|
3. Fejezet - Wesley és Winnie
Amilyen gyorsan csak lehet Charlie hopponált a St. Mungóba, és futni kezdett Hermionét keresve. A szemben lévő pulthoz csörtetett és megállt.
- Hol van… - kérdezte.
- Én nem aggódom a légzés miatt, csak adj nekem néhány nyavalyás fájdalom csillapítót, te buzeráns - szakította félbe egy hang.
- Ne is törődj vele! – mondta bólintva az ápolónak, és elszaladt a hang irányába. – Hermione! – kiáltotta. – Jól vagy?
- Oh, friss és üde vagyok, mint mindig! Hogy érted azt, hogy rendben vagyok-e te idióta? – visította Hermione. De meg is bánta már, amit a férfinak mondott. Egy szobában voltak, és Pansy, Draco valamint Blaise már kint ácsorogtak. Hamarosan őt is kitolták, és az orvos az orra előtt csukta be az ajtót.
- Pansy, Draco, Zabini – mondta miközben biccentett nekik. – Mióta? – kérdezte.
- Kb. egy órája – mondta Draco.
- Dührohamot kapott, amikor észrevette, hogy elfolyt a magzatvize – mondta Blaise.
- El tudom képzelni…
- HÚZZA MÁR KI ŐKET BELŐLEM! – hallották a lány sikolyát. Mindannyian kuncogtak.
- Gondoljátok, hogy jól van? – kérdezte Pansy aggódva.
- Remekül! – mondta Draco. – Csak egy kicsit bosszús.
- OH, ÁTOKOZOTT ISTENEM, ÚGY ÉRZEM, MENTEN KETTÉ SZAKADOK. – Mind hárman megrándultak.
- Biztos… csak egy kicsit bosszús.
- Bárcsak George is itt lenne – mondta Charlie szomorúan. – Alicia teljesen az ujja köré csavarta. De én mondom, még mindig szereti Hermionét.
- Igen. És természetesen Hermione is szereti még mindig – reagált Blaise.
- GYŰLÖLÖM! GYŰLÖLÖM AZT AZ ISTENVERTE HÜLYE PASIT! NEM TUDOM ELHINNI, HOGY EZT TETTE VELEM. BÁRCSAK ITT LENNE! ADHATNÉK NEKI EGY JÓ KIS KASZTRÁLÁST!
Összemosolyogtak a lány időzítésén. - Nem úgy értette, ugye? – kérdezte Draco szerényen.
- HALLASZ ENGEM, TE ORVOSOK SZÉGYENE? HA VALAHA EZT TENNÉTEK A FELESÉGETEKKEL, REMEK PÉLDA LESZ GEORGE WEASLEY. ESKÜSZÖM, HOGY LETÉPEM A GOLYÓIT, ÍGY SOHA TÖBBÉ NEM LEHET GYEREKE ÚJRA.
- Oh, én… – mondta Charlie félszegen. – Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen veszekedős is tud lenni.
- Srácok azt hiszem, imádom azt a tényt, hogy nem én vagyok George! – mondta Blaise.
OH ISTENEM! HÚZZA MÁR KI ŐKET! HÚZZA KI!
- Kicsit nyugodtabbnak tűnik – mondta Pansy egy kis kuncogással.
SZŰNTESSE MÁR MEG EZT A FÁJDALMAT. AZT HISZEM, MINTHA KÉRTEM VOLNA EGY ROHADT FÁJDALOMCSILLAPÍTÓT. NE MONDD NEKEM, HOGY LÉLEGEZZEK! MÁR EGY ÁTKOZOTT LÉGZÉS VAGYOK, HA AZT MONDOM, HOGY ADJ EGY ROHADT GYÓGYSZERT.
Draco felnevetett. – Aha, egy kicsit veszekedős hangulatban van.
- AHHHHHHHHHH...
- Nyomjon még egyet, Miss Granger.
- POFA BE!
- Most! Nyomjon egyet!
- OH ISTENEM!
