Elegem van ebb�l a lib�b�l! �v�lt�z�tt mag�val Piton. Tiszteletlen, nagysz�j�, �s m�g bek�pzelt is! Merlinre, ez a n� rosszabb, mint Potter tri�ja! Viszont el kell ismerned, m�g csinos is. J�l �llt rajta a f�rd�k�penyed. Sz�lalt meg fej�ben az a bizonyos m�sik hang, amely sosem �rt egyet az els�vel. Ha m�gis, akkor kussban marad. Piton nem sokszor hallotta, �ltal�ban teljes egyet�rt�s uralkodott lelkivil�g�ban. Nem �rdekel, hogy… csinos. Csapott teny�rrel a csemp�re. Nekem nem �gy t�nik. Mondta fellengz�s hangon a sz�jal�. Nem �rdekel! Fel�lem…  Piton lehiggadt, �s elz�rta a vizet. De amint t�r�lk�z�je ut�n ny�lt, r�j�tt, mi volt szokatlan, amikor bel�pett. Nincs t�r�lk�z� a hely�n. A f�rfi elnyomott egy k�romkod�st, �s p�lc�j�t haszn�lva egy pillanat alatt sz�raz lett. Belem�szik az �letembe! Nagyon elegem van… Lassan fel�lt�z�tt. �ppen az utols� gombbal is v�gzett, mikor �ktelen sik�t�s z�gott v�gig a cs�nd�n. Piton p�lc�j�t fogva rontott ki, majd leeresztette. Elnyomta felt�rni k�sz�l� nevet�s�t, ahogy megl�tta a nappalit. A l�ny a fotelban guggolt, �s a k�nyvet v�dekez�en tartotta a maga el�tt. Vele szemben, az asztaln�l, egy h�ziman� �llt, apr� kez�ben t�lc�t tartott.

- Mi… Mi ez? – K�rdezte rettegve.

- Egy h�ziman�. – Piton sz�ja sz�l�n megjelent egy apr� r�nc, de abban a pillanatban el is t�nt. Nagyon j�l sz�rakozott.

- Aha. �s az mi? – �ledt fel k�v�ncsis�ga, amikor l�tta, hogy a f�rfi egy�ltal�n nem f�l a l�nyt�l. Lassan leengedte a k�nyvet.

- Szolgafaj, ami csak az�rt �l, hogy var�zsl�kat szolg�ljon.

- Undor�t�.

- A man�? Szerintem csak maga nem szokott hozz�.

- Nem, nem a man�, hanem az, hogy emberek rabs�gba l�knek egy eg�sz fajt, ami �rtelmes is.

Piton csod�lkozva meredt a n�re. A kik�t�z�sdi sem tetszene neki… S�hajtott fel a hang. Kuss! Ord�totta le a j�zanabbik. A f�rfi a hal�nt�k�hoz emelte a kez�t.

- Tedd le az asztalra, azt�n t�nj el. Egy�ltal�n, nem azt mondtam, hogy csak k�ldj�tek fel a vacsor�t? – Emelte meg a hangj�t a tan�r.

- Igen, uram, �s Barty nagyon sajn�lja, de az igazgat� �r �zent a professzor �rnak.

- �spedig?

- Vacsora ut�n tisztelet�t teszi a lakoszt�ly�ban.

- Most m�r elmehetsz.

- Igenis. – Azzal a man� elt�nt.

A vacsora els� t�z perce csendben telt. Piton ev�s k�zben figyelte vend�g�t. �lt�ben is magas, �tlagos alkat, tal�n ott van bel�le kicsit t�bb, ahol kell, hossz�, kusza s�t�tbarna haj, �s a szeme. Eddig fel sem t�nt neki a n� szeme, tal�n nem el�g jellegzetes.

- Mi a neve? – K�rdezte a n� l�gy, alt hangon.

A tan�r belesz�d�lt a nyugodt, minden idegess�gt�l mentes t�nusba, �s majdnem elfelejtette, hol is van, �s mit csin�l. Ez �m a hipn�zis! Csettintett gondolatban.

- Perselus Piton. Az �n�?

- Amira Kolossv�ry.

- Ez meg milyen n�v? – N�zett nagyon a f�rfi.

- Magyar. R�ad�sul f�nemesi.

