Prolgus
lk a szobmban, s a kisfiamat nzem, mikzben az igazak lmt alussza. Nagyon hasonlt az apjra - mondom magamban, s halkan felshajtok. Tekintetem elkalandozik a szekrny teteje fel, majd megllapodik egy kisebb mret cips dobozon. Nzem egy darabig. Habozok. Levegyem, vagy ne?
Vgl a szp emlkek elindtjk lbaimat, s karjaim mris nylnak az elnytt doboz fel. Odaviszem a kanaphoz, s szemgyre veszem cseklyke tartalmt: egy varzsplca, nhny pergamen, s egy tucat fot.
Egyesvel olvasgatom a pergameneket, melyek mosolyt csalnak szm sarkba. Majd miutn elfogytak, kezembe veszem a mozg kpeket. Milyen boldog rajta mindenki. Amint erre gondoltam, arcomon ss knnycseppek indultak vgig.
Nagyon hinyzik. Nem gondoltam volna, hogy a hbor gy fog vgzdni. De legalbb az a gazember megfizetett mindenrt. Meghalt. Persze nagyon sok ember oda lett. Sajnos az n kedvesem is.
Ismt fiamra nztem. Odalptem hozz, s betakargattam. Mindig lelki magrl takarjt, akr csak az apja. Istenem, mennyire hasonlt r. Hogy felejtsem gy el? Egy ers anyra van szksge, nem pedig egy elkeseredett asszonyra.
Elhatroztam magam. Letrltem arcomrl a knnyeket, s visszazrtam a dobozt, s visszatettem eddigi helyre. Jobb gyerekkort kell biztostanom neki, mint amilyen az enym volt. Igaz, apa nlkl, nagyszlk nlkl.
Nekem sem volt knny, de mg mennyire nem. Brcsak krtem volna Dumbledoret, hogy trlje emlkeimet. De nem tettem. Nem tettem, mert nem emlkeztem volna a j dolgokra. Br igaz, a rosszakra sem.
Leltem ht rasztalomhoz, pennt s pergament vettem el a fikbl, s elkezdtem rni...
Kvetkez fejezet
|