M�r h�napok teltek el az�ta, hogy a Szellemsz�ll�sra „k�lt�ztem”. Napjaim egyhang�an telnek. Ebbe is belef�sultam, mint mindenbe a bujdos�som kezdete �ta. A depresszi� �jult er�vel t�r r�m. Tomp�n, monotonon l�teztem csup�n. Nem hiszem, hogy valaha az �letben jobban leszek. Egy �l�, rothad� h�sk�teg vagyok, aki lassan elhervad. A sorvad�s meg�ll�thatatlan. Fuldoklok ett�l a semmilyen �lett�l, �s elm�m hal�l�rt ki�lt. A nyugodt, b�k�s hal�l�rt. De nem nyugodhatok. M�g ez sem adatik meg nekem. Hogy is k�rhetem? �s mi�rt? Ehhez sincs jogom. Egyed�l a szenved�s, ami maradt. M�r aludni sem tudok rendesen. Remek. Nem el�g, hogy hi�ba eszek meg sem l�tszik, m�g az alv�st is elveszik t�lem a r�m�lmok. R�m�lmok? B�rcsak azok lenn�nek! De nem ezek k�kem�ny v�zi�k, amelyekkel a dementorok aj�nd�koztak meg. Ez ironikus. „Aj�nd�koztak”. Meg�ll az �sz. Bele v�st�k jeges kacajukat az agyamba, mint egy �kori v�setet a falba. �lve fagyok meg minden egyes alkalommal, mikor e k�pek k�s�rtenek. Azt�n �ltal�ban felriadok, �s lassan visszaalszom.

Most is felriadtam, de az �ltal�nost�l elt�r�en nem tudok visszaaludni. M�g s�t�t van. Csak fekszem a falnak fordulva, �s b�mulok magam el�. �r�kig fekszem �gy, mire virradni kezd.

Fel k�ne kelni? – gondolom tomp�n.

De a gondolatot nem k�vetik a tettek. Fekszem tov�bb. A h�z nyikorog mint mindig. A l�pcs� most szab�ly szer�en recseg, de nem tulajdon�tok neki nagy jelent�s�get, m�r ez sem �rdekel.
Nem tudom tal�n az is j� lenne, ha elkapn�nak. Nem �rdekel.

Hirtelen tompa agyamba bef�rk�zik egy balsejtelem. „Valaki figyel”. Megdermedek az �gyon, amikor bizonyoss�gk�ppen valaki m�s szapora l�gz�s�t hallom a saj�tom pedig elakad. Egy p�r pillanatig nem tudok megmozdulni, majd v�gre siker�l kiengednem az eddig benntartott leveg�t.

Meg k�ne fordulnod, Black – hatol az agyamba az ismeretlen hang.

M�g mindig b�kly�ba k�t a r�m�let. Az izmaim merevek. Az egyik karom teljesen elzsibbadt. Az egyenletes szuszog�s gazd�ja nyugodtan egy helyben �ll, �s nem csap semmi neszt. Megmozdulok. Lassan felemelkedem, de m�g nem fordulok meg. Nem akarok szembe n�zni az ajt�ban �ll� emberrel. Szemreh�ny�sokat �s szitkokat hallgatni egy olyan dolog�rt, amit nem �n tettem, hanem az a semmire kell� csatorna t�ltel�k, akir�l mindenki azt hiszi halott. De ez mindegy, mert nem tudom elker�lni az elker�lhetetlent. Megfordulok �s �gy maradok. A gondolatok kiszorulnak az agyamb�l, mert nem hiszem el, amit l�tok. Ez egyszer�en lehetetlen. Mi�rt j�tt? Nem gy�t�rt m�r eddig is el�g�?

Felemeli a fej�t, mert eddig a fapadl�t b�multa. Belen�z t�grany�lt szemembe, mik�zben kisim�t egy k�sza tincset a szem�b�l. Egyik�nk sem sz�l. A csend nyomaszt�. Azt�n saj�t remeg�, tompa hangomat hallom.

- R�mus? – Mintha nem is a saj�tom lenne, hanem valami k�s�rtet�.

Nem felel, hanem mereven n�z. Most nem m�rges, mint akkor, amikor a b�rt�nben megl�togatott. Nem tudom hova tenni a viselked�s�t. K�sz t�boly. Azt�n az arca v�ltozni kezd. Megenyh�l, a fesz�lts�g lehullik r�la. Arckifejez�se az igazi Remusra kezd hasonl�tani arra, akit annak idej�n a p�lyaudvaron megismertem. Lassan k�zelebb j�n. A falhoz h�z�dom. Minden porcik�m azt s�gja csapda. Megint �nk�nytelen�l is elhagyja a sz�mat egy k�rd�s.

- Kik a Tekerg�k T�rk�p�nek k�sz�t�i? Mivel lehet aktiv�lni a t�rk�pet?

- Holts�p, �gas, F�regfark, �s te Tapmancs. Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok – j�tt a r�vid v�lasz. Egy halv�ny mosoly jelent meg Remus arc�n.

M�g mindig nem b�zom benne. Egyszer�en k�ptelen vagyok. A b�rt�nben tett l�togat�sa, t�l nagy nyomot hagyott bennem. Megindul fel�m, de a hangom meg�ll�tja.

