Még egy órán keresztül beszélgettek, aztán Harry feloldotta a védőbűbájokat, Hermione pedig elhagyta a fiúk szobáját. Nem sokkal később az Odúban már mindenki mélyen aludt, csak az öreg padlásszellem adott ki néha nyikorgásszerű hangokat. A fekete hajú fiú álmában egy réten járt, ahol egy oroszlán heverészett békésen. Kisvártatva egy kobra ágaskodott fel a magas fűben, s a nagymacskára vetette magát. A két állat ide-oda ugrált egymás harapásai felől, ám végül a kígyó belemart az oroszlán nyakába, mire az fájdalmasan felüvöltött. Ebben a pillanatban Harry felriadt álmából. Arra ébredt, hogy a sebhelye iszonyúan fáj, és mintha dühös sziszegést is hallott volna a fejében. Mellette Ron békésen szuszogott, az Odúban csend honolt. Keleten az ég alja már világosodott, de a Nap még nem kelt fel. "Ma van a hoppanálási vizsga" - jutott eszébe. Aztán elvigyorodott. Ez csak egy alapszintű teszt, egyszerűen nem adhatnak neki olyan feladatot, amivel kifognak rajta.

Már nem aludt vissza, mert attól félt, Voldemort ismét megpróbál betörni az elméjébe, s legközelebb talán nem sikerül időben felébrednie, ezt pedig nem akarta megkockáztatni. A horcruxok titkát megőrizni sokkal fontosabb egy kis alvásnál. Elsőként ment le a konyhába, és mire Molly álmosan leért, ő már javában sütötte a tojásrántottát.
- Jó reggelt, Harry drágám - köszöntötte kedvesen. - Nem is mondtad, hogy tudsz főzni.
- Olyan házimunka nincs, amit az ember Dursleyéknél meg ne tanulna - morogta válaszul.
- Nagyon megváltoztál, ugye tudod? - komorult el kissé az asszony. - Mostanában sokkal barátságtalanabb, hűvösebb vagy. Hová tűnt az a kedves, barátságos fiú, akinek megismertelek? - A tűzhelyre eső serpenyő koppanása a reggeli csöndben már-már fülsértően hatott. A fiú lassan, vontatottan szólalt meg, hangja pedig tompán csengett, mintha egy láthatatlan falon keresztül szólna.
- Ő nincs többé. Meghalt a csillagvizsgáló toronyban.
- Nem hiszem. Mindannyiunkat megráztak az események, de hidd el, ő is azt akarná, hogy boldogan élj. Ezért élt - itt jelentőségteljesen Harryre nézett -, és ezért is halt meg. Hogy te élhess, és véghez tudd vinni a sorsodat. De ez csak úgy lehetséges, ha nem válsz olyan rideg, kiégett szörnyeteggé, mint Tudjukki.

- Honnan tud a jóslatról, Mrs. Weasley? - kérdezte meglepetten.
- A halála előtt Dumbledore professzor elmondta a Rend tagoknak. - Harry arca erre a mondatra a legkülönfélébb színeket vette fel, tükrözve a belül dúló érzelmeket. Először elsápadt, aztán kivörösödött a dühtől, rángani kezdett, végül az újabban gyakran látott, kiismerhetetlen maszkba rendeződtek vonásai.
- Akkor már ő is tud róla.
- Piton nem volt ott, mikor a jóslatról beszélt nekünk - próbálta megnyugtatni Molly - Ettől nem kell tartanod.
- Ugyan - legyintett a fiú keserűen - Ön szerint Voldemort hagyta volna Pipogyusznak, hogy felfedje magát, ha nem lenne már rég egy másik kéme is a Rendben? Aligha.
- Nem hinném, régi ismerősünk minden tag. Egyébként miért nevezted őt Pipogyusznak? Csak Jamesék hívták így, még nagyon régen.
- Pontosan. Láttam egy merengőben, hogy így nevezik. - Harry arcán gúnyos kifejezés jelent meg - Azt hiszem, ha a rendes nevén szólítanám, az sértés lenne Anglia összes többi Perselus nevű varázslójára nézve.

