- H�nyszor mondjam m�g, hogy ha nem ad eszk�z�ket, nem tudom megcsin�lni. B�r az is igaz, hogy nem is akarom, mert etik�tlan! – zih�lta a f�ld�n fekv�, feh�r k�penyes, fiatal n�. Vele szemben egy ijeszt� k�lsej� f�rfi �llt, egy k�l�n�s �gat szegezve r�.

- Crucio! – volt a f�rfi v�lasza. A l�ny megvonaglott, �s felord�tott a f�jdalomt�l. Hangja egyre rekedtebb� v�lt, majd elhalkult. Nem Voldemort sz�ntette meg a var�zslatot, a n� �jult el. Egy m�sik, fekete tal�ros f�rfi rontott be a pinceterembe. R�viden meghajolt, tisztelet�t fejezve ki, majd hadarni kezdett:

- Nagy�r, Dumbledore �s csatl�sai megt�madt�k a k�ri�t! Mit tegy�nk?

- Idi�ta – mondta rezign�ltan – visszavonulunk egy m�sik helyre. Sajnos k�nytelen vagyok beismerni, hogy m�g nem vagyunk elegen, hogy felvegy�k a harcot Dumbledore-ral. K�zl�m a t�bbiekkel a d�nt�sem. Ny�jtsd a karod. – Adta ki az utas�t�st, �s a hal�lfal� k�szs�gesen h�zta fel tal�rja ujj�t, szabadd� t�ve a S�t�t Jegyet a karj�n. Voldemort p�lc�j�t a b�lyegre szor�totta, �s ment�lis parancsot k�ld�tt minden k�vet�j�nek, majd elengedte a f�rfit.

- A n�vel mi lesz, Nagy�r?

- Ezzel? – B�k�tt cip�j�vel az �jult karj�ba. – Itt marad. Nem hajland� seg�teni. De a feljegyz�seit �sszeszedj�k, �s magunkkal vissz�k, h�tha m�svalaki t�bb hajland�s�got mutat.

- Igenis, Nagy�r. – A hal�lfal� �ppen mozdult volna az asztalok fel�, mikor mestere tett egy p�ccint� mozdulatot, �s begy�jt�tte a pap�rlapokat. G�nyosan elmosolyodott, �s elhoppan�lt. A m�sik f�rfi megvonta a v�ll�t, �s � is elt�nt.

Percekkel k�s�bb egy rik�t� haj� boszork�ny hasalt el az ajt�ban, majd leporolta mag�t egy gyors mozdulattal, p�lc�j�t a semmire szegezve. Megh�kkenve n�zett k�r�l, nem tudta mire v�lni a lombikok, k�mcs�vek, f�z�poharak, �s egy�b, sz�m�ra ismeretlen eszk�z�k jelenl�t�t. M�g�tte egy nagydarab s�t�tb�r� f�rfi �llt, gyakorlott szeme f�rk�sz�en kereste a meglapul� ellens�get. V�g�l a f�l�ket is elkezdt�k haszn�lni, �s egy halk, ny�sz�rg� hangot hallottak a terem v�g�b�l. �vatosan odasiettek, �s meglep�dve vettek �szre egy fura feh�r tal�rba �lt�z�tt n�t, amint a f�ld�n fekve ny�sz�r�g.

- Hatalmas f�jdalmai lehetnek. – �llap�totta meg m�ly hangon a f�rfi, majd suhintott egyet a p�lc�j�val, mire f�lemelkedett az ernyedt test. Kilebegtette az ajt�n, majd kis�t�lt � is. A rik�t� haj� boszork�ny bez�rta a terem ajtaj�t, �s a f�rfi ut�n ment.

A f�ldszintre �rve meg�llap�tott�k, hogy nagyj�b�l mindenki �ps�gben van, n�h�ny karcol�st lesz�m�tva. Sajnos, egyetlen foglyot sem siker�lt ejteni, de egyel�re el�gedjenek meg azzal a tudattal, hogy semleges�tettek egy hal�lfal�-b�zist.

