|
2. Fejezet - Hullámvölgy
Hermione berohant a nappaliba. Csak azt látta, hogy Alicia ott áll, s szemeiből hamis könnyek folynak. Mindenki rá nézett.
- Hermione, mi folyik itt? – kérdezte George.
- Nem hihetsz neki, George! – a hangja elcsuklott, majd a nyakához kapott, s eleredtek a könnyei. Torkán akadtak a szavak, amelyekkel a család segítségéért könyörgött.
- Elég, Hermione! – ordította Alicia. – Már túl késő. – Majd elmormolt egy varázsigét, és füst töltötte be a szoba mennyezetét. Mindenki felnézett, hogy lássa Aliciát és Hermionét egy kis szobában. Alicia emléke volt ez. Hermione a pálcája után nyúlt, de nem volt a zsebében. Felnézve látta, hogy Aliciánál van. Ekkor beszéd töltötte be az Odú nappaliját.
- Akkor el kell mondanom, hogy megcsalod George-ot – mondta ártatlanul. Hermione szemei elkerekedtek. Aliciának kész terve volt.
- Alicia, nem tennéd! – mondta, könnyei elapadtak, és haragra gerjedt. – Nem mernéd. Megöllek mielőtt George…
- Én szeretem George-ot, és nem hagyhatom többé, hogy játssz az érzéseivel.
Hermione tudta, hogy megteszi. Könnyei most patakokban folytak le az arcán. A család felháborodva nézte őt. Próbálta megrázni a fejét, felfedve, hogy ez nem igaz, de senki nem akarta meghallgatni a mentségeket. Ginny elé lépett, és pofon vágta.
- Hogy tehetted, Hermione? – kiáltotta gyötrelmesen. – Mi megbíztunk benned!
Hermione tátogta, amit próbált elmondani, de Ginny egyre mérgesebb lett. Meglökte Hermionét, és újra meg újra megütötte. Hermione a hasát védte. Harry elrántotta Ginnyt.
- Hermione, hogy tehetted ezt velünk? – kérdezte Harry. – Olyan vagy nekem, mint a nővérem, és te leromboltad ezt a családot.
Senki nem vette észre, hogy Alicia önelégülten mosolyog a háttérben. A tervei működtek. George odalépett és megrázta Hermionét.
- Miért? Ki az, aki jobb nálam? – intett egyet a varázspálcájával, és így Hermione újra képes volt beszélni.
- George! Én nem… – de ez csak mentegetőzés volt George számára, s a lány elhallgatott újra. Hermione kiabált szomorúságában, de senki nem hallhatta őt.
- Elhagylak! – suttogta George vészesen. Hermione nem tudott mozdulni. – Menj! –
Hermione felzokogott, és kiszaladt a házból.
Alicia úgy látta, eljött az ő ideje.
- Annyira sajnálom George, de rájöttem, és nem hagyhattam, hogy ezt csinálja veled.
S áll könnyei megint eleredtek. George ránézett, és elmosolyodott egy kicsit mielőtt hopponált volna az Odúból.
- Köszönjük, hogy figyelmeztettél minket Hermionéról, kedvesem – mondta Molly szomorúan. – Azt gondoltam, megbízhatunk benne – szomorúan megrázta a fejét.
Charlie azonban észrevette, hogy itt valami nem stimmel, és anélkül, hogy valaki észre vette volna, gyorsan elhagyta a házat. Meg kellet találnia Hermionét, hogy megbizonyosodjon az igazságról.
***
George abban a házban volt, amelyet megosztott Hermionéval. A könnyek szúrni kezdték a szemét, de nem hagyta kicsordulni azokat. Nem fog sírni egy olyan személy miatt, aki megcsalta őt. Összedobálta a lány holmiját egy dobozba, és kirakta az utcára az ajtó elé. Nem akarta látni őt. A lány nem léphet be az ő otthonába. Leült, és a múlton kezdett merengeni, amit megosztott a lánnyal.
