Szerelem? F�lt�kenys�g? Ugyan, ez nevets�ges! Sosem szeretne bele a tan�r�ba. Ez egyszer�en lehetetlen. Ugyan mi�rt? – k�rdezte a sz�ve.

- Csak! – v�laszolt, imm�r hangosan.

- CSENDET! – j�tt a reakci� azon nyomban Madame Cvikkert�l.

Harry �s Ron meglepve pillantottak egym�sra.

- ��… minden rendben, Mione? – kock�ztatta meg Ron a k�rd�st.

- Igen! – v�laszolt a l�ny. – El kell int�znem valamit, mennem kell… majd tal�lkozunk a klubhelyis�gben. Viszl�t! – Azzal k�nyveivel a kez�ben sietve elhagyta a termet.

- Na de… m�gis mi baja van? – hitetlenkedett Ron.

Harry csak megvonta a v�ll�t.

- Tudod, nem musz�j itt maradnunk �s tanulnunk – mosolygott r� cinkosan Ron.

- Nan�, hogy nem! Mit sz�ln�l egy parti var�zsl�sakkhoz?

- Benne vagyok!

Perselus megszabadult a tal�rj�t�l, �s m�r csak egy egyszer� fekete inget �s nadr�got viselt. Az inge ujj�t felt�rte, haj�t pedig h�tul �sszefogta. A ritka – �s vonz� – viselet oka pedig az volt, hogy �ppen Ethant f�rdette.

A f�rd�k�d mellett t�rdelt, a benne l�v� kisebb babak�dban pedig a fia fic�nkolt. Egyik kez�vel a gyerek fej�t tartotta a v�z felett, m�g a m�sikkal mosdatta. A kicsi igaz�n j�l �rezte mag�t a v�zben, csapkodott, �s sikeresen le is fr�csk�lte az apj�t.

Kopp, kopp, kopp!

Perselus meglepve kapta fel a fej�t. Ez a bej�rati ajt�… ugyan ki kopogtatna n�la? Akinek dolga lehet vele, az tudja a jelsz�t.

V�g�l fogott egy t�r�lk�z�t, Ethant a karj�ba vette, �s k�rbebugyol�lta a puha anyaggal. A fi�val a bej�rat fel� vette az ir�nyt, majd kinyitotta az ajt�t.

- J� est�t, Perselus!

- McNally professzor!

Piton n�h�ny pillanatig csak b�mult a n�re.

- Nem akartam megzavarni – mosolyodott el a tan�rn�, mik�zben kiny�jtotta karj�t, �s megcsiklandozta Ethant.

Az �rint�st�l a fi�cska felkacagott, Perselus pedig megmagyar�zhatatlan m�don el�rz�keny�lt t�le.

- Bej�hetek? – k�rdezte a n�. – Szeretn�k besz�lni �nnel.

- Hmm… rendben – v�laszolt Perselus k�z�mb�sen.

Nem mintha k�l�n�sebben �rdekelte volna a n� mondanival�ja. V�g�l is ki volt �?

- Besz�lgettem n�h�ny tan�rral – kezdte, mik�zben vizsla szemmel j�rk�lni kezdett Piton nappalij�ban.

Felt�nt neki, milyen egyszer�, m�gis min�s�gi, j�l mutat� b�torokkal van berendezve a szoba – a szigor� jellegnek is megvolt a maga hangulata. Elmosolyodott, mikor �szrevett n�h�ny itt-ott elsz�rt gyerekj�t�kot.

- Azt mondj�k, �n nem igaz�n t�rsas�gi ember – folytatta.

- Nem l�tom sz�ks�g�t, hogy m�sok k�z� menjek, ez minden – v�laszolta Perselus �rzelemmentesen, mik�zben megigaz�totta Ethant a karj�ban.

- M�gis �gy t�nik – tette hozz� Drusilla, sz�p k�k szem�vel a f�rfit p�szt�zva –, hogy egyesekkel k�nnyebben teremtesz kapcsolatot… vagy mondjam ink�bb, hogy egy bizonyos di�kkal?

Perselus szemei r�snyire sz�k�ltek.

- Pontosan hov� akar kilyukadni?

A hangja fagyos volt �s sz�nd�kosan mag�zta a n�t, ezzel is mutatva, hogy egy�ltal�n nincsenek bizalmas viszonyban.

- Nos, h�t – mondta a fekete b�rfotelre �lve –, az a di�k, Hermione Gran…

- Miss Granger �s k�ztem nincs semmi t�bb, mint amit az igazgat� �r elmondott! – szak�totta f�lbe Perselus.

- �… Azt hittem…

- Ne gy�rtson elm�leteket, McNally professzor. �s ne terjesszen pletyk�kat…

- �n? Ugyan, Perselus, t�vol �lljon t�lem… De az�rt jobb, ha tudod: nem �n vagyok az egyetlen, akinek felt�nt, hogy ti ketten, hogy is mondjam… milyen k�zel �lltok egym�shoz.

