Skócia északi részén ködös, párás éjszaka uralkodott. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzõ Szakiskolát csend és baljóslatú nyugalom vette körül. A csillagos eget zord felhõk fedték. A kastélyban minden aludt, kivéve azt a néhány heted éves diákot, akik a parkban beszélgettek gyanútlanul. Hirtelen halk pukkanások kíséretében tucatnyi fekete pont jelent meg a birtok határán. Mindegyikük fehér csontszín maszkot és fekete csuklyás köpenyt viselt. Köpenyüket lebegtette az esti szellõ. Lassan hangtalanul közeledtek ahhoz a ponthoz, ahol a védõvarázslatok körülvették az iskolát. Mikor odaértek megálltak, és az egyikük értetlenül megkérdezte.
- Mi értelme egy üres kastélyt megtámadni? - kérdezte Monstro.
- Nem üres az iskola - jelentette ki Lucius Malfoy.
- Hogyan? - jött a kérdés többiektõl.
- Az igazgató Diggory halála miatt nyárra halasztotta a R.A.V.A.SZ. és RBF vizsgákat. Az ötöd és hetedéves diákok, valamint a tanárok nagy része a kastélyban van - világosította fel társait az idõsebb Malfoy egy ördögi vigyor kíséretében.
- De hogyan jutunk be, hiszen a védõvarázslatok miatt lehetetlen - aggályoskodott Crack.
- Az már nem a mi gondunk. A Nagyúrnak erre saját terve van - válaszolta a szõke halálfaló gúnyosan.
Elõvett egy kis darab pergament, és varázspálcájával belevésett pár szót, egy varázslatot mormolva. Majd egy újabb varázslattal tovarepítette az üzenetet urának.

***

Eközben Voldemort új fõhadiszállásának nagytermében várta halálfalói üzenetét, Sidius társaságában. Látszólag nem kommunikáltak, ennek ellenére a két elme között élénk párbeszéd folyt.
Kis pukkanás kíséretében megjelent a pergamen, amire a következõ volt írva.
"Készen állunk" - állt a fecnin Lucius arisztokratikus betûivel.
- Nagyszerû! Azt hiszem, kezdhetjük - szólalt meg a sith lord kéjes örömmel.
- Egyet értek. Kövessen. - Állt fel Voldemort a trónusáról, és egy csupasz falrészhez vezette a sith lordot. Pálcája intésére egy boltíves ajtó jelent meg, amely döndülve kitárult, felfedve egy szûk, sötét folyosót. A sötét nagyúr belépet. A mozgás hatására fáklyák gyulladtak fel.
A két sötét alak elindult a folyosón, mire az ajtó becsukódott mögöttük. A járat végén egy újabb ajtó várta õket. Voldemort megállt elõtte, és a sith számára ismeretlen szavakat mormolt. Az ajtón lévõ motívumok felizzottak és kiemelkedtek, majd Sidius számára ismeretlen lényekké álltak össze. A nagyúr csak elhúzta a száját.
- Szfinxek - mondta a sith kérdõ tekintetét látva. - Okos és büszke teremtmények. Nem tanácsos õket megsérteni.
A két õsi lény fejét büszkén felszegte, testtartásuk tekintélyrõl árulkodott. Közönyös nyugalommal méregették a két embert, majd egyikük megszólalt.
- Miért zavartátok meg e szent hely nyugalmát? - kérdezte egyikük.
- Úgy tudjuk, hogy ez a hely egyike azon helyeknek, amelyeket Kapcsolatok Termének neveznek. Azt is tudjuk, hogy összesen hét van belõle a világûr különbözõ zugaiban elrejtve. Ezekben, a termekben a világegyetem népeinek ereje és tudása összpontosul. Ennek az erõnek a természetét szeretnénk tanulmányozni - kezdte a sötétmágus nyugodtan, mert tudta, hogy mitológiai lények ellen az erõszak vajmi keveset használ.
- Látom érdeklõdõ népek vagytok - mondta a másik lény.
Sidius egyre türelmetlenebb lett. Hamarosan megelégelte a felesleges szóáradatot, és az egyik míves kõszobrot az Erõ segítségével a szfinxek felé dobta. Ez azonban semmilyen eredménnyel nem járt, mert beleütközött a két lény pajzsába, s hangosan koppant a földön.
- Támadással itt semmire nem mész, ember - mordult rá a sith lordra az egyik szfinx.
- Ez hogy lehetséges? Semmit nem éreztem - mormogta Sidius.
- Lordom, legyen türelemmel. Ezek a lények tudnak ennél rosszabb dolgokat is. Ne hergelje õket! - válaszolta a sötét nagyúr.
Ezután újra a mítoszlények felé fordult.
- Bocsássátok meg a barátom hevességét, de ilyen a természete.
- Ne a szátok járjon, hanem az agyatok! - dörrent rájuk az egyik szfinx, majd a másik elkezdett egy versikét szavalni.

