony. Nos, halljuk, mi sz�l hozta erre magukat, a var�zsl� t�rsadalom m�lt�n nagyra becs�lt h�seit? Akik nem �tallottak a gy�zedelmes nap ut�n �nfej�en �gy d�nteni, hogy ahelyett, hogy kamatoztatn�k tud�sukat az ifj�bb nemzed�k nevel�s�nek dics� olt�r�n, ink�bb elvonulnak, �s a Miniszt�rium poros akt�iba fulladva, haszontalanul tengetik le �rtelmetlen, �s fak� kis �let�k fennmarad� napjait.

- Ez t�nyleg jogos k�rd�s. A v�laszom: b�rmi�rt is j�tt�nk, hiba volt. – Harry felugrott a sz�kr�l, �s a t�le telhet� legd�h�sebb arckifejez�ssel az ajt� fel� fordult. Nem volt hajland� egy m�sodpercig sem tov�bb hallgatni ezt a g�nyos, r�tarti, �s alapb�l igazs�gtalan hangnemet.

- Azt mondtam, �lj�n le!

Harry megmerevedett. A h�t�ba egy hegyes valami f�r�dott.

- Ha csak nem akarja, hogy k�t�z� b�b�jjal a sz�k�hez ragasszam, persze. – A f�rfi hangj�b�l s�t�tt a g�ny. – Mr. Potter, �nt ugyanolyan k�nny� kihozni a sodr�b�l ma is, mint kisdi�k kor�ban. Leny�g�z�.

- J� �rz�s tudni, hogy van, ami sosem v�ltozik – sziszegte v�laszul a fi�, mik�zben szembefordult nem v�rt t�mad�j�val. A p�lca most egyenesen a mell�nek volt szegezve.

Nem n�zett a fegyverre. A vele szemben �ll� szemeit kutatta.

A fekete tal�ros f�rfi nagyj�b�l egy-k�t centivel lehetett magasabb t�le. Nem sokat �regedett, az arc�b�l ugyanaz a kifejez�stelen, maszkszer� �rzelemmentess�g sug�rzott, mint �vekkel ezel�tt.

- Val�ban?

Hosszan m�regett�k egym�st.

A fiatalabbik fesz�lten, �k�lbe szor�tott k�zzel.

Az id�sebbik megemelt szem�ld�kkel, �s furcsa f�lig mosollyal az arc�n.

- Ms. Granger, megk�rhetn�m, hogy hagyjon minket n�gyszemk�zt n�h�ny perc erej�ig Mr. Potterrel? – sz�lalt meg v�g�l az id�sebbik, an�lk�l hogy oldalra pillantott volna.

Hermione �sszeszor�totta az ajkait, de csak b�lintott.
Az ajt�hoz ment.
Hirtelen, mint akinek esz�be jutott valami nagyon fontos dolog, meg�llt, �s t�tov�n Harryre n�zett.

- Harry, ha sz�ks�ged van valamire, vagy v�gezt�l, �n Poppyn�l leszek.

- Rendben.

Az ajt� becsuk�dott.

- Ha j�l eml�kszem, legut�bbi tal�lkoz�sunk alkalm�val el�g �rthet�en k�z�lted velem, hogy soha t�bb� nem akarsz l�tni. Mire v�ljem becses jelenl�tedet szer�ny hajl�komban?

- Ha ez boldogg� tesz, nem az �n �tletem volt, hogy hozz�d forduljunk. – Harry nem tudott megenyh�lni. Fortyogott benne a d�h, �s az eml�kek, amelyeket e falak k�z�tt szerzett, m�g tiszt�n �ltek benne.

- �h, �rtem.

A f�rfi hirtelen mozdulattal megfordult, �s a dolgoz�asztala m�g�tti sz�khez s�t�lt, hogy le�lj�n.

- Ez esetben senki sem tart vissza. Gondolom, megtal�lod a kij�ratot.

Harry mozdulatlanul b�mult maga el�.
Mintha a talpa odaragadt volna a terem k�burkolat�hoz.
Nem tudott szem�vel elszakadni egy apr� reped�st�l, ami a k�vekb�l �ll� padl� egyik darabj�t szelte kereszt�l.

- Mi lenne, ha egyszer az �letben, megpr�b�ln�l embersz�mba venni? – b�kte ki v�g�l eg�szen halkan.

- Azt hiszem ezt rosszul hallottam?

