J�nius 12.
10 �ra.

Az ajt�n�l �llunk. A professzor arc�r�l szok�s szerint k�ptelens�g �rzelmet leolvasni.
Nem tudom, hol vagyunk. � viszont pontosan tudta merre kell menn�nk, �n csak k�vettem.
Ez egy nagy h�z, sz�les udvarral. Kicsit le van robbanva.
Biztos vagyok benne, hogy m�g sosem j�rtam itt, pedig valahol l�ttam m�r ezt az �p�letet. Nem tudom. Tal�n valamelyik �js�gban?
Egy ideje m�r nem v�rok semmi j�t. Csak a v�g�t. �s lehet, hogy az ima sem seg�t. F�lek.
�rzem, hogy n�ha �sszekoccannak a fogaim.
El tudj�tok k�pzelni, mennyire rossz a r�m�let, ami nem akar elm�lni, csak stagn�l?
A professzor nem n�z r�m, nem pr�b�l megnyugtatni. Csak megb�ki a cseng� gombj�t.
Most m�r nincs vissza�t.
J� id�be telik, mire a kilincset lenyomj�k bel�lr�l. Akaratlanul is h�tr�bb l�pek. De egy�ltal�n nem az t�rt�nik, mint amire sz�m�tottam. Egy kisl�ny �ll a sz�nyogh�l�val bevont k�ls� ajt� m�g�tt. A f�lhom�ly, ami m�g�le �rad, �t mag�t is bevonja. K�zelebb l�p a h�l�hoz, �s most l�tom az arc�t. A szemei pirosak. Az arca maszatos. S�rt.
�n m�g k�v� dermedve kutatom a kicsi arc�t, de Piton cselekszik. Kit�rja az ajt�t, �s k�zben el�veszi a p�lc�j�t. Csak ett�l az egy mozdulatt�l rosszul leszek. Kiker�li a kisl�nyt, aki nem mozdul. Nem is n�z r�, sem r�m. A semmibe mered.
L�ttam m�r ilyet. Sokkos �llapotban van.
Nem tudom mi a helyesebb cselekedet: fogni a gyereket, �s elmenek�lni vele valahov�, ahol kaphat orvosi seg�ts�get, vagy k�vetni Pitont, �s nem t�r�dni vele. De nincs annyi id�m, hogy m�rlegeljek. Csak az lep meg, hogy a professzor milyen k�z�mb�sen halad el mellette. Nem �rdekli.


- Menj el innen j� messzire!


Ennyit mondok, �s kicsit megtolom az udvar fel�, amikor odal�pek. Nem moccan. Mit tehetn�k?

Sz�vtelen d�g m�dj�ra otthagyom, �s a professzor ut�n sietek. P�r l�p�s ut�n hallom, hogy az ajt� hangos csattan�ssal bev�g�dik. Megfordulok. V�ge. Be vagyunk z�rva. A l�ny bel�l maradt. H�ttal �ll nekem. Nem mozog, nem tesz semmit.
Ez a h�z bel�lr�l m�g nagyobbnak t�nik, �s sokkal f�lelmetesebbnek. T�m�ny szomor�s�g, �s rem�nyvesztetts�g �rad bel�le.
Len�zek a padl�ra. Valahonnan sziv�roghat a v�z, mert egy t�cs�ban �llok.
L�tom, hogy a professzor oldalra ford�tja a fej�t. K�vetem a tekintet�t, �s akkor v�gre megl�tom. Az el�szob�b�l t�bb ajt� is ny�lik. Az egyik f�lig t�rva van.

- � mit keres itt?

A hangot azonnal felismerem. Malfoy. De amikor v�gre r�n�zek, elsz�rnyedek. Mintha egy vadidegen ember �llna a f�lig nyitott ajt�ban. Mocskosan, v�resen, sov�nyan. Csak a hangs�ly, �s a kez�ben l�v� p�lca eml�keztet r�.

- Nem hagyt�l id�t, hogy meghozzam a megfelel� d�nt�st, ez�rt magammal hoztam.

