Egy norm�lis vil�gban, tal�n minden m�sk�nt t�rt�nt volna. De a mi t�rt�net�nk nem egy norm�lis vil�gban j�tsz�dik.

J�nius 11.
D�lut�n: 15: 20


Hermione kimer�lten t�r�lte le a homlok�r�l a csorg� ver�t�ket. M�sf�l �r�ja pr�b�lnak bejutni a Malfoy K�ri�ba. Mindketten inger�ltek voltak. Egyik v�d�b�b�j, a m�sik ut�n. Az �lland� koncentr�ci�, a minden idegsz�ladat �sszpontos�tani pr�b�l� fesz�lts�g, a bar�tod, aki tal�n ebben a pillanatban is az �let��rt k�zd, �s te k�ptelen vagy seg�teni neki. A s�r�g�rcs hat�r�n, amikor m�r t�l vagy minden elk�pzelhet� lehet�s�gen.

- A rohadt �letbe! – A l�ny d�h�ben beler�gott a l�thatatlan falba, amely elz�rta t�l�k a bej�ratot. V�laszul k�t m�tert r�p�lt h�tra.

Piton megr�k�ny�dve pillantott r�, �s sz� n�lk�l folytatta az ostromot. � is f�radt volt, de nagyobb volt az �ll�k�pess�ge. Csak centim�tereket tudtak el�re haladni.

N�h�ny elmormogott var�zsig�je ut�n m�g egy p�r l�p�s el�re. Hermione �sszek�t�tte a tincsekbe �sszetapadt haj�t egy hajgumival, �s �jra kezdte. M�r nem eml�kezett r�, h�ny �r�ja k�nl�dnak �gy.

- M�g egy utols�t, m�r k�zel vagyunk! – A f�rfi szinte k�ny�r�gve n�zett r�. �s a l�ny, ebben a pillanatban hihetetlen�l irigynek �rezte mag�t. Ki k�zd�tt valaha �rte �gy? Ilyen szenved�llyel? Er�vel? Senki. Soha.

Neki veselkedtek, �s folytatt�k azzal, amennyi er� maradt benn�k.

Azt�n hirtelen elt�nt az ellen�ll� er�. Enyh�lt a nyom�s. Egy-k�t gy�nge szikra jelezte a leveg�ben a b�b�j hat�s�nak v�g�t.

Piton megforgatta a p�lc�j�t, �s zsebre v�gta. De az arc�n m�rhetetlen csal�d�s t�kr�z�d�tt.

- �tvert. Nincsenek itt. T�l egyszer� volt.

- T�l egyszer�? – Hermione nem akart hinni a f�l�nek. – Ez?

- Az�rt n�zz�nk k�r�l.

Bel�ptek az �p�letbe. F�lhom�ly, �s enyhe pen�szszag fogadta �ket. Hatalmas hal, sz�les folyos�kkal, dr�ga d�sz�t�s� ajt�kkal. Lakatlan, �s valahogy szomor�.

A f�rfi az egyik nyitva hagyott ajt�ra mutatott.

- Sz�nj�t�k. Elterel�s.

Hermione a p�lc�ja v�g�vel b�kte meg a f�lig nyitott ajt�t. Att�l f�lt, hogy amit l�tni fog, az �r�kre t�nkre teszi.

Becsukta egy pillanatra a szemeit, azt�n k�nyszer�ttette mag�t, hogy �jra kinyissa. A terem k�zep�n, amelyiknek az ajtaj�ban �lltak egy f�rfi fek�dt. Meg volt k�t�zve. Verg�d�tt, mikor megl�tta �ket, �s valamit mondani akart, de a ragaszt�szalag, ami a sz�j�t fedte, nem engedte sz�hoz jutni.

- Milyen p�rias! – Piton lekicsinyl�en let�pte a f�rfi ajkair�l a szalagot, aki egy f�jdalmas �v�lt�ssel v�laszolt az esem�nyre.

- J�l van? – k�rdezte t�rgyilagosan, de m�ris a szob�ban l�v� csapd�k ut�n kutatott.

- Ki maga? – lihegte r�m�lten az illet�.

- Nem sz�m�t. – Piton el�kapta a p�lc�j�t, �s v�gig vezette a f�rfi mellkasa f�l�tt. Miut�n v�gzett, talpra seg�tette, �s az ajt� fel� mutatott – Ott a kij�rat. Menjen!

A f�rfi fejvesztve menek�lt el.

Piton fell�legzett.