- George? – George Weasley felnézett, s látta, hogy Hermione néz le rá. – Jól vagy? - kérdezte őszintén, érdeklődve.
- Huh. Oh, jól. Csak… gondolkodtam – mondta.
- A háború? – megrázta a fejét. – Alicia? – erre felkapta a fejét.
- Honnan tudsz te erről?
- Láttalak mindkettőnél harcolni.
- Oh.
- Figyelj George! Neked szükséged van egy nőre, aki szeret téged, és aki gondoskodik rólad, de nem aggódik a buta csínyeid miatt. Gondolkozz el ezen. – Azzal Hermione elsétált. George figyelte, amíg a lány visszavonul. Igaza volt.
De neki nem volt igaza. Azt gondolta megbízhat Hermionéban, de nem volt igaza. Nem bírta tovább, a könnyei szabadon folyni kezdtek.
- Nem volt igazam – gondolta magában.
***
Hermione megtalálta a dobozt, és összezsugorította azt, hogy elférjen a zsebében. Szomorú és fáradt volt, ráadásul otthona sem volt. Addig sétált, amíg el nem döntötte, hogy a Foltozott Üstbe megy. Bérelt egy szobát, és benn ledobta a holmiját. Kisétált megint, és lecsúszott a kocsma falánál.
- Jól vagy? – kérdezte egy hang. Ahogy felnézett, meglátta azt a három embert, akikre a legkevésbé számított. Ott állt Pansy Parkinson, Blaise Zabini és Draco Malfoy.
- Miért érdekelne benneteket egy olyan szegény kis sárvérű, mint én? – Azok hárman megrándultak.
- Hermione… te tudod, hogy a szüleink erőszakoltak minket, hogy csatlakozzunk ahhoz az idióta csoporthoz – mondta Blaise, utalva Voldemortra.
Hermione érezte, hogy a könnyei újból elerednek.
- Sajnálom. Nekem csak… egy durva éjszakám volt.
- Tudjuk, kedvesem – mondta Draco. – Mi történt? – A lány szomorú szemekkel tekintett fel rájuk, és vett egy mély lélegzetet.
- Hosszú történet.
- Miénk az éjszaka, ugye?
Hermione sóhajtott.
- Gyertek, beszélhetünk a szobámban is. – Azzal bementek a kocsmába, és felsétáltak Hermione szobájába.
***
Charlie azon tűnődött, vajon hol találhatná meg Hermionét. Körbe járta az Abszol Utat, és meglátott négy alakot beszélgetni. Követte őket, és Hermione után szólt, mire a lány megfordult. Odasétált hozzájuk, és meglátta Hermione szemiben az őszinteséget.
- Te nem tetted azt, amit Alicia mondott ugye? – kérdezte szomorúan. Hermione elmosolyodott egy kicsit, és megrázta a fejét.
- Gyere, te is csatlakozhatsz hozzánk. – Felsétáltak a szobába, amit a lány bérelt.
Leült egy székre, amíg a többiek is találtak egy helyet maguknak. Mikor mindenki megoldotta, mélyet sóhajtott.
- Nos, hol is kezdjem? – kérdezte őket.
- Kezd az elején! – mondta Charlie, megdörzsölte a lány karját biztatás gyanánt.
Hermione vett egy mély levegőt, és elkezdett beszélni.
- Nos, ma nem éreztem valami jól magam, így mondtam George-nak, hogy menjem nélkülem ma az Odúba, és hogy majd ott találkozunk. Elmentem az orvosi rendelőbe, és elmondtam a problémámat…
- De ez miért tartott olyan sokáig? – vágott közbe Charlie.
- Elmentem a St. Mungóba megerősítésért. Na aztán, mikor kifele jöttem vaki belökött egy szobába.
- Ki? – kérdezte Draco.
