Hajnalodott. Hermione sokadszorra b�biskolt el a sz�les fotelban. Fel�letesen aludt, nem is igaz�n �lmodott. Minden apr� neszre kinyitotta a szem�t, �s mindannyiszor ugyanaz a k�p t�rult el�: Piton, ahogy dolgozik. A szob�t csak egy m�cses vil�g�totta meg, �s az �st alatt �g� l�ng. Mag�ra h�zta a f�lig lecs�ng� takar�t, �s t�n�dve b�multa a t�zl�ng mozg�s�t. Mintha a f�rfi meg�rezte volna a tekintet�t, megfordult, �s r�n�zett. A kez�ben egy adag feldarabolt sz�r�tott n�v�nyt tartott. Lassan b�lintott.

- M�g k�t �ra kell.

- Seg�thetek valamiben?

- Nem – hangzott a gyors v�lasz. Tipikus.

Hermione sokszor elgondolkodott azon, mi�rt lett Piton olyan, amilyen. Z�rk�zott, mag�nak val�. Senki seg�ts�g�t nem fogadja el, m�gis tele van v�ddal, mintha az eg�sz vil�got okoln� valami�rt. Mindig mogorva volt, ha humoriz�lt, az is g�nyosra siker�lt, vagy s�rt�re. Kev�s embert t�rt meg maga mellett, �s ami igaz, az igaz, �t is kevesen viselt�k el. De ez valahogy nem keser�tette el. L�that�an jobb szeretett mindent egyed�l csin�lni. Mintha nem b�zna senkiben. A l�ny nem tudta elk�pzelni, hogy lehet �gy �lni. Azt�n hirtelen esz�be jutott saj�t maga. A helyzete, �s a jelenlegi �lete. Huszonegy �ves. Egyed�l �l. Az ut�bbi �vekben, a munk�j�n k�v�l csak Harryvel tartotta a kapcsolatot. Nincs egyetlen egy bar�tn�, vagy bar�t, szomsz�d, akivel hossz� �vek �ta besz�lt volna. Alkalom lett volna r�, de � mindenkit elutas�tott. �vatosan �s k�m�letesen. �s egy�ltal�n nem �rzi sz�ks�g�t, hogy v�ltoztasson. Mag�t nem tartotta mogorv�nak, de nem eml�kezett, mikor nevetett utolj�ra egy olyan igazi, sz�vb�l j�v�t. Nem okolt senkit a t�rt�ntek�rt, de a lelke tele volt haraggal. Valaha saj�t csal�dr�l �lmodott, gyerekekr�l. Ma egy macsk�t is terhesnek �rezne az �let�ben.
Piton belesz�rta a kez�ben tartott n�v�nyt az �stbe, azt�n f�radtan nekid�lt az asztalnak. � is a gondolataiba volt m�lyedve. De szeretett volna egyszer belel�tni ennek az embernek a fej�be. Meg�rteni, mi mozgatja. Mik az �lmai, vagy a sosem teljes�l� c�ljai, amelyekr�l tudja, hogy el�rhetetlenek, m�gis hajtj�k el�re.

- Uram, k�rdezhetek valamit?

- Ha tudok, v�laszolok, Ms. Granger – hangzott a kim�rt v�lasz.

- Mi�rt seg�t?

Piton sz�ja megr�ndult, azt�n, mint aki lenyeli az els� kik�v�nkoz� v�laszt, kicsit megemelte a fej�t, �s a t�volba meredt. Nem gondolkozott rajta, mit mondjon, ink�bb csak �nmag�val kezdte tiszt�zni a dolgokat. Tal�n valami gorombas�got akart a l�ny fej�re z�d�tani, szimpla reakci�, de valami�rt �tgondolta, �s �gy d�nt�tt v�laszolni fog.

- Mondhatn�m azt, hogy megszok�sb�l. De ma m�r semmi �s senki nem k�nyszer�t erre, �gy ez nem fedn� a val�s�got. �vekkel ezel�tt az�rt tettem volna, mert Albus megk�r r�, vagy mert k�teless�gemnek �reztem volna. Ma nem tudom. Amikor p�r napja megjelentek n�lam, az volt az els� gondolatom, hogy kidobom magukat. – �lesen Hermion�ra n�zett. Az arca s�t�t volt, �s szomor�. – Gondolom ett�l most nem lett okosabb.
- Valamit az�rt meg�rtettem. Azt, hogy nem �szinte saj�t mag�val.

