- Sokat gondolkoztam rajta, be kell valljam… És végül visszagondoltam az elmúlt nyárra… Ron, én… Tudod, Harry elvesztette az utolsó rokonát is, amikor elvesztette a keresztapját… így arra gondoltam, hogy talán ha… ö, tudod… ha lenne egy keresztfia…

A fiatal lány elhallgatott, ahogy meglátta a mosolyt a vele szemben lévő fiú arcán.

- Szerintem ez csodálatos ötlet, Mione!

- Igen?

- Igen! Harry nagyon fog neki örülni! – biztosította Ron.

Hermione visszamosolygott.

- Nem akartam, hogy azt hidd…

- Nem hiszek semmit sem – szakította félbe – Választanod kellett, és meg kell mondjam, valószínűleg én is így tettem volna.

- Oké.

Nagy súly esett le a griffendéles válláról. Tartott tőle, hogy Ron rosszul veszi majd, hogy dühös, vagy féltékeny lesz, de egyszerűen tökéletes volt. Boldogan ölelte meg.

- Itt is vannak. Tíz sarló lesz.

A két barát szétvált, majd Ron fizetett. Magukhoz vették a poharakat, és az asztal felé indultak. Útközben Hermione megígértette Ronnal, hogy senkinek sem mondja el, hadd legyen ez Harry és Ginny karácsonyi meglepetése. Ron kissé meglepődött a húga nevét hallva, de végül elmosolyodott. Ennek a kis angyalnak keresztanya is kell.

***

A hangulat vidám volt, és minden diák kivétel nélkül jól szórakozott. A vacsora egyszerűen fenséges volt, a házimanók igazán kitettek magukért. Szinte minden diák hétköznapi ruhában volt, néhányan mugli ruhákban, mások, különösen a mardekárosok közt, de a többi házban is varázslóruhát viseltek, mást, mint a Roxfort hagyományos viselete. Röviden: mindenki kényelmesen élvezte az estét.

Végül, mikor már szinte mindenki befejezte a desszertet, Dumbledore felemelkedett, és rövid, de meglepő beszédet tartott.

- Először is, Boldog Karácsonyt mindenkinek! Remélem kellemesen telik majd az este és az ünnep további része is! Ami engem illet, végre pihenhetek egy kicsit, mivel, kedves diákjaim, végre találtam nektek egy új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt! Holnap reggel érkezik. Addig is a lehető leginkább élvezzétek az estét!

Azonnal mindenfelől élénk kommentárok hallatszottak. Dumbledore volt az egyik legjobb SVK tanárjuk és mindannyian sajnálták, hogy elveszítik. Többen kérdezgették a többiektől, hogy ki lehet az új tanár, de senkinek sem volt a leghalványabb ötlete sem. Végül ezek a beszélgetések félbemaradtak, mikor Dumbledore újra felemelkedett, hogy bejelentse az ajándékozás kezdetét. Huncut fény csillant az újból életteli kék szemében.

Ahogy az igazgató mondta, a diákok és a tanárok maguk elé tették az ajándékukat az asztalra. Dumbledore ekkor elmormolt egy varázsigét, mire az ajándékok tovaszálltak a megfelelő személyhez.

A griffendélesek asztalánál Harry kapta meg először az ajándékát, ami igencsak hasonlított egy könyvre. „Harry Potternek Colin Crivey-től” írták rá. Harry boldogan sóhajtott fel.

Mellette Ginny is megkapta a sajátját: „Ginevra Weasley-nek Michael Cornertől”. Harry morcosan ráncolta össze a szemöldökét, de nem mondott semmit.

Roné is megérkezett. Az ajándék elég nagynak tűnt. „Ronald Weasley-nek Hannah Abbottól”.

Hermione kapta meg utolsónak a sajátját. „Hermione Grangernek Pansy Parkinsontól”. A csomag kicsi volt, de szépen borított.

Mikor Dumbledore jelt adott, a diákok és a tanárok kibontották az ajándékukat. Harry, ahogy gondolta, egy fényképalbumot kapott Colintól. De nem gondolta volna, hogy ilyen képeket talál benne. Csodálatosak voltak.

Az első fényképen Harry volt, Ginny mögött állva fülig érő mosollyal. A fiatal lány ült, és úgy tűnt, keményen dolgozik, de Harry játékosan eltakarta a lány szemeit. A fényképen Ginny felugrott, elmosolyodott és megcsókolta.

A második fényképen Hermione olvasott egy könyvet a kanapén elfeküdve. A fénykép nem volt régi, Harry emlékezett erre a pillanatra és Hermione hasa is igen nagy volt már. Harry közelebb ment a kismamához, letérdelt mellé, majd kezeit és fejét a lány hasára tette miközben néhány kedves szót mormolt a gyereknek. Hermione először meglepődött, majd elmosolyodott.

