Albus Ethan Perselus Piton. Ezt a nevet választották. Az újdonsült anyuka két napja pihent a gyengélkedőn. Hamar rendbejött a szülés után, és már remekül érezte magát. Még látszottak rajta a terhesség alatt felszedett kilók, de Madame Pomfrey megnyugtatta, hogy hamarosan visszanyeri az alakját. Amit Hermione kevésbé szeretett, az az „új” melle volt. Lényegesen nagyobb lett, a lány nagy sajnálatára. Beszélt erről Magalival, aki figyelmeztette, hogy ez még bizony néhány hétig így marad, sőt akár tovább is, ha folytatja a fia szoptatását. Ezen kívül újra lesz havi vérzése is, ami igazán nem hiányzott neki. Felsóhajtott.
A gyengélkedő üres és csöndes volt ezen a szerda reggelen. Hermione az ágyában ülve az átváltoztatáskönyve 7. fejezetét olvasta. Harry azt mondta, ezt vették McGalagony professzorral ezen a héten. A lány utálta, hogy ki kell hagynia az óráit, de a jelen helyzet nem hagyott neki választási lehetőséget.
Lábainál egy kis asztalon halomnyi ajándék és üdvözlőkártya hevert. A jobb oldalán egy sötét fából készült, szépen faragott bölcsőben pedig a gyermeke aludt. Hermione rápillantott.
A fiúcska a hátán feküdt, kis lábai behajlítva, karjai kétoldalt a feje mellett pihentek. Arcával Hermione felé fordult. A szép, nagy sötét szemeit épp nem mutatta, és rózsaszín ajkai is eltűntek a világoskék cumi mögött. Finom, fekete haja éles kontrasztot alkotott halvány bőrével és fehér pizsamájával. Hermione első pillantásra tudta, ugyanolyan titokzatos aura lengi majd körül, mint az apját. Egy intelligens, erős és nyugodt gyerek.
Je serai pour lui
L’ange qui le protège
Pour rendre sa vie
Plus pure que la neige
C’est d’avoir envie
D’arrêter le temps
On pourrait pour lui
Mourir à 20 ans
Ó igen, Hermione egész egyszerűen bolondult a gyermekéért. Tudta, hogy teljesen mindegy, mi fog történni, soha nem hagyja majd, hogy bántódása essen. A legelejétől kezdve védelmezte (keserűen gondolt vissza apja ötletére, hogy vetesse el) és ez ezután is így lesz majd, egész életében!
- Kopp, kopp, bejöhetünk? – kérdezte hirtelen egy hang.
Hermione kissé összerezzent, majd intett a két legjobb barátjának, hogy jöjjenek be. Örült, hogy végre meglátogatták.
- Nem maradhatunk sokáig – kezdte Ron, miközben leült az ágyra Hermione mellé. – De szerettük volna látni, hogy vagy.
Harry eközben a keresztfiához hajolt közelebb. Gyengéden végigsimított a fejecskéjén, majd egy ujjával a puha kis arcán is.
- Jól vagyok – válaszolt Hermione mosolyogva. – De már alig várom, hogy elmehessek innen!
Harry halkan felnevetett, Ron pedig égnek emelte a tekintetét.
- Van egy hét szünete, mégis máris vissza akar menni az órákra!
- Ezen már úgy látszik, nem tudunk változtatni – állapította meg Harry.
Majd hirtelen Ron arca komolyra váltott.
- Öö, Hermione... - kezdte zavartan.
- Igen?
Ahogy Ron, Harry is komoly lett és némiképp aggódva figyelte a beszélgetést. Hermione összeráncolta a szemöldökét… mégis mi történt?
- Hát tudod... öö... izé...
- Ron! – türelmetlenkedett a lány.
Amaz felsóhajtott.
- Oké... az van, hogy amióta megszületett a baba... hát, mondanom sem kell, az egész iskola tud róla... csak hogy... szóval... Azt hiszem, mindenki azt hiszi, hogy... nos...… Azt hiszik, hogy én vagyok...
- Te?
Ron elvörösödött és zavarában a tarkóját kezdte el vakargatni.
- Iigen... Én... mármint az apa.
- Ó...
Hermione bután érezte magát, hogy nem értette meg előbb. Az iskolából eddig csak nagyon kevesen láthatták a gyereket. Így érthető, hogy egy ilyen pletyka még nem lett megcáfolva. De hamarosan meg lesz. Hermione és Ethan nemsokára elhagyhatják a gyengélkedőt, így aztán mindenki meggyőződhet róla, hogy szemmel láthatóan nem Ron fia. Semmiben sem hasonlított a Weasleykre.
