J�nius 11. Vas�rnap.

D�lel�tt: 11: 30

- J� napot k�v�nok! A nevem Hermione Granger. Egy el�zetes letart�ztat�sban l�v�h�z j�tt�nk. Ma �jjel hozt�k be. A neve Harry James Potter.

- El�zetes letart�ztatott csak �gyv�det, vagy k�zvetlen hozz�tartoz�t fogadhat l�togat�k�nt – sz�lt a g�piesen betanult sz�veg.

Hermione a szeme sark�b�l Pitonra sand�tott. Valahogy sejtette, hogy nem lesz ez ilyen egyszer�. K�v�ncsian v�rta a reakci�t az elhangzottakra. A f�rfi csak megforgatta a szemeit, �s k�zelebb l�pett a porta pultj�hoz.

- James Potter vagyok, Harry �desapja. A h�lgy pedig a menyasszonya. Ez el�g k�zvetlen?

A pult m�g�l r�villant egy unott tekintet.

- K�rek egy szem�lyigazolv�nyt, �tlevelet vagy jogos�tv�nyt.

- Ne mondja! – Piton jobb kez�vel a tal�rja al� ny�lt �s el�h�zta a p�lc�j�t.

Hermione r�m�lten belekapaszkodott a karj�ba. Pont egy imperio hi�nyzott a boldogs�g�hoz. Sim�n el tudta k�pzelni, hogy megteszi. De Piton v�laszul csak lekicsinyl�en v�gigm�rte �t, azt�n a m�sik zseb�b�l el�h�zott egy k�rty�t, �s r�tartotta a p�lc�j�t.

- Vidimeus voluntas – hallatszott a halkan eld�rm�g�tt var�zsige. – Ez megfelel?

A k�rtya a pulton landolt. Hermione azonban biztosan tudta, hogy az illet�, akinek a k�rty�t sz�nt�k, valami eg�szen m�st l�t maga el�tt.

Az unott szemp�r tulajdonosa b�lintott, �s oldalra mutatott.

- �ljenek le, egy kicsit v�rni kell. Mindj�rt h�vok valakit, aki elk�s�ri �n�ket.

Piton, a t�le megszokott hirtelen mozdulattal megfordult, hogy a megadott ir�nyba induljon, de ugyanabban a pillanatban neki�tk�z�tt egy meglehet�sen ideges alaknak. A f�rfi d�h�sen megl�kte �s r�ord�tott.

- Menjenek az utamb�l!

Azt�n elrohant.

Ha mindez nem t�rt�nik meg, val�sz�n�leg az se t�nt volna fel egyik�knek sem, hogy ugyanez az inger�lt alak, alig f�l perc m�lva, el�t�nik az ellenkez� ir�nyb�l, �s laza l�ptekkel s�t�l v�gig a zs�folt, zajos termen.

De �gy?

Az illet� arc�n g�nyos f�lvigyor, kezei a zseb�ben. Malfoy.

Piton �rgus szemekkel figyelte.

 A f�rfi egy pillanatra meg�llt.

 Megsz�l�totta valaki, �s p�r mondat erej�ig besz�lgettek, azt�n az a m�sik ott hagyta.

- Ezt nem hiszem el. – Hermione suttog�s�n j�l kivehet� volt a r�m�let. Szemernyi k�ts�ge sem volt afel�l, hogy kit l�tnak maguk el�tt. – Csin�ljon valamit!

K�ny�r�gve n�zett Pitonra, de az csak mozdulatlanul �llt, �s hallgatott.

Tehetetlen�l n�zt�k, ahogy a f�rfi mag�hoz sz�l�t egy egyenruh�st, �s ketten t�volodnak az �p�let belseje fel�.

- M�gis mit, Ms. Granger? V�ltoztassam t�zif�v�? Itt, mindenki szeme l�tt�ra?

- Meg fogja �lni!

- Nem fogja. Ha csak egyszer�en meg akarn� �lni, m�r r�g megtehette volna.

