Perselus azon nyomba felmászott az ágyra. Hermione fölé térdelt és vágyakozva kóstolgatta annak bőrét. A fiatal lány újra szeretője hosszú hajába temette kezeit, és halkan nyögdécselt, miközben a férfi a lány megkeményedett mellbimbóit csókolgatta, szopogatta, harapdálta. Nagy kezei partnere egész testét simogatták, hosszan elidőzve annak melleinél és hasánál.

Hermione félig csukott szemeit halványan elfátyolozta a vágy, miközben Perselus arcát finoman a sajátjához húzta és megcsókolta. A férfi gyengéden viszonozta a csókot, miközben egyik kezével lehúzta a lány bugyiját. Mikor a ruhadarab a hálóinget követve átrepült a szobán Perselus felegyenesedett, hogy újra megcsodálja a most már teljesen meztelen szeretőjét.

Hermione finoman elmosolyodott, majd fölegyenesedett és távolabb csúszott a professzor hatalmas ágyán. Perselus követte, és mikor utolérte, a lány hamar lehúzta róla az alsónadrágját is, felfedve ezzel a férfi már igencsak kemény és ágaskodó férfiasságát.

- Gyere – mormolta a lány vágytól fátyolos hangon.

Visszafeküdt az ágyra és felhúzta a lábait. Perselus azonnal közéjük helyezkedett, és miközben alkarjára támaszkodott, hogy ne törje össze a leendő anyukát, finoman beléhatolt.

Hermione nem tudott visszatartani egy megelégedett sóhajtást, mikor magában érezte. Perselus lágyan elmosolyodott és megcsókolta. Lassan és finoman kezdett el oda-vissza mozogni, Hermionét újbóli sóhajtozásra késztetve ezzel. A fiatal lány kezei Perselus hátát simogatták, miközben a férfi magát tartva csak a másik vállát fogta. De mivel ezt unalmasnak találta, és nem volt túl nagy lehetősége a mozgásra sem, megragadta Hermionét és oldalra gördült, hogy a lány kerüljön felülre.

A boszorkány kellemesen meglepődött, de kissé zavarban is volt. Ebben a helyzetben ő diktálja az ütemet, és ráadásul csodálatos látványt nyújtott Perselusnak, akinek ez egyáltalán nem volt ellenére.

Majd hagyva, hogy az ösztöne átvegye az irányítást, mozgatni kezdte a csípőjét, magában érezve a másikat, nedvesen, melegen. Finom kezeivel Perselus testét simogatta, és mikor mohón közelebb hajolt, a férfi a fenekét megmarkolva gyorsabb mozgásra ösztökélte.

- Mmm Pers…

Perselusnak vissza kellett fognia magát, hogy ne élvezzen el azonnal. Hermione őszinte sóhajai megbolondították, a tapasztalatlansága pedig csak hab volt a tortán. Igen, kezdő volt, de micsoda nő!

Mikor Hermione újra felegyenesedett, és fejét hátravetve a nevét kiáltotta, a lány orgazmusát érezve ő is majdnem elvesztette a fejét.

Mielőtt még Hermione teljesen összecsuklott volna, Perselus felhúzta a térdeit, hogy a fiatal boszorkány a hátát nekitámasztva megpihenhessen. Majd ő is felült és még közelebb húzta magához a lányt. Míg Hermione épp arra gondolt, hogy így megpihenhet, szeretője csípőjét megragadva másodszor is az egekbe repítette, mielőtt még annyit mondhatott volna: kviddics. Ez alkalommal azonban Perselus sem bírta tovább, így egy rekedt és férfias kiáltással elélvezett.

Hermione lihegve harapott az ajkába, mikor megérezte magában a szétáradó meleget. Nem tudta megállni, hogy fel ne sóhajtson. Mikor kinyitotta a szemét, Perselus tekintetével találta szemben magát, aki kitartóan nézte.

- Köszönöm – mondta egyszerűen a lány.

Perselus csak egy kis, már-már szarkasztikus mosollyal válaszolt. Mintha csak annyit mondott volna: ugyan, igazán nincs mit.

Visszahanyatlott az ágyra, majd Hermione csípőjét megemelve kicsúszott belőle. A lány kissé meglepődve a magában érzett ürességtől, az oldalára fordult.

Kellett egy kis idő, míg légzésük lecsillapodott. Perselus a hátán feküdt, egyik lába még mindig felhúzva, a másik kinyújtva pihent, egyik keze a mellkasán, a másik a szeretőjével ellentétes oldalon lógott le az ágyról. Hermione pedig félig a hátán, félig az oldalán, Perselusnak támaszkodva feküdt és a plafont vizslatta.

A férfi kicsit haragudott magára. Nem kellett volna így kihasználnia a diákját, de egyszerűen annyira jó volt, hogy nem habozna újrakezdeni, ha a lány később is meglátogatná. Persze, csak ha ő is akarná.