- Hármat találhatsz – válaszolta Hermione szarkasztikusan. – Egyébként, Alicia fenyegetett meg engem. Azt mondta, ha nem hagyom el George-ot, és nem lehet az övé, akkor végig nézhetem, hogyan kínozza meg az egész Weasley családot a szemem előtt. Mondtam neki, hogy ne merjen bántani bennetek, ezért lejátszotta ezt a jelenetet, amit te is láttál az emlékben – mondta Charlie-ra nézve.
- Milyen emlék? – kérdezte Pansy.
- Ez volt az az emlék, amikor a szobában voltunk. Elmondta azokat a dolgokat, amikkel összezavart engem, míg rá nem jöttem, hogy azokat felhasználva, ellenem tud fordítani bennetek.
- Tényleg azt gondolod, hogy elég ügyes hozzá? – kérdezte Blaise, mielőtt a lány visszatérhetett volna a történethez.
- Nem gondolom. Tudom. Ez volt az egyik oka, hogy elhagytam az Odút. És nem azért, mert George ezt mondta, hanem mert mindenki úgy nézett rám, mint egy fajta cafkára – mondta miközben egy kicsit felnevetett. – Míg ő a háttérben volt, felhúzta a pulcsija ujját megmutatva nekem a tetoválást a bal karján. – Mindenki levegőért kapott. Soha nem képzelték volna, hogy Alicia halálfaló volt.
- Gyerünk Hermione! – mondta Charlie felébredve. – El kell mondanunk mindenkinek…
- Nem! – kiáltotta megijesztve mindenkit. – Nem tehetjük. Ő bántani fog téged és a családot, és George-ot, és a mi… – harapta el a mondat végét.
- A miteket, Hermione? – kérdezte Draco a szemébe nézve. – Még nem mondtad el nekünk mit mondott az orvos.
- Te-terhes vagyok – suttogta. Charlie megölelte őt, míg Pansy megragadta Draco kezét.
- Azonnal biztonságba kell helyeznünk őt. Nem hagyhatjuk, hogy Alicia megtalálja – mondta Charlie aggódva Hermione és a gyermek biztonságáért.
- Maradhat nálunk. Mi egy házban lakunk – mondta Blaise. Hermione felnézett.
- Biztos vagy benne?
- Természetesen. Nekünk úgy is törlesztenünk kell egy kicsit – válaszolta, megpróbálva egy kicsit felrázni a hangulatot. Hermione felnevetett.
- Köszönöm.
- Légy üdvözölve!
- Gyerünk! – mondta Pansy megragadva a lány kezét. – Ki kell jutnunk erről a helyről. Aztán mi mehetünk a szobámba, és megcsináljuk az átalakításokat. Draco a szemét forgatta, ahogy a barátnője és Hermione nevettek.
- Hermione, rendben leszel? – kérdezte Charlie.
- Azt hiszem, jól el leszek velük, hármójukkal. Ne felejtsd el, hogy nem mondhatod el senkinek Charlie.
- Tudom. – Odasétált, és újra megölelte. – Maradj biztonságos helyen. Olyan vagy nekem, mint a kishúgom.
- Úgy lesz. Köszönöm, Charlie.
- Nem probléma… Hermy.
- Charlie!
Charlie felnevetett, és hopponált a szobából.
Hermione felvette a kabátját, s a dobozt tartva odasétált az új barátaihoz.
- Kész vagy? – kérdezte Blaise.
- Kész – helyeselt a lány. Draco egy hopp-poros zacskót vett ki a zsebéből.
- A hopponálás a te állapotodban borzalmas lehet. Itt van, vegyél ki belőle, és mond ZPM kúria. – Hermione a szemét forgatta a rémes név hallatán. – Mi van? Egyébként, meg kell majd változtatnunk. Talán lehetne GZPM vagy ZPGM vagy… - de Hermione már nem hallotta. Vett némi hopp-port és elindult az úton.
