A gyerekek d�bbenete lassan elillant. El�sz�r Ron sz�lalt meg.

- Maguk meg�r�ltek!

- Ez nevets�ges! - motyogta Hermione.

- Peter Pettigrew, meghalt! � �lte meg tizenk�t �vvel ezel�tt! - mutatott r�m Harry.

- Meg akartam �lni - sz�ltam vicsorogva -, de a kis Peter kifogott rajtam... De most nem menek�l.

Hirtelen felpattantam. Cs�mp�s leugrott az �lemb�l, �n pedig Makeszra vetettem magam. Ron felord�tott, mikor t�r�tt l�b�ra estem, s meghallottam Remus hangj�t.

- Sirius, ne! - ki�ltotta. - Meg kell magyar�znunk, mi�rt!

- Majd megmagyar�zzuk ut�na! - d�rrentem r�.

- Joguk van megtudni az igazat! - folytatta Holds�p, �s megpr�b�lt elr�ngatni Petert�l. - Harrynek tartozol az igazs�ggal!

Kicsit siker�lt lehiggadnom, de a harag ott lobogott a lelkem m�ly�n, mint a megf�kezhetetlen erd�t�z. R�n�ztem a verg�d� Peterre, aki teljesen �sszekarmolta szerencs�tlen "gazd�j�t". A l�tv�nyt�l kicsit megenyh�ltem.

- Remus, mond el nekik, amit akarsz, de ne h�zd sok�ig az id�t - sz�ltam.

- Ezek komplett bolondok! - ki�ltotta Ron. - Nekem ebb�l elegem van. Elmegyek.

- V�gig fogsz hallgatni - sz�lt csendesen Remus. - �s j� er�sen fogd Petert, am�g besz�lek.

- � nem Peter, hanem Makesz! - kiab�lta Ron.

A fi� �sszeesett. Harry visszaseg�tette az �gyra, majd m�rgesen megjegyezte.

- Szemtan�k vannak r�, hogy Peter Pettigrew meghalt. Az eg�sz utca l�tta...

- Nem az t�rt�nt, amit l�ttak! - csattantam fel t�l hevesen.

- Val�ban mindenki �gy hitte, hogy Sirius meg�lte Petert - kezdte Remus. - Eg�szen ma estig �n is azt hittem, am�g meg nem l�ttam �t a t�rk�pen.

- De ez k�ptelens�g - sz�lalt meg Hermione.

- Mi�rt lenne az? - v�laszolta Holds�p.

Ezut�n a l�ny egy unalmas kisel�ad�sba kezdett az anim�gusokr�l, de erre Remus csak hangosan nevetett.

- Ez mind igaz, Hermione, de vannak olyan anim�gusok is, jelen esetben h�rom, akiket nem jegyeztek be a Miniszt�riumban.

- T�rj a l�nyegre - mordultam r� bar�tomra. - Tizenk�t �vig v�rtam, de most m�r fogyt�n a t�relmem.

- Rendben - b�lintott Remus. - De seg�tened kell, Sirius, mert �n csak a t�rt�net elej�t tudom...

Hirtelen deszk�k reccsen�s�t hallottuk. Remus gyorsan kisietett, hogy megn�zze mi az, de nem l�tott semmit.

- Itt k�s�rtetek j�rnak - mondta reszketve Ron.

- T�ved�s - mondta Remus mosolyogva. - Azok a sikolyok �s �v�lt�sek, amelyek alapj�n a legenda elterjedt, mind t�lem sz�rmaztak. Minden �tv�ltoz�somkor ide kellett j�nn�m, hogy senkinek ne essen baja.

A mosoly elt�nt az arc�r�l. Hely�t szomor�s�g vette �t. Ezut�n elmes�lte, hogyan harapt�k meg, �s mi hogyan v�ltunk anim�guss�. Mikor ehhez a r�szhez �rt Harry megk�rdezte.

- Az ap�m is anim�gus lett? - k�rdezte. Szem�ben �rdekl�d�s csillant.

- Igen. �t�d�ves korunkra mindh�rman elsaj�t�tott�k az anim�gi�t, s �t tudtak v�ltozni egy bizonyos �llatt� - fejezte be Remus.

- De mi�rt seg�tett ez mag�n? - k�rdezte Hermione.

- Emberk�nt nem lehettek velem, de �llatk�nt igen. A v�rfarkas csak emberekre vesz�lyes - v�laszolta Holds�p.

- Fogd r�vidre, Remus - k�rtem.

- Nem tart m�r sok�ig, Sirius... Nos, att�l kezdve, hogy mind a n�gyen �llati alakot tudtunk �lteni rengeteg izgalmas kalandot �lt�nk �t. Nem volt olyan di�k, aki n�lunk jobban ismerte volna Roxfortot. Innen j�tt az �tlet, hogy elk�sz�ts�k a Tekerg�k T�rk�p�t, amit azt�n a becenev�nk�n szign�ltunk. Sirius volt Tapmancs, Peter volt F�regfark, James volt �gas, �n pedig Holds�p.

- Az ap�m, milyen �llatt� v�lt? - k�rdezte Harry, de a bar�tn�je k�zbev�gott.

- De hiszen nagy felel�tlens�g volt! - ki�ltotta.

- Igen, az volt - felelte Remus. - Ma is furdal �rte a lelkiismeret, elv�gre kij�tszottam Dumbledore bizalm�t, mert nem sejtette, hogy a bar�taim illeg�lis anim�gi�t �znek miattam.

Remus lehorgasztotta a fej�t. Egy ideig csend volt, majd Remus s�hajtott, �s folytatta.

- Figyelmeztetnem kellett volna Dumbledoret arr�l, hogy Sirius anim�gus, de gy�va voltam. �gy h�t, ha �gy vessz�k, Piton gyanakv�sa nem volt alaptalan.

- Piton? - mordultam fel m�rgesen. - Hogy j�n a k�pbe Piton?!

- Itt tan�t a Roxfortban - mondta Remus s�t�ten.

Hitetlenkedve �s rosszall�an megr�ztam a fejem.

- M�g hogy tan�t - horkantottam, de Remus nem t�r�d�tt velem, hanem ism�t a gyerekekhez fordult.

- Piton professzor egy�tt j�rt vel�nk a Roxfortba. Sirius egyszer megtr�f�lta, ez�rt � tiltakozott a legjobban, hogy megkapjam az �ll�st.

- Meg�rdemelte - sz�ltam g�nyosan, de nem foglalkoztak velem.

- Perselus nagyon k�v�ncsi volt r�, hov� t�n�nk el minden h�napban. �gy mikor egyszer holdt�ltekor megl�tott minket, Sirius azt a tr�f�t eszelte ki, hogy elvezeti az alag�thoz, �s ez�ltal hozz�m. Piton persze k�t�lnek �llt, �s �tj�tt a Szellemsz�ll�sra az alag�ton kereszt�l. Szerencs�re James tudom�st szerzett a dologr�l, �s �lete kock�ztat�s�val megmentette t�lem - fejezte be b�ntudatosan Remus.

- Piton megl�tta mag�t? - k�rdezte Hermione.

- Igen.

- Sz�val ez�rt ut�lja mag�t - t�prengett hangosan Harry -, mert azt hiszi maga is benne volt a tr�f�ban?

- Pontosan - sziszegte egy testetlen hang, valahol Remus m�g�tt.

Ekkor a k�peny a f�ldre hullott, �s az ajt�ban nem m�s �llt, mint di�kkori legnagyobb ellenl�basom: Perselus Piton.