- Azt hiszem értelek, de akkor sem kellene ilyen megkeseredettnek lenned. Rendben, készülj fel a halálfalók ellen, de ne felejts el közben élni és szeretni! És az iskola elhagyását sem támogatom, mert épp a gyakorlásban segíthet a Roxfort a legtöbbet.
- Sajnálom, de az iskolába nem mehetünk vissza, mert az év során többször is el kéne hagynunk, amit ugye nem lehet. Biztosíthatom, hogy nincs most ennél fontosabb feladat az egész háborúban. - Harry úgy hadarta el ezt a két mondatot, mintha egy előre betanult szöveget mondana fel.
- Akkor miért nem bízzátok tapasztaltabb Rend tagokra? - értetlenkedett Mrs. Weasley.
- Az igazgató úr utolsó kérése az volt, hogy mi hárman végezzük el. Teljesítenünk kell az óhaját.
- Komolyan mondom, néha nem értem Dumbledore-t - sóhajtott az asszony.
- Higgye el, én sem. - vigyorodott el Harry kissé félszegen.
- És Ginnyvel miért bánsz így? - váltott témát Molly hirtelen, mire a fiú arcán meglepetés jelent meg - Ne bámulj így rám, Harry James Potter, egy anya elől kevés dolog maradhat rejtve! Jól láttam, hogy néztek mindig egymásra, a kviddicsdöntő utáni ünneplésről is hallottam ezt-azt. Hát miért teszed ezt vele? Talán már nem szereted? - Molly hangja egyre kétségbeesettebbé vált.

- Dehogynem, az életemnél is jobban. Éppen ezért nem lehetünk együtt, így talán kevésbé figyelnek majd oda rá a halálfalók.
- Mind veszélyben vagyunk, Harry drágám. Az egész családunk véráruló, bármelyik sötét varázsló örömmel gyilkolna meg minket. Hogy mennyire vagyunk jóban veled, az ő szemszögükből majdhogynem mellékes. - Molly arca itt elkomorult, tekintete elködösült, de vett egy nagy levegőt, és folytatta. - Mielőtt megszülettél, én egy év alatt három testvéremet vesztettem el Tudjukki miatt. Gideon és Fabian a Rend tagjai voltak, ők harcban estek el. De Norah, a legidősebb nővérem nem volt tag. Nem is harcolt senki oldalán, csupán élte az életét, amilyen békésen csak tehette. Egyetlen bűne az volt, hogy Prewettnek született, és később a Griffendélbe osztotta a Süveg. Ezeknek nem kell különösebb ok, anélkül is az ellenségeik vagyunk. Csak kettőtöknek okozol fájdalmat, ha... - ebben a pillanatban Harry keze mellmagasságba lendült, kinyújtott mutatóujját pedig figyelmeztetően Mrs. Weasley felé tartotta. A nő azonnal elhallgatott.

- Jó reggelt! - szólalt meg a fiú hangosan. Válaszul a lépcső még egyet reccsent, beigazolva az iménti gyanúját. A lépcsőfordulóból Ron álmos arca bukkant elő.
- Jó reggelt. Miről sutyorogtok ti itt? - kérdezte, elnyomva egy ásítást.
- Semmi közöd hozzá! - csattant fel Molly. - Ha lenne, téged is idehívtunk volna! Inkább menj, mosakodj meg! Arthurral nemsokára indultok a Minisztériumba. Gyere, készítsük el a reggelit - hívta Harryt, mire a fekete hajú fiú bólintott, s néhány perc múlva már az asztalon gőzölgött a friss sonkás rántotta. A kellemes illatok hamar a konyhába csalogatták Arthurt, Hermionét és Ginnyt is. Ez utóbbi bánatos-dühös pillantással mérte végig Harryt, de egy fojtott hangú "jó reggelt"-et leszámítva nem szólt hozzá.
- McGalagony üzeni, hogy ma estére ne tervezzetek semmit, mert azt akarja, hogy jelen legyetek a Rend ülésén - jegyezte meg Mr. Weasley mintegy mellékesen. Könnyed hangja azonban nem tévesztette meg feleségét.
- Micsoda?! Épp elég veszélynek van kitéve ez a három szerencsétlen gyerek (valahogy nem hangzana túl jól Mrs. Weasley szájából a kölyök szó. Az olyan lesajnáló. Amolyan Pitonos) már így is! Nem hagyom, hogy még a Rend ügyeibe is belekeveredjenek! - kiabálta tajtékozva.

