- �bredj!

Felpattantak a szemei, �s fel�lt az �gyon. Megijedt.
A szob�ban nem volt senki. Csak a fali�ra mutat�j�nak kattan�sai, �s sz�v�nek a l�ktet�se t�rt�k meg a csendet. Olyan �rz�se t�madt, mintha ki akarna t�rni a mellkas�b�l.
Van, aki t�volr�l is meg�rzi a borzalmat. Van, hogy az a t�vol nincs is olyan messze.
F�jdalmat okozni k�nnyebb, mint j�v�tenni a b�nt.
Szenvedni sokszor k�nnyebb, mint �t�rezni m�sok k�nj�t.

Honnan j�nnek ezek a gondolatok?
Mi ez az eg�sz?

J�nius 10. Szombat.
04: 40

A telefonhoz botork�l, f�ny nem kell. Felesleges. �gy is mindig csak egy sz�mot h�v. Gyorst�rcs�z�s. A vonal m�sik v�g�n nagy sok�ra megsz�lalt egy �lmos n�i hang:

- Ki az? – nyafogott bele a kagyl�ba.

- �jra megt�rt�nt…

- Harry? J�zusom, hajnali n�gy �ra van!

- Tudom. De �rzem �t. Nem tudom, hogy hogyan, vagy mi�rt, de egyszer csak azt �reztem, hogy nem vagyok egyed�l. Azt hiszem itt j�rt.

- Harry, ez lehetetlen. K�t okb�l is. Le van v�dve a lak�sod, nem tud be menni, azt sem tudja, hol laksz. M�sodszor pedig, ha t�nyleg ott lett volna, most nem besz�lgetn�nk.

- …

- Odamegyek.

- Nem, nem kell!

- De, oda megyek. Ne tegy�l semmit, j�? Csak v�rj meg… ja, �s �lt�zz fel.

Harry letette a kagyl�t, �s a f�rd�szob�ba indult. Borzaszt� f�radts�got �rzett.
Kimer�lt. Agy�nak minden porcik�ja sikoltozott, ord�tott a nyugalom�rt, ami �gy t�nik, m�r soha nem j�n el. Vannak emberek, akik nem tudj�k a sorsukat ir�ny�tani. Nem �lhetnek norm�lis �letet. A sors helyett�k d�nti el, mikor mi t�rt�nik, �s hogyan tov�bb.

Megnyitotta a mosd� csapj�t, �s f�l� hajol. A hideg v�z tiszt�ra mossa az ember elm�j�t. Most j�zan fejre van sz�ks�g.
Agyon tiporva a kimer�lts�gt�l, a hideg f�rd�szoba csemp�j�nek d�lt. Ahogy h�t�tte a h�t�t a fal, egyre csak az j�rt a fej�ben, hogy hogyan juthatott el id�ig?
Az �r�let, ami eg�sz eddigi �let�t k�s�rte, most is a nyom�ban volt.

Sosem lesz v�ge, Harry, hallod?

Ezek a szavak visszhangoznak a fej�ben m�r t�bb �ve.
Mikor kimondt�k r� ezt az �tkot, m�g nem is sejtette, mennyire igaz.

Sosem lesz v�ge.


A j�les�, h�s�t� hidegs�get hirtelen borzong�s v�ltotta fel.
H�nyingere lett.
Egy pillanatra becsukta a szem�t.

A f�rd�szoba ajt�t nem z�rta mag�ra. F�lig csukott pill�i al�l a s�t�tebb, �rny�kos szoba fel� tekintett, �s akkor megl�tta.
Egy apr� �rnyat, ami �tsuhant a szob�n, ide-oda libegve a leveg�ben.
Nem, nem mint valami szellem. Ink�bb, mint egy…

�jszakai lepke.

Mit keres itt egy �jszakai lepke? Az � lak�s�ban. Saj�t mag�nak gondolatban j�kora pofont adva, elrugaszkodott a falt�l, �s a szob�ba ment.

A v�lasz egyszer�.

Valaki idehozta.

- Malfoy - suttogta –, nem tudt�l volna sim�n felh�vni telefonon, vagy e-mailt k�ldeni, mint m�s norm�lis ember?

Nem, neki tal�l�s k�rd�seket, �s rejtv�nyeket kell fel�ll�tani.

�lvezi.
Er�fitogtat�s.