- Ez egy ostoba fr�zis, kisasszony – horkant fel a f�rfi. – Ha belegondol, mag�t�l is r�j�n. Mindenki ismeri a saj�t motiv�ci�it, legfeljebb nem szeret r�la besz�lni. �s ennek semmi k�ze az �szintes�ghez.

- Akkor �n kimondom maga helyett, uram.

- Nem tudtam, hogy szabadidej�ben l�lekkutat�ssal foglalkozik, Ms. Granger! – hangzott a cs�p�s v�lasz.

- L�tja? Err�l besz�lek. Mindent, ami egy kicsike f�jdalmat okozhat, vagy egy kicsit k�zelebb vinne egy m�sik embert az �lc�ja m�g� rejtett emberhez, elv�g egy g�nyos megjegyz�ssel. �s azt hiszi, ett�l minden a hely�re ker�l?

- Ne pr�b�ljon nekem lelkiismeret-furdal�st okozni, nem fog siker�lni.

- �s megint. Olyan j�l betanulta ezeket a v�laszokat, uram, hogy m�r nem tud n�lk�l�k �lni. Most is azt hiszi, t�madni akarom. Pedig eszem �g�ban sincs. A napn�l is vil�gosabb sz�momra, hogy val�j�ban Harry miatt csin�lja az eg�szet. Csak az �n sz�j�b�l akartam hallani. De �gy l�tszik, hogy az �lland� �nsajn�lata olyan aszott� �s keser�v� tette, hogy k�ptelen emberi m�don viselkedni. Azt hiszi, gyeng�nek fogj�k tartani, mert esetleg kider�l, hogy immunit�son k�v�l k�pes m�s �rzelmekre is? Sajn�lom mag�t. – Ezt az utols� mondatot nem akarta kimondani, de m�r k�s� volt. Piton arca megkem�nyedett. Elford�totta t�le a fej�t, azt�n n�m�n �ts�t�lt a szoba m�sik fel�be, �s felbontott egy �veget. K�t poharat t�lt�tt vele f�lig, azt�n az egyiket a l�nynak ny�jtotta.

- Akkor igyunk erre a nagy felfedez�sre, kisasszony.

Hermione �tvette a poharat, �s n�m�n b�multa a tartalm�t. El�sz�r azt hitte, hogy a f�rfi r�sz�r�l a besz�lget�s lez�rtnak tekinthet�, de az v�ratlanul megsz�lalt.

- Eml�kszik m�g a hetedik �v�k v�g�re? H�bor� volt, �s a fronton gyerekek �lltak. Maguk. Mit gondol, �gy kellet volna t�rt�nnie? Helyes volt, hogy harcedzett feln�tt f�rfiak helyett kisfi�k �s kisl�nyok �lltak ott els�sorban? Meg�rtette, mit is v�llaltak eg�szen addig, am�g az �n mellett �ll� tizen�t �ves kisl�ny hal�lsikoly�t meg nem hallotta, �s r� nem d�bbent, hogy a kez�ben csak egy f�l testet tart, mert a m�sik fele sz�nn� �gett? Tudta egyik�k is, hogy milyen szemben �llni a hal�llal, �s szemrebben�s n�lk�l cselekedni akkor is, ha a k�vetkez� pillanatban a legfontosabb szem�ly �let�vel kell fizetni ak�r egy rossz mozdulat miatt? �s, hogy soha, de soha nem fogja mag�t tiszt�ra mosni semmi, ami�rt valakinek a hal�l�t okozta? �rtett�k maguk, hogy hov� mennek? Hogy mit tesznek? Aligha. Potter viszont �rtette �s tudta. �s csak egy dolog volt, ami k�pes volt arra, hogy fenntartson benne annyi er�t, ami elegend� lett ahhoz, hogy kivigye �t a csatamez�re. �s ez a harag. Nem elsz�nts�g, vagy b�tors�g. Nem, Ms. Granger! Csak harag. Milyen vil�g az, amelyik egy fi� �rzelmi kiszolg�ltatotts�g�b�l t�pl�lkozik? Igazs�gosnak tartja? Megfontoltnak? Netal�nt�n j�nak?

- �ppen most mondta, uram, hogy Harry tudta mit v�llal.

