- Ok�...

Mik�zben n�zte, ahogy az �desanyja lemegy a l�pcs�n, Hermione a f�rd�szoba fel� vette az ir�nyt. Mag�ra z�rta az ajt�t, majd el�vette a tesztet. A kezei csak �gy remegtek, mik�zben a haszn�lati �tmutat�t olvasta.

Richard �s Jane az asztaln�l �ltek, de nem ettek semmit, a kih�l� csirke a pulton pihent. Nem is besz�ltek. Egyetlen reakci�juk az volt, hogy feln�ztek, mikor egyszem gyermek�k bel�pett a helyis�gbe.

- Sz�val? – K�rdezte az apja.

Hermione a kez�ben l�v� kis m�anyag lapra n�zett, �s nyelt egyet.

- V�rni kell.

Le�lt az asztalhoz, �s maga el� rakta a lapot. Csendben telt az id�. Egyszer csak a lap megfelel� r�sze r�sz lila sz�n� lett… majd k�k.

- K�k, ez k�k – mondta Jane halkan, zavartan.

- Mit jelent az, hogy k�k? – K�rdezte a f�rje.

- Nem tudom – vallotta be. – Sosincs k�t egyforma teszt… Hermione?

- …

Hermione motyogott valamit �s szinte sz�gyenkezve hajtotta le a fej�t.

- Hogy?

- Pozit�v…

L�legezz nagyokat,

ne l�gy magad alatt…

Hunyd csak le a szemedet

jobban leszel, elhiheted.

Nagy �t�st m�rt r�d az �let

hasadban maga az �let �led

V�ratlan, hirtelen ez neked

de most k�rlek, csendesedj…

A szob�ban hal�los csend lett. Terhes… t�nyleg terhes! Gyereke lesz… t�le…

Pont a legrosszabbkor j�tt,

hogy bel�d egy szem angyalpor k�lt�z�tt

de nagyszer� anya leszel, megl�tod,

ha itt lesz az ideje: azt meg kell v�rnod!

- Ki az apa? - K�rdezte hirtelen Mr. Granger.

- Richard! - Ki�ltott fel Jane, felh�borodva a f�rje sz�raz hangv�tel�t�l. 

- Mi van?! Jogom van tudni, hogy ki az a pasas, aki felcsin�lta a l�nyomat! - Felelte inger�lten.

Hermione l�thatatlannak �rezte mag�t, annak ellen�re, hogy r�la besz�ltek. M�r nem hallgatta, hogy mit mondanak egym�snak, t�ls�gosan elmer�lt a saj�t gondolataiban… Nem mondhatja meg nekik, hogy ki az apa… Nem lehet… Soha nem �rten�k meg! A sz�lei ugyan mindig nagyon elfogad�nak �s nyitottnak mutatkoztak a l�nyuk vil�ga ir�nt, de az�rt mindig volt egy bizonyos hat�r. Nem magyar�zhatja el nekik! Megakad�lyozhatn�k, hogy visszat�rjen a Roxfortba, �s ez volt az, amit a vil�gon a legink�bb el akart ker�lni!

- M�g mindig v�laszt v�rok, kisasszony!

Sz�lei m�r el�tte �lltak. Az apja d�h�sebbnek t�nt, mint valaha, szinte m�r megijesztette. Az anyja ugyan meg�rt�bbnek t�nt, de a szemeit el�nt� k�nnyekb�l Hermione meg�rtette, nem fog seg�teni neki.

- �n… Nem mondhatom el nektek… - mondta eg�szen v�kony hangon.

- Micsoda?! – Mr. Granger az asztalra csapott, felugrasztva ezzel a l�ny�t. – Hogyhogy nem mondhatod el nek�nk? Ne pr�b�lj meg kit�rni, Hermione, �s v�laszolj a k�rd�semre!

- Nem lehet! – Zokogta.

Mik�zben Richard �jra d�h�ngeni kezdett, feles�ge finom kez�t a karj�ra tette.

- Ugyan dr�g�m, csak a nev�t szeretn�nk tudni – magyar�zta Jane. – �rtsd meg, nem tudtunk r�la, hogy bar�tod van, �s most egyszer csak be�ll�tasz egy terhess�ggel…

Hermione a kez�be temette az arc�t.

