J�nius 10. Szombat
�jjel: 11: 35.

Harry, valahol az elm�je legm�ly�n �sszekapcsolta a zaklatott, z�rzavaros r�m�lmot a bej�rati cseng� hangj�val. Mikor kinyitotta a szem�t, �tfordult az oldal�ra, hogy tov�bb aludjon, de a cseng� �jra megsz�lalt. Egy pillanatra megh�lt benne a v�r. Nem nagyon tudta elk�pzelni, hogy ki keresheti ilyenkor, de er�t vett mag�n, �s a tov�bbi csenget�sek h�tt�rzen�je alatt kom�tosan �sszeszedte a ruh�it, �s fel�lt�z�tt, hogy ajt�t nyisson.

- Ki az?

- K�rem, nyisson ajt�t, a rend�rs�gt�l j�tt�nk!

Egy pillanatnyi d�bbent csend ut�n megford�totta a kulcsot a z�rban. Hideg borzong�s futott v�gig rajta, amikor megl�tta az ajt�ban a k�t f�rfit. Az arcukr�l nem sok j�t lehetett leolvasni. M�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy megk�rdezze, mi t�rt�nt, de azok megel�zt�k

- �n, Harry James Potter?

- Az vagyok. Miben seg�thetek?

- K�teless�g�nk k�z�lni �nnel, hogy amit mond, felhaszn�lhatjuk �n ellen. Ha �nk�nt vel�nk f�rad a kapit�nys�gra, azt enyh�t� k�r�lm�nynek vessz�k. Mr. Potter, �nt ezennel el�zetes letart�ztat�sba helyezz�k, aljas indokkal elk�vetett, sz�nd�kos ember�l�s alapos gyan�j�val. K�rem, tartsa a kez�t.

Van �gy, hogy az ember perceken kereszt�l keresi az elhangzott szavak �rtelm�t. Csak b�mul, �s megpr�b�lja meg�rteni, �tr�gni, de k�ptelen a hely�re rakni a dolgokat. Azt�n a zsibbadt �ntudat megvil�gosodik, �s r��breszt: baj van. A hideg bilincs kattan�sa, az idegen k�z a v�lladon, a rend�rs�gi aut� szir�n�j�nak a f�nye, a pillant�s, ahogy visszan�zel a h�zadra, ami el�tt most nagy a ny�zsg�s, kocsik, fot�sok, ment�, mind-mind m�sodlagos lesz. Az emberek d�bbenten pislognak, ahogy elvezetnek mellett�k, de ott van egy arc, ami valahogy azonnal kiv�lik a t�bbi k�z�l, �s te nem tudod elford�tani fel�le a fejed. R�d n�z, a szemedbe, �s mosolyogva mutatja h�velyk �s kisujj�t kit�rva - majd felh�vlak. Megr�ndulsz, a torkod �sszeszorul, �s vissza akarsz fordulni, hogy el� �llj, �s magyar�zatot k�rj, de a t�ged hurcol� rend�r nagyot tasz�t rajtad, �s m�r a kocsi el�tt �llsz, ami el fog vinni. Kit�rj�k el�tted az ajtaj�t, megfogj�k a fejed, �s betolnak a h�ts� �l�sre. Gyorsan, prec�zen, rutinosan.
Eg�sz �ton hallgatsz, nem tudod, mit k�rdezhetn�l. Mondjuk azt, hogy mi�rt?
De a te helyzeted sokkal �sszetettebb ann�l, hogy hasznos v�laszt kapj�l, �gy h�t hallgatsz tov�bb. T�r�d, hogy v�gighurcoljanak egy f�lig kivil�g�tott folyos�n, hogy le�ltessenek egy �res szob�ban egy asztal el�, aminek a m�sik oldal�n ott van egy szint�n �res sz�k, �s a fal�n ott az a bizonyos t�k�r. Most felemeled a fejed, �s szembe n�zel magaddal. S�padt vagy, �s olyan idegenek t�nik az arcod. Meggy�t�rt az arckifejez�sed. Tele van b�ntudattal. Valaki meghalt. Miattad. �jra.

„Soha nem lesz v�ge! Hallod, Potter?”