Hermionét mégis hatalmába kerítette némi aggodalom. Hogy reagál majd az iskola? Egy közös gyerek a bájitaltanárral nem egy kis semmiség... Most jutott csak eszébe, vajon hogyan tudja majd folytatni az óráit ebben az új helyzetben, anyaként. Dumbledore elég világosan megmondta, hogy ebből nem lesz probléma, de Hermione mégiscsak kételkedett benne.
- Nos – folytatta Ron néhány perc csend után -, csak gondoltam, talán jobb, ha tudod.
- Köszönöm! – mosolygott rá Hermione.
- Mennünk kell – szólalt meg hirtelen Harry. – Drusillával lesz óránk.
- Á, rendben – mormolta Hermione.
Magának is megmagyarázhatatlan okból Hermione nem igazán szimpatizált a nővel. Drusilla McNally egy harmincas éveiben járó nő volt. Egyszerre csinos és titokzatos, de mindenek felett tökéletes sötét varázslatok kivédése tanár volt. Értett a munkájához, és kedves volt, mindenki szerette. Akár egy igazi Mary-Sue. Ron és Harry felvetették azt a nevetséges ötletet, hogy esetleg féltékeny rá, de Hermione egyből letagadta... hiszen miért is lenne féltékeny erre a nőre?
Harry közelebb hajolt és egy testvéri puszit adott az arcára. Ron ugyanígy tett, csak ő a homlokára. Ugyanebben a pillanatban kinyílt a gyengélkedő ajtaja és belépett rajta Perselus és Dumbledore.
- Szervusztok, fiatalok! – üdvözölte őket szívélyesen az igazgató.
- Jó napot! – válaszolt Harry. – Épp indultunk.
Azzal a két fiatalember el is hagyta a helyiséget. Már így is késésben voltak.
Hermione követte tekintetével a két távozó barátját, majd a két jelenlévő férfira pillantott. Dumbledore az ágy lábához állt, miközben komoly, de mégis csillogó tekintettel nézte őt. Perselus, csakúgy, mint Harry nemrég, közelebb hajolt az alvó kisdedhez. A különbség az volt, hogy mikor Perselus megérintette, a kicsi azon nyomban kinyitotta szemeit és az apjára nézett.
Perselus meglepődve elmosolyodott és karjaiba vette a gyereket.
- De hát... két perce még aludt! – kiáltott fel meglepődve Hermione.
Perselus csak megvonta a vállát, jelezve, hogy ő sem érti.
A baba annyira kicsinek tűnt Perselus nagy, fehér kezei közt. Az apuka Ethan kicsi és sérülékeny fejét a könyökhajlatába illesztette, hosszú ujjaival pedig a lábacskáit tartotta. Szabad kezével – ami, Hermione mély harapásának köszönhetően még mindig be volt kötözve – kivette a cumit a szájából és a puha arcát simogatta.
Tout doucement t’as plongé dans ma vie
Et depuis je pense à toi jour et nuit
Ton sourire éternel m’appelle
Le premier jour ou j’ai vu tes yeux
Ça m’a rendu heureux
Quand t’es né, tu m’as illuminé
Hermione elmosolyodott a látványra. A férfinak veleszületett tehetsége volt az apasághoz.
- Miss Granger – szólalt meg hirtelen. – Dumbledore professzor beszélni szeretne veled.
Perselus hivatalos hangja ellentétben állt a tegezéssel. A kapcsolatuk még zavarosabb lett Ethan születése óta. A csókjuk óta Perselus nem mutatott semmiféle érzelmet a tanítványa felé, de úgy tűnt, nehezére esik továbbra is egy átlagos griffendéles diákként kezelnie.
- Rendben – válaszolt Hermione.
Figyelmét az idős igazgató felé fordította. Amaz a bájitalmestert nézte.
- Perselus, miért nem mutatod meg Ethannak az új szobáját?
Perselus csendben bólintott, Hermionéra pillantott egy, a lány számára megfejthetetlen pillantással, majd fiával a karjában kiment.
- Az új szobáját? – Hermione nem tudta megállni, hogy megkérdezze.
- Igen – bólintott az idős férfi. – Valahol laknia és aludnia kell. A griffendéles háló pedig kétségkívül nem a legideálisabb hely egy újszülött számára. Nem lenne praktikus sem önnek, sem a társainak.
- Hol lesz akkor? – kérdezte Hermione.
- Piton professzornál.