- Igen, tudta, de nem v�laszthatott! – Piton kiitta a pohar�t, �s �jat t�lt�tt. – Mint ahogyan �n sem. Sz�tanom kellett benne a gy�l�letet. Mert neki nem volt el�g a gyerekkora, az a m�rhetetlen sok igazs�gtalans�g, ami eg�sz �let�ben k�s�rte. M�g �gy is t�l emberi volt. Nek�nk viszont a d�h�re volt sz�ks�g�nk, a k�nnyeire, az �v�lt�s�re. Penge v�kony �l v�lasztott el benn�nket att�l, hogy egy �mokfut� �r�ltet csin�ljunk bel�le.

- A h�bor� �ldozatokkal j�r. Harry az utols� id�kben m�r semmi m�sra nem tudott gondolni, csak arra, hogy meg kell �lnie Voldemortot. Mert k�teless�g�nek �rezte.

- Nem, Ms. Granger – f�radt mosoly -, Potter f�lt. Rettegett. De nem tudta elmondani senkinek, mert nem akart gyeng�nek l�tszani. Maga szerint nem volt �szinte �nmag�val? Hazudott?

- Dehogy, csak tartotta benn�nk a lelket.

- �s benne? Benne ki tartotta?

- …

- Megmondjam? �n. Voldemort hal�la el�tt a haragommal, �s a megj�tszott gy�l�letemmel. Ut�na, valami eg�szen m�ssal.

Hermione sz�ja kisz�radt. Belekortyolt az italba, �s mag�ba fojtotta a leveg�t. Nem tudott a f�rfi szem�be n�zni. Valami olyasmi k�sz�lt felt�rni a felsz�nre, amir�l � semmit sem tudott. Azt tudta, hogy Malfoy �s Harry �sszej�ttek p�r h�nappal a csata el�tt, �s �gy t�nt, mindketten boldogok. Nem �rtette, hogy Piton eg�sz pontosan mire c�loz. Azt hitte, Malfoy az, aki �rzelmileg seg�tett Harrynek �tv�szelni az eg�sz �r�letet. De el�g okos volt hozz�, hogy r�j�jj�n, csak nem akarta l�tni, mi is folyik k�r�l�tte val�j�ban.

- Harry szerette Dracot, �s �n csak az�rt tudtam olyan k�nnyen szemet hunyni f�l�tt�k, mert l�ttam, hogy boldogok. Mindig azt gondoltam, hogy a szeretet, amit �rez, er�t ad neki. Hogy a boldogs�g el�g, hogy kiseg�tse a m�lypontokb�l.

- Egy dolog a boldogs�g, �s egy m�sik dolog a sz�ks�glet. �n sosem �ll�tottam, hogy nem szerett�k egym�st. Tudom j�l, hogy �gy volt, �s m�g akkor sem v�ltozott ez a helyzet, amikor azt hitte, hogy Malfoy el�rulta �t. Azt hitte, hogy az � keze is benne volt abban, hogy Voldemort hal�la ut�n alig egy �vvel olyan egyszer�en el tudt�k fogni a megmaradt hal�lfal�k. De minden oka megvolt r�, hiszen Lucius Malfoy rabolta el. � azt m�r nem l�thatta, hogy miut�n kimenek�tettem onnan, Draco hogyan gyilkolja le a saj�t apj�t, olyan elemi haraggal, ami ellen nem volt er�. – Piton lehajtotta a fej�t. – Nem is akartam neki elmondani. Mennyivel egyszer�bb lett volna minden, ha �gy teszek… Miut�n hazavittem a k�rh�zb�l, egy h�napig voltunk egy�tt, �s ak�r hiszi, ak�r nem, �n azzal a szent elhat�roz�ssal hoztam ki abb�l a pokolb�l, hogy nem engedem t�bb�, hogy b�nt�d�sa ess�k, mellette akartam lenni. Minek nevezn� ezt, Ms. Granger? Gondoskod�snak? Atyai szeretetnek? J� cselekedetnek?

- Mi�rt ne? Hiszen seg�tett neki?!

- H�t nem. Egyiknek sem nevezhet�. Tudja mit csin�ltunk az alatt az egy h�nap alatt, miut�n kihoztam a Mung�b�l, ahol nagyj�b�l �sszet�kolt�k, kisasszony?