Gondolkozz, Potter? Mit tanult�l az iskol�ban a lepk�kr�l?
Gondolkozz!
K�vette a lepk�t, a szob�n �t, azt�n hirtelen meg�llt. A lepke megzavarodott, �s �ssze-vissza kezdett repkedni a szob�ban. Mozdulatlanra dermedve, a szeme sark�b�l kezdte el figyelni a rovart. Megzavarta a mozg�s. Igen. �s van itt m�g valami nagyon furcsa. A rovarokat vonzza a f�ny. Eddig j�… De, ez a lepke nem r�p�lt a f�rd�szoba fel�… pedig… pedig…
Draco tudta, hogy mit fog csin�lni, amikor fel�bred!

Tudta, hogy nem fog l�mp�t gy�jtani a szob�ban.

Tudta, hogy Harry a f�rd�szob�ban fog �llni, a falnak d�lve.

Tudta, mert ismeri, mint a saj�t tenyer�t.

Tudta, hogy furcs�nak fogja tal�lni a lepke viselked�s�t.

Tudta azt is, hogy Harry r� fog j�nni, hogy ez a lepke nem egy k�z�ns�ges lepke, hanem egy sz�v�lepke, m�s n�ven Lasiocampidae.

�s v�g�l rem�nykedett, hogy Harry r�j�n a l�nyegre, a kis rejtv�nyre, a rovar viselked�s�r�l: az �jszakai lepk�k n�h�ny faja, k�zt�k a Lasiocampidae, a denev�r k�zeledtekor hirtelen ir�nyt v�ltoztat. A lepk�k �rz�kelik a denev�r �ltal kibocs�tott ultrahangot (> 20kHz). A lepk�ket vonzza ez a hangmagass�g, ez�rt nem a f�ny fel� rep�lt, �s ez az a hang, amit ember nem hallhat…

Ultrahang?

Mobiltelefon…

Igen.

A rovar a k�nyvespolc mellett egy idegen mobiltelefonon cs�cs�lt.

Nem volt h�v�s.

Harry a telefonhoz l�pett, �s a kez�be vette:

- Mi�ta vagy vonalban?

- Gratul�lok, Potter! Nyert�l. Fogadtam magammal. Azt hittem t�bb id� kell hozz�, hogy r�j�jj a l�nyegre. Ezt szeretem benned! T�bbek k�z�tt.

- Mi�rt �lek m�g?

- �! – Draco hangja panaszosan csengett. – N�ha olyan �nnepront� tudsz lenni, dr�g�m!

- Itt j�rt�l. Aludtam, v�dtelen�l. Meg�lhett�l volna. Mi�rt nem tetted? Nem biztos, hogy lesz m�g egy ilyen kit�n� es�lyed!

- Igen, ki is haszn�ltam kicsit a helyzetet, jaj, ne haragudj! Nem �riemberhez m�lt�, tudom! De Harry, meztelen�l aludni? Na, igaz�n?!

- Mit akarsz? - k�rdezte sz�razon.

- J�tszunk, szerelmem!

- Megmondtam, hogy nem akarom. Nem akarok veled j�tszani, �s nem is fogok!

- Dehogynem, Harry, most is azt teszed!

- Mi�rt? – f�radt s�haj.

- Mit mi�rt?

- Mit akarsz t�lem?

- Ez m�g t�led is h�lye k�rd�s volt…

- D�g�lj meg, Malfoy!

- Ugyan sz�vem? Most mi�rt h�zod fel magad? – Halk kacag�s a vonal m�sik v�g�r�l.
Vesz�lyes, �s j�ghideg.

- Ne b�nts t�bb embert, mi �rtelme van?

- �n nem b�ntok senkit. �n nem �l�m meg �ket, csak megdugom.

- Rohadj meg!

- Te f�lt�keny vagy?! B�ztasson a tudat, hogy mindannyiszor a te arcod l�tv�ny�ra �lvezek el.


- Hol vagy? Tal�lkozzunk! Engem akarsz? Akkor megkaphatod! – Harry agy�t kezdte el�nteni a g�z.


- Az is meglesz, ne izgulj. De azt �n d�nt�m el, hogy mikor, �s hogyan.

- Mire volt j� az a sz�nj�t�k, az elmegy�gyint�zetben?

- Ne mindent egyszerre, k�rlek! Mindj�rt ott lesz Granger, addig zuhanyozz le!

- Malfoy?

A vonal megszakadt.

Letette.

Harry dermedten b�mult a kez�ben tartott telefonra. A bej�rati ajt� cseng�je r�ngatta vissza gondolataib�l a jelenbe.
Megj�tt Hermione.

