3. Fejezet

A l�togat�

Keserves �t �v telt el a v�gzetes esem�nyek �ta, Voldemort hal�la �ta, �s m�g mindig �lek. Az, hogy ez j�, vagy rossz azt magam sem tudom. M�s rabok m�r r�g meghaltak, vagy meg�r�ltek, de �n m�gis kitartok. Nem tudom, hogy hogyan, �s mi�rt, de nem adom fel. Abba kapaszkodok, hogy �rtatlan vagyok, egyszer kider�l az igazs�g, �s kiszabadulok. Ezt s�gja legal�bbis az a kis hang a lelkem m�ly�r�l akkor, amikor k�ts�gbe esek, �s rem�nytelen�l reszketek a cella valamelyik sark�ban. Elm�m �s lelkem m�g mindig �pp, legal�bbis a m�gia�gyi miniszter, �s az aurorok �lm�lkod�saib�l ezt sz�r�m le mindenegyes alkalommal, amikor a rabokat ellen�rzik, �s hitetlenkedve r�zz�k a fej�ket, ha �rtelemt�l csillog� szemembe n�znek, vagy �rtelmes �sszef�gg� mondatokkal v�laszolok �rtelmetlen k�rd�seikre.


Ezen az �jszak�n magam sem tudom hogyan, de el�sz�r az �ta mi�ta az Azkabanban vagyok a gy�tr� �lmok helyett a legeslegjobb roxforti �veim sejlettek fel. Ezek k�z�l is a legutols� volt a legeml�kezetesebb. A Fekete- t� partj�n �lt�nk mi n�gyen, a Tekerg�k, �s nevet�nk James valamelyik id�tlen vicc�n, Peter �gyetlenked�s�n, vagy az �n valamelyik megjegyz�semen. �lmomban hangos nevet�sbe kezdtem, de ekkor egy r�gen hallott ismer�s hang z�kkentett ki a kellemes �lmomb�l.

- J�t sz�rakozol? Te mocskos �rul�! – mondta a most m�r hat�rozottan ismer�s, de m�gis ismeretlen hang, mert a t�nus �s a szavak nem illettek az am�gy mindig kedves, �s nyugodt f�rfihoz.

A hang tulajdonosa ugyanis Remus Lupin volt, aki most gy�l�lettel vegyes sz�nalommal n�zett r�m a cella t�lem legt�volabbi sark�b�l. Fel�ltem a rozoga, sz�ette, molyr�gta �gyon. R�meredtem Remusra, �s hossz� percekig csak n�zt�k egym�st, mert egyik�nk se tudott megsz�lalni. Nekem a d�bbenet, neki pedig val�sz�n�leg az undor, amit ir�ntam �rzett, szor�totta el a tork�t, de azt�n hirtelen teljes er�b�l r�mvetette mag�t szavakkal, �s puszta k�zzel egyar�nt.

- Hogy �rulhattad el �ket! – tajt�kozta d�ht�l eltorzult arccal, mik�zben �t�tt, ahol �rt.

Nem v�dekeztem, hagytam, hadd �lje ki b�nat�t, f�jdalm�t, �s � folytatta.

- Mi�rt vezeted oda! Mi�rt?! – �v�lt�tte.


Ekkor m�r fojtogatott, alig kaptam leveg�t, k�ny�r�gni kezdtem.

- Re… mu… s! – pr�b�ltam akadozva, de � nem engedett, ehelyett t�le szokatlanul, g�nyosan megjegyezte.

- Na mi van Sirius a dementorokat kib�rod, de egy kis m�k�t�l megriadsz. �, �, � s�rva fakadt�l! Most m�r persze b�nod, mi? Ekkor persze nem b�ntad te koszos, r�h�s korcs!


Ekkor m�r nem szorongatott, hanem f�l�ttem �llt �s rugdosott teljes erej�b�l. Pr�b�ltam hat�rozott hangon megsz�lalni, de csak remeg�, rekedt hang j�tt ki a torkomon.

- Remus, k�rlek! Hallgass meg! Nem �n… - pr�b�ltam volna mondani, de k�m�letlen�l f�lbeszak�tott.

- �, most persze tagadod, mi! Teljesen idi�t�nak n�zel! El�rultad �ket pedig megb�ztak benned! Lily �s James megb�zott benned! R�d b�zt�k az �let�ket, �s a kis Harry �let�t is, de te m�gis el�rultad �ket! Mi�rt?! Mi�rt?! Mi�rt?! – �rj�ng�tt tov�bb, mik�zben teljes erej�b�l r�zott, de �n csak zokogni b�rtam, �s ezt ism�telgettem.

- Nem �n voltam! Nem �n voltam! – bizonygattam k�ts�gbe eseten, de hi�ba.

Remus egy id� ut�n elengedett, de tov�bbra is gy�l�lettel m�regetett. �n az �sszekuporodtam az �gyon, �s reszketem, de v�g�l m�g is tettem egy utols� pr�b�t.

- Remus, k�rlek hallgass v�gig! K�rlek! – kezdtem nyugodt, halk hangon. Nem �n… - de megint f�lbeszak�tott.

- Nem! Nem tudsz olyat mondani, ami �rdekelne. Egy torzult korcs vagy, egy s�t�t lelk�, k�rm�nfont szem�tl�da, aki b�rmire k�pes. V�geztem veled Sirius Black, �r�kre, nem ismerlek t�bb� – mondta most m�r higgadt, semmitmond�, s�ri hangon.


Ezut�n h�tat ford�tott nekem, kopogtatott h�rmat az ajt�n, majd a dementorok ellen�rizt�k, �s kiengedt�k a cell�b�l. Pr�b�ltam ut�na kiab�lni, de ez mind hasztalan volt. Zokogva visszaroskadtam az �gyra, �s ekkor meg�rtettem, hogy minden ki�t, amibe rem�nykedtem elveszett, mert minden rem�nyem, az egyetlen m�g �l� igazi bar�tom, Remus elhagyott �r�kre.


Napokig ott hevertem, alig ettem valamit, �s hagytam, hogy a dementorok gy�t�rjenek. Nem v�ltoztam �t kuty�v�, hogy enyh�tsem a k�nt, mert minden rem�nyem elhagyott. A k�vetkez� �vek �gy teltek el felettem, rem�nytelen�l, az �jra kezd�s es�lye n�lk�l, de a hal�l m�gsem ragadott el, �s egyre ink�bb �gy �reztem, hogy m�g tartogat valamit sz�momra az �let valahol a t�voli j�v�ben. Ez �j er�t adott ahhoz, hogy folytassam el�tkozott �letemet, itt az Azkabanban addig, am�g a feladat meg nem tal�l, �s �j c�lt nem ad. De a feladat m�g v�ratott mag�ra…

K�vetlez� fejezet