- De…

- Figyeljen ide! Gondolkozzon! – Piton szembefordult a l�nnyal. - L�p�sel�nyben vagyunk, ez m�g a hasznunkra v�lhat. Pr�b�lja innen megk�zel�teni. Malfoy most el� fog adni egy sz�nj�t�kot a hatty� hal�l�r�l. Teljesen hihet� kis t�rt�net. Sim�n elrabolhatta volna egy zsupszkulccsal Pottert, ha akarja, de nem tette. Akkor tal�ltak volna egy �res cell�t. De nem, a cell�ban egy hull�t fognak tal�lni. Potter hull�j�t. Ez a m�sor, Ms. Granger, nem a rend�r�knek sz�l, hanem nek�nk. �rti m�r? Bevont a j�t�kba, mert sz�ks�ge van r�nk. De nem most. Most az �tj�ban vagyunk. Most azt akarja, hogy elhiggy�k, meg�lte Pottert, �s mi zokogva hazavonuljunk. �s mit gondol, mi�rt szeretn�, hogy mi ezt higgy�k?

- Mert id�re van sz�ks�ge.

- Pontosan! Ez�rt z�ratta b�rt�nbe. Mi �rtelme lett volna f�l napra r�cs m�g� k�ldeni? Mi m�s oka lett volna r�? Itt nem tudunk a k�zel�be f�rk�zni.  Ha Potter h�z�ban csin�lta volna v�gig ezt a cirkuszt, ott f�l perc alatt leszedem a sz�zf�l�f�zet hat�s�t a felt�telezett Potterr�l. De itt? Nem tudok a k�zel�be f�rk�zni. �s itt a l�nyeg, kisasszony! Tudja hanyadika van, Ms. Granger?

- J�nius 11.

- Mond mag�nak valamit ez a d�tum?

- …?

- H�ny napig nem engedik a hozz�tartoz�kat a halotthoz, ha el�tte felboncolj�k, hogy megvizsg�lj�k a hal�l ok�t? Maga muglik k�z�tt n�tt fel, tudnia kell!

- K�t napig.

- Az j�nius 13.

- �s?

- Nem tudom! – Hermione d�h�sen felki�ltott. – Fogalmam sincs! Nem tudok j�zanul gondolkodni, amikor ez a szem�t elrabolja Harryt, �s mi nem tehet�nk semmit, mert fogalmunk sincs, hogy hol keress�k!

- �n tudom, hogy hol, csak azt nem tudom, hogyan jussunk be. Hol volt Potter, h�rom �vvel ezel�tt, j�nius 13-�n?

***

B�j�cska.

�rtatlan gyerekj�t�k.

Azoknak, akik j�tssz�k.

De �n sosem b�j�csk�ztam. M�r gyerekk�nt is elvonultam, egy �ltalam elk�l�n�tett helyre, ahonnan figyelni tudtam a t�bbieket. A huny� nem tudja, hol van az, akit meg kell keresnie. Aki pedig elb�jt, nem tudja, hogy a huny� melyik ir�nyb�l fog �rkezni. �n viszont, mindkett�j�ket l�tom.

Szemfog�.

A k�pz�m�v�szetben alkalmazz�k. Arra val�, hogy amikor megn�zel egy k�pet, akkor egyvalamihez odaragadjon a tekinteted. A fest� erre a pontra �p�ti a k�p t�bbi apr�, kev�sb� l�nyegesnek t�n�, de val�j�ban sokkal fontosabb r�szeit.

Ha keresztezz�k a b�j�csk�t �s a szemfog�t, megsz�letik a t�k�letes csapda. A szemfog� lehet ember is. A huny� pedig nem kell, hogy felt�tlen�l tudjon a szerep�r�l.

El�g, ha j�tszik.

Ha a szemfog�t el�g �gyesen helyezed el a k�pen, a huny�nak sok idej�be telik, mire r�j�n, hogy val�j�ban a k�p nem is arr�l sz�l, amire � addig a figyelm�t pazarolta…

M�lyen alszol. Ak�r egy tetszhalott. Az arcod s�padt, ellilultak az ajkaid.

Annyi b�jitalt t�lt�ttem bel�d, hogy az egy trollnak is el�g lenne. Legal�bb 5-6 �r�ra lesz sz�ks�ged, hogy a k�bas�g valamennyire enyh�lj�n, �s magadhoz t�rj. Mindkett�nknek sz�ks�ge van a pihen�sre. Ha az ember t�l f�radt, semmit sem tud igaz�n �lvezni. �n pedig nem akarom, hogy ez a n�h�ny nap elhamarkodott legyen.