- Nem. – A l�ny remegve h�zta �ssze mag�t. Vacogtak a fogai. Legsz�vesebben befogta volna a f�l�t, de k�ptelen volt r�. Csak n�zett maga el�, �s egyszer csak r�d�bbent, hogy ha akarja, ha nem, v�gig kell hallgatnia minden egyes kimondott sz�t. Nem Harry�rt, vagy Piton�rt. Saj�t mag��rt. – Azt akarja mondani, hogy maga �s Harry akkor… egym�sra voltak utalva, �s lefek�dtek egym�ssal?

�s ekkor Piton olyat tett, amit tal�n hossz� h�napok �ta nem. Nevetni kezdett. Hangosan, keser�en.

- Milyen finoman fogalmaz. Ahogy a maga sz�j�b�l hangzik, az olyan eln�z�, helyesnek t�nik, s�t megbocs�that�nak. De val�j�ban az minden volt csak nem helyes. �s mondjak valamit? Lehet, hogy rosszul lesz, ha meghallja, de a k�v�ncsis�g�rt fizetni kell, kisasszony! �n igenis akartam Harryt! S�t, volt olyan pillanat, m�g Voldemort hal�la el�tt, pedig akkor m�g a legnagyobb euf�ri�ban �szott Malfoy oldal�n, amikor semmi nem �rdekelt volna, csak hogy megkaphassam! De nem tehettem. Nem kock�ztathattam! Miatta, Voldemort miatt, �s amiatt, hogy akkor m�g j�tszanom kellett a szerepemet, amit olyan j�l betanultam, hogy az�ta sem tudom ledobni magamr�l, mint valami k�gy� a levedlett b�r�t! De akkor, arra az egy r�pke h�napra ott volt, egyed�l nekem. �sszet�rve, a t�boly hat�r�n! Beteg volt! Nem csak testileg, mert arra van gy�gym�d! Lelkileg volt a hal�l�n. �s �n megtehettem volna, hogy el�rulom neki az igazat Draco Malfoyr�l, de nem tettem! Azt akartam, hogy gy�l�lje! Seg�thettem volna neki, de nem! �n nem tettem! �n�s sz�nd�kb�l! Mert ha el�rultam volna neki az igazat, egy percig sem marad velem! �s � gy�l�lte Malfoyt! De m�g mennyire. Olyannyira, hogy eg�sz napokat t�lt�tt�nk az �gyamban �llatias szexszel, amib�l hi�nyzott minden finoms�g! Mert neki akkor nem arra volt sz�ks�ge! Egym�son vezett�k le minden addig felgy�lemlett fesz�lts�g�nket. Ha kellett �t�ttem, ha k�rte f�jdalmat okoztam, ha kellett, akkor csak egyszer�en cs�koltam! Mindent megadtam neki, amit k�rt, �s cser�be �n is megkaptam bel�le mindent. �s �n minden perc�t szem�rmetlen�l �lveztem.
Azt�n egyik reggel, mikor fel�bredt, elt�nt a tekintet�b�l a hom�ly. Melegs�g k�lt�z�tt bele, �s �n, mikor kinyitottam a szemem, a kez�t az arcomon tal�ltam, ahogy simogat. Azel�tt sosem tett ilyet. Azt hittem, menten sz�rnyethalok. Meg�rdemeltem volna. R�j�ttem, hogy mit tettem, �s m�g valamire: hogy a kezdeti testi v�gy, �s �rzelemmentes sz�ks�gleteimb�l valami m�s lett, ami fel�bresztette a b�ntudatomat. �s t�bb� nem tudtam volna a szem�be n�zni, ha nem mondom el neki, hogy egyszer�en fizettem �rte, hogy elhozhassam onnan, hogy megvettem, mint egy szelet s�tem�nyt a boltban, hogy hazudtam neki, mert Draco nem tudott az elrabl�s�r�l semmit, �s hogy mindketten �ldozatok. Tom Denem �ldozatai, mert ez volt a B terv, arra az esetre, ha Voldemort elbukik. Hogy Tom Denemnek csak egy test kellett, ha az �v�t netal�nt�n meg�ln�k. �s, hogy Draco Malfoy csak az�rt volt a pinc�ben, amikor �t k�nozt�k, hogy v�gign�zess�k vele az eg�szet, hogy Lucius az�rt er�szakolta meg Harryt, hogy a fia megt�rj�n, �s k�pes legyen az �tok kimond�s�val egyidej�leg befogadni Tom Denem lelk�t. Elmondtam neki. – Piton hangja berekedt. Eln�mult, �s kimer�lten le�lt egy sz�kre. Egy pillanatra megr�zk�dott, �s mintha f�jdalom futott volna �t a test�n. D�rzs�lgetni kezdte az alkarj�t. Maga el� n�zett, majd �jra a l�nyra, majd folytatta. – �s � elment. Nem ment vissza Malfoyhoz, mint ahogyan azt v�rtam. Csak elment, mert val�sz�n�leg meggy�l�lt mindent, �s mindenkit, aki addig az �lete r�szese volt.