Sem azt nem �rtem mir�l besz�lnek, sem azt, hogy mif�le kapcsolat van e k�z�tt a k�t ember k�z�tt azon k�v�l, amir�l tudok. V�g�l elkezd em�szteni a k�ts�g, �s egyre er�s�dik.

- Nem fog zavarni – hallom m�g, azt�n Piton hozz�m l�p, �s a szemembe n�z. – K�rem a p�lc�j�t, kisasszony.

Nem is tudom megmagyar�zni mi�rt, de a d�bbenetemen sem tudok fel�lkerekedni. �rul�snak �rzem, ami most t�rt�nik. Egy s�rget� k�zmozdulattal ut�nam ny�l, �s megr�nt. A szemei k�h�degek. Er�tlen�l engedelmeskedem, �s k�zben s�rni szeretn�k, ahogy kifejti az ujjaim k�z�l a p�lca v�g�t, ahogy ker�li a tekintetemet, �s ahogy megszor�tja a karomat, �s maga el� ir�ny�t.

- Menjen!

- Mit csin�l? – suttogom. Remeg a hangom.

V�lasz n�lk�l m�g egyet dob rajtam, hogy mozduljak m�r v�gre. Valahol, az agyam legm�ly�n bizonygatom magamnak, hogy minden rendben van, hogy Piton tudja, mit csin�l, �s ez csak egy sz�nj�t�k. De az eszem m�sik fele eg�szen m�st sikolt: �tvertek!
Malfoy elrugaszkodik az ajt�t�l, �s f�lre�ll. Csak annyira, hogy �ppen be tudjak l�pni az ajt�n. A k�zfejem v�letlen�l hozz��r az �v�hez. Felkapom a fejem, �s a szem�be n�zek. Mire b�rhogyan is reag�lhatn�k, m�r a f�ld�n �v�lt�k a f�jdalomt�l.

- Hogy mert�l hozz�m �rni, te s�rv�r� kurva! Az any�d nem tan�tott meg tiszteletre?

Nincs er�m megmozdulni. M�g r�z az ideg, amit az �tok okozott. De kinyitom a szemem, �s a k�nnyeimen kereszt�l a plafont l�tom, �s mellettem Piton fekete tal�rj�nak a sz�l�t. Elindult az orrom v�re.

- �lljon fel.

T�l a f�jdalmamon, �s azon, hogy most m�r biztos vagyok benne, hogy el�rultak, csak egy halv�ny hangocska motyog a fejemben, �s csak arra tudok figyelni. Azt sip�tja, gondolkozz! Maradj higgadt!
Az oldalamra fordulok, hogy fel tudjak �lni. �s alighogy felemelkedem, egy asszony f�jdalmas tekintet�vel tal�lkozom. El�g fiatal. A falnak van d�ntve a h�ta, �s �gy m�g jobban kihangs�lyoz�dik a hatalmas pocakja. Tiszta v�z a ruh�ja, er�sen didereg. A l�bait sz�tvetette, �s id�r�l-id�re megcs�szik a talpa a k�padl�n, azt pr�b�lja igaz�tani.
Engem n�z, kicsiket l�legzik, gyorsan, kapkod�an. Sz�lni fog.
Fel�llok a f�ldr�l, mereven megtartom magamat. Most �rzem a testem izmait, �s azt, hogy sz�ks�gem van r�juk. Nehezemre esik. Gyenge vagyok.
Lassan k�r�ln�zek. Egy f�rd�szoba. A m�sik sarokban felfedezek m�g egy alakot. Szakadt, v�res ruh�ban �l, nem l�tom az arc�t, mert eltakarja a kezeivel.
Hangosan l�legzik.
Nagyon j�l tudom ki az. Egy pillanatra elborul az agyam, �s fel akarok ki�ltani, odafutni hozz�. Reflexb�l.

- Besz�ln�nk kell.

A hang m�g�lem sz�l, �s nem nekem. Malfoy halk kacaja a v�lasz.

