Átváltoztatástanon firkálgatott egy pergamenre, miközben McGalagony magyarázott a házak tanulóinak. Egy kis idő után, már ez is unalmasnak tűnt, s így csak kibámult az ablakon.

- Ms. Spell!

- Mi van? – nézett a nő felé – Jaj, elnézést tanárnő.

- 15 pont a Mardekártól a szemtelenségért. – mondta határozottan

Rosszul érezte magát, amiért pontot vontak le miatta, de ugyanúgy nem figyelt a tanerőre, aki ismét észre vette szófogadatlan diákját, de már nem törődött vele.

Óra után mindenki igyekezett elhagyni a termet, még Angela is.

- Ms. Spell, remélem tudjam hogy beszélni fogok a házvezető tanárával!

- Kérem professzor ne! – kérlelte bűnbánó arccal.

- Hát jó, de legközelebb ne csak testben, lélekben is legyen az órámon.

- Jaj, köszönöm! – mondta örömteli mosollyal, s egy puszit nyomott az idősödő professzor arcára, majd lement ebédelni

^o^ ^o^

Bájitaltanterem előtt álldogálva azon törte a fejét, vajon hol lehet Piton, hisz ebédnél sem látta a tanári asztalnál.

Úgy 10 perc elteltével tanácstalanul várakoztak a pincefolyosón, amikor is Dumbledore megjelent a lépcső alján.

- A mai nap elmarad a bájitaltan, a professzornak fontos dolga akadt.

A diákok hatalmas üdvrivalgással fogadták a hírt. 2 óra pihenés, ráadásul pont a bájitaltan marad el. Ennél jobb hírrel nem is szolgálhatott volna az igazgató.

Mindenki boldogan rohant a klubhelyiségbe, könyvtárba, parkba, ellentétben Angelaval, aki szépen komótosan bandukolt felfelé a lépcsőn, amikor a semmiből hirtelen előtűnt Piton.

Alig állt a lábán. Valahogy próbált levánszorogni a lépcsőn, de ez elég nehezen ment. Egy darabig nézte az ügyetlenkedést, majd odament, karja alá nyúlt a heves tiltakozások ellenére, s besegítette tanárát a szobájába.

- Mi történt magával? – kérdezte, mikor már lefektette a kanapéra.

- Semmi köze hozzá, menjen innen!

Végignézett a verejtékben izzadó, szinte már félájult férfin, majd egy gyors határozással felkereste a fürdőt, s egy vizes ronggyal tért vissza.

- Mondtam, hogy menjen el! – mondja egyre emeltebb hangon – Tünés!

Angela egy határozott NEM-mel elintézettnek vélte a dolgot, s borogatni kezdte a férfi homlokát. Az beletörődve abba, hogy nem lehet elhajtani a lányt, hagyta, hogy az gondoskodjon róla, mivel már nem volt elég ereje a tiltakozásra.

Kiment bevizezni a rongyot, s mire vissza ért, betege mellkasa egyenletesen süllyedt, s emelkedett. Elaludt. Állapította meg, s száján egy halvány mosoly futott végig. Nagy gonddal levette a férfiről a talárt, s mikor keze a bal karjához ért, egy kép villant be neki:

Egy fekete hajú férfi, amint egy nőt ver, miközben egy kislány zokog.

Egy darabig csak nézett maga elé. Nem tudta ez mit jelenthet. Ilyen még soha nem történt vele. Ezen elgondolkodva ledobta a még mindig kezében lévő talárt egy közeli székre, majd a betakarta a pihenőt.

El is felejtette, hogy kinek a szobájába van. Leült a kandalló melletti székre, s a tűzbe bámulva tovább töprengett a fejében látottakon.

^o^ ^o^

Arra ébredt, hogy egy kanapén fekszik, s valaki be is takargatta. Felült, majd körbenézett, s tekintete megakadt egy kupacon a fotelben. Miután felismerte a lányt, minden bevillant neki.

Miért segített neki? És miután segített miért maradt vele? A kérdések csak úgy kavarogtak a fejében, de nem akarta felkelteni a lányt a válaszokért. Óvatosan felemelte, s a kanapéra fektette, ő maga pedig elment lefürdeni.

Miközben ázott a kádban, végig gondolta az elmúlt óra pillanatait. Gondolataiból egy hangos sikítás zökkentette ki. Gyorsan kimászott a kádból, maga köré csavart egy törülközőt, s feltartott pálcával kiment a nappaliba. Meglepetésére, egy kétségbeesett, könnyáztatta arccal találta szembe magát.

- Mi történt? – kérdezte immár leengedett pálcával

- Rossz.... rosszat álmodtam – mondta elcsukló hangon, s megtörölte arcát – És magával?

- Semmi köze hozzá! – morogta.

- Ó valóban? Ha már segítettem igazán elmondhatná! – állt a még mindig törülközőben lévő tanára elé.

Akaratlanul is végignézett rajta, majd szemei megakadtak a bal karján lévő jelen. Rémülettel nézett a férfire, aki figyelte, amint végigmérik.

- Maga - nyelt egyet – halálfaló. – amint kimondta azon gondolkodott, hogy ezt a szót meg honnan tudja? Életében nem hallott még ehhez hasonlót sem.

- Honnan tud a halálfalókról? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Nem tudom. – mondta szinte suttogva – De, tegnap volt egy látomásszerűségem. Ahol egy fekete hajú férfi megvert egy nőt. De most az álmomban megölte egy varázslattal, és a karján ugyan az a jel volt, mint a magáén.

Ekkor csend telepedett a szobára. Piton gondolataiba mélyedve elsétált a szobájába felöltözni, míg Angela leült a kanapéra.

Nem igazán értette ezeket a „látomásokat”. Mind a kettőben volt egy kislány is, de nem ismerte sem őt, sem a felnőtteket sem.

-Van valami ötlete kiket látott? – kérdezte miközben fekete ingje gombjait gombolgatta, majd helyet foglalt a lány mellett.

- Nem. – nézett szomorúan – De még mindig nem válaszolt!

Nagyot sóhajtott. Tudta hogy most már lebukott. Hiába mondta neki az igazgató, hogy senkinek se mondjon semmit, de így azért más a helyzet.

-Voldemortnál voltam. – tartott egy kis hatásszünetet reakcióra várva, majd folytatta – Megbüntetett, amiért nem tudtam új információkkal szolgálni neki. Gondolom már rájött, hogy…

- Hogy kettős életet él? – kérdezte egy kis mosollyal.

A kínos csend ismét eljött. Angela olyan furán érezte magát, mintha nem férne a saját bőrébe. Mocorgott egy darabig, hátha a kanapé nem elég kényelmes, majd hirtelen felpattant.

- Most meg mi van?

- Kedd! Ráadásul tanítás! – miután válaszolt a feltett kérdésre, kirohant a szobából, fel a lépcsőn, s már félúton járt a vadőrlak felé, legendás lényekkel ismerkedni.

Miután Piton magára maradt, úgy döntött felmegy Dumbledorehoz, s beszámol a történtekről.

Az igazgató végighallgatta a furcsa történetet, s fürkészően a fekete szemekbe nézett.

- Nem tudom miért vannak ilyen furcsa „látomásai”. Főleg, hogy árvaházból jött. Mindazonáltal lehetséges, hogy varázslócsaládból származik, csak kiskorában meghaltak a szülei és oda került.

- De hát ha kiskorában hagyták ott, honnan tud a halálfalókról? Ráadásul azt mondta, hogy nem ismeri fel egyik személyt sem.

- Nem tudom Perselus, nem tudom. De egy biztos. Szemmel kell tartani.

Következő fejezet