- Na, ne legyen olyan r�tarti. Ilyen id�tlen nevet…

- A mag�� sem k�l�nb! – csattant fel Amira, �s m�lyen a tan�r szem�be n�zett. Amaznak meg szab�lyosan leesett az �lla.

- Mi van a szem�vel? Olyan… kicsi az �risze.

- Nem az �riszem kicsi, hanem ebben a f�lhom�lyban t�g a pupill�m. De nem csod�lkozom, hogy �risznek v�lte – Kacagott fel Amira – Mivel az eny�m nem l�tszik, mert feh�r.

- Lehetetlen!

- Pedig nagyon is val�s. Ha nem hiszi, n�zze meg k�zelebbr�l. – Azzal a gyerty�ra koncentr�lt, hogy pupill�ja �sszesz�k�lj�n. Piton k�zelebb hajolt, de ut�na azonnal vissza�lt.

- De most �n k�rdezek. Hol vagyunk?

- A Roxfortban. – Piton k�r�rvend�en n�zett el�be a k�vetkez� k�rd�snek, de nem azt kapta, amit v�rt.

- Hm… - gondolkodott el a l�ny, �sszer�ncolva homlok�t. – Akkor az angol var�zsl�iskola. A S�t�t Nagy�r… Hogy is h�vj�k? Voldemort nagyon ker�li ezt a helyet, mert tart, ���… Dumbledore-t�l, aki az itteni nagyf�n�k, azaz az igazgat�. Szerintem kezd �ssze�llni. – motyogott mag�ban Amira. – Maga meg tan�r, igaz?

- Igen. Mennyi ideig volt a Nagy�r pinc�j�ben? – �rdekl�d�tt Piton.

- Fogalmam sincs. Azt sem tudom, milyen �vszak van, annyira elvesztettem ott az id��rz�kemet. Valamikor augusztus k�zep�n rabolt el.

- Most november eleje van. El�g sok�ig �letben maradt.

- Mert h�ztam az id�t – mosolyodott el –, �s nagyon fontos volt, hogy �letben hagyjon.

- Mert?

- Mert van n�lam valami, ami nagyon kell neki, hogy elit-hal�lfal�i legyenek, vagy mi a fen�r�l besz�lt.

- Nem �rtem – r�ncolta homlok�t Piton.

- Majd ha lesz kedvem, elmagyar�zom.

- Nem ha lesz kedve, hanem amikor az igazgat� megk�ri. Fontos lehet, meghat�rozhatja a h�bor� kimenetel�t. – figyelmeztette a n�t. – Egy�bk�nt, mivel foglalkozik?

- Genetikus vagyok. Vagyis, ink�bb leszek, m�g nincs diplom�m.

- Azaz… - a r�ncol�s sora most Pitonon volt. – olyan ember, aki az �r�kl�s tulajdons�gaival foglalkozik.

- Nagyj�b�l. �n ink�bb �gy mondan�m, hogy tulajdons�gok mik�ntj�t kutat� ember. �s az �n szakter�lete, professzor �r?

- B�jital Mester vagyok.

- Akkor az olyan, mint n�lunk a vegy�sz.

- N�lunk? – h�zta fel egyik szem�ld�k�t.

- Muglikn�l, vagy hogy is neveznek minket. – Pitonnak valami sz�get �t�tt a fej�be.

- Azt mondta, hogy genetikus lesz, mert nincs diplom�ja. M�gis �gy hangzik, mintha �n�ll� kutat�sa lenne.

- Igen, mert ez lett volna a diplomamunk�m. Csak h�t k�zbesz�lt Voldemort. Csoda lesz, ha nem v�gnak ki az egyetemr�l, �gy is el�g sok van a sz�ml�mon.

- L�gott?

- Valami olyasmi. Igaz�b�l, csak pocs�k jegyeim vannak, �s el�g sokan n�zik ferde szemmel, hogy ennek ellen�re �n�ll� projektem van. F�lt�kenyek. – Nyomat�kul v�gott egy grimaszt.

- Sz�val �n a meg nem �rtett zseni? – K�rdezte cinizmussal a hangj�ban Piton.

- Pontosan.

- Van eg�ja.

- Le mern�m fogadni, hogy az �n� sem kicsi.

A cseveg�st kopog�s zavarta meg.

***

Az Amira n�v val�ban magyar n�v, legal�bbis benne van az origo ut�n�vt�r�ban.

K�vetkez� fejezet