A harmadik képen, ami a fiúk hálójában készült, Harry és Ron épp pizsamában ültek, Ron ágyán csokibékát majszolva és kártyát cserélgetve. Mindketten mosolyogtak és úgy tűnt, jól érzik magukat.

Az album így folytatódott, sok boldog emlékkel. Harry meghatottan köszönte meg Colinnak.

Ginny egy csodálatos sötétlila téli köpenyt kapott. Fényes volt, és igen melegnek tűnt. Michaelnek valószínűleg jól meg kellett fizetnie. Messziről köszönte meg neki egy mosollyal. Majd a tanárok asztala felé nézett. Piton professzor is kibontotta az ajándékát, és ugyan semmilyen érzelmet nem mutatott, minden bizonnyal elégedett volt (már ha mondhatunk ilyet erre az emberre) a Lángnyelv Whiskey-jével.

Ron magánkívül volt az örömtől. Hannah Abbot, ez a hugrabugos lány, akit ismert, mivel egy évfolyamba jártak egy seprűkarbantartó készletet adott neki. Nagyon hasonlított arra, amit Hermione adott Harrynek néhány éve, de annál jobb. A fiú igazán boldog volt. Megfogadta magában, hogy később személyesen köszöni meg a lánynak.

Várakozás közben vetett egy pillantást a Hollóhát asztala felé. Úgy tűnt, Cho Chang örül az új kviddicskesztyűinek, az előző már igencsak használt volt. Ron Lunától tudott róla. Tekintetét a kérdéses leányzó felé fordítva látta, hogy ő is kinyitja az ajándékát. Nem tudta, kitől kapta, de a fiatal lány épp egy gyönyörű félhold alakú medált akasztott a nyakába. Nem értette miért, de a szíve összeszorult. Féltékeny lett volna?

Mielőtt kinyitotta volna az ajándékát Hermione megnézte, ahogy Draco Malfoy kinyitja a sajátját. Perselustól kapta az ötletet. Egy „pálcahosszabbítót” adott a Mardekárosnak. Az a vége, ahova a pálcát lehetett illeszteni fekete volt, a végét pedig egy ezüst sárkány díszítette. Igazán szép volt. Látta, ahogy Malfoy elmosolyodik, és feltűnésmentesen rápillant.

Végül nagyot sóhajtva nekilátott kibontani az ajándékát. Kellemesen meglepődve nézte a benne található csodálatos kis rugdalózót. Parkinson levelet is írt, amiben elmagyarázza, hogy a rugdalózó a gyerek egy éves koráig vele együtt nő. Igazán praktikus ajándék! Annak ellenére, hogy tudta, a Mardekáros ki akarta játszani, imádta a zöld-ezüst ruhácskát, és tudta, hogy Perselusnak is ugyanúgy tetszeni fog. Inkább Parkinson lesz meglepve, amikor látja majd benne a gyereket.

- Ó, de aranyos! – kiáltott fel Ginny, mikor megnézte Hermione ajándékát.

- Mardekáros színe van – fanyalgott Parvati, akinek úgy tűnt, nem tetszik Parkinson vicce.

- Nem baj – mondta Hermione. – Szerintem igazán szép! Neki lesz rosszabb, mikor látja majd, hogy a baba tényleg hordja.

Harry és Ron felnevetett barátnőjük megjegyzésén. Időközben Lavander vizsgálgatta a rugdalózót, minden lehetséges szögből.

- Lehet, hogy veszélyes – mondta. – Nézd, Herm, egy kis kígyó van a fenekén.

- Ó, de ez a kis kígyó igazán aranyos – mondta Ron. – Nézd milyen bután vigyorog, és a szemei is mozognak.

A barátok hatalmas kacagásban törtek ki. Semmi kétség, Parkinson leesett állal fog bámulni, mikor látja, mennyire tetszik Hermionénak az ajándék. A reakciója valószínűleg annál is rosszabb lesz, mint a többi ötödéves griffendélesé most. Egy vékonyka hang szakította félbe a nevetésüket.

- Elnézést… Harry Potter!

Harry a mellette álló kislányra nézett.

- Igen?

- Köszönöm!

A kis Améliane volt az, csuklóján a csodaszép arany karkötővel, amit Harrytől kapott.

- Szívesen – mosolyodott el a fiú.

Az este hamar eltelt, és a diákok jókedvűen mentek fel (vagy le) aludni.

***

Másnap reggel Hermione mosolyogva ébredt. Érezte, ahogy a baba boldogan ficánkol a hasában, és egy nagy halom ajándék várta az ágy lábánál.

- Boldog Karácsonyt! – hallotta.