Itt biztons�gban vagy velem.

A szemfog� a Malfoy k�ria pinc�j�ben fekszik.

A huny� pedig?

Nos, � meg�rdemli, hogy szenvedjen egy kicsit.

Sose becs�ld al� az ellens�ged.

Mire r�j�n, hogy �tvertem - hangs�lyozom, �jra �tvertem -, k�s� lesz.

A legnyilv�nval�bb dolgok mindig az orrunk el�tt fekszenek. Mondjuk, egy cell�ban.

Elmosolyodom.

Azt hitte, az �r fekszik ott, �s t�ged raboltalak el.

Pedig, ah Piton!

Csak okosan. Dupla csavar, dupla �lvezet.

A szenved�lyed, �gy t�nik, t�ged is �tl�tsz�v� tett.

V�gig ott volt�l.

�s ostob�n hagytad, hogy miut�n minden lecsendesedett, bes�t�ljak a hullah�zba, most �ppen boncorvosnak �lc�zva, �s az �ltalad Potternek v�lt, bemaszk�rozott �rt, aki val�j�ban – ezt h�zd ki - t�nyleg Potter volt, k�nnyed�n magammal vigyem.

Egyszer olvastam valahol, hogy az okos emberek mind vall�sosak. Te tudod, Piton, hogy milyen lehet im�dkozni?

Sosem csin�ltam ilyet, de biztosan �rdekes lehet. Hinni valamiben, ami tudod, hogy nem l�tezik, �s csak az�rt van, hogy t�ged megnyugtasson: helyesen cselekszel, ember!

�ll�t�lag, amikor Amstrong visszat�rt a f�ldre, a m�sodik �tja a templomba vezette.

Lehet, hogy az embereknek kell a megr�zk�dtat�s? Mit l�tott a holdon? Vagy mi az, ami r��bresztette, hogy � mennyire kicsi, �rt�ktelen, �s gyarl�?

N�ha, amikor �lmatlanul fekszem, eszembe jutnak az els� napjaink. Az utols� �v az utols� volt, sok minden m�sban is.

T�nkretettek benn�nket. Nem tudom, enn�l rosszabb lehet-e m�g.

Mi m�r hi�ba im�dkozunk. Mind a ketten �r�ltek vagyunk…

***

J�nius 11. Vas�rnap

D�lut�n: 18: 10

Mintha a v�z al�l bukkann�l el�, az utols� pillanatban, fullad�s el�tt. H�r�gve kapsz a leveg� ut�n. Ilyen az �bred�s �jra�leszt�s ut�n. F�jdalmas.

A szemeid m�g t�l �rz�kenyen reag�lnak a f�nyre. El kell telnie egy kis id�nek, hogy �jra l�ss.

K�h�gni kezdesz, kisz�radt a l�gcs�ved.

Hat �ra tetszhalott �llapotban sok id�.

Az emberi szervezet meg olyan t�r�keny. Semmi p�nc�l, semmi v�delem. K�nny� benne k�rt tenni. Elt�rni egy ujjat, megv�gni a b�rt, meg�getni, vagy �ppen megfojtani.

�rdekes, mindig is ellen�llhatatlan v�gyat �reztem, hogy nyomot hagyjak rajtad.

B�rmilyet.

Szeretlek megjel�lni. Nem �n vagyok az egyetlen.

Igaz?

Tom?

Mi�rt nem v�laszolsz?

Az eg�szet te kezdted.

Hunyorogva n�zel magad el�. Meg akarsz mozdulni. Fel akarsz �llni. Csak most veszed �szre, hogy nem teheted. Azt hiszed megk�t�ztelek? Nem, te, kis buta. Gyenge vagy, �s a v�gtagjaid el vannak zsibbadva. De nekem �gy is megfelelsz.

- Akarod tudni, mit tal�lok benned a legink�bb vonz�nak? – A hangom �tszeli a cs�ndet. Nem messze �l�k t�led, egy karossz�kben, keresztbe vetett l�bakkal. De te csak most j�ssz r�, hogy nem vagy egyed�l.

�sszeszeded minden er�det, �s r�m n�zel. A p�nik, amolyan h�s�ges k�s�r�je a mi, hm… hogy is nevezzem, k�l�nleges kapcsolatunknak. Ak�r egy �rny�k.

