Egy ker�t�ssel k�rbez�rt sz�les udvaron �llok.
Bizserg�st �rzek a markomban.
Fogok valamit.
Olyan, mintha mozogna, �s ez elborzaszt. Valahogy m�gsem n�zem meg, hogy mi az.
K�rbefordulok, �s l�tom, hogy nem vagyok egyed�l.
Gyerekek vesznek k�r�l.
Az id�sebbek a hatalmas h�z l�pcs�j�n �lnek. K�rty�znak. N�h�nyan egy kupacban a fal alatt besz�lgetnek, a kisebbek futk�roznak. Nagyon sokan vannak. Feler�s�dik a sz�l. Felkapja a lehullott leveleket, �s mint egy k�rt�, k�rbe-k�rbe kergeti a leveg�ben. Ez l�that�an egyik�ket sem zavarja. Mintha �szre sem venn�k. Ami enn�l is jobban zavar, az az, hogy engem sem vesznek �szre.
El kell innen mennem. Minden�tt dr�tker�t�s. K�v�l, az egyik oldalon valami �p�tkez�s folyik. Hallom a kalap�csok �temes csapkod�s�t. A m�sik oldalon �t vezet. Hirtelen nem tudom, mit tal�lok itt olyan r�miszt�nek, azt�n bel�m has�t. Minden olyan sz�rke. Az aut�k. Egy-k�t kocsit l�tok mind�ssze, de azok nagyon r�gi t�pus�ak.
El�ttem ott a kapu. Hatalmas, r�gi t�pus�, bolt�ves. De be van z�rva.
Nem tudom honnan, de tudom, hogy nem mehetek ki rajta.
Azt�n meg�rzem a szagot. Tudom, hogy a kezemb�l �rad. Az a valami egyre zsugorodik a kezemben. Len�zek.
Egy p�r�ves kisfi� n�z velem szembe.
A tenyere t�l keskeny, az ujjai irre�lisan hossz�ak, �s term�szetellenesen mozognak.
Mosolyog, de a mosolya nem boldog, vagy kedves. Kicsi hegyes fogai vannak. Mintha valaki akarattal lereszelte volna �ket.
Ki akarom h�zni a kezem a kez�b�l, � meg egyre szorosabban kapaszkodik bel�m.

Dermeszt� hideg van.
Hogy nem f�znak meg ezek a k�lyk�k ebben a rohadt hidegben? Egyik�k�n sincs kab�t.

Hirtelen abbahagyja a vigyorg�st, �s hatalmasra t�tja a sz�j�t.

Mintha egy hatalmas � bet�t k�sz�lne form�zni. Az ajkai megny�lnak.
A hang, amit kiad, teljesen ismeretlen a f�lemnek. Idegen.
Hirtelen elenged, �s szaggatott mozg�ssal p�r l�p�st h�tr�l.
Ujj�t az ajk�hoz emeli, kuncogni kezd… Mad�rijeszt�.
Mit akarsz t�lem?


J�nius 11. Vas�rnap.
Hajnali 04:40.

Mikor v�gre ki tudom nyitni a szemem, az eg�sz testem csupa v�z. P�r perc eltelik, m�g tudatosul bennem, hol vagyok. Fel�l�k az �gyon, �s �sszeszor�tom a szememet.
Az �gyam mellett egy �res konyakos�veg �rv�lkodik. Beler�gok, �s a falhoz csap�d� �veg zaja valahogy megnyugtat.
Kinyitom az ablakot.
Megfulladok, undor�t� h�nyinger k�szik a gyomromb�l a torkom fel�, �s a sz�m megtelik keser�, mar� ny�llal.
Az agyamba bevillan� eml�kk�pek sorra ugyanazt mutatj�k. Azt a rohadt udvart.
Egyszer�en nem tudom kiverni a fejemb�l.
Ez volt az a hely, ahov� any�m mindig mag�val hurcolt. Ott lakott az az id�s boszorka. �n �l�ben sokkal kopottabb h�zra eml�kszem, �s nem volt az udvaron rajtam k�v�l m�s gyerek. Az a n� nem szerette a gyerekeket. Any�m mondta, hogy jobb, ha nem megyek a k�zel�be. Nem volt dr�tker�t�s. �s nem volt kapu sem. De a h�z �s az udvar ugyanaz, abban biztos vagyok.