Sz�m�t, hogy itt vagy? Sz�m�t, hogy mi fog veled t�rt�nni? Akarod egy�ltal�n tudni, hogy mi lesz holnap?
Akkor sem ford�tod el a fejed a t�k�rk�pedt�l, amikor bej�n k�t f�rfi, �s �rzed a lehelet�k�n az �ppen elfogyasztott k�v� illat�t. Az egyik�k le�l veled szemben, �s k�rd�seket tesz fel, a m�sik karba tett k�zzel s�t�l k�r�l�tted, mint valami porty�z� kesely�. Sok id� telik el, mire �jra felfogod, hogy v�laszolni kell. Musz�j, mert kiverik bel�led, �s nem seg�tesz vele magadon. L�tt�l m�r ilyet a t�v�ben, s�t csin�lt�l is, igaz n�mik�pp m�s k�r�lm�nyek k�z�tt. A M�gia�gyi Miniszt�riumban a kihallgat�s m�sk�nt zajlik. Itt idegen vagy, �s mag�nyos.

- Mr. Potter, hol volt �n ma este 19 �s 21 �ra k�z�tt?

- V�s�roltam, majd hazamentem.

- Egyed�l?

- Nem �rtem a k�rd�st.

- Egyed�l volt ma este?

- Mindig egyed�l vagyok.

- Eg�sz pontosan h�ny �rakor �rt haza?

- Tal�n nyolckor, f�l kilenckor? Nem tudom.

- Akkor, mikor is?

A bilincs nem szoros. De a s�ly�t k�tszeresen �rzed. Megd�rzs�l�d a csukl�d, �s hirtelen eszedbe jut, h�nyszor l�ttad m�r ezt a mozdulatot m�sokt�l.

- Megk�rdezhetem, hogy mivel gyan�s�tanak?

Az el�tted �l� f�rfi �sszeh�zza a szem�ld�k�t, �s h�trad�l a sz�k�ben.

- Ismeri Marta Hannsont?

- Igen, persze a szomsz�dom �s a bej�r�n�m volt.

- �s mi�rt besz�l r�la m�lt id�ben?

A f�rfi azt hiszi, hogy rajtakapott. Kicsit el�gedettebb arcot v�g.

- Ezek ut�n m�r sejtem, hogy meghalt.

- Sejti, vagy tudja?

- Nem tudom.

- Akkor, m�g egyszer felteszem a k�rd�st.

- Nem kell.

- Milyen kapcsolatban �llt, az eml�tett h�lggyel?

- A szomsz�dom volt, �s a h�zvezet�m. El�g j�l ismertem.

- Tal�lkoztak ma este?

- Nem.

- Az �zenetr�gz�t�j�n hagyott �zenet szerint, igen.

- Nem uram, nem tal�lkoztunk. A kulcsomat adta volna be, de nem j�tt �t, �n pedig nem akartam keresni, el�gg� k�s� volt m�r, mire eszembe jutott.

A f�rfi el�r�bb tolta a sz�k�t, �s r�hajolt az asztalra.

- Tartozott �n p�nzzel a h�lgynek?

- Nem. Vagyis igen, mert nem fizettem ki a legutols� takar�t�st.

- �s nem akarta megadni?

- De. Reggel. Mi�rt?

- �n el akart utazni, inform�ci�ink szerint.

- Igen, de mi k�ze ennek az eg�szhez?

- Majd maga megmondja!

A f�rfi az ingzseb�be ny�l �s el�vesz egy doboz cigarett�t. R� akar gy�jtani, de az ajt� v�ratlanul kiny�lik, �s bel�p egy k�pc�s alak. A vallat�tiszt f�l�hez hajol, �s hosszasan suttog valamit. A f�rfi arca minden egyes hallott sz� ut�n v�ltozik. � is fel�ll, �s mindketten kimennek. Mikor vissza�r, az asztalra dob egy f�mt�rgyat.

- Ez a maga kulcsa?

Harry k�veti a szem�vel, �s b�lint.

- V�laszoljon igennel, vagy nemmel.

- Igen, az eny�m.

- Olyan, mint ez a m�sik. Nem igaz?

Az asztalra hangos koppan�ssal csatlakozik a kulcs p�rja.

- Nos, Mr. Potter, javaslom, hogy fogadjon �gyv�det. T�rgyi bizony�t�kunk van, hogy �n ma este nyolc �ra k�r�l meggyilkolta Marta Hannsont. A h�lgyn�l hagyott lak�skulcs az �n szob�j�ban volt. Vagyis, vagy � vitte �t mag�nak, �s akkor hazudik, amikor azt �ll�tja, hogy nem tal�lkoztak, vagy �n j�rt a h�lgyn�l, �s szerintem ez a val�sz�n�bb. A mes�je s�nt�t, bar�tocsk�m!