Kicsi mégis roppant erõs
Sokat megélt mégis derûs
Zöld, ráncos bõrû, éles eszû
Egy vezetõ körnek tagja õ.

Hegyes fülû, kis manó
De a szeretete szárnyaló
Tanít öreget és fiatalt
Bölcsessége örökké tart.

Ki õ?

Összenézett. A két körmönfont elme között néma eszmecsere kezdõdött. Körülbelül fél óra telt el, de Voldemort nem tudott mit kezdeni az információkkal, ezért magában szitkozódni kezdett. Sidius ezen csak nevetett, majd a két szfinx felé fordult, és diadalmasan így szólt.
- A megfejtés: Yoda. Õ a jedik 800 éves mestere, aki a ma élõ legidõsebb jedi - mondta a sith gúnyosan. A végén már szinte köpte a szavakat.
- A megfejtés helyes, de látom nem szíveled e bölcs tanítót. Ez nagy hiba - mondta az egyik lény szigorúan. A sith erre csak elhúzta a száját.
A két szfinx félre állt az útból utat engedve a két embernek. Ekkor Voldemort halkan egy õsi igét mormolt, melynek hatása természetesen nem maradt el. Temérdek zár kattanása hallatszott, majd az ajtó kitárult. A teremben gyönyörû látvány fogadta õket. A fény automatikusan felgyulladt, feltárva annak hatalmas, díszített falait. A két ember belépett és mindketten megérezték az Erõ és a mágia vibrálását, amely az egész teremben jelen volt. A falakon a padlótól a mennyezetig õsi vésetek sorakoztak.
- Tehát valóban igaz - szólalt meg Lord Sidius. - A galaxis népeinek összes nyelve és tudománya megörökítve hét teremben. És ön rábukkant az egyikre, felélesztve ezzel egy régi kapcsolatot, amely remélhetõleg hosszabb életû lesz, mint legutóbb.
- Biztosíthatom, tanultunk az elõdeink hibájából.
- Remélem is. Kezdjünk neki.
A két alak a terem közepén lévõ emelvényhez sétált. A hiedelem szerint minden ilyen teremben egy ilyen hely volt. Ezen a helyen összpontosultak a teremben lévõ erõk. Itt végezték a különbözõ szertartásokat. Most is erre készültek.
- Lássuk ebben is igazunk volt-e. - Miközben beszélt, Voldemort elõvett talárja zsebébõl egy apró üvegedényt, és az emelvényen lévõ asztalra helyezte.
- Bazideo! - mondta ki a varázsigét, mire az edény visszanyerte eredeti méretét.
Az edényben a roxforti birtok határáról hozott föld volt. A sötét nagyúr kiöntötte a földet az edénybõl, majd egy hosszú igét kezdett el mormolni, amely a galaxis fõbb nyelveinek egyvelegébõl állt. A hatás nem maradt el. A föld elõször elkezdett kavarogni az asztal felett, majd mintha gumiból lenne, formálódott, és végül egy kastély alakját vette fel. A Roxfort szakasztott mása volt. A makett körül egy erõtér kezdett vibrálni, amely a védõvarázslatokat jelképezte.

***

Anakin mesterével és négy társával a Jedi Tanács elõtt állt. Obi-Wan mellett jelen volt még a testvére, Mara, és három legjobb barátjuk, David Slamour, Stella Tian és Alana Switch. A tanács tagjai, mint mindig, most is körben ültek a teremben. A tanácsot tizenketten alkották, de a háború kezdetén az összetétele teljesen átalakult. Ugyanis csak néhány régi tag maradt életben. Anakin nem értette, hogy testvére és barátai mit keresnek itt, de nem volt ideje végig gondolni, mert ekkor a tanács utolsó tagjai is megérkeztek, majd Obi-Wan hangja zökkentette ki a gondolataiból. Feltette azt a kérdést, ami Anakint a legjobban foglalkoztatta.
- Mi történt? - tette fel a rövid, de lényegre törõ kérdést mestere.
- Egy olyan esemény van készülõben, mely az egész tanácsot aggasztja. Félõ, hogy hamarosan bekövetkezik - kezdte Yoda mester, de Anakin kérdése félbeszakította.
- Köze van ennek a dolognak a mágusokhoz? - kérdezte határozottan.
- Hányszor mondtam neked Anakin, hogy... - kezdte Obi-Wan, de Yoda leintette.
- Az ifjú Skywalker kérdése helyén való. A válasz a kérdésre: igen.