Hermione kinyitva a szemét egy régies szobát pillantott meg. Elmosolyodott és leporolta magát. A többiek pedig behopponáltak.
- Gyere, Mione – mondta Pansy izgatottan. – Oh, ez olyan izgalmas lesz, hogy van még egy lány a házban.
A fiúk nevettek, ahogy Pansy magával ráncigálta Hermionét. Mindketten csak nézték a lányokat, majd elkezdték körbe vezetni a házban Hermionét. Végül megnyugtatták a lányt, hogyha Alicia keresné, akkor se találná meg őt, mivel a ház feltérképezhetetlen. Majd jó éjszakát kívánva egymásnak mindenki elindult a maga szobája felé.
Hermione és Pansy még tovább beszélgettek Aliciáról.
- Tényleg teasütinek hívta George-ot? – kérdezte nevetve Pansy. Hermione elmosolyodott egy kicsit, és bólintott. Pansy figyelte őt. – Vissza fogod kapni őt, Hermione.
- Én nem vagyok biztos benne – mondta, és egy apró könnycsepp gördült le az arcán.
- Biztos lehetsz benne. Neked lesz egy gyönyörű gyermeked, és George nem fogja elhagyni – mondta Pansy, tudva, hogy George talán az egész életüket hiányolni fogja.
Hermione elmosolyodott egy kicsit.
- Köszönöm, Pansy. Gyere, menjünk aludni.
A két lány lefeküdt egymás mellé Pansy amúgy is szükségtelenül nagy ágyára, és az álmaikban megtalálták a békét.
***
Hermione négy hónapos terhes volt, de úgy nézett ki, mintha már a nyolcadikban lenne. Így elment az orvoshoz. Charlie elkísérte őt és várt, amíg Hermionét nem hívták.
- Mi a probléma, Miss Granger? – kérdezte az orvos.
- Nagyobbnak látszom, mint ahányadik hónapban vagyok. Még csak négy hónapos terhes vagyok. – Charlie egyetértően bólintott .
- Nem tudta?
- Mit nem tudok?
- Ön ikreket vár. Én azt hittem mondtam önnek az utolsó ellenőrzéskor – mondta nézve a varázslatát.
Majd egy puffanást hallott, s felnézve látta, hogy Hermione és Charlie ájultan fekszenek a padlón. Kuncogott egy kicsit, majd a nővérért hívatott. Két ágyas szobába vitette őket, és nem ébresztették fel.
***
Négy hónapja, hogy Hermione elhagyta George-ot, s négy hónapja, hogy George depressziós. A család megpróbálta ugyan felvidítani, de minden hiába. Észre vette azonban, hogy Alicia mindig körülötte van, és ha meg nincs ott, akkor mindenki róla beszél. Sóhajtott. Ők megpróbáltak segíteni neki. Az egyetlen, aki nem volt benne a kis „összeesküvésben”, az Charlie volt. George észrevette, hogyan nézte mindig Aliciát most és akkor. Mindig, vagy egy átható pillantást vet rá, vagy undorral figyeli őt.
Nem tudott többet tenni. Ez volt a vége. Döntött. Vett némi hopp-port és belenyomta a fejét a kandallóba.
- Alicia? – hívta őt. Alicia kisétált a szobából és rámosolygott.
- George! Hogy vagy?
- Jól… Figyelj… Csak azt akartam tudni, hogy el akarsz-e jönni velem ma este szórakozni valahová vagy ilyesmi. – Alicia csak úgy ragyogott.
- Természetesen!
- Jó. Találkozunk hétkor.
- Hétkor. – George kihúzta a fejét a kandallóból és sóhajtott, majd végig feküdt az ágyán.
Alicia azonban önelégülten mosolygott, és visszasétált a szobájába kitalálni mit vegyen majd fel. Ma este vissza fogja kapni George-ot.
Következő fejezet
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