- J�jj�n, Ms. Granger! Az Abszol �tra megy�nk. Nincs t�l sok id�nk! - El�szedte a hopp-port. – El�re figyelmeztetem! Nem k�rdez, nem okoskodik. Hallgat! Ahogy megbesz�lt�k!

- Rendben! – Hermione megad�an a f�rfihoz l�pett. Az �tkulcsolta a derek�t, �s egy pillanat m�lva, m�r egy zajos sik�torban �lltak.

- Egy �veg l�ngnyelv whiskyt… Nem, adjon mindj�rt kett�t. – Piton ledobta a galleonokat a b�rpultra, azt�n teljes nyugalommal a l�ny szem�be n�zett. – Erre fel� m�sok a fizet�eszk�z�k. N�ha egy �veg alkohol k�nnyebben megoldja az emberek nyelv�t, mint egy zacsk� arany.

K�nnyed�n, nemes egyszer�s�ggel eltette a k�t �veget, �s megindult az utc�n.

- Nem j�n? – k�rdezte g�nyosan, visszapillantva a f�ldbegy�kerezett l�b� l�nyra.

Meglebbentette a k�peny�t, �s ellenkez�st nem t�r�en egy sz�k utca m�lye fel� haladt.
A keskeny sik�tor k�t sz�l�n koldusok, �s elveszett boszork�nyok kezei kapaszkodtak Hermione ruh�j�ba. Mindenf�le k�tes arcok pillant�s�t �rezte mag�n. Futva r�zta le mag�r�l a borzong�st. Egyre jobban lemaradt. Elkeseredetten ki�ltott az el�tte halad� f�rfi ut�n:

- V�rjon!

Piton nem �llt meg. �gy tett, mintha nem hallan�, vagy t�nyleg nem hallotta. �gy h�t nem tehetett m�st. K�vette, a fekete k�peny lobban�sait figyelve. Egy pillanatra sem lass�tott. Csak l�pkedet, �s egyre az j�rt a fej�ben: Istenem, ha egyszer v�ge lesz! Mert ugye v�ge lesz? Elmondhatja � valakinek, hogy min mentek kereszt�l? Hogy mit szenvedtek? Fog valakit �rdekelni, hogy milyen tengernyi �ldozatot hoztak mindannyian, hogy t�l�lj�k az eg�szet, �s m�sok is megszabaduljanak ett�l a borzalomt�l?

Egy id� ut�n m�r fogalma sem volt merre j�rhatnak. P�r l�p�ssel Piton m�g�tt haladva, el�rtek egy k�l�n�sen lepusztult utc�ba. A h�zak falai k�zel �lltak egym�shoz.
Hermione feln�zett, �s a falak k�z�tt kifesz�tett ruhasz�r�t� k�telek egyik�n, egy fekete varj�ra lett figyelmes. Ott �lt. Nem, ink�bb gubbasztott, �s a szemeivel a l�nyt figyelte. Ijeszt� volt.

- Professzor �r! – suttogta, mik�zben le sem tudta venni a mad�rr�l a szem�t. De mivel nem kapott v�laszt, m�giscsak k�r�ln�zett. Csak a fekete tal�r cs�csk�t �rkezett megl�tni, ahogy Piton bement a mellette l�v� ajt�n. – Uram?! V�rjon!

Hermione nem volt f�l�s alkat. A k�v�ncsis�ga �s az igazs�g�rzete mindig adott neki annyi er�t, hogy t�l tudjon l�pni dolgokon. De most f�lt. Tiszta sz�v�b�l.
Berontott azon a bizonyos ajt�n, de amikor r�j�tt, hogy korom s�t�t fogadja �s cs�nd. A sz�ve vadul elkezdett kalap�lni.

- Uram? Professzor �r?

Valahogy kiab�lni sem mert, enn�l hangosabban.

A szemei kezdtek hozz�szokni a s�t�thez. Egy p�kh�l�s, b�d�s szoba k�zep�n �llt. Voltak ugyan ablakai, de azok annyira piszkosak voltak, hogy alig j�tt �t rajtuk f�ny. �jra ki�ltani akart, de azt�n meghallotta, hogy a m�sik szob�b�l hangfoszl�nyok sz�r�dnek �t.

- �h! Perselus Piton! Micsoda meglepet�s!

A hang suttog�s volt csup�n, de olyan er�vel sz�lt, mintha a sz�lr�zsa minden ir�nyb�l j�tt volna egyszerre.

- Mortuez! A seg�ts�ged kell.

