Az embert egyetlen egy valami k�l�nb�zteti meg alapvet�en az �llatokt�l. Az, hogy az ember f�l a hal�lt�l. Tudja, hogy meg fog halni. �s b�rmit k�pes megtenni az�rt, hogy �letben maradjon. Hazudik, csal �s gyilkol. Az �llat nem ismeri a hal�l fogalm�t. Sz�ks�ghelyzetben ellen�ll �s k�zd, ha az �let�re t�rnek. De nincsenek intu�ci�i. Nem sejt dolgokat el�re, nem �gy, mint az ember, aki �ppen ett�l olyan vesz�lyes…


J�nius 12.
Hajnali 05:00.

Meg fog tal�lni. Annyi id�m sincs, hogy meg�lljak, �s leveg�h�z jussak. Sajg� testem utols� erej�vel rohanok az als� szint f�rd�szob�ja fel�, ahonnan a v�z sziv�rog, �s lassan el�nti az eg�sz k�padl�zatot. Felt�pem az ajt�t, �s ijedten pr�b�lom a lehet� legr�videbb id�n bel�l felfogni, mi az, amit meg kell tal�lnom. A f�rd� hatalmas. Val�sz�n�leg t�bb, s�t sok ember r�sz�re lett kialak�tva. S�t�tk�k csempe bor�tja a falat, amelyen lust�n k�sznak a f�ld ir�ny�ba a p�ra cs�ppjei. Meg�llok a k�zep�n, �s v�gre megl�tom a k�dat, amiben egy alak fekszik. K�zelebb l�pek, �s felfogom, hogy egy fiatal n� k�zd benne �lete utols� percei�rt. Csak ny�gni b�r, a sz�j�t letapasztott�k, �s a karjai val�sz�n�leg el vannak t�rve, mert �lettelen�l hevernek mellette. Nem b�rom. Odafutok hozz�, �s a v�lla al� akarok ny�lni, hogy kiemeljem a fej�t a v�zb�l, de akkor megl�tom a termetes pocakj�t. A v�z, amiben fekszik zavaros. Halv�ny v�r�s v�r sziv�rog a teste al�l a felsz�nre.

- J�l van? – k�rdem. Borzalmasan n�z ki.

Nem v�laszol, hiszen nem tud. A f�jdalmon k�v�l csak egy valamit l�tok a szemeiben: eszeveszett f�lelmet. A szemgoly�inak a kaotikus mozg�s�t, �s n�ha egy-egy r�ndul�st, amit el�id�zhet a f�jdalom is. Let�pem a sz�j�r�l a szalagot, kih�zom a k�db�l a dug�t. A v�z utat tal�l a lefoly�ba. �t legal�bb nem lehet becsapni. A fizika m�k�dik.
A n� nem mozdul. Halott arckifejez�ssel n�z r�m. Az arcizmai remegnek. K�zelebb hajolok hozz�, mert �gy �rzem, mondani akar valamit.

- Hol… a… l�nyom? Hol van?

J�ghideg borzong�s j�r �t. A szemeit kutatom. Azt�n l�tom, ahogy a pupill�i �sszesz�k�lnek a f�jdalomt�l. Megr�ndul. A t�r�tt karja �gy remeg, ak�r egy epilepszi�s v�gtagjai. A has�hoz akart kapni, de nem tud. �nk�ntelen�l megteszem helyette, �s egy furcsa, g�rcsszer�, idegen mozdulatot �rzek a tenyerem alatt. Az arca eltorzul. �sszeszor�tja az ajkait, �s egy halk ny�sz�t�st hallat.

- Rosszul van?

Tudom, hogy ostoba k�rd�s, hiszen a b�re hal�losan feh�r, �s kiveri a hideg ver�t�k a homlok�t. Tan�cstalanul belemarkolok a t�r�tt karj�ba �s pr�b�lok er�t �nteni bel�, mindenf�le megnyugtat� szavakat k�nt�lva. Semmit sem �r. Ki kell emelnem onnan.

- Sz�lni fog ugye? �n..�n nem tudok seg�teni! �n nem vagyok orvos! De megmenek�lhet�nk, ha nem �v�lt, �s nem h�vjuk fel magunkra a figyelmet. K�rem!

