|
4. Fejezet - Tündérmese
George? – A férfi megfordult, és megpillantotta Aliciát. – Jól vagy?
- Mi? – visszanézett arra a pontra, ahol azelőtt Hermione állt. – Um… aha, jól vagyok. Gyerünk, menjünk haza.
Azzal haza mentek, és Alicia elpakolta új szerzeményeit. – Um… Alicia?
- Igen?
- Elmegyek Harryhez egy kis időre
- Oké. De siess vissza!
- Természetesen. – Azzal elhoppanált a házból, amit valaha ő és Hermione használtak.
– Harry? – szólította, ahogy megérkezett a Potter rezidenciára. Harry az egyik hálószobából jött ki.
- George? Mi a baj? Ugye, nem Ginnyvel van valami? – kérdezte aggódva.
- Oh, nem! Csak szükségem van valakire, akivel beszélhetek. Fred épp nincs itthon.
- Oh. Rendben, gyere. – mondta megnyugodva sógorának, és a nappaliba vezette. Leültek a kanapéra. – Valami gond van az esküvővel?
- Hát, valami olyasmi. Azt hiszem, nem szeretem igazán Aliciát. Ő olyan rámenős és kapzsi. Nem voltam a közös péntek esti családi vacsorán mióta vele vagyok – vallotta be. – Ma láttam Hermionét.
- Láttad? – kérdezte Harry. Alig látta őt azóta, annak ellenére, hogy ugyanazon az osztályon dolgoztak a minisztériumban.
- Aha. Olyan… fájdalmasan nézett rám, mikor meglátott – mondta George a távolba tekintve.
- De már nem szereted, ugye? – kérdezte együtt érezve Harry.
- Istenem, azt hiszem igen.
- George, Hermione az egyik legjobb barátom, és nem számít, hogy mit tett, én még mindig szeretem őt. Tényleg komolyan gondolod, hogy újra kellene kezdened vele? Még akkor is, ha ez nem egy romantikus kapcsolat.
- Nem tudom – mondta George – Merlinre, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzik, amíg ma meg nem láttam őt. Még mindig szeretem őt, Harry! De nem vezethetem félre Aliciával
- Akkor azt hiszem az esküvő lefújva – mondta Harry szomorúan.
***
Wesley és Abigail az ajándékaikat nyitogatták, és sokkolva meresztgették a szemeiket
– Mami ez komoly? Tényleg megengeded, hogy kviddicsezzünk?
Hermione bólintott.
– Igen. Habár csak öt évesek vagytok, de tudom az édesapátok is ezt akarná.
Wesley elmosolyodott az apjáról hallva. Abigail is mosolyogott, de az ő arcán álmodozó kifejezés jelent meg.
- Várj csak, Wesley. Mi leszünk a legjobb terelők, akiket a Roxfort valaha is látott. – Charlie nevetett.
- Aha. Már látom is. Char és Freddie Weasley. A neveitek beíródnak a Roxfort történelmébe, amint az új Weasley ikrek elkergetik Pitont.
A család nevetett. Az ikrek egyszerre ásítottak. Hermione felkuncogott és elküldte őket lefeküdni. Azok ketten felszaladtak a lépcsőn a szobájukba. Mikor felértek Hermione megfordult, és megölelte Charlie-t.
- Istenem, annyira féltem! – Charlie a hátát simogatva próbálta megnyugtatni
- Nem kellene hagynod, hogy Alicia így megfélemlítsen.
- De mi van, ha bánt majd bennetek? Mi van, ha rájön, hogy Wesley és Abigail a gyermekeim?
- Nem fog! Nézd mit tett veled, Hermione! Ez nem te vagy! Te auror vagy az Isten szerelmére, te levadászhatod őt!
- Oh, igaz…!
- Csak nem most jutott eszedbe? – kérdezte Charlie hitetlenkedve.
Nos, túlságosan aggódtam miattatok.
- Menj és énekelj a kis örökmozgóknak egy gyerekdalt vagy valamit – mondta egy mosollyal, és Hermione vidáman felszaladt a gyerekeihez.
- Mami? – mondta Aby.
- Igen, édesem?
- Mondanál nekünk egy tündérmesét? – fejezte be a lány helyett Wesley.
- Egy tündérmesét? – kérdezte Hermione. Most először akartak tőle tündérmesét.
- Igen. Rólad és a papáról. – Hermione sóhajtott.
- Rendben – kezdte egy pillanatra elgondolkodva azon, mit is mondhatna. – Volt egyszer egy csinos, jóképű herceg, aki soha nem hallgatott a szabályokra, és mindig bajba keveredett az ikertestvérével.
- Apának van egy ikertestvére?