A szob�ban �rezhet�en n�tt a fesz�lts�g.
Az �g� gyerty�k l�ngja egy pillanatra meglibbent.

- Mi lenne, ha egyszer nem csak magaddal foglalkozn�l, �s megpr�b�ln�l tekintettel lenni a k�r�l�tted l�v�kre is? – folytatta, m�g mindig ugyanazt a reped�st b�mulva.

Ez er�s volt.

A f�rfi egy gep�rd gyorsas�g�val ugrott fel a hely�r�l, �s k�vetkez� pillanatban, Harry az asztalnak nyomva tal�lta mag�t, m�g k�t k�z az ing�t markolva durv�n megragadta.

- Ne mer�szelj nekem az �nz�sr�l sz�nokolni! Pont te, aki �gy hagyott itt mindent, mintha mi sem t�rt�nt volna! Hadd eml�keztesselek r�, hogy �n voltam az, aki �veken kereszt�l v�dtem a segged a Nagy�rral szemben. �n voltam az, aki, valah�nyszor ostob�n, �s meggondolatlanul vesz�lybe sodortad magad, mindig a nyomodban volt, hogy megmentsen! �n voltam az, aki a csat�k alkalm�val, az �let�vel j�tszott, csak az�rt, hogy fedezni tudjon! Nos, �s ha m�r itt tartunk, �n voltam az, aki kihozott a Malfoy k�ria pinc�j�b�l k�t h�t gy�tr�d�s ut�n, olyan �llapotban, hogy a saj�t nevedet sem tudtad kiny�gni. – Szikr�z� szemek. A v�kony ajkak el voltak feh�redve a d�ht�l.

- Megfizettem az �r�t!

Az id�sebbik f�rfi keze meglend�lt, �s hangos csattan�ssal, az arc�n landolt.

- Kurva!

Az �t�st�l, Harry feje oldalra billent.
Mikor enyh�lt a szor�t�s a mellkas�n, az arc�hoz ny�lt.
Ujjaival �vatosan megtapogatta a sz�ja sz�l�t, hogy megtudja, v�rzik-e.
Gyilkos pillant�st k�ld�tt a pofon gazd�j�nak, �s nagyot tasz�tott rajta.
Nem volt k�pes egyetlen egy sz�t sem kiny�gni.
Csak el akart t�nni, fel akart sz�v�dni.

- V�rj! – A f�rfi ut�na ny�lt, �s elkapta a karj�t.

- Engedj el! – Harry m�r se nem l�tott, se nem hallott. Ki akarta t�pni mag�t, �s elfutni, mint egy kisgyerek.

- Nem m�sz sehova! – A szor�t�s er�s�d�tt.

- Engedj el, ez f�j!

- Nem, am�g meg nem nyugszol! – �v�lt�tte d�h�sen a f�rfi.

Harry �g� f�lekkel b�mult r�.
Szemei megteltek k�nnyel �s a sz�ja sz�le remegni kezdett.

- M�r nem kell vigy�znod r�m – sz�lt elcsukl� hangon. – Igaz, hogy eredetileg az�rt j�ttem ide, mert erre akartalak megk�rni, de most m�r tudom, hogy… ez hiba volt. M�r akkor tudtam, amikor bel�ptem azon az istenverte ajt�n. Mi nem tudunk norm�lisan kommunik�lni egym�ssal, soha nem is tudtunk. Ha m�gis siker�lt, akkor az csak az�rt volt, mert vagy �n haldokoltam, vagy te k�sz�lt�l a t�lvil�gra.

A f�rfi elengedte a karj�t, �s k�zelebb l�pett hozz�:

- Bolond vagy, Potter.

Erre mit lehet v�laszolni?
Vagy kell-e egy�ltal�n?
�k ketten nagyon j�l tudtak hallgatni.
F�leg, mivel az eddigi tapasztalataik azt mutatt�k, hogy ha besz�lni kezdtek, az egyenl� volt a teljes katasztr�f�val.

- Iszol valamit?

- K�sz. J�l esne.

A semmib�l odalebegett egy �veg, k�t poh�rral.
Miut�n helyet foglaltak, Harry megpr�b�lta kicsit helyre sim�tani a megt�p�zott haj�t, majd a hideg poharat az arc�hoz szor�totta.

