Eltelt a nyárból hátralévő pár hét is. Ebben az időben mindent beszereztek a lánynak, s szobáját is kedve szerint rendezte be.

Nagy tetőtere miatt galériát csináltak. Így fenn a galérián volt az íróasztala, szekrénye és az ágya is. Lent pedig egy kisebb nappali egy fürdővel.

Angelanak nagyon tetszett a szobája, s a kastély maga is. Bár néha furcsa érzés kerítette hatalmába. Nem tulajdonított ennek túl nagy jelentőséget. Azzal magyarázta, hogy még új neki ez a környezet, s még nem szokta meg.

Végül eljött az első tanítási nap ideje is. A vacsorán a gólyákkal együtt jelent meg, bár már 16 éves volt.

McGalagony folyamatosan szólította magához a gólyákat, majd mikor Angelához ért, már rakta volna fejére a süveget, ám az már azelőtt megszólalt mielőtt hozzáért volna. Így bekerült a Mardekárba.

Piton száján megjelent egy elismerő mosoly, hiszen ő már az árvaházban tudta, amit más nem. A lánnyal együtt így 6 fővel bővült háza, míg a többi 8-9 tanulóval.

Büszkeségének csírái azonban hamar elszáradtak, amint eltelt az első bájitaltan, majd a második, harmadik…

Felaprítani nem tudja rendesen a hozzávalókat, mindig többet tesz valamiből! – morgott magában, miközben eltakarította egy pálcaintéssel a lány keltette katasztrófa maradványait.

Angela szomorúan tapasztalta, hogy bizony nem könnyű a varázslóvilág. Az első hónap elteltével azonban boldog volt, hiszen csak a bájitaltan nem ment neki. Természetesen ennek sem örül, mert házvezető tanára szúrós szemekkel figyelte minden mozdulatát, készen állva az azonnali beavatkozásra a terem, valamint a diáktársai újrafestése érdekében.

Az órán kívül nem adott lehetőséget a férfinak, hogy szidja, leteremtse. Folyton kerülte. Egy kis idő után azonban rájött arra, hogy ez így nem mehet tovább, hisz mégiscsak ő hozta el arról a rémes helyről. Így minden bátorságát összeszedve egy szombat este felkereste az említett tanárát.

Szép lassan lesétált a pincetermekhez, majd bekopogott a tömör, fekete faajtón. Mivel semmi jelét nem látta annak, hogy a szoba tulajdonosa beengedné, tett még egy próbát. Ekkor gyors léptek zajára lett figyelmes, majd hirtelen kinyílt az ajtó, s meglátott egy morcos tekintetet.

- Jó, jó estét professzor! – mondta ki nagy nehezen
- Magának is. Mit akar? – nézett végig tanítványán árulkodó jeleket kutatva
- Elegem van abból, hogy mindent elrontok… – kezdte, de folytatni már nem tudta a nagy megdöbbenésében.

A letört arc láttán kitárta az ajtót, utat engedve egy angyali teremtésnek, akiért felelősnek érezte magát. Bent leültek a vidáman táncoló lángok mellé a kanapéra, majd kis csend után folytatták az elkezdett beszélgetést.

-Szóval, pontosan mit is akar? – kérdezte, miközben kényelmes foteljában hátradőlt, s behunyta szemeit.
- Arra gondoltam, hogy talán, esetleg, ha…
- Összeszedné végre magát? – dörrent a lányra immár nyitott szemmel.

Nézte a markáns arcot, s magában szidta a férfit. Az hiszi könnyű egy olyan valakihez beszélni, aki félig már az álom világában jár? Hát nagyon téved!

-Szeretném, ha külön órákat tartana nekem. – hadarta el gyorsan, majd a kandalló felé nézett.

Valami nem stimmel ezzel a lánnyal. A tekintete, mintha… nem, az nem lehet!

- Nocsak! Önszántából nem nagyon vállalkozik erre senki.
- Észre vettem, hogy félnek magától, de én nem.

Erre hangosan felnevetett, kérdő tekintetet csalva elő vendége arcán.

- Mintha az előbb maga próbált volna összefüggéstelenül megkérni valamire.
- Szerintem Ön sem beszélne egy olyasvalakivel, aki félig már alszik, míg a másik mondja neki a magáét. – kelt ki magából, s felemelte hangját

- Ezt a hangnemet nem tűröm el senkitől! Még magától sem!

Angelanak elege lett ebből a nem éppen kedves beszélgetésből, s felpattant helyéről, majd az ajtó felé igyekezett. Azonban egy erős kéz megragadta karját, s visszarántotta. Olyan közel voltak már egymáshoz, hogy érezték a másik leheletét.

- Ez fáj! – nézett könnyes szemmel, mire gyengült a szorítás.
- Ne merészeljen még egyszer így beszélni velem! – suttogta fenyegetően – Büntetőmunkát kap! Holnap este várom.

Amint kimondta, huncut mosoly jelent meg áldozata arcán, s azon nyomban rájött a lány eddigi terveire. Nem állhatta meg, hogy ne mosolyodjon el, hiszen tényleg egy igazi mardekáros áll vele szemben.

-Szép húzás Ms Spell. Jó éjszakát.

Következő fejezet