9. fejezet:

�lom a Tekerg�kr�l

Nyugtalan �lomba zuhantam. Az eml�kek csak �gy �z�nl�ttek. J�k, rosszak egyar�nt. A sikolyok, a h�rg�sek, kiab�l�sok �s t�bbi sz�rny� eml�k. De emellett megjelentek a roxfortos eml�keim. A tal�lkoz�som Jamesszel, Remusszal �s Peterrel.

A Roxfort Express piros mozdonya sejlett fel. Ott �lltam izgatottan a peronon �s egyszer csak valaki figyelmetlen�l bel�m rohant. Mikor kigabalyodtunk egym�sb�l egy vil�gosbarna haj�, k�k szem� megszeppent fi�val n�ztem farkasszemet, aki k�l�n�sen sov�ny volt. – H�t igen ez tal�l� egy v�rfarkasra.

�n ocs�dtam fel el�sz�r.

- Szia! �n Sirius Black vagyok!- mutatkoztam be.

- Szia! �n pedig Remus vagyok. Remus Lupin. Bocs, hogy neked �tk�ztem, de nagyon siettem.

- Oh, semmi baj –mondtam nevetve, pr�b�lva oldani a kiss� fesz�lt hangulatot.

Egyszer csak egy szem�veges, fekete haj� fi� l�pett oda hozz�nk a sz�leivel.

 Az anyja odal�pett hozz�nk �s megk�rdezte:

- Gyerekek nem esett bajotok? – k�rdezte kedvesen.

- Nem – b�kt�k r� egyszerre Remusszal.

- � itt a fiunk, James –mutatta be nek�nk az apja.

- Jaj, apa �n is be tudok mutatkozni! – h�rd�lt fel. H�t igen, ez James.

- James Potter – ny�jtott kezet nekem, �s felseg�tett. Ezut�n felseg�tettem Remust, �s �sszeszedt�k a sz�tsz�r�dott holmikat.

- Gyertek, sz�lljunk fel �s keress�nk egy �res f�lk�t! – ki�ltotta James.

M�g utolj�ra meg�lelte a sz�leit, azt�n felsz�lltunk a vonatra �s elindultunk f�lk�t keresni. A vonat k�zepe t�j�n tal�ltunk is egyet.

- Ez j� lesz – mondtam, �s bel�ptem a f�lk�be.

Beh�zg�ltuk a csomagokat, elhelyezkedt�nk, �s j��z� besz�lget�sbe kezdt�nk. Jamesszel hamar megtal�ltuk a k�z�s hangot, de Remus kiss� visszah�z�d�bb volt. Belemer�lt egy k�nyv olvas�s�ba �s �gy l�tszott nem igaz�n lehet kirobbantani bel�le. Jamesszel el�vett�k a p�lc�nkat �s pr�b�lgatni kezdt�nk n�h�ny egyszer�bb var�zsig�t. Nem t�l nagy sikerrel. Ez felkeltette Remus �rdekl�d�s�t, �s � is besz�llt a „gyakorl�sba”. Nem igaz�n siker�lt a kipr�b�lt var�zsig�k egyike sem.

Azt�n hirtelen kicsap�dott a f�lke ajtaja, �s egy kis n�v�s�, z�m�k fi� esett be rajta v�rz� orral. Az elv�g�d� fi� m�g�tt egy v�llig �r�, sz�ke haj� fi� jelent meg. K�p�n megvet�s �s g�ny ter�lt sz�t, mikor meg�llt az ajt�ban. Mi h�rman beh�ztuk a s�r�, remeg� fi�t a f�lk�be �s el��lltunk kivont p�lc�val. A fi� hideg, sz�ntelen hangon sz�lalt meg.

- Mit v�ditek ezt a nyomorultat! K�l�nben is csak elbesz�lgett�nk egy kicsit! Nem tartozik r�tok! – mondta hideg hangon.

- Mit v�tett neked! Kezdj a saj�t s�lycsoportoddal! – ki�ltotta v�laszk�nt James.

- Csak nem magadra gondolsz! – ki�ltotta kipirult arccal.

- Kit tisztelhet�nk benned? – k�rdeztem elh�zva a sz�mat.

- Malcolm Malfoy, ha annyira tudni akarj�tok – v�laszolta flegm�n – �s ti? – k�rdezte semmilyen �rdekl�d�st nem mutatva.

- Sirius Black vagyok. �k pedig James Potter �s Remus Lupin – mutattam be magunkat.

- Black? De h�t te aranyv�r� vagy! Mit vesztegeted az id�det ezekre, az idi�t�kra! Gyere �t ink�bb hozz�nk, ahol hozz�d m�lt� t�rsas�god lesz – mondta d�bbent g�nnyal.