Nem hall engem. A feje oldalra bicsaklik, �s egy k�ts�gbeesett, elfojtott h�rg�s t�r fel a t�dej�b�l. Nem tudja mozgatni a karjait. A combjai �nmagukt�l t�rulnak sz�t. A k�db�l k�zben lefolyik a v�z. �vatosan al�ny�lok, �s nehezen, imbolyogva, de kiemelem onnan. A kezemben van. Iszony�an neh�z. Lefektetem a f�ldre. G�rcs�sen h�zza fel a l�b�t, a kezeit tov�bbra sem tudja haszn�lni. A liheg�s�b�l �t�lve nincs t�l sok h�tra. Remeg� k�zzel kisim�tom az arc�b�l a vizes hajsz�lakat.

- Hol lehet? A l�nya! Gondolkozzon!

Az �sszeszor�tott ajkakb�l egy idegt�p� �v�lt�s t�r ki:

- Istenem! Seg�tsen!

- Seg�tek, de �n is tegye azt! – Remeg a hangom. Nem tehetek r�la. - Vegyen m�ly l�legzetet! �gy, lassan… ez az!

Kicsiket f�jtatva r�m emeli a tekintet�t, amib�l hi�nyzik a r�szv�t. A l�ny�t kellene keresnem, de � is tudja, ha most itt hagyom, mindennek v�ge. �rd�gi k�r. Az agy�ban m�r csak egy gondolat �l. Sz�lnie kell, �s ezt nem tudja megcsin�lni egyed�l.
T�k�letes csapda.
Ha van valami, amit megtanultam �letem sor�n, az az, hogy a dolgok mindig bonyolultabbak ann�l, mint amilyennek els� l�t�sra t�nnek. Tudom, hogy ebb�l a t�rt�netb�l egyik�nk sem fog gy�ztesk�nt kiker�lni. Tudom, hogy az igazi v�ge a t�rt�netnek nem Voldemort legy�z�s�vel k�vetkezett el. Nekem azt az embert kell meg�ln�m, aki azt a k�gy�k�p� sz�rnyet �letre h�vta. Tom Rowle Denemet. Az embert, aki legyilkolt k�r�l�ttem mindenkit, aki t�nkretette az �letemet, aki miatt �t kellett �lnem az �sszes gyal�zatot. Aki birtokolja annak az embernek a test�t, akit el�sz�r megszerettem. �s akit most e miatt el kell, hogy puszt�tsak.
Senki se keressen itt igazs�got. Az �letben a dolgok nem �gy t�rt�nnek, mint ahogyan elv�rhat� lenne. �n k�ptelen vagyok elhagyni ezt a helyet. A sz�rny ismer engem, �s tudja, hogy nem fogom megtenni. A n� miatt, a l�nya miatt �s Malfoy miatt. Ja, valakit kihagytam: �s Tom Denem miatt.
Itt lesz v�ge. Tudja j�l, hogy belef�radtam, �s hogy �n is azt akarom, hogy v�ge legyen. De ez mind kev�s. Nem �ll �ssze a k�p a fejemben. Kell itt lennie m�g valaminek.
Tom gondolkod�sa nagyon bonyolult. Nem �rtem, mi�rt vagyunk itt. Mi ez a hely, �s mi�rt most?
Mi�rt most?
L�zasan pr�b�lok gondolkodni, h�tha meg�rtem. B�rmilyen �sszef�gg�s seg�thet. N�zem a n�t, aki eltorzult arccal t�ri a sz�l�si f�jdalmakat, v�gign�zek a f�rd�szob�n, �s lassan f�szket ver az agyamban egy furcsa gondolat, ami t�l r�miszt�.

- Tudom, hogy rosszul �rzi mag�t, de pr�b�ljon v�laszolni a k�rd�seimre! Mi a neve?

- Elisabeth – suttogta lehunyt szemekkel.

- Hogy ker�lt ide? Ki hozta mag�t ide?

- Senki. Ez az �n h�zam. Itt lakom a kisl�nyommal, Merop�val.

- Merope? Milyen n�v ez? – Azt akarom, hogy besz�ljen. Az seg�t legy�zni a sokkot, �s elterelni a figyelm�t. K�zben r�j�v�k, hogy honnan ismer�s a n�v. A t�rt�nelemk�nyvb�l.

- Nem tudom, a nagyany�m testv�re viselte ezt a nevet. �r�la kereszteltem el. – G�rcsbe r�ndult, �s t�gra ny�ltak a szemei. – Istenem, ez nagyon f�j! Nem kellene ennyire f�jnia!