- Ugyan mir�l, Perselus?

Megfordulok. L�tni akarom Piton arc�t. Most teljesen m�s. Elutas�t�, �s mogorva.

- Nem itt. N�gyszemk�zt.

Malfoy sz�npadias mozdulatokkal sz�les k�rt �r le a leveg�ben a p�lc�j�val, meg is hajol, mint a k�z�pkori dr�m�kban szoktak.

- Csak ut�nad, dr�ga bar�tom! �s k�rem a p�lc�dat. Nem vagyok bizalmatlan. Csak �vatos.

Ahogy �k t�volodnak, �n �gy ugrom oda Harryhez, aki m�g mindig nem n�z r�m. Megfogom a kezeit, �s elh�zom az arca el�l.

- Ne haragudj r�m! – Nem tudom, mi�rt ezt mondom, de m�s nem jut eszembe. �gy �rzem, hib�s vagyok, buta �s felk�sz�letlen.

Nem v�laszol azonnal. A f�ldet b�mulja. Kimer�lt, �s szinte �res a tekintete. Ijedten hessegetem el magamt�l a r�miszt�bbn�l r�miszt�bb gondolatokat, hogy mit tehetett vele az az �llat, am�g mi nem voltunk itt. Csak sejt�seim vannak, �s most ahogy r�n�zek, a sejt�seim kezdenek beigazol�dni.

- Mi�rt j�tt�l ide? Nincs el�g bajunk?

Tulajdonk�ppen meg is s�rt�dhetn�k, de sajnos igaza van.

- H�nyszor h�ztuk m�r ki egym�st a cs�v�b�l? Most is menni fog. – Csak egy hitetlenked� arckifejez�s, �s egy halv�ny mosoly dereng az ajkain. Eln�z mellettem a n�re, akinek a ny�gd�csel�sei egyre hangosabbak. �n meg �t figyelem, �s nem tudok betelni vele. Semmi �rj�ng�s, hiszt�ria. T�ls�gosan is nyugodt.

- Elj�tt. Tudtam, hogy el fog – suttogja v�ratlanul.

- �leted egyik legnagyobb hib�j�t k�vetted el, hogy megb�zt�l benne! – Kiab�lok. Mert felh�bor�t, mert k�sz vagyok. – El�rult! T�ged, engem, mindenkit! �ppen most teszi meg! �s te itt �lsz, �s b�k�sen n�zel�dsz?

- Persze, mert te azt hiszed ez ilyen egyszer�, igaz?

Nekem annak t�nik, igen. F�jdalmasan egyszer�nek. Csak azt nem �rtem, � mi�rt nem �rti?
Azt�n meghallom a l�pteket. P�rhuzamos, �temes csap�d�sok. Megfordulok. Visszaj�ttek.

- Akkor tedd a dolgod, Perselus. Csak okosan.

Piton arca falfeh�r. Harryt n�zi. Azt�n hirtelen elfordul, �s odal�p a f�ld�n sz�k�l� n�h�z. Lehajol hozz�, k�rdez t�le p�r dolgot, de �n nem is hallom. Malfoy pillant�s�t k�vetem, aki furcsa szemekkel m�regeti a mellettem �l� bar�tomat.

- Potter, megint t�lbecs�lted az emberekben lakoz� j�s�got – sz�l oda neki. Oldalra kapom a fejem, �s l�tom, hogy Piton keze erre a mondatra, egy pillanatra megr�ndul, �s meg�ll a leveg�ben.

Harry lassan fel�ll, �n meg teljesen �sszezavarodva pislogok.

- Ak�rmit is �g�rt neked cser�be, nem fogod megkapni. – El�sz�r nem is tudom, kinek c�mezi a mondanival�j�t, azt�n r�j�v�k, hogy Pitonhoz besz�l. Malfoy durv�n felnevet a szavakat hallva, azt�n megr�zza a fej�t.

- �s m�g mondja valaki, hogy nincs okom elfogultnak lenni.

