Az este m�r egy j� ideje bek�sz�nt�tt. Perselus k�nyelmesen elhelyezkedve a nappalij�ban egy 19. sz�zadi b�jitalokr�l sz�l� k�nyvvel a kez�ben �s a cs�sze te�j�val a mellette l�v� asztalon szabadj�ra engedte a gondolatait.

Telt az id�, �s Hermione m�g mindig nem volt ott. Na nem mintha annyira odalenne �rte, de az�rt m�gis…

Fels�hajtott. Sz�rny�… Nem is, m�g rosszabb, sz�nalmas. Minden este ugyanaz a t�rt�net, �gy v�rja Hermion�t, mint valami t�relmetlen k�ly�k. A l�ny m�r szinte a k�b�t�szere lett, vele szemben sebezhet�nek �rezte mag�t. Persze a fiatal n� err�l mit sem sejtett. Perselus soha nem hagyn�, hogy megtudja, de ett�l m�g a helyzet nem v�ltozott.

Egy�bk�nt �pp ez�rt viselkedik ilyen gyal�zatosan vele. Nem akarja, hogy a l�ny megtudja, mennyire f�gg t�le, �gy azt�n k�z�ny�snek tetteti mag�t, mikor meg�rkezik, nem t�r�dik vele, mikor szeretkeznek, �s ut�na azonnal elk�ldi, mik�zben a lelke m�ly�n szeretn�, hogy eg�sz este maradjon.

Perselus fej�ben minden tiszta volt. Er�s v�gyat �rzett Hermione ir�nt, �s bizonyos szeretetet (vagy tal�n biztosat?) a gyermeke ir�nt, de ennyi. �, igen, a fej�ben minden tiszta volt… De vajon a sz�v�ben is?

Nem tudott v�laszolni erre a tudatalattija �ltal feltett k�rd�sre, mert valaki bel�pett a lakoszt�ly�ba. �jra nyugalmat er�ltetve mag�ra hideg tekintettel n�zett szembe Hermion�val.

- J� est�t, professzor!

A l�ny zavartan l�pett kiss� k�zelebb. Az elm�lt hetekben t�rt�nt kalandjaik folyam�n megtanulta, hogy jobb, ha mag�zza a tan�r�t. Csak akkor h�vhatta a keresztnev�n, vagy tegezhette Piton rosszall�sa n�lk�l, amikor szeretkeztek.

- J�jj�n k�zelebb, Hermione.

A f�rfi vele ellent�tben nem zavartatta mag�t, �s a keresztnev�n sz�l�totta, mikor besz�lgettek. Hermion�nak az volt a benyom�sa, hogy a f�rfi uralja �gy a helyzetet, hogy bizonyos hatalma van felette, ami nem kellene, hogy �gy legyen, mert ezekn�l az alkalmakn�l � nem a tan�tv�nya, �s nem is egy �r�ml�ny.

- Nem, tan�r �r! – v�laszolt a b�tors�g�t �sszeszedve. – Nem ez�rt j�ttem… ma este nem.

- �, nem? – k�rdezte Perselus meglepetten.

- Nem.

- Nos, ez esetben mi�rt j�tt?

Hermione eln�zte a tan�r�t onnan, ahol �llt. A f�rfi hossz� l�bait keresztbe rakva hanyagul �ld�g�lt a pamlagon. A tal�rj�t nem viselte, fekete inge f�lig ki volt gombolva. Nagyon meleg volt a helyis�gben a kandall� t�z�t�l.

M�sfel�l � az ajt� mellett �llt zavartan. Mikor a tan�ra feltette neki a k�rd�st, kedve lett volna egyb�l elmenni, de a b�tors�ga megakad�lyozta ebben. Vagy tal�n gy�vas�g volt, hogy nem volt k�pes ellen�llni neki, m�lt�s�gteljesen kis�t�lni, �s otthagyni egyed�l a k�rd�s�vel? Ak�rhogy is, v�g�l kiss� remeg� hangon, de v�laszolt.