Nincs marad�som.
Fogom az ingem, �s kil�pek az ajt�n. A port�n ledobok p�r fontot, �s an�lk�l, hogy bev�rn�m az �ppen a v�c�t leh�z� port�st, otthagyok mindent.

�r�kig j�rom az utc�kat. Az �jszakai �let ilyenkor m�r lankad. Vas�rnap van. Alig botlok bele p�r emberbe. Mind a f�ldet b�mulva siet el mellettem. Nem tudom, mi�rt szeretn�m, hogy r�m n�zzenek. �rt�ktelenek.

„�s neked mi a neved?”

„Tom.”

„Gyere, Tom!”

Meg�llok egy kirakat el�tt. A bels� vil�g�t�s enyhe lil�s �rnyalata r�telepszik a k�rnyezet�re. Minden odabiggyesztett �ru sz�n�t m�smilyenn� teszi. Olyan mintha minden k�k lenne. Pedig val�j�ban nem az. Mire j� az ember szeme, ha nem azt l�tja vele, ami val�j�ban az orra el�tt van?

„Az ajt�b�l l�tom magamat, ahogy er�szakkal bele�nt�m a f�zetet.

Mintha h�rman lenn�nk.”

A kirakat �vege visszat�kr�zi az arcomat. Nem vettem �szre, hogy mikor fogytam le ennyire.
A szemem alatt hatalmas s�t�t folt �ktelenkedik. Az ajkaim s�padtak, szinte feh�rek. Ki vannak sz�radva. Mint akinek bels� l�za van.

„Csak egyre, doki. Csak egy sztereot�pi�ra bukom. Felesleges a t�bbes sz�m.”

H�tat ford�tok a kirakatnak, �s er�tlen�l lecs�szok a betonra. F�j a fejem, z�g, �rj�t�en nagy a zaj.

„Sohasem lesz v�ge. Hallod, Harry?”

Felugrom, �s magam se tudom mi�rt, de fut�snak eredek. Elegem van. Nem b�rom tov�bb. Addig futok, am�g a sz�vemben egy er�s nyilall�s nem jelzi, hogy nem megy tov�bb. A t�d�m majd kiszakad. �rzem a h�tamon v�gigcsorg� izzads�gcseppeket.
Zih�lva a t�rdembe kapaszkodom. A fejem l�ktet, mintha l�gnyom�s alatt lenn�k. �v�lteni lenne kedvem.

Felegyenesedek.

A j�rd�t�l alig f�l m�terre, egy keskeny, k�vezett �t vezet egy meglehet�sen sz�les udvarra. M�g�tte ott �ll az id�k�zben m�g kopottabb� v�lt h�z. N�h�ny ablaka be van deszk�zva. A l�bam �gy visz fel az udvarra, mintha �n�ll� �letet �lne. Egyszer csak ott �llok a l�pcs� el�tt.
Becsukom a szemem. Mit keresek �n itt?
A lelkem m�ly�n valami kezd darabokra hullani.
Megfordulok, �s az udvar sz�l�hez s�t�lok. Itt l�ttam annak idej�n a karbiddal j�tsz� gyerekeket. Az �p�tkez�s. Igen. Valami hatalmas �p�letet siker�lt �sszehozniuk az �vek sor�n. Ki tudja, h�ny �vig �p�thett�k. Van vagy tizen�t emeletes. Sz�p, z�ld s�v�ny d�sz�ti a k�rny�k�t. A kocsibej�r�ja el�tt egy t�bla.

