- Fut�s, Harry! El�g nagy a h�z, van benne mozg�st�r!

Hiszt�rikus nevet�sbe kezdek. Nem, nem nevet�sbe. Vony�tok ak�r egy farkas. �k�lbe szor�tom a kezem, �s el�re-h�tra d�l�ng�lve, �sszecsuklok. De m�g akkor sem b�rom abbahagyni. �, h�tra se n�z.

- Hov� futsz?
- Innen �gysem jutsz ki.

- Ha kitart�an keresed, tal�n m�g megmenteni val�t is tal�lsz errefel�! M�shoz �gysem �rtesz! De h�t ebben lakozik az �ll�t�lagos er�d?! Nem? Potter? M�sokat megmenteni! Csak saj�t magadon vagy k�ptelen seg�teni? He? – Elhallgatok. M�r f�j az �v�lt�s. De ez az �les f�jdalom, ez a bizarr k�nyszer, legy�r bennem minden akaratot. M�r csak remegni van er�m, mint a kocsony�nak. �sszeszor�tott sz�jjal f�jtatok.

Nem. Fogd be! El�g.

El�g.

N�zz a t�k�rbe! N�zz bele, Malfoy.
Mit l�tsz?

Nem akarok. A k�nyszer fura dolog. Amikor k�nyszer�ted magad, hogy eltakard a szemed, mert valami borzalmasat l�tsz, �s ujjaid k�z�l, m�gis lesed a r�met. Ez minek nevezhet�?

A t�k�r. Belegondoltatok valaha is, milyen szerepet j�tszik, az ember �let�ben?
Azt mutatja, ami el�tte van. Nem, nem Edevis t�kr�re gondolok. Csak a szimpla, h�tk�znapi t�k�rre. Ami mindenkinek van a h�z�ban.
Azt mondj�k, vannak a vil�gnak mind a mai napig olyan r�szei, ahol, ha halott van a h�zban, az �sszes t�kr�t le�ntik szesszel, azt�n letakarj�k �ket valami lepellel. Amikor kicsi voltam, �s hallottam r�la, nem �llhattam meg, hogy meg ne k�rdezzem any�mat a dologr�l.
Mi�rt kell letakarni a t�kr�ket? Azt v�laszolta az�rt, mert a h�zb�liek nem akarj�k, hogy visszat�kr�z�dj�n a halott k�pe. Sehogyan sem �rtettem. Mi ebben a l�nyeg? Mi�rt ne t�kr�z�dj�n vissza a halott k�pe?
Mi�rt ne?
Ugyanaz�rt – v�laszolta - ami�rt r�gen a h�zi�llatoknak nem adtak nevet. Akinek nincs neve, azt nem h�vhatod vissza. Ne nevezd nev�n, �s nem tal�l meg. Olyan �si babona ez, mely el�bb sz�letett a muglik kereszt�ny vall�s�n�l, hamarabb Buddh�n�l �s Mohamedn�l.

Most itt �llok el�tte. A t�k�rk�pem sov�ny, az elgy�t�rt arc valahogy idegennek t�nik.
Valamikor p�r perccel ezel�tt m�r elkezdtem �rezni a hideget, ami belemar a csontjaimba, de csak most tudatosodik bennem teljesen. R�zk�dom.
A t�k�rk�pem ironikus arckifejez�ssel b�mul r�m vissza, azt�n egyszer csak, a fizikai t�rv�nyeknek ellentmondva, elfordul t�lem.
Akaratlanul is felki�ltok. Mit tehetek? Fussak? Hov�?
Szemben �llok vele, �s � h�ttal nekem.
Legy�r�m az iszonyatot, �s meredten szemben�zek az elker�lhetetlennel.

- �gy tudunk besz�lgetni. Itt az ideje, nem gondolod?

Valami nagy baj van.
�n tiszt�ban vagyok vele, hogy az elm�m megbomlott.
A naivit�s hossz� �vek �ta elker�l.
Luxus lenne.
Azon a bizonyos �jszak�n egyszer�en �sszeomlott bennem minden. Nincs �pelm�j� ember, aki elviselte volna a l�tv�nyt, az �rz�st, ahogy t�nkreteszik, elveszik t�le az egyetlen fontos, szeretett dolgot, ami, tal�n szentiment�lis sz�noklatnak t�nik, de az �lete �rtelme volt. Ahogy meggyal�znak mindent, ami sz�modra szent.
De a hallucin�ci� m�s.
Ez most val�s�g.
Irracion�lis, de �rezhet�, tapinthat�. �rzem a gondolatait, a szag�t, a l�t�t, az istenverte akarat�t. �s a hangj�t.