- Ez a h�z! Azt mondta a maga h�za?

- Igen, de mi�rt olyan fontos ez? H�vjon orvost! – �v�lti az arcomba.

- Nem tudok orvost h�vni, mert nem tudok kijutni. �s be sem tud j�nni senki.

- Ezt nem �rtem? – Egyre jobban remeg a hangja.

- Tudom, de �rtelmesebben nem tudom megmagyar�zni. Hol van a f�rje?

A n� �sszeszor�tja az ajkait. A nyak�n kiduzzadnak az erek az er�lk�d�st�l. P�r m�sodpercig m�g a l�legzet�t is visszafogja, hogy ne ord�tson. Csak azut�n k�pes v�laszolni.

- Nincsen f�rjem. Elv�ltunk, m�r vagy egy f�l �ve. A h�zat a nagyn�nik�mt�l �r�k�ltem. Meghalt szeg�ny. A nagyany�ink h�rman voltak testv�rek. H�rom n�. Marg n�ni, az �n nagyany�m, �s a legid�sebbik, akir�l a l�nyom kapta a nev�t. De � nagyon fiatalon halt meg. Marg n�ninek nem sz�lettek gyerekei. Az any�mnak pedig csak �n. Marg n�ni itt dolgozott, hossz� �vekig, ebben a h�zban.

Elengedem a kez�t, �s h�tr�bb cs�szok a s�kos padl�n. Valami nem stimmel. Vagy t�ls�gosan is ismer�s az eg�sz?

- Mi a csal�dneve?

- Nem �rtem? – Oldalra hajtja a fej�t, hogy j�l l�sson engem.

- �gy �rtem, mi volt a vezet�kneve a csal�dj�nak. A tradicion�lis csal�dok mindig meghagyj�k a csal�dnev�ket. A n�k is. M�g abban az esetben is, ha f�rjhez mennek.

- Gomold.

Remegni kezdett a fejem. Ha valakinek ismernie kell ezt a nevet, h�t az �n vagyok. A k�vetkez� k�rd�sre m�r tudom a v�laszt, de az�rt felteszem.

- Ugye ez egy �rvah�z volt r�gen?

Csod�lkozva n�z r�m.

- Honnan tudja? Az a szem�t is ezt akarta tudni, amikor el�sz�r idej�tt. �s mit keres itt maga egy�ltal�n? – Egyre hiszt�rikusabban kezd kiab�lni. – Maguk mind meg�r�ltek? Vagy �r�m�ket lelik abban, hogy let�madnak egy v�dtelen any�t, �s a kisl�ny�t? Istenem!

�jabb g�rcs�k k�vetkeznek. Csak b�mulom, �s nem tudom, mit mondhatn�k neki. Az igazat biztosan nem. De m�r legal�bb tudom, hogy hol vagyok, �s hogy ki ez a n� el�ttem.

- Fi�t v�r?

Alig �rti meg, hogy mit k�rdezek. Csak b�lint, �s elford�tja a fej�t.
Milyen ironikus a sors. B�r azt hiszem, ebben az esetben a sorsnak beseg�tettek el�g rendesen. M�g magam sem fogom fel teljesen a jelent�s�g�t az elhangzottaknak, de egy valamiben biztos vagyok! Egy�ltal�n nem v�letlen az, hogy most itt vagyok. Csak azt nem tudom felfogni, milyen szerepet sz�ntak nekem ebben a j�t�kban.

- Van ebben a h�zban kandall�? – k�rdezem hirtelen.

�jabb �rtetlen tekintet, de m�r nem k�rdez. T�l f�radt.

- Van. H�rom is, de mindh�rom be van falazva.

- Hol?

- Kett� a f�ldszinten, egy az emeleten.

Odahajlok hozz�, �s megsimogatom a fej�t. Holts�padtan n�z a szemembe. Rengeteg v�rt vesztett.

- Kitart�s! Megkeresem a l�ny�t, �s valahogy kijutunk innen.

A sz�ja g�rcs�s s�r�sra h�z�dik, �s ha tudn� haszn�lni a karjait, biztosan bel�m kapaszkodna. De k�ptelen r�. �gy csak a szemeiben l�tom, hogy hal�lf�lelme van. �n tudom milyen az.
Fel�llok a vizes padl�r�l, �s m�r a ruh�mb�l is csavarni lehetne a vizet. Enyh�n didergek. Iszony�an hideg van itt.
K�r�ln�zek a f�rd�ben, valami haszn�lhat� t�rgy ut�n kutatva.
B�r tudn�m, helyesen teszem-e, amit teszek. De h�t kit k�rdezhetn�k meg?