Eaton Place.
Banstead Elmegy�gyint�zet

„F�zom. Ez az idi�ta pedig csak azzal van elfoglalva, hogy kell�k�ppen hegyes ceruz�val kaparja fel a diagn�zis�t a gyatra kis f�zet�be.

P�r m�terre t�lem, lust�n hunyorogva b�mul r�m a h�zi kedvence, ez a kuvasz.
Hm… Ugyanolyan, mint a gazd�ja.

Nem vett�tek m�g �szre, hogy a kuty�k mennyire hasonl�tanak a gazd�ikra?

Nem tudom, mit keresek m�r megint itt?”

Megfordulok, �s a kopott h�z l�pcs�j�hez megyek. A l�pcs�t telehordta a sz�l mindenf�le szem�ttel. Felmegyek rajta, �s gondolkod�s n�lk�l megnyomom a cseng�t. Az ajt� el�tt egy h�romkerek� bicikli. Tudj�tok, olyan, aminek a korm�ny�n kis sz�nes szalagok cs�ngnek. A rozsda kezdi �tr�gni mag�t a r�zsasz�n� fest�ken.
Valahogyan mindig undor�t�nak tartottam ezt a sz�nt. Olyan, mint a v�res tej.

A h�z belsej�b�l hangok sz�r�dnek ki. Valaki kinyitja a bels� ajt�t, azt�n kihajtja a sz�nyogh�l�val bor�tott k�ls�t is.

- Tess�k?!

Az ajt�ban egy harminc �v k�r�li, kiss� elhanyagolt, nyolcadik h�napban l�v� v�rand�s, fiatal n� �ll.
A has�t b�mulom, �s k�zben r�d�bbenek, hogy mekkora idi�ta benyom�s�t keltem. M�gis mit akarok? Mit keresek �n itt? �nk�ntelen�l lehajtom a fejem. A cip�met mustr�lom, �s a szemem sark�b�l l�tom, ahogy f�lig-meddig m�g�ttem, megmozdul egy �rny. Felkapom a fejem, �s megfordulok.

Megint itt van.

Mosolyog r�m.

Oldalra ford�tja a fej�t, �s ak�rcsak �n, h�tran�z. Mintha v�rna m�g valakit.

- Uram! Kit keres?

- Ne haragudjon a korai zavar�s�rt - tal�lom meg a hangom. Lenyelem a torkomb�l a sz�raz semmit, �s megkock�ztatok egy f�lig siker�lt mosolyt.

A n� t�gra ny�lt szemekkel b�mul.

- A h�z tulajdonos�t keresem.

- �n vagyok az.

- �rtem. Nos, �n igaz�b�l, egy �reg h�lgyre eml�keztem.

- �, tudom. – A n� arca hirtelen megenyh�l. – Miss Marge-ra gondol. Sajnos � h�rom �vvel ezel�tt meghalt. A nagyn�n�m volt.

- R�szv�tem. Ismertem a nagyn�nj�t.

A n� �sszeh�zza a szemeit azt�n f�lre�ll az ajt�b�l.

- J�jj�n be. Igyon egy te�t. F�radtnak l�tszik.

- K�sz�n�m.

A h�z nappalij�ban �l�nk. Az asztalon, lust�n g�z�l�g a teav�z.

K�r�ln�zek.

Hatalmas ez a szoba. Barna, korhadt fal�pcs� vezet fel az emeletre. L�tok egy befalazott kandall�t. Az eg�sz h�z olyan hideg. Fogalmam sincs, mivel f�thetnek t�len. A falon nincsenek k�pek. Torokszor�t� szomor�s�got �rzek bel�l. Megv�rom, am�g a n� le�l velem szemben, �s mosolyogva r�n�zek.

- Ki volt a h�z tulajdonosa a nagyn�nje el�tt? Nagyon nagy ez a h�z. T�bb csal�d is ellakhatott benne.