- Azok ut�n, hogy meger�szakoltad a szerelmed? Gyal�zatra gondolsz? �n lenn�k a szennyes? Azok ut�n, hogy legyilkolt�l annyi embert? �h! Amikor azt a szuk�t agyonverted, esk�sz�m, b�szke voltam r�d! – Halk kacaj. – Kezdem azt hinni, Lucius t�vedett, amikor azt mondta, nem vagy m�lt� arra, hogy �lland� testet adj nekem. Lehet, hogy meggondolom magam, �s maradok. Mit sz�lsz? M�s m�dja is van annak, hogy Potter erej�t haszn�ljuk. Nekem �gy is tetszik. �, a k�z�s gyenge pont az �let�nkben, �s k�ptelen k�zdeni ellen�nk. H�t nem nagyszer�? El�rulhatok neked egy titkot? – Fintorog. - Szerintem, a sz�ve m�ly�n m�g mindig szeret t�ged. Igen. R�ad�sul �gy mindent megkapok egyszerre.

A szuszog�som egyre hangosabb, a d�h�m leter�t. Egyetlen mozdulattal felkapok a t�lem nem t�l messze �ll� asztalr�l egy �res poharat, �s a t�k�rbe dobom.

- Rohadj meg! – ord�tom, mik�zben a poh�r c�lt tal�l, �s a t�k�r apr� darabokra t�rik. – �n nem �ltem meg senkit! Te volt�l, te!

- Igen? Na �s ki hisz neked?

Zuhanok.
V�gre meg�rtettem.
Most m�r kezd letisztulni minden.
A tetteim, a gondolataim…
Az akarat, amely �gy �r el, hogy k�zben, gondolkod�s n�lk�l, musz�jb�l cselekszem.
�vatos, gal�d, �s milyen okos.
Ak�r egy k�gy�.
Hideg, k�rk�r�s mozdulatokkal, szor�tott�l �ssze.
Egyben nyelt�l le, ak�r egy figyelmetlen, elk�borolt eg�rk�t.
A k�gy�k, term�szet�kn�l fogva ridegek.
Az ap�m elleni gy�l�letem ad neked er�t?
A gy�l�letem a vil�g ellen, amelyik felhaszn�lt engem �s �t ocsm�ny, elavult �rdekek miatt, a gy�l�let �nmagam ellen, a tehetetlens�gem ellen?
A f�jdalmam, hogy elvesztettem mindent, �s hagytam? A gyenges�gem?
Az a brut�lis, eszeveszett szenved�ly, amit egyetlen ember ir�nt �rzek, �s �reztem eg�sz �letemben?
Bennem �lsz, m�r h�rom �ve.
N�vekszel, er�s�dsz, mint egy �n�ll� szervezet.
Sz�vod az �letem minden erej�t, az �rz�seimet, a f�jdalmamb�l t�pl�lkozol.
Abb�l a f�jdalomb�l, ami ezek szerint arra kellett, hogy t�ged �letre h�vjalak.
Nem.
Ezt nem.

Fut�snak eredek. Felt�pem az ajt�t, �s elindulok, v�gig a sz�k folyos�n, minden oldalra es� ajt�t felcsapva. Most m�g van bennem annyi tudat, �s er�, hogy �sszeszedve magam, elmondjam neked, hogy a bocs�natodat k�rjem, hogy csak meg�leljelek, �s a f�ledbe suttogjam, mennyi mindent sajn�lok, �s mennyi mindent kell helyrehoznom, ha egy�ltal�n lehets�ges.

A sz�rke, f�lhom�lyos h�z l�pcs�j�hez �rek. Megragadom a fakorl�tot.

- Harry?!