Hermione gondolatai is hasonlóak voltak. Valójában nem igazán értette, miért csókolta meg a professzora, de ezen az éjszakán igazán megkönnyebbült. Az utóbbi időben már nem igazán értette a testét, de azt tudta, hogy a szexuális étvágya akkora, hogy ahhoz ő már nem elég. Ha Perselusnak nem gond, hogy „használja”, ő ugyan nem fog tétovázni! Hiszen felajánlotta a segítségét.

A hasára simuló finom kéz, és a homlokát csókoló meleg ajkak visszatérítették a valóságba.

- Jobban tenné, ha visszatérne a hálókörletébe, Miss Granger.

Hermione elmosolyodott Piton gyengéd gesztusaira, de azért feltűnt neki, hogy visszatért a magázódásra.

- Igen, igaza van, professzor.

Felült, majd leugrott az ágyról. A férfi is követte, majd magára öltött egy fekete hálóköntöst. Hermione eddigre már visszavette a bugyiját, majd a hálóingét is, miközben Piton mögéje állt, és egy lila hálóköntöst tartott oda neki.

- Köszönöm – mondta a lány, miközben kezeit belebújtatta a köntös ujjaiba.

Perselus kicsit közelebb ment, majd hátulról átölelve a lányt, megkötötte a köntös övét. Állát a fiatal boszorkány vállára helyezte, mire a lány szíve – számára ismeretlen okból – erősebben kezdett verni. Nem a szeretőjét látta… nem is a tanárát… azt mondanánk, hogy abban a pillanatban a szerelmével volt.

Mikor megkötötte az övet, Perselus még a lány dereka körül hagyta a kezét, és magához szorította a másikat. Hermione a fejét a férfi vállának döntötte és kezeit az övéire tette.

- Nem szeretném, hogy megbánd, ami ma este történt – vallotta be.

És íme, a tegezés visszatért. Hermione finoman elmosolyodott.

- Nem bánom, Perselus.

- Tudod, hogy a tűzzel játszunk, ha folytatjuk?

Hermione még inkább elmosolyodott… Szóval Mr. nincs-semmilyen-érzésem hajlandó lenne segíteni neki az ő kis problémájában, és továbbra is látni szeretné őt.

- Tudom…

- Hermione, ezúttal senkinek sem szabad tudnia róla… érted? Senkinek.

Igen, értette… azt is jól értette, hogy mire céloz a férfi. Legutóbb, mikor megígérte neki, hogy nem mond el semmit, muszáj volt mindent bevallania.

- Perselus, ezúttal nem fenyeget a veszély, hogy teherbe esek…

Ezekre a szavakra Perselus még inkább magához szorította, és még az egyik kezét is a lány köntöse alá csúsztatta, hogy megérinthesse a hasát, ahol az ő gyermeke pihent.

- Tudom. Épp ezért kell majd mindezt befejeznünk, mikor a baba megszületik.

- Természetesen.

Remek! Egy hullámhosszon vannak. Minden el van rendezve. Hermione csillapíthatja a vágyát, amikor csak szeretné, és Perselus is „kihasználhatja” a diákját, ahogy csak jólesik neki az elkövetkező hónapokban. Így talán végül kiűzheti majd a gondolataiból. Ki tudja, ha majd kövér lesz, vagy fáradt a szüléstől talán nem érzi majd ezt a vágyat a fiatal szeretője iránt.

Perselus végül elengedte Hermionét, aki zavart arckifejezéssel fordult feléje.

- Jó… rendben… de mégis, hogy működik majd?

Perselus rámosolygott.

- Ez teljesen egyszerű. Ha szeretné, idejön. Este 11 után mindig egyedül vagyok. Már ismeri a helyet és a jelszót.

- Rendben…

Hermione kissé zavarban érezte magát. Ha minden alkalommal eljön, amikor szeretkezni támad kedve, Perselus igazi nimfománnak fogja tartani. Úgyhogy mindezek ellenére kicsit vissza kell fognia magát.

- Nos… akkor jó éjt, professzor.

- Jó éjt, Miss Granger – válaszolt a férfi.

Hermione mosolyogva kiment a szobából, majd a professzor lakrészéből is. Miközben a hálókörlete felé tartott, elvörösödött, ahogy újra eszébe jutottak az este történtek. Soha nem gondolta volna, hogy a kegyetlen bájitaltanár ilyen gyengéd tud lenni az ágyban. Ráadásul úgy tűnt, igazán érdeklődik a születendő gyermeke iránt, és ez több örömmel töltötte el Hermionét, mint bármi más.

- Biztos vagyok benne, hogy csodálatos apukád lesz, kisbabám – mondta, miközben megsimogatta a hasát. – Igazán keményszívűnek és hidegnek tűnhet, de te és én tudjuk, milyen gyengéd szívet rejteget.

Végül megérkezett a kövér dáma portréja elé. A hölgyemény épp aludt, így Hermione kénytelen volt felébreszteni.

- Hmm? Mi az? Nahát… hát te meg mit keresel itt??

- Elnézést. Csak kicsit megéheztem – válaszolt őszintén Hermione.

- Ó, hát persze.

Épp úgy, mint mindenki más, a Kövér Dáma is tudott Hermione állapotáról, így nem is tett fel több kérdést, a jelszó elhangzása után azonnal beengedte a fiatal lányt.