- Fogadok, hogy egyike annak a kett�nek, akiket a legjobb bar�tainak mond! – Tette hozz� Mr. Granger. – Vagy tal�n mindkett�! Biztos az�rt nem akarja nek�nk elmondani, mert � maga sem tudja, hogy ki az apa…

- Richard…

Jane megpr�b�lta csillap�tani a f�rje d�h�t, miel�tt m�g t�ls�gosan megb�ntan� a l�nyukat, de m�r k�s� volt. Hermione vad d�hvel pattant fel a sz�kb�l.

- Nem vagyok egy loty�, aki f�vel-f�val lefekszik, ha erre c�lzol!! - �v�lt�tte. - Ronnak �s Harrynek abszol�t semmi k�ze ehhez!! �s pontosan tudom, hogy ki az apa!!

A szob�ban ekkorra m�r t�bb t�rgy a leveg�ben r�pk�d�tt. Hermione m�r egy�ltal�n nem kontroll�lta az erej�t. Az asztal f�l�tti csill�r elaludt, majd �jra felgyulladt, t�bb k�pkeret pedig a f�ldre esett �s �sszet�rt.

- Hermione, nyugodj meg!

- NEM!

Jane-t teljesen elk�pesztett�k az esem�nyek. Tudta, mire k�pes a l�nya… de ennek most semmi k�ze nem volt a r�gebbi, kisebb gyerekkori d�hrohamokhoz, ahol a k�pess�gei megmutatkoztak. Ez�ttal val�ban d�h�snek t�nt. Ahogy a f�rje is. Ha � is var�zsl� lett volna, a h�z m�r val�sz�n�leg �sszed�lt volna att�l, ahogy ez a kett� veszekedett.

- Jogunk van tudni, Hermione Jane Annabella Granger! A sz�leid vagyunk, az istenf�j�t neki!

- Lehet, de nem �rten�tek meg! Nem vagytok var�zsl�k!

Egy percre nyugalom lett, legf�k�pp Mr. Granger bamba arckifejez�s�nek k�sz�nhet�en.

- Megmondan�d, mi az �sszef�gg�s k�zt�k? – K�rdezte hidegen. –Nem hinn�m, hogy az a gyerek var�zslattal ker�lt oda!

Hermione nem v�laszolt… Nem volt mit v�laszolni, ak�rhogy is!

- Nem m�gy vissza a Roxfortba, Hermione!

- Mi??

Hermione nem t�rt mag�hoz. Pont ez volt az, amit el akart ker�lni… L�that�an nem volt semmilyen kib�v�. Az apja el akarja v�gni a vil�g�t�l! Nem teheti ezt! Megteheti? Nem! … De bizony megteheti, �s meg is fogja tenni.

T�bb percnyi veszeked�s ut�n Richard Granger hirtelen megdermedt. Mik�zben teljes s�ly�val a f�ldre zuhant, Mrs. Granger felsikoltott.

- Meghalt?

- Nem… – v�laszolta Hermione. – Csak megdermedt.

Majd sarkon fordult, kiment a konyh�b�l, �s kettes�vel szedve a fokokat, felszaladt a l�pcs�n.

- Hermione Granger! V�ltoztasd vissza!

Hermione nem vett tudom�st az �desanyja sikoltoz�s�r�l, �s lez�rta a b�r�ndj�t. Egyik karj�ban Cs�mp�st vitte, a m�sikkal a neh�z koffert h�zta. Kint m�r s�t�t �jszaka volt, �s az es� csendesen esni kezdett. De Hermione f�ty�lt r�! M�g este elmegy ebb�l a h�zb�l!

Hallgatni, ahogy az apja kiab�l vele, egy dolog volt; hallani, ahogy gyal�zza a vil�g�t, a bar�tait, az iskol�j�t, m�g azt is elviselte… nehezen, de elviselte… De hallani, ahogy abortuszr�l, �s b�nbe esett fiatal l�nyok menhely�r�l besz�l, ez m�r t�bb a sokn�l!

Amint az apja felvetette a gondolatot, hogy �lj�k meg a has�ban l�v� �letet, Hermione �gy �rezte, el�rult�k. M�g csak h�rom �r�ja foglalkozott a gondolattal, hogy esetleg anya lesz, �s alig egy �r�ja lett benne biztos, �s m�gis, Hermione m�r most k�pes lett volna b�rmire, hogy a gyermek�t megv�dje.

Lement a l�pcs�n, �s a bej�rati ajt� fel� indult.

- Hermione, v�ltoztasd…

�desanyja elhallgatott, amint megl�tta a l�ny�t �s r�j�tt, mire is k�sz�l az.