Az es�lyeink egyre cs�kkennek. Vagy most, vagy, v�ge.
Nem marad m�s bel�lem, mint egy idegen, lelketlen sz�rny.
Azt akarom, hogy tudd, amit nem mondtam el neked ennyi �v alatt, hogy meg�rts. Valahogy fontos, hogy meg�rts. Nem tudom sz�ba �llsz-e velem ezek ut�n, hogy k�pes vagy-e egyszer�en csak v�gighallgatni, de most ez olyan fontosnak t�nik, mint az, hogy egy�ltal�n k�pes legyek leveg�t venni.
Zajt hallok a h�tam m�g�l.
Mire feleszm�lek, ott �llsz m�g�ttem, kezedben egy sz�kkel, amit a fejed f�l� emelsz. A szemeid szikr�znak a d�ht�l. �sszeszor�tott ajkakkal b�mulsz r�m egy r�pke pillanatig, azt�n les�jtasz. Az �t�s telibe tal�l.
Megsz�d�l�k, �s b�r pr�b�lok a korl�tban megkapaszkodni, ez mind kev�s. A f�ld kiszalad a l�baim al�l, �s �sszecsuklom. Elvesztem az egyens�lyom, �s legurulok a l�pcs�r�l. Mintha egy felv�telen kereszt�l l�tn�m.
Azonnal nem is f�j. Tompa, �s sokkol�.
Legal�bb t�z m�tert gurulok lefel�, agyonsebezve magam. Azt�n a l�pcs� alj�n, �sszekuporodva, mint egy szerencs�tlen k�ly�kkutya, f�ldet �rek. A fejemet v�dem a kezeimmel, �s ahogy az arcomb�l kis�pr�m a hajamat, �rzem, hogy ragacsos vagyok a v�rt�l. Hozz�tapadnak az ujjaimhoz a hajsz�laim.
Valahogy nevetni van kedvem. A tenyeremet n�zem, �s remeg a kezem. Sokkolhatna a l�tv�nya, de �n csak valami sov�ny bizserg�st �rzek a tenyeremben. Felemelem a fejem. Olyan s�t�t van itt, �s… hideg. Mi�rt van ebben a h�zban ilyen kurva hideg?
A padl�n h�tr�bb cs�szva csak most �rzem, hogy t�cs�ban �l�k.
V�z. Mintha valaki elfelejtette volna elz�rni a v�zcsapot.
Ott �llsz, megk�v�lve a l�pcs� fels� fok�n, kezeid a fejedet szor�tj�k.
Becsukod a szemed egy pillanatra, �s az �gre emeled az arcod. Elmos�dva l�tom, ahogy r�zk�dva, lassan le�lsz a l�pcs� fok�ra. A g�rcs�s s�r�st�l megv�r�s�d�tt tekinteted r�m emeled. Mikor s�rt�l utolj�ra? Val�sz�n�leg akkor, amikor �n.
Nem itt, nem ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt.
Mi�rt?
Mivel �rdemelt�k ki ezt?
Mi olyat tett�nk, �let�nk sor�n, Merlin, mit? Mi az, ami miatt �gy kell vezekeln�nk?
A s�s, �s f�mes v�r a sz�mban �sszegy�lemlik. K�pn�m kell, k�l�nben h�nyni fogok.
Kiadom magamb�l, �s n�gyk�zl�bra kapaszkodva fel�llok. Belekapaszkodom a korl�tba, de k�t l�p�sre van csak er�m. Le kell guggolnom.

- Harry?! – suttogom, a hangom olyan furcsa, h�r�g, s�pol a t�d�m. Belekapaszkodva a l�pcs�fokokba lassan h�zom fel magam rajta, egyre k�zelebb hozz�d. Ismeretlen, elidegenedett a testem, sehogyan sem engedelmeskedik. Az elg�mberedett v�gtagjaimba er�t lehelve, g�rnyedten kiegyenesedek. – Eml�kszel? Amikor, hetedikben odamentem hozz�d, �s azt mondtam, hogy kellesz nekem? Eml�kszel?

- Igen - suttogod.

Hajnalodik. Kintr�l varj�k�rog�s hallatszik, meg egyp�r m�sik mad�r hangja.
Az �rnyak m�rete furcs�n megn� a szob�ban. Elny�lnak, a falnak t�masztva magukat. Valahonnan v�zcsobog�s hallatszik. Mintha egy f�rd�k�dat akarn�nak v�zzel tel�teni.