A fiatal lány felült az ágyban és Parvatit és Lavandert nézte. Már mindketten az ajándékaik kibontásával voltak elfoglalva. Parfüm, ékszer és kozmetikai termékek voltak nagyrészt.

- Boldog Karácsonyt! – válaszolt.

Hermione felkelt, magára öltötte a köntösét, majd – állapotából kifolyólag – először a mosdóba ment. Mikor visszajött, két szobatársa sürgette, hogy jöjjön, mert már szinte pizsama-parti van a klubhelyiségben. Azért Hermione még kinyitotta előtte az ajándékait. Ginny könyvet adott neki, a Roxfort történetének legújabb kiadását. Rontól egy csinos kis bokaláncot és egy gyönyörűen díszített olvasólámpát kapott. Nem voltak különösen drága ajándékok, de nagyon tetszettek a lánynak. Egyből fel is csatolta a láncot a bokája köré.

Ami Harryt illeti, igazán kitett magáért. Egy aranygyűrűt adott neki, és egy másikat – ugyanolyan, csak kisebb – a babának. Egyszerűek voltak, de gyönyörűek! Volt mellettük egy kis levél is: A legcsodálatosabb kismamának, akit ismerek!

Hermione kissé elpirult, majd kinyitotta a többi ajándékát is. Összeszorult a szíve, mikor észrevette, hogy a szülei semmit sem küldtek neki. Hogy elterelje a gondolatait, lement a klubhelyiségbe.

Könnyen észrevette a Weasley-pulcsit viselő Harryt, Ront és Ginnyt, majd közelebb ment hozzájuk.

- Mione! – kiáltott fel Ron. – Köszi az ajándékot! Komolyan, zseniális!

Hermione ugyanazt adta Ronnak és Harrynek is. Egy olyan óra, amilyen a Weasley-családnak is van. Mutatóikon a három jóbarát neve volt látható, ezen felül Ginnyé, Lunáé, és volt egy névnélküli is, amire Harry kérdezett rá.

- A babának – válaszolta a lány. – És ha már épp róla van szó…

Megállt és a barátai arckifejezését nézte. A szeme sarkából összepillantott Ronnal, amit Harry és Ginny egyből észrevettek.

- Igen? – kérdezte Ginny.

- Nos, azon gondolkodtam, hogy… Hogy lennétek-e a gyerekünk keresztszülei.

- Wow – kiáltott fel Ginny, és egyből Hermione nyakába vetette magát.

Harry még a díványon ült, és hitetlenkedve nézte a barátját. Hermione észrevette.

- Szóval?

- Öhh… izé… Komolyan beszélsz?

- Ó, igen – nevetett Hermione. – Ha tudnád milyen nehéz volt Piton professzort meggyőzni!

- Nem biztos, hogy ezt épp tudni akarom… - mormolta Ron grimaszolva.

- Na és Ron? – kérdezte Harry, még mindig meghökkenve.

- Én?

- Már el van rendezve – vágott közbe Hermione. – Tud már róla néhány napja. De végül is, nem kötelező elfogadnod.

Harry egyből elmosolyodott.

- Nem! Akarom mondani, igen! Persze, hogy szívesen leszek a keresztapja… csak épp… nos, nem számítottam rá.

Ginny és Ron rámosolyogtak, miközben Hermione megölelte.

- Köszönöm.

- Ugyan, Mi – suttogta a fülébe. – Én köszönöm. Nagyon!

***

A reggel hátralévő része örömmel és jókedvűen telt. Ron, aki egy baglyot adott Lunának, nem kevesebbet kapott tőle, mint egy láthatatlanná tévő köpenyt! A fiú magánkívül volt az örömtől. Harry és Ginny egymásnak adott ajándékai ennél kissé egyszerűbbek voltak, de személyesebbek.

Valójában a vörös leányzó egy gyönyörű láncot adott Harrynek, ő pedig egy szép kis hajéket a lánynak. Nem túl nagyot, nem is királyit, pont annyira finomat, ami illett a királykisasszonyhoz, aminek Ginnyt látta. Olyan volt, amit hétköznap is tud hordani.

Hermione nem tudta, mit adott Ron Harrynek, de azt igen, hogy a túlélő mit adott vörös hajú barátjának. Ez is reggel történt, a fiúk hálójában.

*Visszatekintés*

- Harry! Harry, ébresztő! Karácsony van!

A kérdéses fiatalember nagy nehezen kinyitotta a szemét és ránézett a legjobb barátjára. Amaz mosolygott.

- Boldog Karácsonyt, öregem!

- Neked is boldog Karácsonyt! – válaszolt Harry miközben kikászálódott az ágyból. – Hol vannak a többiek?

Ron áthúzta az új lila pulcsiját a fején és válaszolt.