- Hova m�gy? – A hangja remegett.

- El!

- De…

- Viszl�t anya!

Hermione m�r t�bb mint f�l�r�ja m�szk�lt az es�ben. Fogalma sem volt r�la, hogy hova menjen, �gy, macsk�val, p�nz n�lk�l. Az anyja m�g csak meg sem pr�b�lt ut�na menni, �s erre a gondolatra Hermion�nak �sszeszorult a sz�ve. Hogy tudt�k a sz�lei ilyen k�nnyen kivetni az �let�kb�l? F�radtan �s �hesen meg�llt egy pillanatra �s k�r�ln�zett.

- Gratul�lok! Sikeresen elt�vedt�l - mondta mag�nak, mik�zben a k�nnyei megk�tszerez�dtek. Mihez kezd most? Valahogy mindenk�pp vissza kell jutnia a Roxfortba! K�ts�gbeesett volt, �s teljesen let�rt, amikor egy ismer�s pukkan�st hallott maga el�tt.

Egy var�zsl�! Egy var�zsl� hoppan�lt el�tte! Rem�nykedve n�zett fel a j�vev�nyre.

- J� est�t Miss Granger!

- Lupin professzor!

Hermione azon nyomban a nyak�ba ugrott, �s a v�ll�ra borulva zokogni kezdett. Hogy az �r�m, vagy a b�nat miatt, m�r nem tudta… de h�t az eg�sz nyar�t s�r�ssal t�lt�tte…

Remus nem igaz�n tudta, hogyan reag�ljon, r�ad�sul Cs�mp�s is kett�j�k k�z� szorult. A v�rfarkas v�g�l megsz�nta az �llatot �s kicsit h�tr�bb tolta Hermion�t.

- Hermione – kezdte. – Elviszlek a Rend f�hadisz�ll�s�ra. Nagy vesz�lyben lenn�l, ha tov�bbra is itt maradn�l.

Hermione szipogva b�lintott. Mivel a fiatal boszork�ny m�g nem tudott hoppan�lni, Remus a K�bor Grimbuszt h�vta.

Mikor helyet foglaltak az �gyak egyik�n, �s Hermione megsz�r�totta a macsk�j�t, a l�ny megk�rdezte:

- Lupin professzor, hogyan tal�lt meg?

- Var�zsolt�l, Hermione – mosolygott amaz szomor�an. – N�h�nyan a miniszt�riumb�l elmentek hozz�tok, �s felszabad�tott�k �desap�dat a b�b�j hat�sa al�l…

- �…

- A sz�leid nem akart�k elmondani, hogy mi�rt j�tt�l el otthonr�l…

- Ki fognak csapni? – K�rdezte a l�ny r�m�lten.

- Nem – felelte egyszer�en Remus. – Harry legjobb bar�tja vagy, meg kell v�den�nk t�ged.

Hermione mag�ban k�sz�netet mondott ez�rt Harrynek. M�g ha tudta is, hogy a fi� bar�ts�ga igencsak vesz�lyes, az�rt t�bb el�ny�t is l�tta.

V�g�l meg�rkeztek a Grimmauld t�r 12-vel szembeni utc�ba. Mivel m�r ismert�k a titokgazda jelszav�t, l�tt�k a h�zat, majd be is mentek.

- Ki az? – Hallatszott egy hang a konyh�b�l.

- �n vagyok! – V�laszolt Remus.

- Csakhogy itt vagy! Gyere enni!

Az �tkez�be �rve Hermione kellemes meglepet�sk�nt ott tal�lta a Weasley – fam�li�t, ahogy Harryt, Tonksot, �s a t�bbi rendtagot is. Csak a roxfortos tan�rok hi�nyoztak, akiknek minden bizonnyal m�r a kast�lyban kellett lenni�k, hogy el�k�sz�ts�k a tan�vkezd�st.

Egyed�l Remus – aki Dumbledore utas�t�s�ra kapcsolatban �llt a miniszt�riummal – tudott arr�l, hogy Hermione var�zsolt, �s az utc�kat j�rta. �gy azt�n �rthet� volt az asztaln�l �l�k reakci�ja, mikor megl�tt�k a l�nyt ebben a siralmas �llapotban.

- Hermione? – Ki�ltott fel Ron meglepetten.

Harry, aki h�ttal volt, azonnal megfordult.