- Sze… szeretn�k besz�lni �nnel. A bab�r�l.

Perselus kiegyenesedett a kanap�n.

- T�rt�nt valami?

A hangja furcs�n nyugtalannak t�nt Hermione sz�m�ra.

- Nem, minden rendben, ne agg�djon.

�gy t�nt, Perselus felenged. Egy fejmozdulattal k�zelebb intette Hermion�t, hogy csatlakozzon hozz� a nappaliban. A fiatal n� k�zelebb ment �s le�lt a fotelbe.

- Akkor mir�l van sz�? – k�rdezte semleges hangon.

- Nos h�t, csak azt szeretn�m tudni, hogy… �n… Tudja, nemsok�ra gondolni kellene a n�vre, ahogy… m�s dolgokra is…

Perselus visszat�rt el�bbi testtart�s�hoz �s a kismam�ra n�zett.

- Agg�dsz, hogy mi lesz, ha meg�rkezik a baba?

- Egy kicsit – vallotta be Hermione.

- Ez nevets�ges! – s�hajtott fel a f�rfi.

Hermione megd�bbenve h�zta fel a szem�ld�k�t.

- Maga nem agg�dik?

Perselus egy ideig csak n�zte, mintha a v�lasz�n gondolkodna. V�g�l �gy sz�lt:

- Lesz m�g id�nk agg�dni, ha elj�n az a pillanat, mi�rt foglalkozzunk ezzel ennyit m�r most?

Hermione hangosan fels�hajtott, �s egyik kez�t a has�ra tette.

- Gondolom, az�rt van ez �gy, mert �nnek m�g nem olyan val�s�gos. Nem �rzi, ahogy n�vekszik… Nem �rzi, hogy �l �s mozog!

- Mozog?

Hermione meglep�dve pillantott a tan�r�ra.

- H�t… igen, el�fordul n�ha…

- Mi�ta? – K�rdezte szinte suttogva.

- �… M�r n�h�ny hete. De most m�r �r�k �ta nyugton van, nem hiszem, hogy most �rezn�d…

- �rtem.

Zavar� csend telepedett k�z�j�k. Hermione a l�ngokba m�lyesztette a tekintet�t, Perselus pedig csak b�mult valamit, � sem tudta, mit.

- Sz�val… nevet k�rdezt�l – sz�lalt meg v�g�l.

- Igen – b�lintott Hermione. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de �n ink�bb nem szeretn�m tudni a sz�let�s el�tt, hogy fi�-e vagy l�ny…

- Ahogy akarod…

- Ez kicsit bonyol�tja a dolgokat a n�vvel kapcsolatban.

- Gondolom.

Hermione kiegyenesedett a fotelben.

- Van olyan, amit szeretn�l? – B�kte ki.

- Nem igaz�n, �s te?

Hermione elkedvetlenedve n�zte. Piton semmi er�fesz�t�st nem tett.

- Nem baj. Majd keresek neveket �s megmondod, mit gondolsz r�luk, j�?

- Rendben.

- �s… Hagyod, hogy kiv�lasszam a keresztsz�l�ket, rendben?

- … ���.

Perselus �pp �jra csak azt akarta v�laszolni, hogy egyet�rt, mikor a k�rd�s jelent�se eljutott az agy�ig.

- M�gis kire gondolsz pontosan?

Hermione �gnek emelte a tekintet�t.

- Ez nem lehet igaz! Perselus, hiszen �lland�an �gy teszel, mintha ez egyed�l az �n �gyem lenne. Egy�ltal�n nem fele-fele az ar�ny a bab�val kapcsolatban k�zt�nk. J�v� kellene hagynod minden d�nt�semet, miel�tt meghozn�m? Azt sem tudom, hogy ennek a gyereknek jelen lesz-e az apja az �let�ben, legal�bb hagyd, hogy olyan keresztap�t v�lasszak neki, akir�l biztosan tudom, hogy szeretni fogja!