- Ne k�m�lj! – A f�rfi t�n�dve n�zte egy ideig, azt�n h�tra d�lt a sz�k�ben. – De el�tte tudni szeretn�m, hogy Granger kisasszony mit tud.

Harry megr�ntotta a v�ll�t, �s lassan belekortyolt az italba.

- Nem sok mindent.

- Az nem is baj. Ha m�st nem, �vatoss�got �gy t�nik tanult�l. Akkor halljam? Mi t�rt�nt?

- Felt�telezem, hogy olvasol �js�got, �gyhogy hadd ne kezdjem a legelej�n.

- Megtisztelsz, hogy olyan sokra tartasz, hogy felt�telezed r�lam, hogy olvasom a pletykarovatot. Ki kell, hogy �br�nd�tsalak. Nem �rdekelnek a szerelmi kalandjaid. – Az utols� mondat ut�lkozva �s hidegen hangzott a f�rfi sz�j�b�l.

Harry k�ptelen volt a f�rfi szem�be n�zni. Megborzongott, �s a pohar�t kezdte fix�rozni.

- Potter, ha nem vagy k�pes egy egyszer� k�rd�sre egyszer�en v�laszolni, akkor…

- Mit akarsz hallani? – Az asztalhoz csapta a pohar�t. A tartalma kil�ttyent, �s keskeny utat tal�lva mag�nak az asztalon, v�kony erecsk�t rajzolva folyt le az asztalr�l.

- Tal�n az igazat. – A f�rfi ves�be l�t� tekintettel tanulm�nyozta az arc�t, az �rz�keny mimik�t, ami brav�rosan k�zvet�tette a fi� lelk�ben d�l� vihar minden hangulat�t. – Malfoy? Miatta j�tt�l? Azt hiszed, seg�thetek?

Harry hirtelen fel�llt, �s az egyik gyertyatart�hoz s�t�lt. Hosszasan b�multa a mozg�kony l�ngot.

- Azt gondolom, hogy te sok mindent tudsz r�lam. Azt is, amit m�s nem. Te ott volt�l. R�szese volt�l. Ha gy�l�l�m is, hogy �gy �rzem magam el�tted, mintha meztelen lenn�k, neked legal�bb nem kell elj�tszanom a norm�lisat.

- Val�ban. – Elgondolkodtat� volt az a hang, ahogy ezt a sz�t kimondta. F�lhajtotta az utols� cseppet a poh�r alj�r�l, �s lassan, egy vad�sz �vatos mozdulataival a fi� h�ta m�g� osont.

Osont, igen, ez a megfelel� kifejez�s. Nem l�pkedett, nem ment. Hangtalan volt. Csak a tal�r suhog� mozg�sa �rulta el a jelenl�t�t. Ak�r egy �jszakai ragadoz��. Olyan k�zel �llt Harryhez, hogy �rezte a testmeleg�t. A forr�s�got, amit a felhev�lt indulatok, az adrenalin, a nyers szenved�ly tett t�k�letess�.

Kiv�dhetetlen.

Ez a helyes sz�.

Potterrel ez a legf�bb baj.

B�rmit is teszel vele, gy�l�lheted, szeretheted, �tverheted, de soha nem lesz sz�modra k�z�mb�s.
�vatosan v�gig sim�totta Harry karj�t, el�rt a v�ll�ig, a nyak�ig. V�gig h�zta az ujjbegyeit a nyakszirtj�t�l az �ll�ig, onnan az ajkakig. A fi� megr�ndult, mintha t�sz�r�s �rte volna.
Nem fordult meg, csup�n lehajtotta a fej�t:

- �lvezed? – k�rdezte alig hallhat�an. H�travettette a fej�t �s megt�maszkodott a f�rfi v�ll�n.

- Mit akarsz hallani, Potter? – A k�nyelmes t�maszt�k v�ratlanul ell�pett m�g�le, �s � elvesztve az egyens�ly�t, megt�ntorodott.

Pillanatnyi zavar�n fel�lkerekedve megfordult, �s teljesen kij�zanodva a f�rfi szem�be n�zett.

- Nem vagyok olyan naiv, hogy �szintes�get v�rjak t�led, �gyhogy felejtsd el. Csak azt szeretn�m tudni, hogy seg�tesz vagy sem.

G�nyos kacaj. Teli �rzelemmel, amit csak � hallott ki az �lca m�g�l. D�h, tehetetlens�g, szarkazmus, cinizmus. F�jdalom.
Egy olyan ember nevet�se, akinek sok �jat m�r nem mutathatsz.