R�vet�l, �s form�t �lt.

Milyen k�lt�i vagyok mostan�ban?! 

Ha t�bbet inn�k, ez is elm�lna. Vagy nem.

Kit�gulnak a pupill�id, egyre s�r�bben emelkedik, �s s�llyed a mellkasod.

- T�k�letesen illik hozz�d az �ldozat szerepe – fejezem be a v�lasz n�lk�l hagyott gondolatomat.

Eg�sz testedben remegsz. F�lh�zod magad az �gyon, �s nehezen, utols� er�ddel l�bra �llsz. Szemeddel az ajt�t keresed, �s miut�n megtal�ltad, egy pillanatra elfeledkezel r�la, mennyire er�tlen vagy, l�psz egyet, �s magatehetetlen�l �sszeroskadsz, mint egy rongybaba.

Igen.

Rongybaba.

Ki�ll�tott m�t�rgy.

Dr�ga j�t�kszer.

Babusgatn�lak �n �gy, mint amikor m�g k�zel engedt�l magadhoz, mint amikor m�g a szemedben nem a r�m�let, �s a m�reg villant meg, amikor r�m n�zt�l. De ez mind, mind, meghalt.

Hallod?

Meghalt, megd�gl�tt, mint egy f�lresiker�lt embri�, ami olyan torz, hogy arra sem �rdemes, hogy a vil�gra j�jj�n!

Fel�llok, �s fel�d l�pek. F�lig felh�zott l�bbal, tenyereddel az arcodon pr�b�lod �sszeszedni magad, de tudom, hogy nem megy. T�l gyenge vagy, t�l f�radt, t�l kiszolg�ltatott.

Ha nem im�dn�lak ennyire, itt hagyn�lak.

Hiszen rengeteg id�nk van m�g.

Azt�n visszat�rn�k, amikor rendbe j�ssz.

De �n szeretlek n�zni.

Beteges �lvezetet tal�lok, m�g abban is, amikor csak sz�thullott, �s �nk�v�leti �llapotodban figyelhetlek.

Bel�led minden kell.

Ez is.

Tudom, tudom. Ez sem norm�lis.

K�rdem �n, a kurva �letbe!

Volt valaha is valami norm�lis ebben az eg�sz kibaszott �letemben?

Valami val�s!

Valami �szinte?

H�t nem.

A gyermekeket legink�bb az anyjuk �rtik meg.

J� lenne, ha valaki engem is meg�rtene.

Az any�m.

Nos, r�la t�l sokat nem tudok mes�lni, mert nem igaz�n ismerem.

Tudn�tok mondani m�g egy embert, aki anya mellett n�tt fel, �s �ll�tja, hogy az egy idegen?

Tudj�tok milyen �rz�s?

Egyszer megsebzett egy j�gcsap. M�sodikos lehettem. Kint voltunk a t� mellett. Blaise oldalba b�k�tt, �n meg, a marha, aki m�r akkor is t�ged lestelek, szemem minden mozdulat�val, �vatlanul belez�gtam egy, a t� fodraib�l k�pz�d�tt �les j�gdarabba. Fogadni mern�k, hogy te nem is tudsz az eg�sz esetr�l. L�tod? Pedig ez is miattad t�rt�nt.

Felhorzsolt a j�gdarab. Egy darabja belef�r�dott, a b�r�mbe, de a j�g azonnal elolvadt.

�gy maradt egy helyes kis s�r�l�sem, ami �gy keletkezett, hogy a fegyver elolvadt t�lem.

Ilyen az any�m.

Lehet, hogy szeret, meg elolvad t�lem, de nem az eny�m.

K�l�n�ll�, szerves anyag. Ennyit tudn�k mondani r�la.

N�zlek. A d�h�m lassan lepereg.

Fel�llok a sz�kr�l, �s Lucius k�gy�fejes p�lc�j�t lassan, kom�tosan v�gigh�zom a mellkasodon.

Megmerevedsz.

- Ismer�s �rz�s? Halljam, Potter? Szeretted, amikor ezt tette?

