Erica menet közben próbált nem a rá váró borzalmakra gondolni. Beszélgetés, Pitonnal, négyszemközt. Annyira kívánta, mint egy púpot a háta közepére. Nem haladt olyan gyorsan, mint a tanár, hagyta, hadd készüljön fel. Már ha neki egyáltalán fel kell készülnie. Lassan leért az alagsorba, és lépteit akaratlanul lelassította. Végül vett egy nagy levegőt, és az iroda ajtajához lépett, ami szinte teljesen beleolvadt a falba. Hirtelen nem tudta, hogy hogyan találta meg azonnal, aztán rájött, hogy végig a férfi furcsa szagát követte, aki nem tett kitérőket. Tudta, hogy utána jön a lány. A magabiztosság csak úgy sütött a szagából. Erica kezdte magát igazán kényelmetlenül érezni. Lenyelte a torkában gyűlő gombócot és kopogtatott. A válasz egy „szabad” volt, és kinyílt a kőajtó.

Ericát azonnal megérintette a szoba légköre. Az uralkodó szag a magány volt, emellé társult a gyűlölet, és kevésbé érezhetően a nyugalom. Érdekes összetétel – állapította meg magában. Egy pillanat alatt körbenézett. A berendezés kissé spártai – egy szekrény, egy asztal, két székkel. Végül is mit várt egy irodától? Tekintete a szobormerev tanáron állapodott meg, aki egy kézmozdulattal beljebb invitálta. Megpróbált határozottnak látszani, de belül majd szétfeszítette az idegesség. Orrlyuka kitágult, ahogy beljebb lépett a helyiségbe. Az ösztönei azt súgták, valami nagyon nincs rendben ezzel az emberrel. Kényszeredetten leült az üres székre, és tekintetét a férfira emelte. Szemében próbált olvasni, de semmit nem talált. Nagyon elrejtette a gondolatait, így Ericának nem volt más választása. Várt. A csendet végül a tanár szavai törték meg:

- Remélem tudja, hogy miért van itt.

Erica nem válaszolt azonnal, elméjében kutatott, hátha talál valami frappáns mondanivalót, aztán elvetette, és a nyilvánvalót mondta ki:

- Őszintén szólva nem.

Piton arcán egy kárörvendő árny suhant végig, a pillanat törtrésze alatt. Előre hajolt, és egészen közelről mondta:

- Tudok róla, hogy különleges képességei vannak. – Itt várt egy másodpercet, mielőtt folytatta volna. – Csak azt nem tudom, hogy mifélék. Mint házvezető tanárnak, tudnom kell az összes házamhoz tartozó diák tulajdonságait. Ez alól maga sem kivétel.

A lánynak itt valami nagyon sántított. A vészcsengő az agyában egyre inkább szólt, bár az amulett nem melegedett fel, tehát fizikai veszély nem fenyegeti. De van az egészben valami ravaszság. Mondandóját szavanként fogalmazta meg, nem akarta magát elárulni.

- Igaza van, vannak… hogy úgy mondjam, érdekes képességeim, de hogy különlegesek lennének, arról nem nagyon tudok. Dumbledore professzor nem tájékoztatta? – Szegezte a kérdést a férfinak.

Piton egy másodperc töredékére összerezzent. Nem számított visszatámadásra. Egy pillanatig gondolkodott, és tekintetét egyenesen belefúrta Ericáéba. A lány mintha érzékelt volna egy enyhe nyomást a halántékán, de az érzés ahogy jött, úgy el is múlt. A tanár meglepetten dőlt hátra. A mozdulatain nem látszott, de a szagán érződött, hogy nem ilyennek tervezte a beszélgetést.

- Nem, nem tájékoztatott az igazgató úr, valószínűleg elfeledkezett róla. – Ez blöff volt, Erica egyértelműen érezte a hazugság bűzét. Most a lányon volt a sor, hogy farkasszemet nézzem Pitonnal.

- Elmondaná, hogy miért hazudik? – Hangja csendes, de a férfit szinte hátradobta a székből, olyan hirtelen hőkölt hátra. Érződött rajta, hogy most nagyon nem érti a helyzetet, és a kezdetben felállított elméletek sorra dőltek meg a fejében. De csak azért sem hagyja magát.

- Nem hazudtam. –Ezt most olyan sziklaszilárdan állította, hogy majdnem maga is elhitte. De a lány orrát nem lehetett átverni.

- De, igenis, hogy nem mond igazat. Érződik a szagán. Elég, ha erről tud, a többi érdekességemet megtartanám magamnak. És ha most megbocsát, még dolgom van a délután folyamán. – Érezte, hogy most megint szemtelen volt, de nem bírta elviselni Pitont. Elege volt abból, hogy hazudik. Ezen mindig nagyon könnyen felbosszantja magát.

Székét hátratolva felállt, és éppen a kilincsre tette volna a kezét, mikor a férfi hangja csendült:

- Idefigyeljen, maga szemtelen kis béka! Ne merészeljen velem tiszteletlen lenni. Szombaton nem Fricshez megy büntetőmunkára, hanem hozzám, és ezentúl Halloweenig minden hétvégén este ide jön! – Ingerült volt. Az első mondatot azon mód meg is bánta, ahogy kimondta. Már ha Perselus Piton megbán bármit is. Ericát meglepte a férfiből áradó gyűlölet, és egy pillanatra megrémült. De majd megszokja.