- Maradj ott. Mit akarsz t�lem? – k�rdezem. Hangomba k�ts�gbees�s, �s k�telked�s vegy�l.

- L�tni akartalak – j�n nem t�l meggy�z� v�lasz.

- �, persze, mint a b�rt�nben?! L�tt�l. Mehetsz – mondom mar�an.

- Nem akarlak b�ntani. Besz�lgetni j�ttem.

- Besz�lgetni? Na, ne nevettess. Nem ink�bb meg�lni. A m�ltkor majdnem siker�lt is – a hangom m�r cs�p�g, mint a m�reg. Mar.

- Sirius, ne csin�ld ezt. T�nyleg besz�lni akarok veled, �s seg�teni.

- Seg�teni? Seg�teni! – M�r �v�lt�k. – Rajtam m�r k�s� seg�teni! Ha g�nyol�dni j�tt�l egy emberi roncson, akkor j� helyen j�rsz. N�zz meg j�l! – Akkor m�r el�tte �llok. – Na tetszik a l�tv�ny?!

- Sirius, tudom, hogy nem k�nny� neked. �n…

- Nem k�nny�, hah!

- Nem k�rem, hogy megbocs�ss – mondja halkan.

- Azt lesheted – jegyzem meg ep�sen.

- Hallgass meg, k�rlek.

- Persze, hallgassalak meg, de te persze erre akkor �s ott nem volt�l hajland�. – Ezt m�r �n is csak suttogom.


- Tudom az igazat – jelenti ki.

- �, igen?!

- Tudom, hogy Peter �l, �s azt, hogy �rtatlan vagy. Most m�r hiszek neked.

Elakad a szitok �radat, amit r� akartam z�d�tani, csak b�mulom. Tagjaim megdermednek. Azt mondta hisz nekem?! Ez lehetetlen, vagy m�gsem?! Nem tudom, mit higgyek. N�zek a borosty�n szemekbe, �s rem�nykedek.

- Te t�nyleg hiszel nekem? – A hangom remeg.

- Igen – v�laszolod halkan. Egy k�nny jelenik meg a szemedben, �s �rzem, hogy az �n arcomon is leg�rd�l egy. M�sik nem k�veti, mindketten bel�l s�runk tov�bb, ahogy a f�rfiakn�l szok�s.

- �, Remus. �n…�n , nem is tudom, mit mondjak. De nem kell semmit mondanom. A nyak�ba borulok, �s � �t�lel.

Lassan sz�tv�lunk. Le�l�nk az �gyra. Most veszem csak �szre, hogy Remus egy rozoga h�tizs�kot hozott, amit fel�m ny�jt.

- Ez a ti�d – mondod, mik�zben �n sz�tlanul �tveszem. Kibontom. R�meredek Remusra, �s megk�rdezem.

- Honnan hoztad ezt a sok mindent?

- A Roxfortb�l – v�laszolod, mintha ez lenne a term�szetes.

- Mit keresel Roxfortban? – k�rdezem megr�k�ny�dve.

- SVK-t tan�tok – feleled kurt�n.

- Meg�ll az �sz! De h�t ez fantasztikus! – rikkantom. – Akkor te ugye ismered Harryt? – k�rdem egyre izgatottabban.

- Igen. Megtan�tottam neki a Patr�nus b�b�jt. Nagyon �gyes �s tehets�ges, �s ugyan olyan j� a sz�ve, mint Lilynek. De k�p� is, mint James.


- Csak messzir�l l�ttam – mondom szomor�an. – L�ttam az egyik kviddicsmeccset. Nagyon megijedtem, amikor a dementorok bementek a p�ly�ra.

Remus mosolygott. Arckifejez�s�b�l �t�lve nem lep�d�tt meg azon, hogy bemer�szkedtem a b�rtok ter�let�re.


- Mes�lj m�g Harryr�l – k�rem s�v�rogva.

- Mint mondtam egy kis k�p�, de ugyanakkor kicsit z�rk�zott, �s van egy olyan r�sze, amely egy�ltal�n nem hasonl�t �gasra. Sokkal komolyabb, mint �.

B�logatok. Ez teljesen �rthet�.

Remusszal tov�bb besz�lget�nk. K�zben a t�sk�ban l�v� ennival�b�l falatozom. Iszok a vajs�rb�l is, majd f�lre teszem mondv�n kell k�s�bbre is. Remus lassan menni k�sz�l.
- �r�l�k, hogy tal�lkoztunk – mondja. – Hamarosan �jra elj�v�k. �g�rem.

Meg�lelj�k egym�st. Kik�s�rem a szoba rozoga ajtaj�n. A l�pcs� tetej�r�l n�zem, ahogy le megy a l�pcs�n. A l�pcs� alj�n van, mikor ezt suttogom.

- �n is �r�l�k, �s k�sz�n�m.

Megtorpan. Megfordul, �s r�m mosolyog. Majd elindul, �s elt�nik az alag�tban. M�g egy darabig ott �llok, majd �r�mmel a sz�vemben leheveredek az �gyra, �s h�napok �ta el�sz�r nyugodtan �talszom a d�lel�tt�t.

K�vetkez� fejezet