A vallat�tiszt �nel�g�lten f�rk�szte Harry arc�t. V�rt valami reakci�t, f�lelmet, b�rmit. De azon, belet�r�d�sen k�v�l semmilyen �rzelem nem mutatkozott. Kisv�rtatva elunta a t�tlens�get, �s odavetette a t�rs�nak:

- K�s�rj�tek a cell�j�ba. �, igen! M�g valami. Nem akar telefon�lni esetleg valakinek, miel�tt elz�rj�k? �gyv�d, bar�t, rokon?

Harry t�tov�n fel�llt. V�gigsuhant az agy�n egy halv�ny gondolat, hogy tal�n nem a legrosszabb az, hogy a dolgok �gy alakultak. Kezdett �ssze�llni a k�p, �s mint egy kirak�j�t�k, sok-sok apr� pici darabb�l tev�d�tt �ssze. Ez az.
Itt az ideje norm�lis �letet �lni. El�g volt az �nmarcangol�sb�l. Senki sem �rdemel ilyen sorsot. M�g � sem.

- De igen, ha megk�rhetn�m. Felh�vn�m az egyik bar�tomat.

- Ahogy �hajtja. K�s�rd a telefonhoz!

Van �gy az ember, hogy annyi sz�rny�s�gen megy kereszt�l, hogy m�r elhiszi, hogy minden, ami t�rt�nik vele, b�ntet�s,valamilyen m�ltban elk�vetett dolog�rt. De egyszer csak el�rkezik a nap, amikor r�j�n, hogy a dolgok t�bbs�g��rt nem � a felel�s. Mindenhez k�t ember kell, mint egy j� h�zass�gban. Csak ebben a h�zass�gban j�val t�bben �lnek, �s az egyik f�l passz�van t�ri, b�rmit is tesznek vele a t�bbiek. Vagy csak t�rte?

Harry bep�ty�gte a telefonba az egyetlen sz�mot, amit ismert.
A vonal m�sik v�g�n jelentkezett a szint�n ismer�s n�i hang:

- Ki az?

- Szia, Hermione. Csak �n. Meg kell tenned nekem valamit.

- Harry! Merlinre mondom, tudod te, h�ny �ra? Mi�rt nem tudsz egyszer nappal is telefon�lni? M�sodik napja nem alszom! Mi a baj?

- A rend�rs�gen vagyok.

- Miiiiiiiiii?

- Nyugi! Nem csin�ltam semmit, de itt mindenki azt hiszi, hogy meg�ltem egy l�nyt. Seg�tened kell!

- Atya�risten, Harry, mi az �rd�g folyik, �s…

- Nyugodj meg! �s figyelj. K�ldj egy baglyot Pitonnak, �s �rd meg neki, hogy beleegyezem. J�? Csak ennyit.

- Harry, k�vetelem, hogy magyar�zd meg, mi ez az eg�sz!

- Most nem lehet, Herm! Le kell tennem. Szia!

�s most v�rni kell.

A cella, ahov� bevezett�k sz�k volt, de tiszta. �s volt ott egy �gy, ami ar�nylag k�nyelmesnek t�nt. Harry m�gsem fek�dt le. Biztosan tudta, hogy hamarosan telefonh�v�sa lesz, �s addig fel akart k�sz�lni. Nem kellett sok�ig v�rnia. T�z perc m�lva j�tt az �r, intett, hogy k�vesse.

- Fogj�k r�vidre! – hangzott a figyelmeztet�s az �r sz�j�b�l. Nem ment el, csak h�tr�bb l�pett p�r m�tert.

Harry a kez�be vette a kagyl�t.

- Szia, Malfoy! M�r v�rtam, hogy h�vsz.

- �! Csak nem hi�nyzom?

- Ami azt illeti, de. Csakhogy van itt egy kis probl�ma. Miattad b�rt�nben vagyok. Mert te volt�l, aki ide juttatott, abban biztos vagyok.

- Im�dom, amikor d�h�s vagy – halk kacag�s. – Csak biztons�gba helyeztelek. Ez az�rt csak nem baj?

- Mit tudsz te a mugli b�rt�n�kr�l, Malfoy? Felt�telezem, hogy nem sokat.

- K�v�l esik a priorit�somon, hogy eg�szen pontos legyek.

- Mi�rt csin�ltad?

- Nem engedhettem meg, hogy visszat�rj Roxfortba, mivel van ott valaki, aki er�sen csorgatja a ny�l�t ut�nad.

- Ha annyira kellek neked, mi�rt nem j�ssz ide? Itt nem tudn�k elmenek�lni el�led.

- Te sehogyan sem tudsz elmenek�lni el�lem. K�sz�lj fel a legrosszabbra, �des – b�gta bele a kagyl�ba. – Sokkal hamarabb tal�lkozunk, mint hinn�d!

K�vetkez� fejezet