Szinte már kint volt a folyósón, de egy mondat erejéig visszafordult:

- Nem fog tudni megfélemlíteni, ha ez a célja. És hiába próbálja kiszedni a titkaimat, nem fog sikerülni, és nagyon csúnyán megbánja, ha valaha is szembeszáll velem. – Hangja fagyosabb volt a hóviharnál. De mielőtt még a folyosónak ment volna, ráküldött egy olyan pillantást, mely egy súlyos testi sértéssel is felér. Majd kifordult és kisétált. Ez a lassú tempó az első sarokig tartott, utána nekiiramodott, és meg sem állt a Nagyteremig. Vacsoraidő.

Leült a szokásos helyére, de egyáltalán nem volt éhes. Azon gondolkodott, hogy hogyan csúszhattak ki azok a mondatok. Hirtelen rádöbbent, hogy mennyire fáradt, ezért fölkelt, és a hálótermek felé vette az irányt. Fél füllel hallotta, hogy Luna követi. Megtorpant, és bevárta a lányt. A hollóhátas nem szólt semmit, csak egymás mellett sétáltak egy darabig. A csendet végül Erica törte meg:

- Nem értem, hogy lehet valaki ennyire… rosszindulatú.

- Piton professzorra célzol?

- Nem, nem célozgatok. Csak nem mondtam ki a nevét.

- Nem kell felkapni a vizet. Nem tudom, miért hivatott, de nagyon zavartnak tűntél a teremben. – Hangja álmatagon szólt, mintha ezt a lányt egyáltalán nem lehetne kizökkenteni semmiből. De a szagok nagyon árulkodóak, és az enyhe neheztelésen kívül nem érzett semmit. – Ha nem akarsz beszélni róla, nem muszáj. Miért kaptál ajándékot reggel?

- Mert ma van a születésnapom, és a nevelőszüleim megleptek egy amulettel. – Közömbös volt, mint akit nem érdekel a világ, és ez nagyjából helyt is állt az érzéseiben. – De ha nem haragszol, én most mennék a hálóhelyiségbe. Nagyon elfáradtam.

- Tényleg? Boldog szülinapot. Nos, rendben, menj nyugodtan, elhiszem, hogy fáradt vagy. Szia. – Ezzel Luna sarkon fordult, és elment a másik irányba.

Erica érzelmileg kimerülten sétált a klubhelyiségbe. Nem érdekelte, hogy gúnyos tekintetek szegeződnek rá, az sem, hogy egy pillanatra mindenki elhallgatott, majd sértegetni kezdik halkan. Kiválóan hallotta, hogy miket mondanak, de nem érdekelte. Mielőtt a hálótermi lépcsőre léphetett volna, az amulett hirtelen felmelegedett. Azonnal oldalra és hátra fordult. A füle mellett a falba csapódott egy sárga színű átok. A rókaképű lány szegezte rá a pálcát, mint tegnap SVK óra előtt. Erica azonnal a pálcájáért nyúlt, közben félreugrott, mert egy újabb átok röppent felé. Megpróbált kommunikatív kapcsolatot létesíteni.

- Mondd, mire jó ez?

- Beavatás. – A lány arca széles és torz vigyorra húzódott. – Az elsősöket mindig avatjuk, és ez alól te sem vagy kivétel. Csak neked mások a feladatok. Obstructo! – Az utolsó szót kiáltotta, és Erica érezte, hogy most elkésett. Az átok mellbe találta, és hátravágódott, de különösebben nem sérült meg.

Megpróbálkozott egy nonverbális átokkal, de az nem sikerült. Jobb ötlete támadt. Bűbájjal próbálkozik, az órán is működött. Tett egy széles mozdulatot a pálcájával, miközben erősen koncentrált a varázslatra. Mielőtt a rókaképű újabb átkot küldhetett volna, hirtelen a semmiből több liternyi víz zúdult a nyakába, és teljesen átázott a haja és ruhája. Megkövülten állt a helyiség közepén. Erica egy darabig figyelte, ahogy a lány a vízzel kínlódik, de az amulett ismét melegedni kezdett. Most egy lila csóva próbálta meg eltalálni. Idejében félrehajtotta a fejét. A „csomag” feladója Malfoy volt, aki már repítette a következő átkot. Mozgásba lendült, szinte átugrotta a fél szobát, és azonnal a fiú mögött termett. A pálcája hegyét a nyakához nyomta, és úgy sziszegte:

- Tudsz róla, hogy nem vagy valami szabályos? Ki sem hívtál, és úgy küldöd rám az átkot. Igazán szégyellhetnéd magad. De mázlid van, ezt most az egyszer elnézem neked, de most már takarodj az utamból, elegem van belőled. – Azzal ellökte magától az igazán meglepett és megfélemlített fiút.

A klubhelyiségben néma csend honolt, egyedül Erica nehéz bakancsának koppanása hallatszott, amint elment a hálótermek irányába. Mikor a feje is eltűnt, akkor hallott valami mocorgás félét.  Lassan kezdtek felocsúdni az előbbi döbbenetből. Egyszerre volt magával elégedett és dühös. Elismeréssel nyugtázta, hogy bárkit legyőz párbajban, de rettegéssel töltötte el az előbbi viselkedése. Teljesen kifordult önmagából, és rettegve gondolt arra, hogy ma vajon milyen rémséggel tölti meg álmait az elméje. Nagyot sóhajtott, és belevetette magát az ágyba. Egy darabig pihent, majd fölkelt, és a zuhanyzó felé vette az irányt. Most inkább meleg vizet eresztett magára. Megnyugvásra volt szüksége, valamire, amitől kellemesen elálmosodik. Érezte, ahogy az adrenalin, mely a küzdelem hevében elárasztotta, lassan felszívódik a szervezetében. Lenyugodva takarózott be, és kissé félve ugyan, de átcsúszott az álmok földjére.

Nyolcadik fejezet