Azok hárman egymásra néztek. Az egyik az ikrek közül megszületett. Meghallották, ahogy az egyik gyermek felsírt. Boldogan mosolyodtak el. Mindannyian ismerték Hermione tervét. A srácoknak három pár keresztszülője lenne. Az első Charlie és Ginny, a második Draco és Pansy volt és a harmadik pedig Blaise és Angelina. Mindannyian felkészültek a találkozásra az első gyermekkel, de nem hozták ki a szobából.
- Gyerünk Miss Granger, csak még egy nyomást!
-Kérem, szüntesse meg ezt a fájdalmat.
- Csak még egy nyomás!
- URGHAAAAAAAAAHHHHH!
Meghallottak egy másik sírást is. Izgatottan mosolyogtak egymásra. Kijött az orvos, és a homlokát dörzsölte a köpenye ujjával.
- Pár perc múlva meglátogathatják.
Bólintottak és az orvos elment, hogy kitöltse Hermione kórlapját. Néhány perc múlva kopogtattak a lány ajtaján, és meghallották a bágyadt beinvitálást a szobába. Odasétáltak, hogy megnézzék a két babát, akiket Hermione tartott a karjaiban. Mosolygott, és egy kicsit nevetett is. Felnézett rájuk, és mosolygott. Fáradt volt, de nagyon boldog.
- Gyertek ide – mondta nekik. Mosolyogtak és odasétáltak, a szemeik pedig a babusokra tapadt. – Ő itt az idősebb, egy perc és hat másodperccel, Wesley Charles. Mondjátok szépen, szia Wes – gügyögte a fiának. Charlie csak úgy ragyogott, mikor meghallotta, hogy fogják hívni unokaöccsét. A fiú gyönyörű volt. A szemei csukva voltak, de ők tudták, hogy elképzelhető, hogy kék szemei vannak, mint az édesapjának, és láthatták a vörös hajszálakat a kis fején. – És ő itt Abigail Winnifred.
- Um… nem akarlak megsérteni, de mért adnál egy fiúnak Abigel Winifred nevet? – kérdezte Blaise.
Draco a szemeit forgatta és megütötte őt.
- Kétpetéjűek, idióta.
- Óh!
Nézték a kislányt is. Vörös haj nőt a kobakján, és gyönyörű, világoskék szemei voltak.
- Oh, édesem! – kiáltott fel Pansy. – Annyira csodásak. – Hermione mosolygott.
- Ez a legkevesebb, amit elvárhatok a szépségem után! – mondta egy sznobot alakítva. Mindannyian elnevették magukat. – Szeretnéd megfogni őket? – Charlie közelebb ugrott, és kinyújtotta a karját. Hermione nevetett. Wesley-t adta oda neki. A férfi rámosolygott a gyermekre.
- Hello, kis Wesley. Nos, valójában Charnak foglak hívni, a húgodat pedig Winnie-nek vagy Freddie-nek. Ez csak is az én kiváltságom lesz, hogy így hívlak majd – mondta miközben nyomatékkal nézett a többiekre a szobában. Ők csak a szemüket forgatták, mire visszafordult a kis Wesleyhez. – Én leszek majd a legjobb nagybácsikátok, ugye? – gügyögte. – Oh Merlin, ezek ketten tisztára olyanok lesznek majd, mint az apjuk, mikor felnőnek, ugye?” – mondta Hermionénak.
- Oh édes Istenem, reméljük nem! – mondta nevetve. – Reméljük!
***
Hermione Granger viharzott be az új házba, amit nem rég vásárolt. Kalapot viselt és a táskáját ledobta a földre. Becsapta maga után az ajtót és az arca egyre vörösebb lett a méregtől.
- WESLEY CHARLES ÉS ABIGAIL WINIFRED WEASLEY! – kiabálta Hermione, mire két ötéves ugrált lefelé a lépcsőn.
- Igen, Mami – mondta a kislány.
- Ne próbálkozz velem Abigail! – Azok ketten megugrottak. – Mit csináltatok!?
- Mi nem csináltunk semmit – kiabálta a kisfiú.
- Oh tényleg? – kérdezte. Azok bólintottak. – Akkor miért türkizkék a hajam? – kérdezte őket, miközben ledobta a fejéről a kalapot. A haja leomlott és az ikrek arca elvörösödött. Keményen próbálkoztak, hogy el ne nevessék magukat.