- M�lt�?! Majd adok �n neked! A kisujjuk is t�bbet �r, mint a te eg�sz csal�dod Malfoy! – d�rrentem r�.

- Hogy mered! – rivallt r�m.

- Menny innen, ha j�t akarsz! – mentem k�zelebb hozz� r� szegezve a p�lc�mat, Jammessel �s Remussal egy�tt.

- Nem f�lek t�letek! M�g tal�lkozunk! – ki�ltotta fenyeget�en, majd sarkon fordult �s elviharzott.

Beh�ztam a f�lke ajtaj�t, �s odamentem a m�g mindig s�rdog�l� fi�hoz, akit Remus pr�b�lt vigasztalni.

- Nyugodj meg! M�r elment – mondta neki kedvesen.

- De �gy se fog sose b�k�n hagyni – fakadt ki �jra.

- Ne par�zz! Tesz�nk r�la, hogy ne b�ntson – mondtam vid�man.

- Egy�bk�nt, hogy h�vnak? K�rdezte James.

- Peter Pettigrew – v�laszolta most m�r enyh�n mosolyogva.

- Sirius vagyok, �k pedig James �s Remus – mutattam be magunkat �jfent.

- �r… vendek! – mondta m�g egy kicsit mindig h�pp�gve.

Hamarosan megnyugodott. Azt�n mes�lni kezdt�nk egym�snak eddigi �let�nkr�l, sz�leinkr�l. Mire a b�f�s  boszork�ny a f�lk�nkhez �rt akkora megfeledkezt�nk err�l a kellemetlen incidensr�l. �n �s James r�gt�n r�vetett�k magunkat az �dess�gekre, mikor �szrevett�k, hogy k�t t�rsunk a hely�n maradt. �rt� pillant�st v�ltottunk egym�ssal, �s mindketten k�t-k�t adag �dess�get vett�nk. A f�l�s kupacomat Remus �l�be sz�rtam:

- Ezt nem fogathatom el. Ez… - de nem engedtem, hogy befejezze a mondani val�j�t.

- M�r pedig a ti�d – mondtam ellentmond�st nem t�r�en. Hozz�kezdtem saj�t �dess�gkupacom elfogyaszt�s�nak, nem t�r�dve a m�g mindig tiltakoz� fejf�j�s�val.

Azt�n nagy sok�ra halkan megsz�lalt:

- Nagyon k�sz�n�m! – mondta mosolyogva.

- Nincs mit, haver – mondtam b�ztat�an mosolyogva vissza r�.

Az �t h�tra lev� r�sze besz�lget�ssel telt: a r�nk v�r� izgalmakr�l, a Roxfortr�l, �s persze a kviddicsr�l.  Kit�rgyaltuk a kedvenc kviddics szt�rjainkr�l sz�l� pletyk�kat.

Ezzel v�get �rt ez a boldog �lom. Ezut�n ugr�l� k�pek sorozata uralta eg�sz elm�m, a l�gsz�rny�bb eml�kek, amik embernek juthatnak. Tizenk�t �v Azkaban f�jdalma t�rt fel ezekben a villan�s szer� k�pekben. V�g�l a legutols� k�p, a legnagyobb f�lelmem az , hogy Harry holtan fekszik, mik�zben Peter s�t�nian nevet a teste felet, fel�bresztett. A sz�vem �sszeszorult a f�jdalomt�l. Remegtem, �s verejt�keztem, de nagy nehezen siker�lt �sszeszedni magam. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Szomj�s�g, �hs�g gy�t�rt, �s r�zott a hideg. Mivel m�g mindig kutyaalakban voltam visszav�ltoztam, �s a nyakamba tekert kend�b�l kivettem a marad�k b�jitalokat, �s megittam �ket, majd kerestem egy kis �lelmet �s innival�t. Hamar tal�ltam egy pocsoly�t �s az eg�szet megittam. Ennival�k�nt n�h�ny r�gcs�l� szolg�lt, amelyeket �hs�gem miatt nagy h�vvel vad�sztam le.

P�r nap alatt er�re kaptam, �s mivel m�r a di�kok visszat�rtek Roxfortba �gy gondoltam megpr�b�lok Harry k�zel�be f�rk�zni, besz�lni vele �s elkapni F�regfarkat. De nagy bossz�s�gomra �szrevettem, hogy a kast�lyt a vil�g legnagyobb �tkai, a dementorok �rzik.  �gy elhat�roztam, hogy kutyak�nt k�zel�tem meg a kast�lyt pr�b�lva min�l jobban elker�lni a lid�rceket. A bejut�son merengve aludtam el, �s most kiv�telesen nyugodt �lmom volt.  

K�vetkez� fejezet