- Igen apának van egy ikertestvére. Egyébként, a herceg megint valami csínyen törte a fejét, amikor megpillantotta a csodaszép hercegnőt. Már korábban is találkoztak, de a herceg, akkor még nem ismerte fel, hogy igazán milyen gyönyörű is volt a lány. A herceg eldöntötte, hogy megszerzi magának a lányt azzal, hogy a jegyesévé teszi.
- Mit jelent az, hogy jegyes?
- Valaki, aki meg fog házasodni. Szóval a herceg és az ő jegyese, a gonosz hercegnő összevesztek, a herceg szakított a lánnyal, és elment. Ekkor jött a csodaszép hercegnő, és segített a hercegnek a fájdalmát leküzdeni. Ezután nagyon közeli barátokká váltak. Majd barátságukból szerelem lett, és a szerelmük annyira tiszta volt. Kedves és… szerető volt. – Wesley felprüszkölt, mikor Hermione befejezte a mondatot, amivel kiérdemelt egy jó kis csiklandozást. – Szóval, mint mondtam, a herceg és a hercegnő egymásba szerettek. Egy nap aztán a hercegnő egy kicsit rosszul érezte magát, így elment a doktor bácsihoz. A doktor bácsi azt mondta, hogy hamarosan két csodálatos gyermeke fog születni. A hercegnő annyira boldog volt. De aztán történ valami. A gonosz hercegnő visszajött és azt mondta a jó hercegnőnek, ha nem hagyja el a herceget, akkor bántani fog mindenkit, akit szeret a hercegnő.
- Mit tett a hercegnő, mami?
- Azt tette, amit tehetett, biztonságba helyezte a családot, hagyta, hogy a gonosz hercegnő megtévessze őket. Hagyta, hogy azt gondolják róla ő egy rossz hercegnő volt, és többé nem beszélt velük újra. A hercegnő annyira magányos volt, hogy elszaladt. Ekkor két herceg és egy hercegnő rátalált. Úgy bántak vele, mintha csak a testvérük lett volna, és biztonságba helyezték őt. De a herceg bátyja is kitalálta a gonosz hercegnő terveit, és ment, hogy segítsen a szép hercegnőnek. Azok ketten olyanokká váltak, mintha testvérek lennének. Mikor a csodaszép hercegnő gyermekei felnőttek a herceg testvére lett a kedvenc nagybácsikájuk. De egy nap a hercegnő meglátta herceget újra, és bepánikolt. A hercegnő aggódott, hogy a gonosz hercegnő meglátja őket együtt, és megöli a családját, így elszaladt. Sokkolta a herceget.
- Miért aggódik a hercegnő a gonosz hercegnő miatt?
- Azért mert nemrég a jó hercegnő egy újságban meglátta, hogy a gonosz hercegnő és a herceg össze fognak házasodni.
- Mi?! – kiáltott fel Wesley. – Akkor mi soha nem kapjuk vissza aput. – Ráncolta a szemöldökét és az alsó ajka kezdett lefelé görbülni.
- Oh nem, Wesley. Nem. – mondta Hermione. Majd magához húzta gyermekeit, és szorosan megölelte őket. – Vissza fogjuk őt kapni! Nem számít hogyan, de vissza fogjuk! – esküdött meg Hermione. Neki vissza kell kapnia őt. Kell. A gyerekeknek és magának is.
***
George visszatért az apartmanjába. Besétálva meglátta, amint Alicia a kanapén ül egy magazinnal a kezében, ami menyasszonyi ruhákkal volt tele. Nyelt egyet. Ez nehezebb, mint amilyennek tűnt.
- Alicia? – kérdezte szerényen.
- George! Már azt hittem soha nem jössz vissza! – villantott egy ragyogó mosolyt a férfira. – Megtaláltam a tökéletes ruhát… - hirtelen félbeszakították, mikor férfiak jöttek lezárva az ajtót.
- Alicia Spinnet? – kérdezte az egyik. Alicia szemében félelem jelent meg.
- Igen?
- A Minisztérium nevében letartóztatom. – Kilépve az árnyékból felfedte magát.
- Ron? – kérdezte Alicia – Mit csinálsz? – Ron a szemét meresztette rá.
- Te tudod jól, mit csinálok! – Megragadta a karját, és feltolta a pulóvere ujját. George-nak elakadt a lélegzete attól, amit látott. A Sötét Jegy volt az.
- George ez nem az, amit gondolsz – próbált Alicia magyarázkodni.
- Wow… ez egy rohadt jó dolog, mert azért jöttem, hogy lemondjam az esküvőt.
- Hogy miért jöttél? – De ez már túl késő volt, mert az aurorok elráncigálták őt. George pedig leült, és elkezdett gondolkodni magában.
- Mi történik az életemmel? – mondta ki hangosan.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