- Ne hagyj el! - El�rlek. A kezed m�g mindig az arcod el�tt. – Ne hagyj el, seg�ts nekem!
Leereszted a kezed, �s el�sz�r sok �v ut�n, valahogy m�shogyan n�zel r�m. Megr�zk�dsz, az arcod mintha kutatn� az eny�met. A szemeid �gy �gnek a f�lhom�lyban, mint egy-egy �letad� f�klya. Szinte �rzem a gondolatod. Belesimulsz, eleny�szel. B�mulatos a term�szet. Egyik kezed �vatosan fel�m emeled, �s szinte rettegve att�l, hogy egy rohad� hull�t tal�lsz majd, meg�rinted az arcom.

- Draco? – suttogod �vatosan, azt�n a szemembe n�zel. Ing�z� tekintettel, elmos�dott szemekkel. - Ez, most t�nyleg te vagy?

- Igen - lehelem a sz�dra.

- Hogy…? – Nem tudom a r�m�let, vagy a felismer�s mondatja-e veled.

Valahogy megtal�lod az �lel�sem, �s egy pillanatra �rzem, ahogy belesimulsz.
Nincs ebben boldogs�g, ink�bb f�lt�s, k�ts�gbees�s.
Mint, amikor a r�gi, elveszett t�rsunkat pr�b�ljuk el�h�vni, a halott, elveszett, eny�sz�, l�lektelen vil�gb�l.
T�pl�lod bennem, a marad�k emberi von�sokat, mint a pokol el�tti, utols� �r�k angyalai. Azok, akik csak �gy megjelennek, az �gyad l�b�n�l, halkan mosolyognak, �s elhitetik veled, hogy minden rendben lesz.

- Tal�n �gy tud a legjobban b�ntani. Engedi, hogy utolj�ra m�g engem l�ss. Tudja, hogy �gy nem lesz er�d, hogy v�gezz velem. Egyetlen k�r�sem van csup�n. �g�rd meg, hogy megteszed nekem.

- Mit?

- �g�rd meg, hogy nem fogsz habozni…
M�r nem tudom befejezni. V�ratlanul �r a nyom�s a mellkasom belsej�ben. A f�jdalom ki akarja csavarni a sz�vemet. Ell�pek t�led.

- Menj!

- Nem! - r�zod a fejed.

- Azt mondtam, menj! – Eltorzult arccal belekapaszkodom a l�pcs�korl�tba. – Menj m�r!

Az ord�t�somt�l �sszer�zk�dsz. Felfogod, hogy v�ge. M�r nem velem besz�lsz.

- Sohasem lesz, v�ge! Hallod Potter?

- De igen. – A hangod t�l nyugodtnak t�nik. Nincs benne f�lelem, ink�bb megnyugv�s. Szomor� mosoly az, ami az arcodon megjelenik. Felemeled a karod, �s �vatosan v�gigh�zod az arcom �l�n. Azt�n az idill v�get �r.

Megragadlak, �s teljes er�b�l a falnak tasz�talak. Mikor a h�tad el�ri, ny�gve dobbansz rajta. Pillanatra meginogsz, azt�n, egy utols� pillant�ssal a szemembe n�zel, �s leiramodsz a l�pcs�n. �s �n ut�nad.
Nem tudom, hov� menek�lsz. Innen nincs tov�bb. A h�zat lez�rtam. De h�t ezt, nyilv�n te is tudod. Id�t akarsz nyerni? Minek. A mi sorsunk �vekkel ezel�tt bev�geztetett.
Azt�n r�j�v�k.
Potter, te ostoba.
Nem magad miatt?
Megtal�ltad a n�t?
Azt a szerencs�tlen, s�rv�r� senkit? Miatta? Most is tal�lt�l fontosabbat?

M�rgemben beler�gok a falba. Az �tnedvesedett, sal�tromos vakolat lepereg r�la.

- Mi van?

Pszich�s kacag�s. V�gigsim�tok az arcomon, mintha most �bredn�k, ezer�ves �lmomb�l.
Tudom, hol keresselek. K�v�ncsi vagyok, r�j�tt�l-e, hogy van a h�zban m�g valaki, akit meg kell menteni. Az adu�sz. �v� a r�zsasz�n� bicikli.

K�vetkez� fejezet