A n� megcs�v�lja a fej�t, �s k�zben a te�skancs� ut�n ny�l.

- � nem. Tulajdonk�ppen a nagyn�n�m sem volt a teljes jog� tulajdonosa. A v�ros utalta ki neki, haszon�lvezeti jogon.

- T�nyleg?

- Igen, tudja, el�g sok�ig dolgozott ebben a h�zban.

- Dolgozott?

- Tudja, a nagyn�n�m nevel�n� volt.

- Nevel�n�?

„Nem szerette a gyerekeket, �n vagy a szomsz�d szob�ban, vagy az udvaron j�tszottam, am�g arra v�rtam, hogy any�m v�gezzen.”

A n� arc�n egy pillanatnyi zavar fut �t.

- Tudja, � nem nagyon szeretett err�l besz�lni. Neh�z id�ket �lt meg akkor. Ez a hely �rvah�z volt. Egyszer le is �gett. Nem olvasott r�la? – kicsit k�zelebb h�z�dik hozz�m a sz�k�n, �s furcs�n suttogni kezd. – �ll�t�lag ez a hely el volt �tkozva. A nagyn�n�m nem sz�vesen eml�kezett r�, de azt megfigyeltem, hogy mindenf�le fura dolgokat tart a szob�j�ban. Egyszer l�ttam n�la egy k�nyvet, amiben mindenf�le idegen nyelv� �r�sok voltak. Mikor megl�tta, hogy olvasom, nagyon d�h�s lett. Szerintem f�lt.

- M�gis mit�l?

- H�t, tudja, sok mindent besz�lnek az emberek. A nagyn�n�m szerint lakott ebben a h�zban egy �rva fi�, aki maga volt a gonosz. Azt mondta, hogy a fi� el volt �tkozva, �s hogy a h�z �r�kre eml�kezni fog r�. A nagyn�n�m babon�s ember volt. Az �gya al� m�g olyan �t�g� csillagot is rajzolt. Na, �n nem tudom, mindenesetre, el�fordultak itt olyan furcsa dolgok, hogy hajnalban leesett egy poh�r az asztalr�l, meg olyan is, hogy Jasse, a macsk�m felf�jta mag�t minden ok n�lk�l, �s kimenek�lt a h�zb�l. Tudja, azt mondj�k, a macsk�k meg�rzik az �rd�g jelenl�t�t.

A t�bbit m�r nem hallom. Fel�llok a sz�kr�l, �s megk�sz�n�m a seg�ts�g�t. Valami kezd sz�tesni legbel�l. Kit�molygok az utc�ra, �s an�lk�l, hogy h�tran�zn�k, �jra fut�snak eredek.
Felgy�lemlik bennem a fesz�lts�g. Ki kell engednem. Sz�ks�gem van r�d. �rezni akarlak.
Musz�j.

***

- Miben seg�thetek uram?

- Egy el�zetesben l�v�h�z j�ttem. Az �gyv�dje vagyok.

A sz�m�t�g�p el�tt �l� f�rfi erre felemeli a fej�t. Az eg�sz terem ny�zs�g. �gyint�z�k, frissen letart�ztatottak. Valaki hangosan �v�lt�zik, �s �gyv�det k�vetel. A zsibong� zajban a f�rfinak kiab�lnia kell, hogy meghallja a saj�t szav�t.

- �lj�n le. H�vok valakit.

A telefonhoz ny�l, �s beled�rm�g valamit.

Nem kell sok�ig v�rnom. Nem sok�ra megjelenik egy negyvenes f�rfi, gy�r�tt ingben, a zseb�b�l kit�remkedik a cigarett�sdoboz. V�gigm�r, azt�n kezet ny�jt.

- Jakson Freemann, nyomoz�.

- Az �n nevem Dr. Hyde.