- Potter, ne j�tssz velem, mert megj�rod! �n nem vagyok a… rajong�d. Ha a seg�ts�gem kell, el kell fogadnod a szab�lyaimat. Ha nem, akkor eltakarodsz innen, �s soha t�bb� nem j�ssz vissza.

- Elfogadom – j�tt a gyors v�lasz. Harry nagyot nyelt.

- Elmes�lek neked egy t�rt�netet, Potter. A tanuls�got sz�rd le bel�le magad. – A f�rfi elfordult, �s lass� l�ptekkel a kandall�hoz s�t�lt. - Sok-sok �vvel ezel�tt �lt egy kir�lyl�ny, aki beleszeretett egy vak koldusba. A koldus j� ember volt. Szerette a l�nyt. Valah�nyszor meg�rintette a kir�lyl�ny arc�t, azt mondta, � a leggy�ny�r�bb dolog, amit valaha is kaphatott az �lett�l. Mert a kir�lyl�ny val�ban gy�ny�r� volt. A l�ny feladott mindent, hogy a koldussal lehessen. A vagyon�t, a csal�dj�t, a tr�nt. Elk�lt�z�tt a palot�b�l, �s az erd� sz�l�n �lt a koldussal, egy elhagyott fakunyh�ban. Egyik nap arra t�vedt egy var�zsl�. Sz�ba elegyedett a kir�lyl�nnyal, aki elpanaszolta neki, hogy a f�rfi, akit szeret, sajnos vak. Mindenn�l jobban szerette volna, ha visszat�r a koldus szeme vil�ga. De nem l�tezett gy�gym�d erre a bajra. A var�zsl� megk�rdezte, mit hajland� fel�ldozni az�rt, hogy a szerelme, a koldus visszanyerje a l�t�s�t. A kir�lyl�ny azt mondta, hogy b�rmit. A var�zsl� erre el�rulta neki, hogy � meg tudja gy�gy�tani a f�rfi szem�t. De nem teszi meg ingyen. A l�ny fiatals�g�t, �s sz�ps�g�t k�ri cser�be. Ezen fel�l egy kik�t�se volt, m�gpedig az, hogy a koldus nem tudhatja meg az igazat a cser�r�l. A kir�lyl�ny sz�rnyen elkeseredett, hiszen arra gondolt, hogyha a f�rfi, akit szeret, mikor v�gre megl�tja �t cs�ny�n, �s �regen, el fogja hagyni. K�rt egy nap gondolkod�si id�t. M�snap, mikor tal�lkoztak, a kir�lyl�nynak ki voltak s�rva a szemei. Eg�sz �jjel �bren volt, �s egyre azon j�rt a feje, hogyan tagadhatn� meg a f�rfit�l, akit szeret, a l�t�s �r�m�t, puszta hi�s�gb�l. V�g�l is d�nt�tt. A var�zsl� meggy�gy�totta a koldust. Amikor a koldus l�tni kezdett, azonnal a l�nyt kereste a szem�vel, de amikor megl�tta, hogy az milyen �reg �s ronda, undorodva elford�totta a fej�t, �s el�ld�zte mag�t�l. A kir�lyl�ny elbujdosott, �s soha t�bb� nem tal�lkoztak. De a koldus meggy�gyult, �s csak ez sz�m�t. Nem igaz, Potter?

Harry szemei el�tt egy pillanatra minden elhom�lyosodott. �lmos f�radts�g k�lt�z�tt a v�gtagjaiba. F�l k�zzel megkapaszkodott az asztal lapj�ba.

- Gy�l�llek! – suttogta, �s er�t v�ve mag�n az ajt� fel� indult.

- Ezt igennek veszem! – ki�ltott ut�na a f�rfi.

Harry lenyomta a kilincset, �s megtorpant.

- �rulj el nekem valamit!

- …?

- Hogy jutott�l le, akkor, ott a Malfoy pinc�be? Honnan tudtad, hogy ott vagyok?

A f�rfi r�vetegen n�zett.

- Fogalmazzunk �gy, hogy megfizettem az �r�t.

- �s meg�rte?

- Huszonn�gy �ra, Potter. Egy perccel sem t�bb. A v�laszod�rt megkapod az eny�met.

K�vetkez� fejezet