Piton hangja megal�zkod� volt, �s tisztelettud�. Sosem hallotta m�g ilyennek. Hermione �vatosan k�zelebb l�pett az ajt�hoz. A m�sik szoba gy�ngyf�gg�kkel volt eltakarva a k�v�ncsiskod� szemek el�l. El�sz�r nem is l�tott semmit, csak egy hossz� s�t�t �rnyat, ami meghajlik a t�rben. Azt�n ahogy egyre k�zelebb ker�lt, a szem�be �tl�tt valami kerekessz�k f�le, amiben �lt valaki, �s egy el�tte t�rdel� alak.

- Mit hozt�l nekem, gyermekem? – Olyan hangs�llyal ejtette ki ezeket a szavakat a sz�kben �l�, mintha a k�vetkez� percben k�pes lenne r�vetnie mag�t a m�sikra.

- A legjobbat mesterem. Amit �rdemelsz!

Nem l�tta tiszt�n a bent lezajl� dolgokat, de hallotta egy �veg kupakj�nak halk csavarod�s�t, �s valami olyasmit, mint amikor az ember nagy kortyokkal �nti mag�ba a folyad�kot.
�vatosan megakasztotta a mutat�ujj�ba a gy�ngyf�gg� n�h�ny sz�l�t, �s elh�zta oldalra.

- Mond h�t, h� tan�tv�nyom! Mi keresnival�d van ebben a posv�nyban?

N�h�ny m�sodpercnyi cs�nd k�vetkezett. Hermione most tiszt�n l�tni v�lte az alakot, aki a kerekessz�kben �lt. De a falon visszat�kr�z�d� �rny�k eg�szen m�st mutatott. A sz�kben egy hatvanas, �sz, g�rbe �regember �lt, m�g a falon, a sz�k �rny�ka f�l�tt, egy k�gy�szer� alak �temes tekerg�z�se l�tsz�dott. K�rbe-k�rbe, minduntalan kicsavarodott a teste, s k�zben a csontok furcsa roppan�sa, �s a h�s csavarod�s�nak fr�cs�g� hanga bor�totta be a csendet. Mint mikor a h�sdar�l�ba dobod a fas�rozottnak val�t, �s lassan tekerni kezded.

„ Uramisten!”

- A bolyg� l�lek testet tal�lt. �s �lni k�sz�l. Te ismered a m�dj�t, hogyan szabadulhatn�nk meg t�le.

- Mennyire fontos, fiam?

Hermione becsukta a szemeit. Eg�sz test�ben remegett. Legsz�vesebben megfordult volna, �s kirohant volna az utc�ra, hogy leveg�h�z jusson.

- Nagyon. – Piton suttog�sa, az a r�miszt� suttog�s, a hely maga, az eg�sz iszonytat� helyzet. A l�ny egy l�p�st l�pett h�tra. Abban a pillanatban �gy �rezte jobb, ha nem hallja a folytat�st. El innen.
A h�ta m�g�tt valami furcsa, nagyon gyors, egyenleten mozg�sra lett figyelmes.
Ijedten megfordult.
Egy kisfi� �llt el�tte. Egy fi�, akinek az arca, valahogy �regnek t�nt. Szalma haja volt, furcsa, �gsz�nk�k szemei. �s a mosolya? A fogai, mintha hegyess� lettek volna reszelve.

- Mit akarsz? – rikoltott r�m�lten a gyerekre.

De az, csak elmosolyodott, �s fura szaggatott mozg�ssal k�zelebb l�pett.

- Haragszik r�d! – ny�gte, elhal� hangon. A kezeit fel� ny�jtotta.

Hermione undorodva t�rt ki az �rint�se el�l.
Valahonnan a t�volb�l egy fura, harmincas �vek b�li zene hallatszott. Olyan, mint egy �cska bakelit lemezen sz�l� tang�.

- Ki? – Hermione r�m�lten kapaszkodott meg a mellette l�v� d�v�nyban.

- Ki? H�t �! El�rultad.

- Mi a fen�t akarsz?! – Idegesen h�tr�bb l�pett, �s kez�be vette a p�lc�j�t.

- �n semmit. Ronald! D�h�s. Mi�rt nem m�sz ut�na? V�r r�d. Hossz� �vek �ta.

Hermione arca megdermedt. �rezte, ahogy a csigoly�in v�gig k�szik a j�ghideg r�m�let.

- Takarodj t�lem! – A lehet� legb�trabbik �nj�t el�v�ve, s a p�lc�j�t neki szegezve, el�re l�pett, �s a k�lyk�t megpr�b�lta a sarokba �zni. De az, csak nevetett.