Anakin szája elnyílt a csodálkozástól. A varázslókról még Jira mesélt neki a Tatooinon, és õ teljes mértékben elhitte minden szavát. Jira egy furcsa öregasszony volt, aki a sivatagi körülmények ellenére temérdek növénybõl álló kertet tartott fenn, és minden idejét különbözõ fõzetek kotyvasztásával töltötte, amire Anakint is megtanította. A tanácsteremben kialakult döbbent csendet Anakin törte meg.
- Tehát igaz? A varázslók léteznek? - tette fel a kérdést.
- Igen - felelte Mace Windu.
- De, mi közünk nekünk a varázslókhoz? - kérdezte David.
- Nagyon is sok, ifjú padawan. Nagyon is sok - válaszolta Yoda.
- Anakin - fordult Mace Windu a homokszõke fiúhoz. - Szeretnénk, ha megosztanád a varázslókról szerzett ismereteidet. Nagyon hasznosak lehetnek.
- Nem tudom, mester. Amit a Tatooinon hallottam az lehet, hogy csak mese - mondta Anakin homlokráncolva.
- Nem, nem mese, ifjú padawan. Jira Kalin soha nem beszél a levegõbe. Õ a legkiválóbb boszorkány, akit valaha ismerhettem.
- Boszorkány? De, hát... - Anakin itt elakadt, és zavarodottan nézet maga elé.
- A látszat sokszor megtévesztõ - mondta Yoda lágyan. - Ha kiálmélkodtad magad, kérlek, oszd meg velünk az ismereteidet.
- Igen, mester. - A fiú belenyúlt a hátizsákjába, és elõvett belõle egy vaskos könyvszerûséget, amely Jira jegyzeteit rejtette. Ezt Anakin mindig magánál hordta. - Megpróbálom röviden összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat. Remélem érthetõ lesz - szólt, és kinyitotta a könyvet.
- Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld - hangzott Yoda hangja.
Erre a fiú nem reagált, hanem mesélni kezdte a varázslók rövid történetét.
- Sokáig a varázslók és jedik együtt éltek, majd mikor sok ezer évvel ezelõtt felfedezték a két erõ különbözõ természetét, külön csoportokat alkottak. A varázslók többsége a Tejútrendszerben található Föld nevû bolygón telepedett le. Iskolákat hoztak létre, melyek közül a legjelentõsebb a Roxfort nevû varázslóképzõ lett. Ezt az iskolát négyen alapították. Sokáig négyük között zavartalan egyetértés volt, de egy idõ után ez felbomlott, és voltak, akik rossz útra tértek. A sötét és világos varázslók között sok háború dúlt, de eddig mindegyiket képesek voltak maguk rendezni. Az utóbbi években felbukkant egy új feketemágus, aki Voldemort névre hallgat, és rettegésben tartotta az egész varázsló világot, de aztán úgy tudom meghalt, mert nem bírt el egy kisfiúval - foglalta össze ismereteit Anakin röviden.
- Jól sejtem, hogy ez a Voldemort mégsem halt meg? - kérdezte Mara.
- Pontosan ezért vagytok most itt. Voldemort visszatért és tudomásunk szerint szövetkezett egy régi ismerõsünkkel - mondta Windu mester sötéten.
- Sidius? - kérdezte Anakin ökölbe szorított kézzel.
- Igen. Még nem vagyunk teljesen biztosak benne, de minden jel arra mutat, hogy a sötét oldal erõi szövetséget kötöttek.