- H�t ez meg mi? – Fordult az �rkez�k fel� egy felem�s szem� var�zsl�, akinek az egyik szemgoly�ja nagyobb volt, mint a m�sik.

- Odalent tal�ltuk – Vonta meg v�ll�t a boszork�ny. – Fura, hogy �l� muglit tal�ltunk ezen a helyen. Ink�bb sz�m�tottam volna egy hull�ra. Mi legyen vele?

- �gy nem hagyhatjuk, de a Mung�ba sem vihetj�k. Nagyon fog�s k�rd�s. – Gondolkodott hangosan egy m�sik boszork�ny. Ekkor k�t pukkan�s hallatszott.

- Elvihetem a Roxfortba – sz�lalt meg egy �reg hang.

- �, Dumbledore professzor, de j�, hogy j�tt. Tudjukki �rdekes aj�nd�kot hagyott h�tra, �s nem tudunk vele mit kezdeni. De sz�vesen �tadjuk �nnek, legal�bb nem kell az aurori jelent�sbe bele�rni. Am�gy sem hinne nek�nk senki, hogy egy �l� muglit tal�ltunk Tudjukki pinc�j�ben.

- �m legyen. – Az �reg k�k szeme fur�n villant, ahogy megl�tta az �jult n�t. – Perselus, k�rlek, hozd a Roxfortba. Ott d�nt�nk a tov�bbi sors�r�l. – Azzal hoppan�lt, majd p�r m�sodperccel k�s�bb k�vette az eml�tett, karj�ban a muglival.

- Ezt most nem gondoltad komolyan Albus! Elvette a citrompor az eszedet! – Fortyogott a fekete haj� f�rfi, de az�rt k�vette az igazgat�t az �p�let fel�, �s nem dobta el a l�nyt, vagy lebegtette. Megfeledkezve mag�r�l, a karj�ban cipelte, mint egy nagyra n�tt kisgyereket.

- Pedig nagyon is komolyan gondoltam, �s a te lakoszt�lyodban fog fel�p�lni.

- Eln�z�st, nem �rtettem. – sziszegte Piton fenyeget�en.

- Pedig j�l hallhattad. A te otthonod az egyetlen hely az iskol�ban, ahov� senki sem meri betenni a l�b�t.

- Nem v�letlen�l… - morgott tov�bb a b�jitaltan�r. – Ha ez a mugli b�rmihez is ny�lna, az v�gzetes lenne.

- Perselus, hidd el, ez nem olyan mugli. Szerintem egy p�r hetet elt�lt�tt a S�t�t Nagy�rn�l, miel�tt lecsaptak volna az aurorok. R�ad�sul nagyon ismer�s az arca, mintha m�r l�ttam volna valahol… - Sim�tott v�gig elgondolkodva hossz� szak�ll�n. Majd k�zelebb l�pett Pitonhoz, �s felh�zta a l�ny szemh�j�t, hogy �risz�t megvizsg�lhassa. Ugyanebben a pillanatban vissza is l�pett. A tan�r meglep�dve n�zett az igazgat�ra, de egy pillanat visszat�rt bossz�s arckifejez�se. Ugyeb�r, az im�zs…

- Mi az, mit l�tt�l, hogy ennyire megijedt�l?

- Hagyjuk. Ink�bb menj�nk a lakoszt�lyodba. – Azzal Dumbledore ism�t az iskola fel� indult, Pitonnal a nyom�ban, aki m�g bossz�sabb lett. Sehogy sem b�rta megv�ltoztatni f�n�ke terv�t, hogy ezt az iz�t a lakoszt�ly�ba vigy�k. S�t, hogy ott is maradjon… na, ez m�r abszol�t k�ptelens�g! Fortyogott mag�ban.

k�vetkez� fejezet