Ezeknek, a londoniaknak nincs semmi humor�rz�k�k. Vagy egyszer�en m�veletlen az �rge.

- Nem besz�lgethetn�nk valahol nyugodtan?

- F�radjon az irod�mba. Erre.

El�re megy, �s �n k�vetem. Kinyit el�ttem egy ajt�t. Ahogy bel�p�nk a szob�ba, megcsapja az orrom a mindent �that�, �porodott doh�nyszag. Egy sz�kre mutat, �s �n biccentve le�l�k.

- Mir�l lenne sz�?

- Az �gyfelem, Mr. Harry James Potter. �gy tudom, tegnap �jjel hozt�k be, gyilkoss�g gyan�j�val.

- �gy van – b�lint.

- Id�pontot k�rn�k. Meg kell, hogy besz�ljem vele a vallom�s�t. Kit�zt�k m�r a t�rgyal�s id�pontj�t?

- Nem, m�g nem. – A f�rfi f�radtan h�trad�l. – Ha �hajtja, most is tal�lkozhat vele.

- Azt az�rt megk�rdezn�m, hogy mivel gyan�s�tj�k.

- Marta Hannson meggyilkol�s�val. Agyonverte.

- Milyen bizony�t�kaik vannak?

- El�g, hogy j� p�r �vre sittre v�gjuk. Megkapja a jelent�sem, a helysz�nen felvett jegyz�k�nyvet. Abb�l minden kider�l. Nem lesz k�nny� dolga. Ugye tudja?

- Mindig szerettem a neh�z eseteket. – Elmosolyodok, �s a tekintetem az inggall�rj�ra t�ved. – Uram, ne vegye indiszkr�ci�nak, de megk�rdezhetn�m, hol vette az ing�t? R�g�ta szeretn�k egy ilyet, de sehol nem l�ttam, hogy �ruln�k ezt a m�rk�t.

Kicsit meglep�dik, de v�laszol.

- Egy saroknyira van egy Sandstone szak�zlet, ott j� b� a v�laszt�k.

- �, nem is tudja, mennyire �r�l�k, hogy ezt mondja. Manaps�g nagyon neh�z megb�zhat� m�rk�t tal�lni. Ne haragudjon. Megtapinthatom?

- Tess�k?

- A fog�s�t. Hogy milyen az anyaga.

- �. Persze. – Zavartan fel�ll, �s k�zelebb l�p. �n is fel�llok. Megfogom a gall�rj�t, mintha vizsg�lgatn�m a text�lia finoms�g�t, �s k�zben �szrev�tlen�l leszedek r�la egy hajsz�lat.


- Akkor, ha megengedi, most tal�lkozn�k az �gyfelemmel.

- Egy koll�g�m odak�s�ri.

Kit�rja el�ttem az ajt�t, �s a folyos�n odasz�l egy k�pc�s alaknak. P�r perc m�lva az csatlakozik hozz�m, �s d�nny�gve elindul el�ttem:

- J�jj�n.

K�vetem. Olyan a j�r�sa, mint a cs�p�ficamosnak. H�zza a bal l�b�t. Az �lland� egyenetlen j�r�s nyomot hagyott a cip�je sark�n. A cip�je baloldali sz�le jobban el van kopva.
N�gy, �t �jabb folyos� k�vetkezik, n�h�ny ajt�, �s m�ris Potter cell�ja el�tt �llunk.
T�relmesen megv�rom, am�g kiv�lasztja a kulcsot, �s int, hogy bemehetek.

- Ha valami gond van, csak sz�ljon. Itt leszek.

- Nem lesz!- suttogom halkan.

Bel�pek.

A cella sark�ban, a f�ld�n �lve, �sszekuporodva tal�lom Pottert. Felkapja a fej�t, �s amikor megl�t, gyorsan fel�ll. L�tom, ahogy �k�lbe szorul a keze. T�rt�zteti mag�t. De �n �rzem a d�h�t, a tehetetlens�g�t. Olyan r�gen l�ttam, olyan r�gen akarom.