Ekkor Anakinak felsejlett az álma. Elõre látta a katasztrófát most is, mint két éve, de mint akkor most sem tehet semmit. Ez teljesen elkeserítette.
- Jól vagy? Az álmodon gondolkodsz, igaz? - kérdezte mestere szelíden.
- Milyen álom? - kérdezte Ti mester.
- Azt álmodtam, hogy a Roxfort leég, és sok embert megölnek. Láttam egy fekete hajú fiút, aki ugyanazt látta, mint én - mondta szomorúan Anakin.
- Lehetséges, hogy amirõl Anakin álmodott, az meg fog történi? - kérdezte Alana.
- Igen. Attól tartok már el is kezdõdött - mondta Yoda halkan.

Ebben a pillanatban Anakin megdermedt. Látomása volt. A képek peregni kezdtek elõtte, majd belé hasított a fájdalom. Felkiáltott.
- Ne! Ne bántsák õket! Ne! - kiabálta.
- Anakin, mi baj van? - rázta meg Mara, de a fiú semmit sem reagált. Még egyszer felkiáltott, majd összeesett, és elvesztette az eszméletét.

***

Sidius belenyúlt az Erõbe, és minden érzékét a Roxfortot körülvevõ védõmezõre hangolta. Érzékelte annak minden rezdülését, és szinte teljesen eggyé olvadt vele. Energia küzdött energiával. Mágia az Erõvel. A védelmi mágia nagyon erõsen tartotta magát, és úgy tûnt, minden hiába, de a sith nagyúr nem adta fel. Egy hatalmas erõhullámmal rohamozta meg a védõvarázst. A védelem megremegett.
A mezõ remegését Roxfort határán is érzékelni lehetett. A halálfalók is észrevették.
- Nézzétek! - kiáltotta Macnair.
Ebben a pillanatban a védelmet hullámzó fekete villámok vették körül. A védõmezõ erõteljesen pulzálni kezdett, majd az ismeretlen erõ elnyelte azt, és a védelem szertefoszlott.
- Biztos, hogy megszûnt a védelem? - kérdezte egy fiatal halálfaló.
- Majd mindjárt kiderül - válaszolta Lucius Malfoy, majd megindult a Roxfort bejárata felé.
A többiek lassan követték. Zajtalanul közeledtek, de hamarosan beszélgetésre lettek figyelmesek. Ekkor néhány diákot vettek észre.
- Szép jó estét! - mondta az egyik halálfaló gúnyosan.
Az egyik fiú felugrott, és elõrántotta a pálcáját. A hang irányába küldött egy kábító átkot, de az célt tévesztett.
- Adava Kedavra! - hallatszott az elõzõ hideg hang.
A fiú szeme tágra nyílt, majd élettelenül a földre hanyatlott. Az egyik lány felsikoltott, majd társaival rohanni kezdett a kastély felé. Néhány halálfaló utánuk indult, de Malfoy hangja megállította õket.
- Nem szükséges utánuk menni, úgyis meghal mind - mondta kéjes élvezettel az arcán.
A rémült diákok kiabálva rohantak végig a folyosón. A kastély hamar felbolydult, de a halálfalók sem tétlenkedtek. Egy speciális tûzgyújtó varázslattal felgyújtották a kastélyt. A lángok gyorsan terjedtek. A lángok mellett a védõvarázslatokat elpusztító sötét erõ is bekúszott a kastély falai közé, körül véve a lobogó lángokat.
A halálfalók gyönyörködtek egy ideig a mûvükben, majd hoppanáltak.
A kastélyban eluralkodott a káosz. A tanárok próbálták menteni a diákokat, de nagyon kevés esélyük volt. A legrosszabb helyzetben a Mardekárosok voltak, mert a pincéket érte el leghamarabb a tûz. Már szinte az egész folyósó lángokban állt.
- Valahogy ki kell jutnunk innen! - kiáltotta Marcus Flint.
Ekkor bezengte az egész kastélyt McGalagony zaklatott hangja.
- Mindenki próbáljon eljutni az igazgatói irodába. Csak onnan tudjuk kijuttatni magukat a hopphálózaton keresztül. Egy számunkra ismeretlen erõ nem engedi, hogy a szabadba jussunk.
- Remek - jegyezte meg egy ötödéves rohanás közben.
Hamarosan megtorpantak, mert hatalmas lángok vágták el az útjukat.
- Erre! - kiáltott egy hetedéves prefektus.
Elindultak egy mellékfolyosón a felsõbb szintek felé. Hamarosan összetalálkoztak a segítségükre sietõ Madam Hoochcsal.
- Gyorsan! Egyenesen, aztán a folyosó végén jobbra! - Terelte a gyerekeket.
Ekkor Flint észrevett egy feléjük gomolygó fekete valamit, és felkiáltott.
- Hooch professzor, nézze!
A tanárnõ azonnal megfordult, majd így szólt a gyerekekhez.
- Siessenek!
- De tanárnõ! - ellenkezett Fosette.
- Semmi de. Futás! - kiáltotta Madam Hooch, mikor a fekete erõ vibrálva megindult feléjük.
Rohanni kezdtek, de Madam Hooch megállt. Megpróbálta hatástalanítani, de a feketeség körülvette, és beléhatolt. A tanárnõ sikoltott fájdalmában, de a feketeség tovább nyomult a testébe, szétmarva annak minden ízét, mint a tömény sósav. A diákok segíteni próbáltak bajba jutott tanárukon, de minden próbálkozás hiábavaló volt. Madam Hooch végül holtan esett össze.
- Futás! - kiáltotta Flint.
Futni kezdtek, de a sith gonosz ereje követte õket. Eljutottak arra a folyosóra, amelyet a repüléstan tanár mondott, de az már majdnem teljesen lángokban állt. Gyorsan felmérték a helyzetet, és óvatosan elkezdtek átmeni a folyosó azon részén, amelyet még elkerültek a lángok. Nagyon szûk volt a hely, ezért lassan haladtak. Már majdnem mindenki átjutott, mikor a vibráló iszonyat utolérte õket.
- Jenny, Clara! Siessetek! - kiáltotta Alan Conjugal.
De már késõ volt. A sötét erõ körülvette a két lányt, elsorvasztva egész valójukat. Alan már ment volna, hogy segítsen, de Flint visszahúzta.
- Nem segíthetsz rajtuk, sajnálom.
- Alan, kérlek, segíts! - kiáltotta az ikertestvére, Clara.
- Sajnálom, de nem tudok! Annyira sajnálom! - kiáltotta Conjugal zokogva.
- Szeretlek - lehelte Jenny elhalóan.
- Én is szeretlek mindketõtöket. Szeretlek - mondta suttogva Alan.
A két lány hangtalanul kínlódott, megõrizve méltóságukat. Hamarosan összecsuklottak, és nem mozdultak többet.
A fekete borzalom ekkor egybeolvadt a tûzzel, jobban felszítva azt.
- Alan, muszáj mennünk - mondta Flint.
- Nem, hagyjál!
- Már pedig velem jössz! Stupor! - kiáltotta Marcus.
A vállára vette az ájult testet, és a társai után indult az igazgatói iroda felé.