L�ngol az arcod. Er�d nincs, hogy k�zdj, de eltolod magadt�l a p�lc�t, �s el akarsz fordulni t�lem, de �n nem hagyom. Let�rdelek mell�d, megragadlak, �s egyetlen mozdulattal a f�ldh�z nyomlak. T�ged el�nt a k�ts�gbees�s. Itt v�v�dsz mellettem, de nem �rtem. Egyszer�en, nem b�rom elviselni. Elutas�tasz?

Engem?

- Engedj el vagy �lj meg! D�nts! – suttogod teljesen er�tlen hangon. A fejed elford�tod, behunyod a szemed, �s f�lbeharapod az als� ajkadat.

Merlin. H�nyszor l�ttam m�r ezt a mozdulatot t�led? Ha azt mondom, megbolond�tasz, az mind �res sz�j�rat. Benne vagy a ves�mben, a l�pemben, a m�jamban. Az eg�sz testem tele van veled.

H�t nem �rted, te h�lye? Egyetlen egy dolog miatt �lek, �s az a te kibaszott l�nyed!

- Potter! Elengedni nem foglak, de ezt te is olyan j�l tudod, mint �n! Viszont, ha akarod, azz� teszlek, amire mindig is v�gyt�l. Er�ss�.

- Gy�l�llek! – ny�g�d. Nekem, minden hang, amit kiejtesz azon az �des kis sz�don, aj�nd�k. Nem tudsz olyat tenni vagy mondani, amivel elvehetn�d az egyetlen dologt�l a kedvem, amit t�nyleg akarok. T�ged.

F�lredobom ap�m p�lc�j�t, �s fel�d t�rdelek.

Ott fekszel kit�rulkozva, �s a marad�k j�zan eszem valahogy degrad�l�dik.

Az �let szar, Potter!

Sz�momra legal�bbis az.

Beleveszek az elker�lhetetlenbe.

Itt vonaglasz, t�lem n�h�ny centim�terre. Azt hiszed, el b�rom viselni a k�nt, hogy tudom, Pitonnak ugyan�gy ny�gt�l amikor megmentett, �s h�l�b�l sz�tt�rtad magad el�tte?

Nem �des.

Olyan vagy, mint a m�z. Lassan csordulsz v�gig az ajkamon.

S�r�, mocskos, f�lledt afrodizi�kum.

- Megt�rlek, mert kell. Mert k�noz a tudat, �s megt�bolyodom t�le, hogy nem tudlak elengedni. �rted? – suttogom a f�ledbe.

Kinyitod a szemed, �s a plafont b�mulod. Azt�n a szemeid lassan �tv�ndorolnak r�m, �s annyi szomor�s�g van benn�k, amennyi egy eg�sz vil�gnak el�g lenne.

Odahajolok hozz�d, �s minden k�l�n�sebb cerem�nia n�lk�l megcs�kollak. Olyan r�gen �reztem m�r, milyen vagy, hogy azonnal elveszek benned. Ilyenkor �jra �s �jra r�j�v�k, hogy nem ok n�lk�l k�v�nlak. Forr� vagy. Nem tudom mi�rt, de ez csak m�g jobban felkorb�csol.

Haraplak, k�vetellek, birtokba veszlek.

Tudom �n is, hogy nem helyes, amit teszek. Tudom, hogy f�j neked. �rzem, hogy megfesz�lsz alattam, mint egy h�r. Ahogy minden porcik�nk �ssze�r, �s �n m�g t�bbet akarok. Sokkal t�bbet.

- Gyere – suttogom a sz�dba. Ujjaimmal v�gig sz�ntom a hajadat, �s h�tulr�l a tark�d al� teszem. A m�sik kezemmel az ingedet pr�b�lom kigombolni, de nem siker�l.

�gyetlen vagyok, vagy csak t�l izgatott. Kir�ntom a nadr�godb�l a v�g�t �s al�ny�lok, hogy t�bbet �rezzek bel�led.

�s ekkor t�rik el n�lad a m�cses.

M�r majdnem azt hittem, hogy minden rendben van.

M�r majdnem elhittem, hogy megmenek�lhet�nk.

Valahogy �sszeszeded magad, �s megragadod a csukl�m. Nagyot tasz�tasz rajta.

- Azt hiszed, hogy ilyen egyszer�, Malfoy? Azt hiszed, hogy ilyen olcs� vagyok? Vagy hogyan is nevezzelek? – sziszeged. L�ngol a tekinteted.