Ez kem�ny csap�s volt! Perselus fenyeget�en n�zett a fiatal tan�tv�ny�ra.

- �t nem!

- Nincs v�laszt�sod, Perselus!

- Piton professzor!

Hermione megdermedt, mik�zben Perselus azon t�n�d�tt, vajon mi�ta tegezi a l�ny. Azt hiszem, az�ta, hogy a nevekr�l besz�l.

- Rendben – mondta v�g�l Hermione. – Ez esetben j� �jt, Piton professzor.

Perselus tudta, hogy a szavai hidegek �s g�nyosak. Mikor a fiatal l�ny az ajt� fel� fordult, elkapta, �s karjaival k�r�lfogta. Csak nem fog a l�ny �gy elmenni, hogy nem adta meg neki, amit m�r a nap kezdete �ta v�r! Kezeivel a l�ny melleit simogatta, nem �ppen durv�n, de nem is t�l gyeng�den. Mondjuk �gy, szenved�lyesen. Hermione �rezte a combjain Perselus mereved�s�t.

- Ne… Professzor, hagyja abba! Ma este ne… nem…

A f�rfi hirtelen maga fel� ford�totta. Ajkait az �v�ire tapasztotta, �gy k�sztetve h�tr�l�sra a szob�ja fel�.

- Cs�nd legyen, Granger, tudom, hogy akarja.

Majd �jra megcs�kolta, er�vel, d�h�sen. �rezte arc�n a fiatal l�ny k�nnyeit, de folytatta. Tudta, hogy felizgatja, ismerte a gyeng�it. �s igaza volt. Kis id� m�lva Hermione karjai a nyaka k�r� fon�dtak, �s ugyanolyan h�vvel viszonozta a cs�kot.

Mik�zben szeretkeztek, Hermione v�gig s�rt. Nem az�rt, mert f�jt volna, nem is Perselus miatt, hanem a saj�t gyenges�ge miatt. Nem tudott ellen�llni a f�rfinak, �s ezt � is j�l tudta. Az egyetlen j� dolog az volt, hogy olyan poz�ci�t v�lasztott, amiben nem l�thatta az arc�t.

Perselus d�h�s volt, �s nem igaz�n �rtette, mi�rt. Sz� szerint let�pte a l�nyr�l a ruh�t, �s mozdulatai is er�teljesek voltak. Beleadta a d�h�t ebbe az aktusba. Hermione v�g�l s�r�sa ellen�re hangot adott �r�m�nek. Majd azonnal az ajk�ba harapott, mintegy b�ntet�sk�ppen az�rt, hogy �gy a f�rfi tudt�ra adta, hogy mindenek ellen�re �lvezte. Nem sokkal ut�na Perselus rekedt ki�lt�ssal k�vette.

Hermione a szeret�je �gy�ra hanyatlott, majd �sszeg�mb�ly�dve csendesen s�rdog�lt. Perselus m�g mindig a matracon t�rdelt, azt�n mell� fek�dt. Egyik kez�t Hermione has�ra tette, �tkarolva a l�nyt, de � azon nyomban ell�kte mag�t�l.

- Lezuhanyozom – sz�lalt meg hirtelen Piton �s felkelt.

Perselus tark�j�t a zuhanyz� hideg m�rv�nyfal�nak �t�tte. Majd m�g egyszer. Micsoda bunk�! H�ly�k k�zt is az utols�! Hermione nem egy t�rgy, amivel csak �gy j�tszhatna! Legal�bb minim�lis tisztelettel tartozik neki, de ma este igazi �llatk�nt viselkedett vele.

�ssze kellene szednie mag�t �s bocs�natot k�rnie, de nem tudta, hogyan. Biztos volt benne, hogy a l�ny azt hiszi, csak arra kellett neki, hogy „ki�r�thesse” mag�t. De ez nem �gy van… nem, egy�ltal�n nem. De hogy �rtesse ezt meg vele an�lk�l, hogy r�j�jj�n, mennyire odavan �rte? �gy viselkedik, mint egy moh� tin�dzser.