- A szok�sok, igaz, Potter? – tagolom lassan, elny�jtva a nev�t. – Am�g ap�m vend�gszeretet�t �lvezted, gondolom nem volt gyomrod az �gyat alv�sra haszn�lni. Pedig az az eredeti rendeltet�se. Tudtad?

�sszeszor�tja az ajkait. Mennyi v�d van ezekben a szemekben.
Gy�l�l. Megvet.
�rul�nak tart.

B�ntani akarom. Valahogy �lvezem, ha szenved. De csak akkor, ha �n k�nozom. M�g egy �kes bizony�t�ka, a Malfoyok feneketlen birtokl�si v�gy�nak.

- B�r, ha eml�kezetem nem csal, t�ged arra haszn�ltak, amire a legalkalmasabb vagy.

Ennyi.
Villan a szeme, �s nekem esik. �kl�vel teljes er�b�l az arcomba csap. Megsz�d�l�k, �s a falnak esek. V�rzik a sz�m. �rzem, a s�s, f�mes �zt. Let�rl�m az arcomat, �s az ujjaim k�z�tt k�rbe-k�rbe massz�rozom vissza a b�r�mbe a v�rt. Fel�llok a f�ldr�l, � meg csak d�bbenten b�mulja a saj�t �kl�t.
Kicsattant a b�re.
A pillant�sa az arcomra siklik. Az ajkai remegnek, v�r�sek �s duzzadtak, mintha �r�kig cs�kolt�k volna. De �n tudom, hogy nem ez az oka. Felizgatja a v�r l�tv�nya, a f�lelem, a f�jdalom. Nem meri bevallani saj�t mag�nak sem, mert sz�gyelli.
Az �vek sor�n a mi kis megment�nk megtanulta �lvezni a durva dolgokat. G�nyosan mosolygok. Tudom, hogy � is akar engem. De soha nem ismern� el. �s nekem nincs is sz�ks�gem az elismer�s�re.
Odal�pek hozz�, �s az arc�ra teszem a tenyerem. Eg�sz test�ben remeg. Elh�zza a fej�t, �s h�tr�bb akar l�pni.

- Te h�vt�l, Potter? Mi a baj? Tudod, hogy rosszul viselem az elutas�t�st! – hirtelen a falnak l�k�m, �s eg�sz tests�lyommal r�nehezedek. A b�r�m�n �rzem a kapkod� lehelet�t. Kicsit lehajolok, �s a nyak�ba f�rom az arcomat.

- Engedj el! – Rekedt a hangja.

- T�nyleg ezt akarod? – szuszogom a b�r�be. – K�sz�tettem a sz�modra egy kis meglepet�st.

Megr�ndul, az eg�sz teste megmerevedik.

- Tudom, hogy tetszeni fog neked.

Megpr�b�lja a kezeit kett�nk k�z� cs�sztatni, hogy ell�kj�n. De �n elkapom a csukl�j�t �s durv�n a falhoz verem. Felszisszen.

- Igen! – suttogom. L�tom, hogy lehunyja a szemeit. J�l csin�lod, Potter. Belev�jom a k�rmeimet a b�r�be, �s az ajk�ra lehelek. – Most itt kell, hogy hagyjalak. M�g van egy kis elint�znival�m. Csak azt akartam, hogy tudd, hamarosan minden �gy lesz, mint r�gen.

�ssze kell szednem minden akarater�met, hogy el tudjak l�pni mell�le, de megteszem.
L�tom, ahogy a tenyer�be rejti az arc�t.
Otthagyom, a falnak t�maszkodva. � lassan lecs�szik a f�ldre, �n pedig m�g egyszer megt�rl�m a sz�m, �s az ajt�hoz l�pek.

T�nyleg sok dolgom van.

K�vetkez� fejezet