- Neville a zuhany alatt, Seamus és Dean már lementek. Gyerünk, nyisd ki az ajándékaid!

Harry elmosolyodott barátja gyerekes viselkedésén, de úgy tett, ahogy mondta. Majd, mikor látta, hogy Ron már kibontotta az összes ajándékát, megszólalt.

- Az enyém még hiányzik, igaz?

Ron meglepődve fordult meg és nézett rá.

- Á, igen. Nem vettem észre.

Ez persze nem volt igaz, de nem hagyta, hogy meglátszódjon. De Harry kitalálta.

- Nem felejtettelek el.

- Ó…

- A saját kezedbe akartam adni – pontosított. – Ez egy kicsit különlegesebb ajándék.

A fiatalember felkelt, kutatott egy sort a ládájában, majd visszament a másikhoz. Annak legnagyobb meglepetésére egy tükröt tartott elé.

- Egy tükör? De… Mit akarsz, mit csináljak egy tükörrel? Add inkább Ginnynek.

- Ez nem egy közönséges tükör – magyarázta Harry türelmesen.

Azzal leült a földre, Ronnal szemben és elmesélte az egész történetet. Mi volt valójában a tükör és hogyan kommunikált ezen keresztül a keresztapjával az elmúlt évben. A másik tükröt ezen a nyáron szerezte vissza a Grimmauld téren, és természetesnek tűnt, hogy a sajátját Ronnak adja. Bevallotta neki, hogy nagyon fél, hogy elveszíti, és hogy nem akarja ugyanazt a hibát kétszer elkövetni.

Ron, mivel az a fajta volt, aki nem mutatja ki az érzéseit – kivéve talán a dühét, vagy a féltékenységét időnként -, ez alkalommal igencsak meglepte Harryt. Valójában néhány szó után egyszerűen megölelte a másikat, ahogy azt egy testvér tette volna.

Néhány perccel később Ron lement a klubhelyiségbe, Nevillel a nyomában, miközben Harry a fürdőszoba felé vette az irányt. Mikor elhaladt az ablak előtt, a távolban egy kutya árnyát vélte látni. Közelebbről megnézve látta, hogy csak a fúriafűz az, egy különös formát felvéve. Mégis hallani vélte elhunyt keresztapja hangját a fejében, mint egy halk mormolást a szélben.

Et si tu crois que j’ai eu tort
Attends
Et si tu crois que c’est fini
Jamais
Et si tu crois que je t’oublie
Écoute
Ouvre ton corps aux vents de la nuit
Ferme les yeux
Et

Fais comme si j’avais pris la mer
J’ai sorti la grand’voile
Et j’ai glissé sous le vent
Fais comme si je quittais la terre
J’ai trouvé mon étoile
Je l’ai suivit un instant

Sous le vent

*visszatekintés vége*

***

A kis csoport a Griffendéles asztalnál ült, amikor észrevették az újonnan érkezettet. A tanárok asztalánál, Piton és Dumbledore között egy fiatal nő ült… kétségkívül szép, de először és elsősorban… különös nő.

Csak sötét színekbe öltözött, de a ruhája nem a szokásos talár volt. Élénkpiros inget viselt, bővülő ujjakkal, ezen pedig egy fekete fűzőt. A hosszú szoknyája szintén fekete volt, az oldalhasíték pedig látni engedte a hosszú, fekete csizmáit. A haja szintén fekete, hosszú és sima volt. Néhány fürtöt hátrafogott, mint egy középkori frizuránál. Arca sápadt volt, ajkai pirosak. Ezzel ellentétben, a szemei világító kékek voltak, óceánkékek, feketével sminkelve.

- Szép, nem? – suttogta Parvati Hermione fülébe.

- Hát igen, van stílusa – vallotta be Hermione.

- Drusilla McNally a neve, Amerikából jött.

- Szeretnék úgy kinézni, mint ő – vallotta be Ginny, aki titokban mindig is szerette ezt a különös stílust.

- Jól állna neked – mosolyodott el Lavander. – Különösen a vörös hajaddal.

Ginny is elmosolyodott.

- Mindenesetre – jegyezte meg Dean – úgy tűnik, a fiúk nagy részének tetszik. Még Pitonra is hatással van!

Egy nyíl a szívbe!

- Hogy mondod? – kérdezett vissza Hermione, Ron és Harry nyugtalan pillantásától kísérve.

- Nos, nem is tudom… de már egy ideje beszélgetnek, és úgy tűnik, jól kijönnek egymással.

- Ó.

Hermione visszapillantott a tanári asztalra. Deannek igaza volt, úgy tűnt, valóban igen jól kijönnek egymással.

***

/eredeti dalszöveg: Sous le vent – Garou és Céline Dion/

Következő fejezet