- �g�rem, hogy sietek! – sz�lok m�g, azt�n elindulok az ajt� fel�. P�r pillanatnyi hallgat�z�s ut�n halkan kinyitom, �s kil�pek rajta.

S�t�t, nyomaszt� hat�ssal van r�m az eg�sz hely. A r�gi fakorl�tok, a fak� tap�t�k a falakon. A magas mennyezet, �s a r�gi t�pus� csill�rok, mind valamif�le elm�l�sr�l mes�lnek. Mintha sok-sok �vvel ezel�tti id�kben j�rn�k. A b�torok nagy r�sze is r�gim�di.

�s Malfoy valahol itt lapul. Engem k�vet a szemeivel. Tudom. �rzem a pillant�s�t a b�r�m�n. Perzsel. Minden var�zsl� meg�rzi a m�sik jelenl�t�t. M�g t�megben is. Egy ilyen helyen meg f�k�nt.

Egy hatalmas hallban �llok. M�r l�tom a f�lig falba �p�tett kandall�t. Val�ban be van falazva. A kandall� mellett a falra er�s�tve egy keresztet �br�zol� piszkavas. A c�lnak megfelel. Ler�ntom a falr�l, �s nekiesek a kandall�nak. Nem �rdekel, mikor tal�l r�m. Teljesen mindegy. Kiutat kell tal�lni. �t�m, teljes er�mb�l, de a fal meg sem mozdul. M�g megs�rteni sem tudom. Teljesen egy�rtelm�, hogy meg van b�jolva. P�lca n�lk�l semmire sem megyek. D�h�mben a szoba m�sik v�g�be dobom a piszkavasat �s a kezeimet a fejemre szor�tva, lecs�szok a f�ldre. Nem j�! Ilyen nincs!
Rossz �ton j�rok.
Kezd el�nteni a p�nik. A falba tudn�m verni a h�lye kem�ny fejemet. Csak most hallom meg a keserves szipog�st, valahonnan a m�sik falba �p�tett szekr�ny ir�ny�b�l. Leveszem a f�lemr�l a kezeimet, �s egy ideig csak hallgat�zok. Azt�n �jra meghallom, de most tiszt�bban. Fel�llok, �s a szekr�nyhez megyek. Egy hirtelen r�nt�ssal nyitom ki, amit�l a benne kuporg� kisl�ny ijedten megr�ndul, �s m�r �ppen sikoltani kezdene, de �n er�szakosan a sz�j�ra nyomom a tenyerem.

-Merope! Cssss! Nyugalom, nem b�ntalak!

Eszeveszett verg�d�sbe kezd. Meg akarja harapni a kezemet, �s k�zben k�t k�zzel �ti a mellkasomat. Pr�b�lom lefogni, annyira ideges vagyok, hogy tal�n t�l durv�n siker�l. Az eg�sz arca nedves a k�nnyeit�l. Egyre kev�sb� r�ngat�zik, de sajnos nem att�l, hogy megnyugodna. Fulladozik. Nem kap leveg�t a r�m�lett�l, �s a sz�j�ra szor�tott k�zt�l. Elengedem, �s er�sen megr�zom a kis testet. A feje tehetetlen�l oldalra hanyatlik.
Nem.

- T�rj magadhoz, hallod? – Kih�zom a szekr�nyb�l, �s hassal a t�rdemre fektetem. �tni kezdem a h�t�t, amit�l er�s remeg�s fut kereszt�l a test�n. M�g egyet r�csapok, azt�n felemelem, �s le�ltetem magammal szemben a f�ldre. A szempill�i, ak�r egy apr� pillang� sz�rnyai, fel-le mozognak. A sz�ja s�r�sra g�rb�l, �s rekedt, v�konyka hangon suttog nekem valamit, amit nem �rtek. �sszef�gg�stelen szavakat. Csak egy �rtelmes mondat van k�z�tt�k.

- Any�t akarom!