- Mégis hol voltál??

Hermione meglepődve szemlélte a vele szemben álló két fiút. Mindketten pizsamában voltak – vagyis egy egyszerű, könnyű, hosszú nadrágban, Ron pedig egy nyitott, sötétkék hálóköntöst is viselt.

- Tessék? De hát mi…

- Tudod, hány óra? Nem voltál a szobádban! Aggódtunk érted! – folytatta Ron.

- Még a Tekergők Térképén is kerestünk, de nem voltál rajta! – tájékoztatta Harry.

- Nem voltam??

- Nem!

A két fiú tényleg elég kétségbeesettnek tűnt. Hermione megpróbálta kicsit megnyugtatni őket.

- Először is nyugodjatok meg – mondta. – Itt vagyok, és jól vagyok. Lehet, hogy csak nem jó helyen kerestetek, de minden rendben. Semmi bajom nem esett.

Ezekre a szavakra Harry láthatóan megkönnyebbült, Ron pedig a karjaiba zárta a lányt.

Hermione kissé kellemetlenül érezte magát az ölelésben… nemrég még Piton tette ugyanezt. Finoman hátrébb tolta a fiút.

- De ti miért vagytok ébren ilyenkor? Honnan tudtátok, hogy nem vagyok a szobámban?

Harry és Ron összenézett.

- Parvati hallotta, ahogy kimentél – magyarázta Harry, miközben a trió a kandallóval szemközti kanapé felé indult. – Azt gondolta, biztos megint éhes vagy, elvégre ez gyakran előfordul veled mostanában…

- Igen…

A kandalló elé érve Harry helyet foglalt egy kényelmes fotelben, karjait a combján nyugtatva, miközben Hermione a kanapén helyezkedett el. Ron pedig a földre ült, fejét a kanapénak támasztva.

- Aztán elaludt, de egy órával később újra felébredt… és te még mindig nem jöttél vissza… Hermione… ne haragudj rá, csak aggódott.

Hermione a szemöldökét ráncolta.

- Nem haragszom rá… de… és ti ketten?

- Hát – fűzte tovább Ron – szólt nekünk. Komolyan aggódtunk érted, Mione! Az egész térképet végignéztük! A konyhát, a könyvtárat, a csillagvizsgáló tornyot, a Szükség Szobáját, Hagrid kunyhóját, a titkos utakat… mindent!

Hermione akarata ellenére elmosolyodott. A barátai kétségkívül kissé túlságosan is paranoiások és védelmezőek voltak, de ő így szerette őket.

- Elfelejtettétek megnézni az alagsort – vallotta be, miközben arcát halványrózsaszín pír borította be.

Harry és Ron csak bámultak rá.

- Az alagsort?

- Miért mentél volna az alagsorba? – Kérdezte ártatlanul Ron.

- Pitonnál voltál?? – Harry hirtelen megvilágosodott.

Ron szemei elkerekedtek, Hermione pedig pipacspiros lett.

- Én… szóval… én csak…

- Továbbra is találkozgatsz vele, mondd? – Kérdezte Harry kissé kiábrándulva.

- Mi… - Ron egyáltalán nem értette, merre tart a beszélgetés.

Hermione felsóhajtott, és mindent bevallott.

- Nem Harry. Nem találkozgatok vele, ahogy azt te állítod. Éjjel felébredtem, mert éhes voltam, de mikor visszafele jöttem a konyhából, összefutottam Piton professzorral. És… bármily meglepő is… megkérdezte, hogy halad a terhességem. Ez minden.

Harry szkeptikusnak tűnt, Ron pedig teljesen elképedt.

- Azt akarod mondani, hogy Piton érdeklődik irántad?

Hermione újra sóhajtott.

- Tudjátok, nem is olyan rossz…

- Mondd ezt másnak, Hermione – szólt közbe Harry szarkasztikusan. De aztán megenyhült az arca. – Biztos, hogy nem történt semmi több…?

Ezekre a szavakra Hermione újra teljesen elvörösödött, Ron pedig kicsit undorodva felnevetett.

- Nem, hagyd, ne is válaszolj – mondta végül Harry a lány nagy megkönnyebbülésére.

Sejtette, mire jutottak a barátai, de úgy döntött, nem fog tagadni, mivel nem akart hazudni nekik. Ráadásul azt is tudta, hogy megbízhat bennük, és az új, Pitonnal kapcsolatos titkát nem fogják elárulni senkinek.

- Sajnálom… – mondta végül.

A két fiú felnevetett, de nyilvánvalóan csak a kényelmetlen helyzet miatt.

- Hagyd csak, Mi – mondta neki Harry. – Nem tartozol nekünk számadással. Már nagylány vagy, azt csinálsz, amit akarsz.

Hermione hálásan elmosolyodott.

- De – szólalt meg Ron – azt nem ígérjük, hogy nem fogunk ezzel piszkálni.

- Hé!

A két fiú hahotában tört ki, Hermione pedig bosszúként egy párnát dobott Ron felé. Végül jókedvűen és fáradtan bújt mindenki a saját ágyába.