Egy j�l ir�nyzott �t�ssel orrba v�gsz. H�tra bukom. Kihaszn�lod az alkalmat, �s r�m veted magad.

�, te j� �g! Potter, ostoba vagy! Ahelyett, hogy futn�l? Szerintem ezt a hib�t t�bbsz�r nem fogod elk�vetni. Sz�t akarod verni a fejem, de ehhez az�rt egy kicsit m�g gyenge vagy.

Leford�talak magamr�l, �s magam al� teperlek.

Ennyi. A szervezeted m�g tele van azzal a vacakkal. Nem b�rsz velem.

Nem sz�rakozom tov�bb. Felizgatt�l m�r annyira, hogy f�j a l�gy�kom. El�g volt.

Let�pem az inged, �s hallom, hogy a gombok szanasz�t rep�lnek. A nadr�godhoz ny�lok, te megragadod a csukl�m.

- Sz�llj le r�lam!

M�g ki sem �rkezed mondani, de �n m�r �t�k. Tudom, hogy kell veled b�nni ahhoz, hogy engedelmes legy�l. Az �kl�m hangos csap�d�ssal �ri el az arcod. Egy p�r percre elk�bulsz, �s �n megszabad�talak a ruh�idt�l. Leh�zom a nadr�god, az als�dat, �s itt fekszel el�ttem meztelen�l, b�gyadtan.

A kezembe veszlek.

A tested el�rul, Potter. Akkor is, ha nem akarod. P�r mozdulat, �s mire zih�lva magadhoz t�rsz, m�r kem�ny vagy, mint a f�m.

A szemedben l�tom az iszonyatot, de nem foglalkozom vele. Ma nem. Kigombolom a nadr�gom, �s r�d telepedek. Meghajolsz alattam. Sz�mmal az ajkaidhoz �rek, �s magamba sz�vom a l�gy h�sod. A torkodat valami er�tlen ki�lt�sf�le hagyja el.

- Gyer�nk, Harry, ny�gj�l csak!

A saj�t szavaim is a farkamig hatolnak. Hozz�d d�rzs�l�m magamat. Az �vem csatja fels�rti a b�r�d. A kezeidet pr�b�lod k�z�nk cs�sztatni. El akarsz l�kni. Megragadom a csukl�idat, �s a fejed fel� fesz�tem mindk�t karod. Verg�dni kezdesz. Mintha kezden�l er�re kapni? Ez �gy nem fog menni.

Egy hirtelen elhat�roz�ssal fel�llok r�lad, �s kih�zom a nadr�gsz�jamat.

Te gyorsan felugrasz, �s az ajt� fel� iramodsz.

De f�rg�k lett�nk hirtelen. K�t mozdulat, �s �n m�g�tted �llok. A kilincset r�ngatod, de az nem ny�lik. A sz�jat �tvetem h�tulr�l a fejeden, �s a nyakad k�r� csavarom. Megszor�tom. A torkodhoz kapsz. Kifut az er� a l�baidb�l. Megroggyansz. Magam ut�n vonszollak, �s az �gyra doblak.

K�h�gsz, fulladozol. Enyh�tek a szor�t�son. Am�g leveg��rt kapkodsz, r��l�k a mellkasodra, �s a kezeidet �sszefogom a sz�jjal. Az �gyt�ml�hoz k�t�zlek. �gy m�r jobb. D�h�sen megr�ntod magad.

- D�g�lj meg! – suttogod.

- Most m�s dolgom van, szivi.

Sz�tt�rom a combjaidat, �s k�z�j�k f�rk�z�m. Er�s vagy. Azt hittem t�bb id�be telik, am�g magadhoz t�rsz teljesen.

Hi�ba, a kis t�l�l�!

Egyik kezemmel megragadom a f�rfiass�god, �s megszor�talak. A m�sikkal v�gig sim�tom a feneked, �s egy ujjal bel�d hatolok. Felord�tasz. Nem a f�jdalomt�l. Att�l, hogy v�gre felfogtad, nincs menekv�s.

- Hogy akarod? Gyeng�den, vagy durv�n?

- Rohadj meg! – Az arcomba k�psz. Ezt nem kellett volna.

- Sz�val durv�n.