- Nos, biztos�thatom, hogy k�zte �s k�ztem egy�ltal�n nincs semmi…

- Miss Granger? Micsoda meglepet�s! – ki�ltott fel hirtelen Drusilla.

A f�rfi utols� mondata k�zben a bej�rati ajt� kiny�lt, hogy utat engedjen a k�rd�ses le�nyz�nak. Perselus vill�mgyorsan fordult fel�.

-… m�gis mit keresel itt? – k�rdezte kiss� t�ls�gosan is nyersen.

Hermione k�nnyes szemmel, szorosra z�rt sz�jjal mag�hoz szor�totta a k�nyveit. M�gis mi�rt szokott idej�nni?

- Nos, az�rt j�ttem, hogy l�ssam a fiamat – v�laszolt, s�t�t pillant�st vetve a tan�rn�re. – De visszaj�hetek k�s�bb is, ha zavarok.

Piton m�g�tt Drusilla mosolya gonoszan villant, mintegy jelezve: igen, nagyon j�l gondolod, hogy zavarsz. Perselus viszont �gy t�nt, nem �rti.

- Hogy? M�gis miket besz�lsz… nem zavarsz, maradj csak.

- Ugyan, Persi. Ha ink�bb visszaj�nne k�s�bb, hagyd csak – vetett ellent Drusilla.

Hermione sz�ve kihagyott egy �temet. Persi? Nem, ez csak egy r�m�lom! A f�rfi nem v�laszolt, csak megfordult, �s a koll�g�j�ra meredt. Persi?

- Vi… visszaj�v�k k�s�bb – hebegte Hermione.

Ahogy megmozdult, hogy elinduljon, apja karj�ban a kis Ethan s�rva fakadt.

- �gy gondolom, ink�bb maradnod kellene – mondta l�gyan Perselus, mik�zben fi�t az anyj�nak adta.

A gyermek egyb�l megnyugodott, �s szopni pr�b�lt. Hermione a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tan�r�r�l megfeledkezve, m�g nedvesen csillog� szemekkel halv�nyan Perselusra mosolygott, majd bl�z�t gombolva elt�nt a legk�zelebbi szob�ban – ami t�rt�netesen a h�l�szoba volt –, hogy nyugodtan megetethesse Ethant.

Perselusnak �ssze kellett kapnia mag�t, miel�tt visszafordult volna a koll�g�j�hoz. A tan�tv�nya, a volt szeret�je, a fia anyja… ez a l�ny nem is tudja, milyen k�v�natosnak tartja!

Hermione bez�rta az ajt�t �s k�r�ln�zett. Akarata ellen�re elpirult – annyi eml�ke volt ebb�l a szob�b�l!

L�tva, milyen t�relmetlen a fia, az �gyhoz ment, �s l�bait kiny�jtva k�nyelmesen elhelyezkedett a matracon. V�gzett a bl�za kigombol�s�val, egyik oldalt f�lreh�zta feh�r csipkemelltart�j�t, Ethan pedig ki�hezetten vetette r� mag�t a mell�re. Hermione elmosolyodott, �s szabad kez�vel a kicsi puha, fekete haj�t simogatta, mik�zben a gyerek s�t�t szemeivel �t n�zte.

N�h�ny perc ut�n Ethan elaludt anyja k�nyelmet ad� karjaiban. Hermione �vatosan vissza�lt�z�tt, �s felemelte a gyereket, aki m�g mindig t�r�lk�z�be volt bugyol�lva. Az �j ajt�n kereszt�l, amit Perselus az�rt nyitott, hogy min�l gyorsabban a fi�n�l tudjon teremni, �tvitte a szob�j�ba. �gyelve, nehogy fel�bressze a kicsit, r�adott egy k�k pizsam�t, majd berakta az �gy�ba.

Felkacsolta az �jjeli l�mp�t, becsukta az ajt�t, majd visszaindult a nappali fel�.

Mikor oda�rt, f�ldbe gy�kerezett a l�ba.

Perselus �pp megcs�kolta McNally professzort!

V�ge!

Hogy? Mi az, hogy nem? T�bbet szeretn�tek? Hah… Na j�l van, rendben. De azt�n ne gyertek nekem azzal, hogy nem vagyok el�g kedves! V�g�l is igaz, egyet�rtek, meg�rdemelt�tek.

Perselus �pp megcs�kolta McNally professzort. Vagy ink�bb a n� volt az, aki �t cs�kolta? Hermione sz�m�ra abban a pillanatban ez nem sok k�l�nbs�get jelentett, felh�borodottan f�jt egyet.

Perselus eddig l�g� karjai egyb�l megelevenedtek, megragadta a m�sik szorosan a nyaka k�r� font karjait, lefejtette �ket mag�r�l, �s ell�kte mag�t�l a n�t.