- Nos… tudod Mami – kezdte Wesley – Ezt nem neked szántuk, hanem Cha’lie bának. – Hermione kissé felengedett fia erőltetett akcentusára. Kissé.
- Gondolod, hogy ez javít rajta valamit? – A hangja valamivel lágyabb volt, de még mindig zord.
- Nem, Mami – mondták az ikrek egyszerre.
- És…
- Mi nagyon sajnáljuk Mami, és el fogjuk mondani Cha’lie bának, hogy mi meg akartuk viccelni, ha legközelebb látjuk őt.
Ez már rutin volt a család számára, csak mert minden héten legalább egyszer előfordult egy ehhez hasonló eset. Hermione csak a szemét forgatta és szélesen kitárta a karjait. Az ikrek elvigyorodtak, és odaszaladtak hozzá.
- Hiányoztál, Mami!
- Hol van Pansy nénikétek?
Draco bával furcsa zajokat csapnak a szobájukban – mondta Wesley. Hermione arca eltorzult az újabb dührohamtól.
- DRACO ÉS PANSY MALFOY! – kiáltotta. Ekkor meghallott egy visítást és egy puffanást. Majd egy "Átkozott pokol ez Hermione.”
A lány felkuncogott. – Gyerünk. Elviszlek bennetek ettől a két páviántól.
- Hová megyünk?
- Az Abszol Útra, természetesen. – Az ikrek izgatottan kiáltottak fel. – Charlie bácsikátok mindjárt itt lesz, úgyhogy siessetek. – Azok ketten felszaladtak a szobájukba, átöltöztek, és már szaladtak is vissza.
***
- George! – nyafogta valaki. George sóhajtott egyet, és a menyasszonyára nézett.
- Igen, Alicia!
- Most oda akarok bemenni! – nyafogta. Az Abszol Úton voltak, és már lejárták az összes átkozott áruházat, ahová csak Alicia be akart menni.
- Istenem! Hermione bezzeg nem nyafogott ennyit – motyogta George, de Alicia meghallotta.
- Mit mondtál? – suttogta vészesen.
-Semmit.
- Hermione megcsalt téged, mikor te szakítottál vele! – kiabálta elkínzottan. George egy kis szúrást érzett a szívében. Még mindig szerette a lányt.
- Már nem szeretem őt, Alicia!
- Biztos?
- Igen!
- Mit jelent még számodra?
- Semmit, semmit!
***
- Charlie nem vinnéd el őket fagyit enni, míg én veszek valami ajándékot nekik?
- Tényleg! Egy ajándék?
- Igen. És most irány fagyit enni. Én pedig majd az ajándékaitokkal jövök vissza. – Azok ketten boldogan szökdécselve mentek fagyizni Charlie-val.
Hermione elégedetten sóhajtott, és elsétált a kviddics bolthoz. Vásárolt nekik két Griffendél színű talárt és két gyerek méretű seprűt. Biztonságba helyezte őket előlük. Elmosolyodott arra a gondolatra, hogy milyen arcot is fognak vágni, ha majd kicsomagolják őket. Kifizette őket, összezsugorította annyira, hogy beleférjen a zsebébe, majd elhagyta az áruházat. Sétált lefelé az utcán, mikor egy férfi belérohant. Elesett és a kis dobozok kiesett a zsebéből.
- Oh Jézus! – mondta és felkapta őket.
- Annyira sajnálom! – mondta a férfi. Hermione megdermedt a sokktól. Nagyon lassan felé fordult és akit látott, már öt éve nem látta. George állt ott sokkoltan.
- Herm… – nem tudta befejezni. A lány, amilyen gyorsan csak tudott, elszaladt. Megragadta Charlie-t a gallérjánál.
- Itt van! – suttogta hisztérikusan. Charlie szemei kikerekedtek.
-Uh… Gyerünk srácok, megyünk. – A két gyerek megzavarodottan nézett rájuk.
- Megkaphatjuk még az ajándékainkat?
- Igen, természetesen. De most mennünk kell – mondta Hermione.
A következő pillanatban már el is hagyták az Abszol Utat. George még mindig ott állt, ahol az előbb és azt pontot bámult, ahol nem rég még Hermione volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