- Tudom, tudom! Megkeress�k, gyere velem. – Fel� ny�jtom a kezem, �s csak rem�lni tudom, hogy t�l vagyunk a hiszt�ri�n, �s elfogadja. Vacognak a fogai, remeg a feje. Az eg�sz kisl�ny olyan kicsi, tal�n n�gy�ves lehet. – Annyira sajn�lom, Merope. Nagyon megijesztettelek, igaz? Az a baj, tudod, hogy egy kicsit �n is f�lek. Van itt egy b�csi, aki meg fog minket keresni. Olyan ez, mint a b�j�cska. Szereted a b�j�csk�t? Biztosan szokt�l ilyet j�tszani a bar�taiddal. Igaz?

Bizonytalan b�lint�s. Le sem veszi a szem�t r�lam.

- Nagyon j�. Akkor tudod, hogyan kell j�tszani. Cs�ndben kell maradnunk, �s nem szabad kiab�lni. Rendben?

L�tom a beleegyez�st a szemeiben, �s valami�rt azt is, hogy tudja, ez a j�t�k nem j�t�k.

- L�ttad azt a b�csit?

�vatosan, lassan igent int a fej�vel.

- J�l van. Ha �jra l�tod, fuss el, �s b�jj�l el olyan helyre, ahol biztosan nem fog keresni. �rted? Nem sz�m�t, mit mond. Megjegyezted?

Fel�llok, �s �t is felh�zom a f�ldr�l. Visszapillantok a szob�ra, �s a szemem �jra a piszkavasra t�ved. Tudom, hogy kil�t�stalan, tudom, hogy szinte semmi es�ly�nk, de hogyan hagyhatn�m ennyiben? A vas�rt megyek, hogy magammal vigyem, de amikor lehajlok �rte, tapsot hallok a h�tam m�g�l.

- Brav�! Ha egyszer meg�regszem, �s meg�rom az eml�kirataimat, ezt venni fogj�k, mint a cukrot.

K�s�. Draco, az ajt�f�lf�nak t�maszkodva �ll, a kez�ben a p�lc�ja, �s cinikusan mosolyog.

- Es�lyed sincs meg�regedni – vetem neki oda. A hangom tele van v�ddal.

Elrugaszkodik a falt�l, �s �n er�sebben markolom a vasdarabot. A kisl�nyra pillantok. Megmerevedve b�mul maga el�. K�ptelen megmozdulni.

- Ismertessem az er�viszonyokat, vagy felv�zolod magadt�l is? N�zz r�! – �v�lt �r�lt hangon. – Egy Imperio, �s nem vesz t�bb� leveg�t. Egy �jabb Imperio, �s az anyja hasba sz�rja mag�t. Mit akarsz? L�sd m�r be v�gre, hogy v�ge. Kinek akarod elj�tszani a megment�t? H�t nem l�tod? Olyan ostoba vagy Potter! Az egyetlen es�lyedet is elszalasztottad. Kezdem azt hinni, hogy t�lbecs�ltelek.

K�zelebb j�n hozz�m. Lassan, nyugodtan. Nekem szegezi a p�lc�j�t, �s g�nyosan mosolyog.
Nem nagyon l�tok az arc�n ismer�s kifejez�st. Csak t�bolyt �s v�rszomjat. Ez jobban elkeser�t, mint az eg�sz helyzet�nk. Elvesztettem valami fontosat. A f�ldre dobom a vasat, �s a szem�be n�zek. T�l mindenen, m�r csak az igazs�g �rdekel. Tudni akarom, hogy mi�rt.

- Mit akarsz? - Percr�l percre jobban remegek. A testemet lassan hagyja el a felgy�lemlett fesz�lts�g. Furcsa, de megnyugszom. A remeg�s nem a f�lelem miatt van. Csak f�zom, �s t�l f�radt vagyok hozz�, hogy koordin�ljam magam. – Most m�r elmondhatod, hiszen nem tudok neked �rtani. Csak ne gyere nekem a vil�guralmi t�rekv�seiddel, mert abb�l m�r elegem van.

Kacag�s. Len�z�en sand�t r�m, azt�n k�rbeford�tja a v�ll�t, �s a csont roppan�s�t�l, f�lszemmel l�tom, ahogy Merope megr�ndul.