- Mi�rt nem mondta meg neki, hogy szereti? - Hermione szemei megteltek nedvess�ggel.

- Az�rt, mert nem l�ttam �rtelm�t. Most sem l�tom. Mi nem tudunk norm�lisan �lni egym�s mellett. B�rmilyen nevets�ges is, de a mi �gynevezett kapcsolatunk annyira t�lf�t�tt, �s nyers, hogy hamarabb �getn�nk fel egym�st, mintsem b�rmi �szinte dolog kialakulhatna k�z�tt�nk.

- Viszont t�bb k�z�s van magukban, mint b�rki m�sban. Amit �t�ltek egy�tt az t�bb holmi szerelemnek nevezhet� rom�ncn�l. Tudom, hogy elviselhetetlen, ahogy egym�ssal b�nnak, de tal�n csak id�re van sz�ks�g�k mindkett�j�knek.

- Ugyan, Ms. Granger! Be�llt ker�t�n�nek? Nem kell semmilyen id�. Ha a szerencse is �gy akarja, Malfoyt siker�l megszabad�tanunk a gonoszt�l, Potter boldogan beleomlik a karjaiba, �s minden megy sz�pen a maga �tj�n.

- Mikor Harry a b�rt�nben volt, meg�zentette velem �nnek, hogy beleegyezik valamibe. De nem magyar�zta meg mibe. El�rulja, mi volt az?

- Nos, ez egy apr� fort�ly a r�szemr�l, amit nem tudtam kihagyni. Meg�g�rtettem vele, hogyha Malfoyt siker�l megszabad�tani Denemt�l, akkor visszat�r hozz�m. �r�kre. �s � beleegyezett.

- Akkor m�r semmit nem �rtek. – A l�ny ledobta a takar�t, �s el�red�lt a fotelben. Szemei a f�rfi karj�ra siklottak. M�g mindig idegesen d�rzs�lte, �s az arca f�jdalmasan megr�ndult. – Akkor mi�rt gondolja, hogy Harry visszamegy hozz�? � �llja a szav�t, �s ha meg�g�rte, �gy is lesz.

- Az�rt, mert tudom, hogy nem fogja betartani. K�ptelen lesz r�. Potter mindig a gyeng�k mell� �ll. �s ez esetben Malfoynak nagyobb sz�ks�ge lesz r�, mint nekem. �s ez�ltal �n is megkapom azt a k�m�letlen, de t�rgyilagos nemet, amire sz�ks�gem van ahhoz, hogy v�gre hagyjam �t �r�kre elmenni.

Azt�n elhallgatott. Fel�llt a sz�kb�l �s n�m�n az ablakhoz ment. �vatosan oldalra hajtotta a f�gg�nyt. M�r nem volt a szob�ban lelkileg. Hermione les�t�tte a szemeit. Kiitta a marad�k folyad�kot a poh�rb�l, �s letette az asztalra. � is fel�llt, �s lassan a f�rfi mell� s�t�lt. Az ablakon t�l m�r vil�gos volt. Emberek siettek a j�rd�n, kezd�d�tt az �let. Mikor a kez�t az ablakp�rk�nyra helyezte, Piton r�n�zett.

- Most boldog? Ilyennek k�pzelte a motiv�ci�imat? Milyen �rz�s tudni, hogy a kis bar�tja nem is olyan �rtatlan, mint amilyennek els�re t�nik? �s milyen �rz�s tudni, hogy egy ilyen �reg, aszott, �s megkeseredett szem�tl�d�val �llt �ssze, mint �n, akit ki nem �llhat?

- Nem az �n dolgom, hogy meg�t�ljem a helyzetet. �s a d�nt�s joga sem az eny�m. Nem voltam ott, nem tudhatom. – Hemione megh�zta a v�ll�t – De egy biztos! Harry �l. Ak�rhogyan d�nt is, de �l. Ron meghalt. Neki m�g d�nt�si lehet�s�ge sem volt.