- Hopp� – kacagott fel Drusilla, kih�v� pillant�st l�vellve di�kja fel�.

Hermione ezt nem is nagyon vette �szre, csak Perselust n�zte.

A f�rfi m�g mindig a tan�rn� csukl�j�t szorongatta. Egy pillant�st sem vetett Hermion�ra, de tudta, hogy ott van. Haragt�l szikr�z� szemmel meredt Drusill�ra.

- Soha t�bbet ne mer�szeljen megcs�kolni engem a beleegyez�sem n�lk�l, vagy nagyon megb�nja, meg�rtette? – sziszegte �rezhet� fenyeget�ssel a hangj�ban.

Egy gyors mozdulattal elengedte a n� csukl�j�t.

- Ugyan, Persi… – pr�b�lt magyar�zkodni a tan�rn�.

- �s NE h�vjon PERSINEK!

A gyerekszob�b�l felhangzott az apja kiab�l�s�t�l megijedt Ethan s�r�sa. Hermione sosem l�tta m�g Pitont ilyen d�h�snek. Drusilla botladozva az ajt�ig h�tr�lt.

- Rem�lem, vil�gos, McNally professzor – folytatta nyilv�nval�an megvet� pillant�ssal. – Nem akarom, hogy r�szese legyen az �letemnek, semmilyen form�ban!

- De…

- Menjen innen, �s v�gleg hagyjon b�k�n engem is, a fiamat is �s Miss Grangert is, meg�rtette?

- Nagyon is – v�laszolt a n� hidegen, �sszekapva mag�t.

Azzal Drusilla McNally m�lt�s�gteljesen kivonult, m�g egy utols� gy�l�lk�d� pillant�st vetve Hermion�ra.

- M�gis kinek k�pzeli ez a n� mag�t? – d�h�ng�tt Perselus.

A l�ny nem v�laszolt, ink�bb a fi�hoz ment.

- Cssss… Gyere, dr�g�m, itt van anya, ne s�rj!

Gyeng�den mag�hoz �lelte Ethant, �s kedvesen simogatni kezdte. Lassacsk�n a baba k�nnyei elfogytak, pill�i pedig egyre nehezebbek lettek. Mikor Perselus bel�pett a szob�ba, Hermione �rezte, hogy k�zeledik, de nem fordult meg. A f�rfi hossz� s�padt ujjaival megsimogatta a fia haj�t.

A l�ny �rezte, milyen k�zel �ll hozz� a m�sik, sz�ve pedig megmagyar�zhatatlan m�don �sszeszorult. M�gis mi�rt reag�l �gy?

- Sajn�lom – suttogta a f�rfi gyeng�den.

- Mit? – k�rdezte finoman Hermione.

- Nem kellett volna �gy kiab�lnom…

- Hagyd csak – v�laszolt, meg�rtve, hova akar kilyukadni. – L�tod, m�r vissza is aludt.

�vatosan visszafektette a gyereket az �gyba, �s betakargatta kiss�. Mikor lehajolt, hogy homlokon puszilja a fi�t, Perselus er�s karjai �t�lelt�k a derek�t.

- Mi…?

- Hermione…

- Igen?

Felegyenesedett, �s tark�j�t a f�rfi mellkas�nak t�masztotta.

- Az egyetlen, aki igaz�n sz�m�t az �letemben, az te vagy…

A sz�ve majd kiugrott a hely�b�l.

-… aki megaj�nd�kozott vele.

A l�ny idi�t�nak �rezte mag�t. H�t persze, hogy Ethanr�l besz�l!

- �h�mm… �rtem – mormolta, mik�zben sajgott a sz�ve.

M�gsem lehet f�lt�keny a fi�ra! A l�ny bels� v�v�d�s�t �szre sem v�ve, Perselus folytatta:

- Soha sem fogom elt�rni, hogy b�rki is rosszat mondjon a csal�domr�l. �s te, Hermione…

A l�ny megfordult kedvese karjai k�zt.

-… te a csal�dom r�sze vagy.

Lehajolt, �s gyeng�den ajkaihoz �rintette az ajkait. Hermione azon nyomban a f�rfi nyaka k�r� fonta karjait, �s m�r t�l r�g�ta visszatartott h�vvel cs�kolta meg. Hogyan hihette, hogy k�pes lenne n�lk�le �lni? Nem tudn� tov�bb elviselni, hogy l�ssa minden nap, de ne �rinthesse. �lni tudott volna, mikor l�tta azt a n�t, ahogy pr�b�lja elcs�b�tani Perselust. Minden alkalommal belebizsergett, ha l�tta bel�pni egy terembe, �s elolvadt, mikor a fi�val volt. M�r biztosan tudta: nem k�v�n senki m�st gyermekei apj�nak. Tal�n ez az az �rz�s, amit �gy h�vunk, szerelem?