Kih�zom az ujjamat, �s most kegyetlen�l bel�d nyomom magam. �rzem, ahogy az izmaid fesz�lnek, ahogy egy pillanat alatt leizzadsz. R�d hajolok, �s beleharapok a nyakadba.

- Sosem mosod le magadr�l, hogy �lvezted, amikor akaratod ellen�re megbasztalak!

Azt�n a lehet� leger�szakosabban elkezdek mozogni benned. Nekem is f�j, de ez sem sz�m�t. Fels�rtelek, sz�tszaggatlak, �gy teszlek magam�v�, ahogy el�tte senki sem. Addig kef�llek, am�g m�r csak ny�gni van er�d. Megtal�lom benned azt a pontot, amit�l akkor is elm�sz, ha val�j�ban nem �lvezed. Igen. M�g p�r mozdulat, �s k�sz. �rzem a test�nk k�z�tt sz�tfoly� nedvess�get. Az �temesen �sszer�ndul� izmaid engem is eljuttatnak a szakad�k sz�l�ig. Betel�telek, �s er�tlen�l r�d esek.

Minden orgazmus olyan, mint egy kicsike hal�l…

F�l k�zzel a sz�jam ut�n ny�lok. Lassan eloldozlak. Meg sem moccansz.

Mondj valamit. �v�lts! �ss meg!

Sajg� agyamban csak egy gondolat marad, miut�n l�tom a k�nnyeidet.

Ugyanolyan mocskos vagyok, mint az ap�m.

Megt�ntorodom, amikor megk�s�rlek fel�llni r�lad. Elford�tod a fejed.

- Szeretlek, te h�lye! – suttogom a f�ledbe.

Ennyit b�rok kiny�gni. Te meg csak n�zel a semmibe.

Az ajkaid olyan duzzadtak, hogy az ember azt gondoln�, sz�tcsattannak. A szemeid, �h, igen. Vil�g�tanak.  Elfordulsz, �s megpr�b�lod elrejteni magad el�lem. Mi�rt? Annyiszor l�ttalak m�r �gy. Fel�llok a f�ldr�l, �s megpr�b�llak a karomba vonni.

- Ne �rj hozz�m! – A hangod hideg. Mi�rt?

- Mit akarsz? – folytatod. - Azt hiszed, nem tudom az igazat? Soha t�bb� ne �rj hozz�m! Undorodok t�led, �rted? Gy�l�llek! Nem akarom, hogy hozz�m �rj, �gy ne!

A hangod sikolt�sk�nt �r el a tudatomig.

Tudom, hogy igazad van, �s ez ebben a pillanatban ez jobban f�j, mintha let�pt�k volna a l�baim.

Merlin! Mit tettem! Hov� tettem az eszem?

- Harry?!

- Ne! – undorodva t�volabb k�szol t�lem. Megpr�b�lod elrejteni el�lem a meztelen testedet.

Ez egyre rosszabb lesz. Pr�b�lok az utols� j�zan eszemmel a melegs�gbe, a szerelmembe kapaszkodni, de m�r nem megy.

- Harry!

- Ne!

�sszeszeded magad, �s fel�llsz. Zih�lva magadra h�zod, ami megmaradt a ruh�idb�l, �s n�m�n h�tr�lsz t�lem. Egy t�bolyodott arckifejez�s�vel kutatod a tekintetem.

Enn�l m�r nem lehet rosszabb, ugye?

- Az eny�m vagy m�r r�g�ta! - A hangom valahogy elv�ltozik. Olyan, mintha nem is magamat hallan�m.

Elvesztem. Tudom, hogy aki most hozz�d sz�l, az valaki m�s.

Ott vagy el�ttem, a sz�tt�pett inged foszl�nyai eml�keztetnek m�g valami nagyon szomor�, �s f�jdalmas r�szletre.

- Ne! – ord�tod teli t�d�b�l. Te tudod, ki vagyok? Szerintem tudod.

Azt�n fut�snak eredsz.

El�l�nk nem futhatsz el…

Nem.

Mit akarsz?

Nem!

„A hely nagyon megfelel egy j� b�j�csk�ra”.

De �n nem j�tszom b�j�csk�t…

- � viszont igen.

- NE, NE B�NTSD!

K�vetkez� fejezet