- Ezt majd este megbeszéljük - Arthur igyekezett közömbös hangon beszélni és nem Molly villámló szemeibe nézni - Én átadtam a meghívást, a többi majd az ülésen eldől. Harry, Ron, fejezzétek be a reggelit, aztán indulunk.
- És nem bánnám, ha normálisan felöltöznétek - tette hozzá Mrs. Weasley.
- Nekem csak mugli ruháim vannak meg az iskolai talárjaim. - Harry tanácstalanul bámulta a falat. Tudta, hogy míg kiskorú volt, keveseket zavart, mit visel, de felnőtt varázslóként illene talárban megjelennie a Minisztériumban.
- Már mindegy - szólalt meg okító hangon Hermione, miközben a két fiú jobb híján egyszerű farmert és pólót öltött. - Legközelebb majd előre gondolkodtok, és akkor nem kerültök ilyen helyzetbe. Még évkezdés előtt jó lenne ellátogatnunk Madam Malkinhoz például.
- Útra fel, vár a vizsga, ifjak! - rikkantotta szokatlanul vidáman Mr. Weasley úgy tíz perc múlva, és egy maréknyi Hop-port dobott a kandallóba. - A Minisztériumba! - azzal eltűnt a zöld lángok között. Harryék értetlenül összenéztek, majd követték.

A tágas előcsarnok most is tele volt emberekkel, mint mindig, csupán a Testvériség Kútja helyén álló dísztelen márványcsap volt más, mint két éve. Scrimgeour úgy döntött, a jelenlegi válságos helyzetben nem pazarol embert és galleont a kútra, amivel - a miniszter döntései közül talán egyedüliként - Harry messzemenően egyetértett. Arthur elköszönt tőlük, majd elindult a lift felé. A csarnok közepén a fiúk szinte azonnal kiszúrták Derrenget, aki apró termetét ellensúlyozandó egy rögtönzött emelvényen állt, feje fölött pedig lángoló betűk hirdették: "HOPPANÁLÁSI VIZSGA". Mintegy harminc fős csoport gyülekezett az emelvény tövében, a legkülönfélébb korosztályokból. Voltak közöttük őszülő hajú varázslók és boszorkányok, de a jelenlévők között észrevették Neville és Lavender arcát is, ez utóbbi mélyen kivágott ruhát viselt és csábosan nézte a vizsgabiztost, akit ez - Lavender bosszúságára és többek kárörömére - láthatóan a legkevésbé sem érdekelt.

- Sziasztok - köszönt rájuk Harry, Ron pedig követte a példáját. A másik kettő elmélyülten beszélgetett valamiről, de az üdvözlést rögtön észrevették meghallották, s háztársaik felé fordultak.
- Sziasztok, mi újság? - köszöntötte őket Neville mosolyogva. A lány rámosolygott Harryre, Ron felé viszont csak egy alig érthető "sziá"-t morgott a bajsza alatt, aztán visszafordult Derreng felé. Látszólag úgy itta minden szavát, minden gesztusát, akár Trelawney ködös utalásait.
- Semmi különös - hazudta a fiú szemrebbenés nélkül - És veled? Alig volt időnk beszélgetni az esküvőn.
- Gyakoroltam a nyáron. Jut eszembe, ugye lesz DS? - Harry nagyot sóhajtott. Nem akarta nagy dobra verni, hogy nem megy vissza a Roxfortba, de úgy érezte, tartozik ennyivel a fiúnak.
- Valószínűleg nem megyünk vissza az iskolába, mert olyan feladatunk van, amit ott nem tudunk elvégezni. Természetesen, ha szeretnéd, tarthatsz te is edzéseket, Ginny majd segít neked. Tényleg nem ártana meg a gyakorlás senkinek.
- De-de hát én nem tudok annyit, mint te! - hebegte Neville. A fekete hajú fiú bátorítóan barátja vállára tette a kezét.
- Mindent tudsz, amit ehhez kell. Csak bízz magadban, és menni fog.

- Te hogy vagy, Lavender? - fordult Harry a lányhoz, miután Neville eltűnt a tömegben egy régi családi baráttal beszélgetve.
- Köszi, voltam jobban is. - Végignézett Ronon, miközben olyan fintort vágott, amit Narcissa Malfoy is megirigyelhetne.
- Még mindig amiatt haragszol rám? - kérdezte a vörös hajú fiú.
- Már miért haragudnék rád? Hisz' nem tettél semmi rosszat! - vetette oda a lány indulatosan - De legyetek csak boldogok a kis stréberrel! - Harry látta, hogy barátja már a pálcájáért nyúl, ezért úgy döntött, gyorsan leállítja a veszekedést.
- Elég legyen már! Úgy veszekedtek, mint két óvodás! Szakítottatok, oké, de attól még nem kellene nyilvánosan bunkónak lennetek egymással!