***

Eközben Harry Potter az ágyában vergõdött, és sikoltott. Látta a borzalmas események minden mozzanatát. Fel akart ébredni, de nem tudott. Minden még ép gondolata azon járt, hogy segítenie kell, vagy legalább szólni valakinek. Álmában felállt, de nagyon gyenge volt, és az ágy mellett összeesett. Ekkor csapódott bele a két mardekáros lányba a Harry számára idegen erõ. A fiú vonaglani kezdett a padlón, és a következõt kiabálta.
- Tartsatok ki! Valaki! Kérem, valaki segítsen nekik! Kérem! Ké... - Itt elfulladt a hangja, és már csak vergõdni tudott.

Sok fényévnyire e borzalmas eseményektõl Anakin Skywalker is vergõdött a jedi templom kórházának egyik ágyán. Az ágyát mestere, Yoda és barátai állták körül.
- Mester, mi baja lehet? - kérdezte Obi-Wan Yodát.
- Attól tartok bekövetkezett, amitõl féltünk. A sithek és feketemágusok összefogtak, hogy leigázzák a Földet, de mindenek elõtt a varázsló társadalmat.
- De mi köze ennek Anakinhoz? Mért pont vele történik ez? - kérdezte Mara aggódva.
- Mara, a testvéred nagyon érzékeny az Erõ rezdüléseire, ezért olyan dolgokat lát, amit rajta kívül nem sokan. Valószínû valamilyen kapcsolatban áll azzal a fekete hajú fiúval, akit az álmában is látott, de nem tudhatjuk biztosan – Rázta meg a fejét az õsöreg mester.
- Tehetünk valamit Anakinért? - kérdezte David.
- Várunk. Mást nem tehetünk érte - mondta Yoda.
Ezután nem szóltak többet, hanem aggódva figyelték az ifjú jedi fájdalomtól eltorzult arcát.

Következő fejezet