M�ly leveg�t vett, �s ajt�t nyitott.
A bej�rat el�tt �ll� fiatal n�, alig hogy kiny�lt el�tte az ajt�, besz�lni kezdett:

- N�zd Harry, szerintem ez akkor is… Harry?! - Egy l�ngv�r�s, �s nagyon d�h�s arckifejez�ssel fordult el t�le 180 fokos sz�gben. – Mondtam, hogy �lt�zz fel!

- Jesszus, Herm! Bocs�ss meg! – � is gyorsan megp�rd�lt, �s a f�rd�szoba fel� vette az ir�nyt. - Elgondolkodtam, �s elfelejtkeztem magamr�l. Lezuhanyozom. Megtenn�d, hogy addig f�z�l egy k�v�t?

M�r a f�rd�szob�b�l hallotta a nem t�l lelkes igent.

Be�llt a zuhanyr�zsa al�, �s megengedte a melegvizet. A j�les� v�zsug�r egy kicsit lemosta r�la a felgy�lemlett fesz�lts�get, �s ki�r�tette az agy�t. Legal�bb 10 percig �llt �gy, azt�n elz�rta a csapot, �s a t�r�lk�z�je ut�n ny�lt. Miut�n sz�razra d�rzs�lte mag�t, a t�k�rbe b�mult, hogy megn�zze, mekkor�k a f�radts�gt�l szemei alatt l�v� sz�rke karik�k, de amint felemelte a fej�t, nyomban elfeledkezett mindenr�l.
A p�r�s t�k�r �veg�n a k�vetkez� felirat �llt:


„… Igaz is, Potter!
A p�rn�d alatt hagytam egy kis aj�nd�kot.
J� fog neked �llni. Szem�lyes tapasztalat alapj�n �ll�tom.

DM

Ui.: M�g mindig ny�gsz �lmodban, ha a f�ledet nyalogatj�k… „



- Baszd meg!

Mag�ra csavarta a t�r�lk�z�t, �s az �gy�hoz ment.

N�h�ny m�sodpercig csak b�multa a p�rn�t.
Azt�n �sszeszedte mag�t, �s felemelte.

- Herm! Ezt l�tnod kell!

Hermione kicsit f�lve k�zel�tette meg bar�tj�t. Tekintete Harry �gy�ra siklott, ahol egy v�kony aranyl�nc fek�dt, egy apr�cska keresztel.

- Mi ez? – k�rdezte gyanakodva. – Harry, mi folyik itt?

- Malfoy aj�nd�ka, Potternek. Tal�n �gy akarja kifejezni, hogy nem is tudom.

- Te ezt ironikusnak tal�lod? Szerintem ez undor�t�. – A l�ny szemei v�ratlanul elkerekedtek. A sz�j�hoz kapott. – Te j� �g, Harry! Itt volt n�lad?

- Ezt egy�rtelm�en a tudtomra adta.

Harry lehajolt, hogy kez�be vegye az �kszert, de Hermione megragadta a karj�t.

- Ne! V�rj! – El�kapta a p�lc�j�t, �s egy r�vid ellen�rz� b�b�j elsuttog�sa ut�n, maga adta Harry kez�be a l�ncot. – Nem tudhatod, mi j�r a fej�ben.

- Mit akart ezzel? Nem �rtem.

- Egy�ltal�n, hogy jutott be hozz�d? Honnan tudja, hogy hol laksz?

- Ezt �n is szeretn�m tudni. De egy biztos. �n ebben nem veszek r�szt…

- Had vil�gos�tsalak fel, Harry! Nagyon is r�szt veszel. H�t nem veszed �szre? �bredj m�r fel! Att�l, hogy nem akarsz r� gondolni, att�l m�g azok a dolgok megt�rt�ntek. �s t�rt�nnek most is, folyamatosan. N�zz magadra! Nincs csal�dod, nincsenek bar�taid! Nem tudsz aludni, enni! – Hermione kifulladt. K�ts�gbeesett arccal n�zett a mellette �ll�ra.

- Te itt vagy - v�laszolt cs�ndben Harry.

A l�ny eln�mult. Halkan fels�hajtott, �s gy�ng�den �t�lelte �t. Belef�rta az arc�t a fi� meztelen v�ll�ba.

- Nem fog b�k�n hagyni, �rtsd meg! Aurorok, miniszt�riumi �gyn�k�k keresik, �s � mindig, el�bb j�r egy l�p�ssel – suttogta szomor�an. – V�delmet kell k�rned. Musz�j, Harry.

K�vetkez� fejezet