A sz�csat�nak Piton vet v�get.

- �gy nem megy! Alapanyagokra van sz�ks�gem. Puszta k�zzel nem tudom le�ll�tani a sz�l�st.

- M�rpedig k�nytelen leszel r�!

- Mondtam, hogy nem megy! Nem b�rja ki �jf�lig! El kell mennem, �s beszerzem, amire sz�ks�gem van. – Felegyenesedik, �s siet�s l�ptekkel az ajt� fel� indul. De Malfoy �tj�t �llja, �s maga el� szegezett p�lc�val a sarok fel� int.

- Nem. Granger megy.

- Ostobas�g. Fogalma sincs, mire van sz�ks�gem.

- Majd elmondod neki. Erre van az embernek a sz�ja.

- Nem �rted. Nem tudja beszerezni a hozz�val�kat – pr�b�l er�sk�dni.

- Akkor tal�ld ki, hogy hogyan csin�lja, mert innen �lve te ki nem teszed a l�bad!

Piton �k�lbe szor�tja a kezeit. R�m n�z. Sz�nalmasnak tal�l, ezt tudom kiolvasni a szemeib�l. – Toll �s pap�r kell. �ssze�rom.

Pillanatokon bel�l elk�sz�l. �sszehajtogatja a lapot, �s fel�m ny�jtja. Elveszem. Ki akarom bontani, hogy belekukkantsak, mik azok a dolgok, amiket be kellene szereznem, de a professzor egy apr� fejmozdulattal jelzi, hogy ne tegyem. Elkapom a pillant�somat, �s halv�ny rem�nnyel, engedelmesen a zsebembe cs�sztatom a list�t. Nem tudom, Malfoy figyeli-e a kis jelenetre, de val�sz�n�leg nem, mert �ppen Harryvel van elfoglalva.
K�zel�t hozz�, �s a hossz�, csontos ujjait a torka k�r� f�zi, mintha �ppen meg akarn� fojtani. Harry szemei furcs�n �vegess� v�lnak ett�l a mozdulatt�l. Olyan, mint akinek a lelke egy id�re elhagyja a test�t. Mozdulatlanul t�ri, �s valahov� a t�volba n�z, am�g az durv�n tapogatja. Tal�n ez kell ahhoz, hogy egy�ltal�n k�pes legyen elviselni. M�g �n a l�tv�ny�t sem b�rom ennek az eg�sznek.
Ord�tani tudn�k, hogy azonnal hagyja abba, de teljesen �rtelmetlen lenne. Csak elfordulok, �s elindulok kifel�, fuldokolva a d�ht�l, a haragt�l, �s a f�lelemt�l.
Kienged.
M�r h�rom h�zt�mbnyire vagyok a helyt�l, �s m�g mindig nem tudok meg�llni. Futok, ak�r egy �r�lt. Majdnem megbotlok, ahogy szedem a l�baimat. Pr�b�lom megtartani az egyens�lyomat. H�lye, ide nem ill� gondolatok j�rnak a fejemben. P�ld�ul, hogy �ld�sos ez a kinti leveg�. Odabent mindennek pen�sz szaga volt.
Az egyik sarokn�l bele�tk�z�m egy fick�ba, aki m�rgesen r�m ord�t, de azt sem hallom mit mond. Futok tov�bb, v�g�l m�r nincs leveg�m, �rzem, hogy megfulladok. Meg kell �llnom. Lihegek, l�gszomjam van. Remegnek a t�rdeim, �s mindenem. Az ujjaim el vannak g�mberedve. Remegve ny�lok a zsebemhez. A pap�rlapot pr�b�lom kih�zni bel�le, de m�r ez sem megy k�nnyen. Meg kellene nyugodni. Musz�j lenne.
V�gre kir�ntom, �s sz�thajtogatom. Csak egyetlen egy mondat �ll rajta, �s ez val�ban f�j. Nem tudok seg�teni. Nincsenek semmif�le hozz�val�k.

„Ne j�jj�n vissza!”