- Vizsgázók, hozzám! - kiáltotta Derreng hirtelen, így mindkét haragvó félnek torkán akadt a csípős visszavágás - Az emelvény, amin állok, zsupszkulcs! Mindenki érintse meg, hogy a helyszínre jusson! Egy, kettő, három! - A fiúk ismét érezték a jól ismert, gyomorkavaró pörgést, majd néhány szívdobbanásnyival később egy tágas, bútorokkal, paravánokkal és egyéb tárgyakkal teli teremben találták magukat. Előttük egy festett kör, mögötte pedig hosszú asztal állt, ahol már négyen ültek, s elnökként Wilkie is hamarosan helyet foglalt középen. Harry végignézett a vizsgáztatókon. Baloldalon ült Mafalda Hopkirk, mellette Percy Weasley. Derreng jobb oldalán Madam Edgecombe foglalt helyet, s szúrós pillantással méregette Harryt. A fiút egyik vizsgáztató jelenléte sem töltötte el jó érzéssel, ám a negyediktől egyenesen borsódzott a háta. Az asztal jobb szélén önelégült mosollyal Dolores Umbridge pöffeszkedett.

- Alyssa Jones! - szólította Edgecombe az első vizsgázót. - Hoppanáljon el a kék szekrény mögötti körbe és vissza!
Egy középkorú, madárcsontú boszorkány lépett elő, koncentrált, majd eltűnt. Az asztal előtti körben csak egy világosbarna hajtincs maradt.
- Sajnálom, de megbukott! - közölte a nő mindenféle sajnálat nélkül, mikor a vizsgázó visszatért elé, aztán már szólította is a következőt. Nem névsor szerint vizsgáztatták le a megjelenteket, hanem látszólag teljesen ötletszerűen. Ron Percyhez került, aki - bizonyítandó, hogy ő aztán még a saját öccsével sem hajlandó kivételezni - a legnehezebb kiadható feladatot bízta a vörös hajú fiúra: hoppanáljon be a terem legtávolabbi sarkában elkerített kunyhóba, és hozzon ki egy lábast onnan. Ron hibátlanul teljesítette a próbát, így Derreng széles mosoly keretében adta át neki az engedélyt. Neville és Lavender is átmentek, éppen hogy.

Harry maradt utoljára. Már mindenkit hazaküldtek a zsupszkulcson keresztül, mire ő sorra került.
- Harry James Potter! - búgta Umbridge nem sok jót ígérőn.
- Megjelentem, asszonyom.
A fiú majd' megfeszült, hogy sikerüljön megőriznie nyugalmát.
- A miniszter úr kérésére egy különleges feladatot bízok egy különleges varázslóra – mondta a nő.
Szélesen, gonoszul mosolygó békaarcával Umbridge Harryt leginkább Jabbára a Huttra emlékeztette az egyik mugli filmből, amit még Dursleyéknél látott (pontosabban rokonai nem vették észre, hogy leskelődik, így azt kivételesen megnézhette).
- Kérem hoppanáljon el az Abszol útra, és hozzon nekem egy sastoll pennát. Szükségem lenne egyre, mert a régi sajnos tönkrement - pillantott Harry kezére jelentőségteljesen. Azon halványan még mindig látszott: "hazudni bűn".
- Akkor feloldom a gátló teret a szoba körül. Nyilván ön sem akarja, kedves Dolores, hogy Mr. Potternek esélye se legyen levizsgázni, nemde? - Derreng széles, köröző mozdulatot tett a pálcájával, amit Umbridge bosszús arckifejezéssel figyelt.

