Elindultam h�t az alag�tban az egyik legnyomorultabb hely fel�, amit valaha l�ttam. B�r el kell ismernem, pontosan illeszkedik a hangulatomhoz. M�r szinte teljesen elfelejtkeztem arr�l, milyen keskeny ez a hely. J�l be is vertem a fejem az �tj�r� repedezett mennyezet�be. N�hol egy-egy k�sza t�rmel�k r�m esett, de nem t�r�dtem vele, hanem hat�rozottan haladtam tov�bb. Minden szeglet�t ismertem ennek a kis �tj�r�nak, s a l�bam automatikusan vitt el�re.

Mikor a Szellemsz�ll�sra �rtem r�gt�n el�z�nl�ttek az eml�kek. Szinte hallottam, ahogy a d�ledez� h�z megtelik nevet�ssel, vih�ncol�ssal. Hallani v�ltem a cip�k koppan�s�t, a tal�rok suhog�s�t, �s szinte l�ttam, ahogy n�gy „�rd�gfi�ka” v�gigtrappol a rozoga, sz�ette fal�pcs�k�n. N�gy �r�k vid�m sr�c. Egyike voltam e vid�m t�rsas�gnak. Egy�tt tervezt�k az aktu�lis cs�nyeket sokszor idesz�kve a kast�lyb�l. Az eg�sz rozoga fat�kolm�nyb�l �radt az eml�k�k visszacsepegtetve bel�m valamit az �letb�l, elhessegetve ezzel az �r�kk� k�s�rt� hal�lt.

Az �rv�nyl� eml�kek k�d�n �t egyszer csak �szre vettem, hogy a hideg fapadl�n t�rdelek, �s teljes erej�b�l r�z a zokog�s. �jra a torkomba k�szott a mar� k�ts�gbe es�s, �s csak facsart �s facsart. �gy zokogtam, mint azon az �jszak�n, amikor minden megv�ltozott. A lemen� Nap f�nye �ts�t�tt ugyan a rozoga fah�z r�sein, de �n dideregtem. Bel�lr�l fojtogatott a hideg. A mag�ny sivataga volt ez, amely mindig is �letem saj�tja volt. Kiv�ve tal�n azt a h�t csod�latos �vet, amelyet a Roxfortban t�lthettem.

Az egyik bar�tunk, legal�bbis akir�l mind azt hitt�k, hogy az, el�rult minket. Addig nem hittem volna, hogy pont � fogja ezt megtenni, de most m�r m�s a v�lem�nyem. Elkeseredett k�nomban �tv�ltoztam, de ez sem csillap�totta lelkem h�borg�s�t, �gy hangosan felvon�tottam, �s k�zben lelkem a k�vetkez�t ki�ltotta.

- Mi�rt kellett ennek megt�rt�nnie? Peter, mi�rt tetted ezt vel�nk? – k�rdeztem magamt�l, k�ts�gbeesetten.

De az elm�mben csak az �ress�g visszhangzott ugyan�gy, mint e h�z falai. Nem tudtam megnyugodni, �gy csak j�rk�ltam fel-al� c�ltalanul.

Egy id� ut�n meg�lltam, �s lekuporodtam az egyik sarokban. Nem akartam �lni tov�bb. Tulajdonk�ppen m�r nem is �lek. Az�ta halott vagyok, mi�ta James a legjobb bar�tom �s testv�rem meghalt. B�rmi bajom volt � mindig seg�tett. A csal�dja befogadott, mikor megsz�ktem otthonr�l, �s nem volt hov� mennem. Ott volt mindig, ha sz�ks�gem volt r�, ak�r csak Remus.

Remus. Mikor r� gondolok, mindig el�nt a f�jdalom. Hogyan gondolhattam azt, hogy ez a szel�d, j�akar� ember, aki mindig kih�zott minket Jamesszel a p�cb�l - ha valami cs�nyt k�vet�nk el - el�rulhat minket. Most m�r tudom, hogy hib�ztam, �s mind megfizet�nk �rte. El kellett volna v�llalnom a titokgazda szerep�t, �s akkor m�g tal�n a bar�taim is �letben lenn�nek. Ha vissza tudn�m ford�tani az id� kerek�t, nem habozn�k, de ez mind csak hi� �br�nd. Most itt vagyok, �s kesergek, mint egy megszeppent gyerek, akit mindenki elhagyott.

Egy darabig m�g keseregtem a dohos sarokban kucorogva, majd felt�p�szkodtam, �s k�r�l n�ztem. A h�zban semmi sem v�ltozott. Egyed�l az id� hagyta rajta vasfog�t. A faszerkezet irt�zatosan recsegett, mint amelyik b�rmelyik pillanatban �sszeomlik. Az eg�sz k�s�rtetiesen hatott. Korhadt �s aszott volt, mint a lelkem bel�l. Ezt a helyet is ugyan�gy megb�lyegezt�k, mint engem annak idej�n. Hasonl�ak vagyunk ez a h�z �s �n. Mindketten mag�nyosak �s kirekesztettek.

Lassan beesteledett. Az �hs�g nagy er�kkel t�rt r�m �sszeszor�tva a gyomromat. A h�z egyik r�s�n kimentem a szabadba valami t�pl�l�k ut�n n�zni. Nem kellett sok�ig mennem, �s tal�ltam egy pocsoly�t. Az eg�szet kiittam, amit�l kezdtem jobban �rezni magam. Hirtelen meg�reztem a vacsor�m szag�t. Egy patk�ny volt az. Hamarosan megl�ttam, ahogy a f�ben oson. Ut�na lop�ztam, de �szrevett. Futni kezdett �n meg ut�na. Nagy szerencs�mre az �jdons�lt lakhelyem fel� vettem az ir�nyt. Ut�na mentem, �s hamarosan m�r nem tudott hov� menek�lni. Elkaptam �s sz�tt�ptem, mint egy m�sik patk�nyt is, aki el�vigy�zatlanul az utamba ker�lt.

F�radt voltam. Elindultam felfel� a l�pcs�n afel� a szoba fel�, amely egykor Remus lakhelye volt az �tv�ltoz�sai idej�n. Bel�ptem a dohos, megviselt szob�ba, amelyben egy korhadt �gy volt egy szakadt takar�val letakarva. Nem t�tov�ztam. Leheveredtem r�, �s szinte azonnal elnyomott az �lom.


Hamar megszoktam az �j �letemet. �j napi ritmust vettem fel, �s terveket sz�v�gettem az �rtatlans�gom bebizony�t�s�ra, b�r nem f�ztem sok rem�nyt az eg�szhez. A tavasz kiteljesedett. A f�k imm�r teljes pomp�jukban d�szelegtek, majd hamarosan lombot hajtottak. Egyre melegebb lett, s az id�j�r�s ny�riasba fordult. A ny�r volt a kedvenc �vszakom. Eszembe jutottak a vak�ci�k, amiket Jamesszel t�lt�ttem el. Ezek az eml�kek �j er�t adtak. �reztem, hogy hamarosan t�rt�ni fog valami, ami mindent megv�ltoztat, �s ez bizakod�ssal t�lt�tt el. �ltem h�t tov�bb a bujdos�k �let�t, �s v�rtam, am�g elj�n az �n id�m.

K�vetkez� fejezet