Hermione meglepődött és csalódottnak tűnt. Miért épp Perselusnak lenne joga egész nap a fiukkal lenni és nem neki? Úgy tűnt, Dumbledore tudja, mire gondol Hermione. Fogott egy széket és leült az ágy mellé.
- Természetesen – folytatta – bármikor meglátogathatja a fiát, amikor csak akarja.
Kissé megkönnyebbülve Hermionénak eszébe jutottak más részletek is. Összeráncolta a szemöldökét.
- Dumbledore professzor?
- Igen?
- Hogy fogjuk csinálni? Mármint Pers... Piton professzornak órái vannak... és nekem is... hogyan fogunk Ethanra vigyázni?
Dumbledore elmosolyodott.
- Ez a probléma év eleje óta már el lett rendezve, kedves Hermione. Amint Arthur Weasley beszámolt az ön állapotáról, egyből változtattam az órarendeken. Észre fogja venni, hogy amikor önnek nagyobb koncentrációt igénylő, vagy veszélyesebb órái vannak, Piton professzornak akkor épp elsősökkel, másodikosokkal, vagy harmadikosokkal van órája. Amikor pedig az ő órái fordulnak veszélyesebbé, akkor önnek lesznek nyugodtabb órái, mint például mágiatörténet, bűbájtan, vagy számmisztika. Briliáns megoldás, ugye?
Hermione nem tudott nem kétkedően nézni.
- De... Azt akarja mondani, professzor, hogy a tanórák alatt megosztva vigyázunk Ethanra?
- Pontosan!
- De...
- Tudom, hogy nem a legjobb megoldás, de csak ennyit tudtam tenni – mondta bocsánatkérően.
- Nem! Mármint meglepő, de... kicsit macerás lesz – mosolyodott el Hermione, kevéssé meggyőzve.
- Piton professzor fogja majd hozni a kicsit minden reggel a nagyterembe. Amennyiben önnél lesz az órán, önhöz viszi. Órák közt pedig találkozniuk kell, hogy cserélni tudjanak.
Hermione meglepődve egyenesedett fel.
- A nagyteremben? De hát... a többiek, nem fognak kérdezősködni?
- De, biztosan – válaszolt Dumbeldore természetes hangon. – Hogy is lehetne másképp?
- De...
- Nincs semmilyen más lehetőségünk, Hermione! Vagy elmehet, és visszajöhet bepótolni a vizsgáit és a hetedéves óráit, amikor Ethan nagyobb lesz.
Hermione szíve kihagyott egy dobbanást.
- Nem!
Dumbledore együtt érzően rámosolygott.
- Ez esetben ezentúl év végéig az elmondottak alapján cselekszünk. McGalagony professzor felajánlja önnek a segítségét. Ahogy én is. És ne feledje, hogy bármikor leadhatja a prefektusi teendőit is.
Hermione bólintott, de még mindig bizonytalan volt kissé.
- De professzor... ami a többieket illeti...
- Még ma este, a vacsoránál elmagyarázom a helyzetet az egész iskolának.
- Az egész helyzetet? – nyelt egyet Hermione.
- Igen. Nem hiszem, hogy kikerülhetnénk a kellemetlen megjegyzéseket és pletykákat, de meg kell próbálnunk tisztázni a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy néhány hét alatt lecseng majd.
- Rendben.
Néhány percig csend volt. Hermione nem igazán tudta, mit gondoljon erről az egészről. Képes lesz mindezen keresztülmenni? És a kis Ethan?
- Dumbledore professzor?
Dumbledore teljes figyelmét neki szentelte.
- Személy szerint nekem megfelel. Képesnek érzem magam folytatni a tanulmányaimat és egyebek, de... mi lesz Ethannal? Ő csak egy kisbaba... nem hiszem, hogy így hurcolni egyik óráról a másikra...
Dumbledore kezét felemelve félbeszakította.
- Minden tanárt értesítettem. Minden tanteremben, ahol Ethan megfordul majd, berendezünk neki egy sarkot. Ezen kívül, úgy gondoltam, Magali itt maradhatna a következő két hétben vigyázni rá, Piton professzornál. Így a baba is és ön is erőre kap egy kicsit. Ráadásul az újdonság csodája is elül addigra, mire a többiek először meglátják a kicsit.
Hermione elmosolyodott és bólintott.
- Rendben van.
- Jó.
***
/Eredeti dalszövegek: L’amour est plus fort - l’album non intégral de Don Juan, Cent milles bateaux - Entr’chums/
Következő fejezet
AJÁNLOM AZ OLDALT