- �, kis dr�g�m! – Ki�ltott Mrs. Weasley mik�zben �t�lelte Hermion�t. – De h�t mi t�rt�nt veled?

Hermione egyre csak remegett �s s�rt Molly karjaiban, mik�zben eml�kezet�be id�zte az este t�rt�nteket. Ron �s Harry f�l�lltak az asztalt�l �s k�zelebb mentek a bar�tn�j�kh�z. Annyira tehetetlennek �rezt�k magukat.

- Hermione… Mi a baj? – Pr�b�lkozott Ron finoman.

Hermione elford�totta a fej�t �s a bar�tj�ra n�zett. �gy t�nt, nagyon agg�dnak miatta, de a l�ny f�lt. Vajon hogy fognak reag�lni? Ron, akinek olyan heves term�szete van, � is el fogja vajon tasz�tani mag�t�l, mint ahogy a saj�t apja tette? Ink�bb nem v�laszolt neki.

Harry, egy k�zzel a m�g mindig Molly karjai k�zt l�v� Hermione h�t�t simogatva Remust�l k�rdezte, hogy mi t�rt�nt. A f�rfi csak annyit tudott v�laszolni, hogy a miniszt�rium elk�ldte �t, hogy keresse meg a fiatal griffend�lest, mert a l�ny vesz�lyben lehetett miut�n elfutott otthonr�l. De hogy mi�rt, azt nem tudja…

T�bb v�lasz n�lk�l maradt k�rd�st k�vet�en Molly jobbnak l�tta, ha Hermione ink�bb �t�lt�zik, eszik egy kicsit, �s elmegy aludni.

- Elk�s�rj�k! – Mondta egyszerre Ron �s Harry.

Molly b�lintott, �s a k�t fiatalember elindult a bar�tn�j�kkel, Ron a b�r�nd�t cipelve. Nem is mentek feljebb, a fiatal l�nyt a saj�t szob�jukba k�s�rt�k.

- K�sz�n�m – mondta nekik Hermione.

- Ugyan, semmis�g – mosolygott Harry. – Ez�rt vannak a bar�tok!

�gy t�nt, Harry t�nyleg jobban van. A ny�r k�ts�gk�v�l roppant j� hat�ssal volt r�. Ezenk�v�l, ebben a pillanatban t�ls�gosan is lefoglalta a bar�tn�j��rt val� agg�d�s ahhoz, hogy szomor� legyen…

- Vedd f�l ezt – mondta Ron, a b�r�ndben tal�lt meleg holmikat ny�jtva a l�ny fel�.

A k�t fi� kiment n�h�ny percre, hogy Hermione nyugodtan �t�lt�zhessen. A l�ny gyorsan levetette az �t�zott ruh�it, �s mag�ra kapta a pizsam�t, amit Ron tal�lt neki. Mikor kisz�lt a fi�knak, hogy bej�hetnek, Harry egy t�lc�n �pp vacsor�t hozott.

Hermione �gy evett, mint aki egy hete �hezik. Ron �s Harry id�nk�nt k�rdezgett�k, de � nem akart besz�lni r�la. A fi�k v�g�l elfogadt�k a bar�tn�j�k d�nt�s�t, �s igyekeztek t�l�k telhet�en megvigasztalni a l�nyt.

Ronnal az egyik, �s Harryvel a m�sik oldal�n, Hermione lassan elaludt a bar�tai k�z�tt. Harry szomor�an mosolygott a fiatal l�nyt n�zve, mik�zben Ron gyeng�den simogatta Hermione hossz�, g�nd�r haj�t. Mindketten el�g nyugtalanok voltak, de a f�radts�g v�g�l er�t vett rajtuk, �s �k is elaludtak.

Mikor k�s�bb Molly felment j� �jszak�t k�v�nni a legfiatalabb fi�nak �s Harrynek, m�r csak a Ron �gy�ban cs�ndesen alv� h�rmast l�tta. Olyan sz�pek voltak �gy, nyugodtan �s der�sen.

Az anyai �szt�n vezette az asszony mozdulatait, mikor betakargatta a k�t fi�t, akik eddig a takar�n fek�dtek, majd levette Harry szem�veg�t, eloltotta a villanyt �s kiment a szob�b�l, egy kedves altat�t d�dolva.

/eredeti dalsz�vegek: Poussière d’Ange d’Ariane Moffat, Laissez-nous la chance de Luce Dufault/

K�vetkez� fejezet