- A val�di okok, mindig a legegyszer�bbek, Potter. Itt vagy p�ld�ul te. Ha annak idej�n meghalsz a sz�leiddel egy�tt, �n befejezhettem volna a lelkem sz�tdarabol�s�t. Vagy siker�lt volna, vagy nem. De te nem tudt�l meghalni. Sok�ig d�h�tett. Azt�n meg�rtettem, hogy ezt a helyzetet milyen k�nnyed�n tudom a magam haszn�ra ford�tani. R�j�ttem, hogy �ppen a te lelkedben lapul az a hihetetlen mennyis�g� energia, ami egy �vezredben csak egyszer adatik meg f�ldi embernek. Hiba lett volna meg�ln�m t�ged. Sokkal nagyobb hasznodat veszem �lve. �n m�r nem �ln�k, ha te nem lenn�l. T�pl�lsz engem, �s megteremtetted a lehet�s�get, hogy szinte m�r halhatatlann� v�ljak. Eszemben sincs magamat megfosztani egy ilyen er�forr�st�l.

- Baroms�g – sziszegem, de k�zben egyre t�bb furcsa gondolat cik�zik a fejemben.

- Nem, nem az. Ez�rt nem tudtalak meg�lni. �s nem az any�d �ll�t�lagos �nfel�ldoz�sa miatt, mint ahogyan azt bel�d sulykolt�k. Persze, el kell ismernem, hogy j� duma. Arra legal�bbis biztos, hogy elhitess�k veled, ha fel�ldozod magad a k�z �rdek�ben, ember�leteket mentesz meg vele.

- Akkor mi�rt Malfoy test�t haszn�lod? Mi�rt tetted ezt vele? Mi�rt nem egyenesen az eny�met?

- Ennyire nem egy�rtelm� a v�lasz? Ahhoz, hogy elfoglaljam, sz�t kellett volna, hogy z�zzalak. Mint Malfoyt. Nem maradt volna bel�led semmi. Fogalmam sincs, mi t�rt�nt volna az er�ddel, de k�nnyen lehet, hogy megsemmis�lt volna a lelkeddel egy�tt. A m�sik ok, ami�rt tart�zkodtam ett�l a l�p�st�l, az az, hogy f�ltem az �ngyilkoss�gi k�s�rleteidt�l. Sokkal hamarabb r�j�tt�l volna, ki uralkodik a tudatodon, mint a kis aranyv�r� bar�tunk. Mert te ismersz engem. Annyiszor voltam m�r a fejedben, hogy felfedezted volna a gondolataimat a magad�i k�z�tt. Ezt nem kock�ztathattam meg.

- Rendben. Tegy�k fel, hogy hiszek neked. Mi�rt Malfoy? T�bb tucat aranyv�r� var�zsl� megfelelt volna a k�nyes �zl�sednek.

- De a ti�dnek nem. Igaz, hogy amikor elkezdt�k Draco Malfoy felk�sz�t�s�t a feladatra, m�g nem ismert t�ged, de �ppen ez�rt kezdt�k el olyan kor�n, hogy az �talakul�sa k�zben legyen ideje, persze kis seg�ts�ggel fokozatosan, �s biztosan a k�zeledbe f�rk�znie.

- Mi van, ha nem j�tt volna �ssze? Hiszen sok�ig gy�l�ltem �t!

- Potter!? A szerelem nem valami megfoghatatlan csoda, ami lebeg a leveg�ben, �s tal�lomra sz�letik. A szerelem k�mia. B�rmilyen ki�br�nd�t� is, de illatok, �s megfelel� helyzetek megteremt�s�vel b�rmikor l�trehozhat�. Malfoyban pedig sz�let�s�t�l kezdve megvolt minden, ami ehhez a feladathoz sz�ks�ges. �s most abban a k�nyelmes helyzetben vagyok, hogy elmondhatom magamr�l, a legmegfelel�bb p�nc�l birtokosa vagyok, veled szemben. Lucius Malfoy megtiszteltet�snek vette, hogy a fi�t v�lasztottam. �s milyen k�szs�ges volt, mikor a d�nt� pillanatban a tettek mezej�re kellett l�pni.

- Ennyire biztos vagy benne, hogy k�ptelen vagyok f�lretenni az �rzelmeimet, �s nem fogok hal�lomig az�rt harcolni, hogy meghalj? Ak�r Draco �lete �r�n is?