- A D�ma, az tudja, mi jut neked! Az majd megmondja. Mikor ott leszel!

- Takarodj! �rted? Hagyj b�k�n! – A hangja m�r r�g nem volt parancsol�, ink�bb csak k�ny�rg�tt.

Kev�s v�lasztotta el t�le, hogy �sszeomoljon.

- Takarodj! Nem m�sz el a francba? Szem�t kis szarjank�! Azt hiszed, meg tudsz ijeszteni?

K�nnyek gy�ltek a szem�ben. Nem volt k�pes lek�zdeni �ket. Vett egy m�ly leveg�t, �s megfordult. El innen. Leveg�t!
Kimenek�lt a h�zb�l, �s a bej�rati l�pcs� korl�tj�ra hajolva zokogni kezdett.

- Ms. Granger!

Piton. Halk, kegyetlen, de most valahogy megbocs�t�.

- Ms. Granger?! K�rem?!. Szedje �ssze mag�t, �s menj�nk!

Hermione felemelte a fej�t.

- V�ge?

- J�jj�n! Igen, v�ge. Menj�nk! – belekarolt, �s szab�lyosan elvonszolta a h�z el�l.

- Mi volt ez az eg�sz? Ki volt az az ember? – szipogta halkan. M�g mindig remegett egy kicsit a hangja.

- Mortuez? H�t �n nem nevezn�m embernek. Az � sz�m�ra az emberek csak torz�k. De � az egyetlen, aki tudja, hogyan szabad�thatjuk meg Malfoyt a biztos hal�lt�l. Nem a legkedvesebb t�rsas�g, annyi szent. �s m�g �gy sem biztos, hogy siker�l. Mortuez olyan �reg, mint maga az emberis�g. Valaha a tan�rom volt, igaz csak egy r�pke ideig. �s � tan�totta mag�t Tom Denemet is. B�r ne tette volna.

- Az a gyerek? L�tta azt a gyereket?

- Gyereket? – Piton egy f�lmosollyal az arc�n a l�nyra n�zett. – Az egy lid�rc volt. Csak annak jelenik meg, akiben �rzi a b�ntudatot, �s a f�jdalmat. Nem fontos milyen alakot �lt. Nincs neme, vagy kora. Lehet n�, f�rfi, ak�r gyerek is. A lid�rcek igyekeznek mindig �rtatlan l�tszatot kelteni, de val�j�ban nagyon gonosz kis l�nyek.

- Olyan sov�ny volt, �s a mozg�sa, a haja, mintha szalm�b�l lett volna.

- Igen, a lid�rcek k�z�s von�sa, hogy kicsit eml�keztetnek a mad�rijeszt�kre. Arra kell k�vetkeztessek, hogy �n m�g nem tal�lkozott eggyel sem.

- T�nyleg nem, �s t�bb� nem is szeretn�k.

- Mindenesetre, mint volt tan�rja, azt tan�csolom, ha legk�zelebb tal�lkozik eggyel, haszn�ljon szenteltvizet.

- Tess�k? – A l�ny azt hitte f�lre hallott valamit. – �n azt hittem,…

- Igen, gondolom mit hitt. A muglik is haszn�lnak olyan dolgokat, amelyek esetenk�nt megv�dik �ket az �rt�st�l. Maga a szenteltv�z, igaz�b�l nem mugli tal�lm�ny, de �tvett�k t�l�nk, �s nem is a v�z a l�nyege, hanem a r�tus, ahogyan azz� lesz, ami. A hit, Ms Granger, csod�kra k�pes. Nekem elhiheti.

- Ez egy mugli mond�s, professzor �r! – Hermione sz�ja felfel� g�rb�lt. – Csak azt ne mondja, hogy a muglik ezt is a var�zsl�kt�l vett�k �t!

- H�t akkor nem mondom.

Egy ideig cs�ndben haladtak egym�s mellett. Hermione agy�ban egyfolyt�ban azok a szavak j�rtak, amit a lid�rct�l hallott. Honnan tudhatott Ronr�l? Arr�l, hogy � maga mit �rez, ami�ta a fi� meghalt? H�tborzongat�.
El�rtek a Foltozott �stig, ahol Piton kicsit lelass�tott.

- Meg kell �llnunk valahol. Roxfortban nem merem elk�sz�teni azt a szert, amit meg kell itatnunk Mr. Malfoyjal, �s gondolom �nnek sincs jobb �tlete enn�l. A l�ny b�lintott, �s Piton egy utols� kutat� pillant�s ut�n, el�re ment.

K�vetkez� fejezet