A f�rfi elkapta a tekintet�t, �s �jra az utc�t kezdte el f�rk�szni. Nem mondott semmit, de Hermione tiszt�n hallani v�lt valahol a feje legm�ly�n, halkan egy sz�t: „sajn�lom”.

Mikor �jra a f�rfire n�zett, teljesen led�bbent. Piton �sszeszor�tott ajkakkal, megfesz�lve tartotta mag�t f�l k�zzel, az ablaknak t�maszkodva.

- Uram! Rosszul van?

- Eml�kszik Mortuezre? Azt mondta, hogy az utols� alapanyagot akkor kell a b�jitalba belesz�rni, amikor k�zel az id�! M�r nincs sok h�tra, hogy elk�sz�lj�n - suttogta halkan. L�that�an pokoli k�njai voltak. A karj�t markol�szta, �s teljes eg�sz�ben kiverte a v�z.


- �rzi a s�t�t jegyet? Hadd seg�tsek! – Bele akart kapaszkodni a f�rfiba, hogy az �gyhoz seg�tse, de az ler�zta mag�r�l a kez�t. – Akkor menjen az �sth�z, �s tegye, amit mondok!

- Mi�ta �rzi, hogy h�vja?

- �gy egy f�l�r�ja. Egyre er�sebb. Csin�lja m�r! – ord�tott t�relmetlen�l.

Hermione meg�tk�zve k�vette az utas�t�sait. N�ha h�tran�zett, hogy l�ssa minden rendben van-e.

- Hogy lehet az, hogy m�k�dik a s�t�t jegy?! Az rendben van, hogy Tom Denem lelke �l�, de az a sz�rny, aki l�nyeg�ben a s�t�t jelet kital�lta, m�r halott!

- Az �gy t�nik, nem sz�m�t. Igyekezz�nk. Potter mostanra m�r val�sz�n�leg a f�ld�n g�rnyedve ord�t. Ha �n �rzem a h�v�s�t, � aki mellette van, bele�r�l a f�jdalomba. �s egy�bk�nt is, ha ismern�m a s�t�t jegy term�szet�t, m�r r�g megszabadultam volna t�le. De nem ismerem.

- De mi�rt h�vja? Eg�sz mostan�ig menek�lt el�l�nk �s mindent elk�vetett, hogy ne tal�ljuk meg!

- Hah. Valaki r�vette, hogy megtegye.

- Harry? – A l�ny kez�ben meg�llt a kan�l, amivel a b�jitalt kevergette. – K�v�ncsi vagyok mit agyalt ki. Sosem tal�ltuk volna meg, ha nem � jelentkezik.

- Ms. Granger! Higgye el, Potter r�besz�l�k�pess�ge eg�szen rendk�v�li tud lenni, ha igaz�n akarja.

Ett�l a mondatt�l Hermione kicsit elpirult. Nem tudta megmagyar�zni mi�rt, de olyan �rz�se t�madt, hogy most zavarban kellene �reznie mag�t. Visszapillantott, az �stre, amiben pont ekkor v�ltozott �t a s�r� folyad�k sz�ne.

- Uram! Azt hiszem, t�rt�nik valami!

- Vegye le a t�zr�l. Most. Tal�l valahol a polcon egy ak�rmilyen kisebb �vegcs�t. Mossa ki, �s t�ltse bele, azt�n induljunk.

A l�ny n�m�n engedelmeskedett. Miut�n megtette, amit k�rtek t�le, az asztalra tette a b�jitalt, �s egy pillanatra �sszekulcsolta az ujjait, mint r�gen, amikor m�g j�rt az �desanyj�val templomba, �s az megtan�totta im�dkozni. Egyetlen porcik�ja sem k�v�nta, hogy ak�r egy m�sodpercre is �jb�l Tom Denem el� kelljen �llnia. F�lt att�l, ami fogadhatja �ket. A l�tv�nyt�l, �s att�l, hogy ismeretlen volt sz�m�ra az eg�sz helyzet, hogy nem volt konkr�t terv�k, �s hogy fogalma sem volt, hogyan fogj�k megitatni Malfoyt a szerrel. �s mi lesz ut�na? Mi van, ha a szer nem hat r�? �s ha hatni fog? Hov� t�nik el Tom lelke? �s mi marad a hely�n?

K�vetkez� fejezet