Hermione �lm�ban megborzongott. Szeg�ny kismama a takar�kon fek�dt. Mikor a szoba hidege fel�bresztette, elgondolkodott, vajon melyik lenne a jobb: a takar�k al� b�jni, vagy egyb�l visszamenni a Griffend�l-toronyba. V�g�l a f�radts�g gy�z�tt, �s beb�jt a takar�k al�.

Azonnal megcsapta az orr�t Perselus illata. Meglep�dve vette �szre, milyen megnyugtat�nak tal�lja. Egyb�l hozz�b�jt a takar�hoz. �pp kezdett visszaaludni, mikor hirtelen azt �rezte, ki kell mennie. A baba pont a h�lyagj�t nyomta, �gy a kismam�nak nem volt m�s v�laszt�sa, felkelt. Mikor Perselus f�rd�szob�ja fel� tartott v�zcsobog�s hangja �t�tte meg a f�l�t. M�g ott van?

Finoman k�zelebb l�pett �s kinyitotta az ajt�t. Els� l�t�sra a zuhanyz� �resnek t�nt, de Hermione jobban megn�zte, �s lejjebb pillantott. Perselus ott volt, �sszeg�rnyedve a f�ld�n, kezeivel a fej�t fogva. Ha nem ismerte volna, azt hitte volna, s�r. De Perselus nem s�rt… T�l d�h�s volt ahhoz mag�ra, hogy ak�r egy k�nnycseppet is ejtsen.

- Mi�rt vagyok ilyen durva vele? – Hallotta Hermione. – Jobbat �rdemel enn�l. Nem �rdemlem meg…

Hermione sz�ve �sszeszorult. A szerepek felcser�l�dtek, j�l tudta, de abban a pillanatban csak tennie kellett a dolg�t. Csak szerette volna megvigasztalni. �vatosan k�zelebb ment hozz�.

Amaz amint meghallotta, hogy k�zeledik felemelte a fej�t �s hideg, fekete tekintettel n�zte.

- Mmm… �n…

- Mit keresel itt? – K�rdezte d�h�sen. – Azonnal menj ki innen!

Hermione az ajk�ba harapott �s m�g k�zelebb h�z�dott.

- Menj el!

Hermione Perselus felh�zott l�bai k�z� t�rdelt �s a meleg v�zsug�r alatt er�sen meg�lelte.

Perselus megmerevedett.

- Nincs sz�ks�gem vigasztal�sra!

- Nekem igen – v�laszolta egyszer�en.

Perselus fels�hajtott, lehunyta szemeit, �s engedett. Viszonozta az �lel�st, meg�rtve, hogy ezzel az egyszer� gesztussal Hermione lehet�s�get adott neki a bocs�natra. Szavak �s tekintet n�lk�l, csak �lelnie kellett ahhoz, hogy elfelejtse.

Sok�ig maradtak �gy a v�z alatt, b�rig �zva. Perselus m�g mindig �lt, Hermione pedig el�tte, a karjai k�zt t�rdelt, mikor a f�rfi �gy �rezte, ideje menni. Mikor ki akart bontakozni az �lel�sb�l, r�j�tt, hogy Hermione k�zben elaludt. Tov�bbra is �lelve �t fel�llt, majd karj�ba v�ve az �gyba vitte.

�vatosan betakarta, majd � is bem�szott mell� csuromvizesen. A m�g mindig alv� Hermione a lehet� legk�zelebb h�z�dott hozz�, mikor meg�rezte maga mellett. Perselus �jra a karjaiba vette, �s gyeng�den megcs�kolta.

- Aludj j�l, sz�ps�gem!

/eredeti dalsz�veg: All I want for Christmas (is you) – Maria Carey, Dans chacun de mes silences – Maire-�laine Thibert/

K�vetkez� fejezet