- Nem. De bebiztos�tom magamat. Ez�rt vagyunk most itt. Az id� hurkokb�l �ll. K�rk�r�s mozg�sban, mindig kapcsol�dik egy ponton. Ezt akkor veszed �szre, amikor id�r�l-id�re valami nagyon hasonl� dolog t�rt�nik az �letben. Nem ugyanaz, de szinte hajsz�lpontosan hasonl�. Ha ezen a ponton t�bb hasonl� esem�nysorozat is egyezik, vagyis dupla hurok k�pz�dik, l�trehozhatsz egy olyan var�zslatot, amelyet soha senki nem tud t�bb� megt�rni. Ez a pillanat v�szesen k�zel�t. �s tudod, hogy mi a legcsod�latosabb az eg�sz dologban? Az, hogyha az illet�, aki a var�zslatot v�ghezviszi, mindk�t id�beli azonos esem�nyn�l jelen volt, m�rpedig �n ott voltam, korl�tlan akarattal rendelkez�k�nt nem ig�nyli a m�sik beleegyez�s�t.

- Az egyik esem�nyn�l sz�lett�l, a m�sikn�l a lelked v�g�rv�nyesen Draco test�be k�lt�z�tt.

- Igen. Elisabeth Gomold sz�lni fog, ugyanott, ahol annak idej�n any�m sz�lt engem. Egy �rvah�zban. Ugyan�gy bele fog halni a sz�l�sbe. �s h�rom �vvel ezel�tt, ugyan�gy, ak�rcsak ma, mindh�rman jelen voltunk. Ugyanazok az �rz�sek d�lnak a lelkedben, ugyan�gy fogoly vagy, �s �n ugyan�gy uralom a helyzetet. H�t nem csod�latos? Ez a var�zslat er�sebb b�rmilyen felt�rhetetlen esk�n�l. Amikor kimondom a megfelel� szavakat, te �s �n id�tlen id�kig maradunk a f�ld�n. Elporlik minden gy�l�leted �s ellenszenved. Megszabadulsz a k�njaidt�l, �s b�rmit megkaphatsz, amit akarsz. Ne mondd, hogy ez rossz kil�t�s. Ki v�gyna m�sra? Gondolkozz? H�t nem zseni�lis? Egy�tt lehetsz azzal, akit olyan nagyon szeretsz! �s nem �ll az utadban senki.

- Persze – suttogom, �s �rzem, hogy a szemeimet �getni kezdik a s�s k�nnyek. – Csak egy probl�ma van ezzel a te �ll�t�lagos K�na�noddal. Az, hogy akit �n szerettem az addigra m�r nem fog l�tezni, �s hogy �n nem akarok egy �r�kl�ngot ad� m�cses szerep�ben tetszelegni az oldaladon.

- Na, l�tod, Potter? Ez�rt nem k�rdeztem a v�lem�nyedet. Tudtam, hogy nem egyezel bele.

A p�lc�ja v�g�t er�sebben nyomja a testembe. Milyen magabiztos.

- H�ny �vig tervezted ezt, mondd?

- El�g sok�ig, hogy ne hagyjam t�nkretenni, m�g neked sem. Egy napunk van h�tra.

- A n� addig nem b�rja ki. Meg fog sz�lni.

- Hazudsz!

Nocsak?! Sz�val m�gsem olyan t�k�letes ez a terv. Persze, kih�zhatja holnapig, azt �n is tudom, de ha el tudom hinteni benne a k�ts�g magvait, tal�n m�g nincs minden elveszve. Nem hiszem, hogy t�l sok gyermeket sz�l� n� k�zel�ben lett volna �lete sor�n.

- Az a baj, � hatalmas Tom Denem, hogy sz�m�t�son k�v�l hagytad a term�szet �n�ll�s�g�t. Az a n� olyan traum�kon esett kereszt�l, hogy b�rmelyik �r�ban megsz�lhet. Nem �n fogom a tervedet kereszt�lh�zni, hanem te magad tetted azt, amikor megk�noztad. �s egyik�nk sem �rt annyira az orvosl�shoz, hogy visszatartsa a sz�l�s �r�j�t.

Malfoy arca eltorzult, �s most egy�ltal�n nem hasonl�tott �nmag�hoz. Kutatva n�zett a szemembe, azt�n v�ratlanul kisimultak a von�sai.

- Tudom, hogy mit akarsz. De t�vedsz, ha azt hiszed, hogy � seg�teni fog rajtad.

- M�rpedig, akkor sincs m�s v�laszt�sod. Vagy �, vagy nem lesz id�z�n�k nagy keresztez�d�se. Tom.

K�vetkez� fejezet