- Készen vagyok, most már indulhat!
A fiú felidézte magában az Abszol út képét, és hoppanált. Arcába langyos szél csapott, fülét pedig ismerős zajok ütötték meg. A Czikornyai és Patza előtt állt. Nem akarta az idejét vesztegetni, bement hát az üzletbe, megvette a pennát és egy érdekesnek ígérkező könyvet, majd visszatért a vizsgahelyre. Ez nem volt könnyű, mert nem tudta, pontosan hol is van az, ezért inkább Umbridge-re koncentrált. Érezte, ahogy a békaképű boszorkányra gondolva elönti a düh, és egyenesen mellé rántja. Egy pillanat múlva már ott állt a vizsgáztatók előtti körben, s diadalmas arccal nyújtotta a nő felé a kért tárgyat.
- Köszönöm, Mr. Potter. A jövő évben nem egyszer láthatja majd még ezt a tollat - vigyorgott amaz gonoszul. A fiú legszívesebben megátkozta volna, ám ekkor észrevette, hogy már valaki más is bent van a teremben.
Egy vörösbarna, őszülő sörénnyel keretezett, szigorú arc nézett rá.
- Áh, Harry! - köszöntötte Scrimgeour atyai hangon - Eljöttél hát, hogy megszerezd a hivatalos hoppanálási engedélyt! Ez igen dicséretes, hadd jegyezzem meg. Őszintén szólva aggódtam, hogy a számodra kisorsolt, igen nehéz feladatot nem tudod megoldani, de el kell ismerjem, jelesre vizsgáztál! Örömmel adjuk hát ki az engedélyt, csupán annyit kérek, hogy ha már úgyis itt vagy, fáradj be hozzám egy teára és egy kis beszélgetésre!

- Négyszemközt? - kérdezte a fiú gyanakodva.
- Ott lenne még két újságíró is, akik régi barátaim - mosolygott joviálisan - De velük igazán nem kell foglalkoznod, ugyebár.
- Tehát még mindig a régi lemez, miniszter úr - Harry hangjából csak úgy sütött a düh és a gúny - Már nem egyszer mondtam, hogy nem leszek a Minisztérium szócsöve.
- Dumbledore meghalt, Potter - a miniszter hangja és arckifejezése egy pillanat alatt váltott szigorúra. - Nincs többé, aki megvédjen, nincs, aki eltussolja a kihágásaidat.
- Ő meghalhatott, de az eszméi még élnek, amíg csak van, aki hisz bennük. Nem támogatom magát, mert nem értek egyet a politikájával és pont.
- Rendben van, ostoba kölyök, te akartad - nézte őt Scrimgeour egyre haragosabban. - Ha így gondolod, akkor megbuktál. És meg fogsz a következő vizsgádon, és az az utánin is, mindaddig, amíg be nem adod a derekadat.
- Ha fölös papírmunkát akar az embereinek, csak tessék - intett körbe Harry dühösen, ám hangjában némi lenézés is csendült. - Mert én bizony hoppanálni fogok, ha kedvem tartja. Viszlát! - azzal odacsörtetett a zsupszkulcshoz, és megérintette.

Az Odúban már javában ünnepelték Ron sikeres vizsgáját, mikor a kertben halk pukkanás hallatszott, és megjelent az igencsak zaklatott Harry.
- Szóval sikerült - állapította meg Arthur mosolyogva.
- Mi a baj, Harry drágám? - kérdezte Mrs. Weasley. - Átmentél, nem?
- Francokat - mordult fel a fiú. - Az a banya Umbridge olyan feladatot adott, amit csak egy gyakorlott hoppanáló tud teljesíteni, aztán mikor mégis megcsináltam, bejött Scrimgeour, és megint szócsőnek akart használni.
- És te visszautasítottad - állapította meg Hermione.
- Vissza hát. Erre közölte, hogy megbuktam és mindaddig meg fogok, amíg alá nem rendelem magam a Minisztériumnak.
- Ugye erre nem azt válaszoltad, hogy akkor engedély nélkül fogsz közlekedni? - kérdezte Mr. Weasley rosszat sejtve.
- De. Felfordul a gyomrom ettől az egész színjátéktól, amit ezek csinálnak, én nem akarok benne részt venni.

- Harry, légy óvatos. Nagyon sokat árthatnak neked, ha feldühíted őket.
- Azon már túl vagyunk, Mr. Weasley - mosolyodott el a fiú keserűen. - Mellesleg azt hiszem, újabb kemény év vár a többiekre.
- Mert? - kérdezték a többiek kórusban. Fogalmuk sem volt, Harry miért tesz ilyen nyilvánvaló megállapítást, vagy ha tud valami újdonságot, akkor pontosan mi az. A fiú elmesélte, mit kellett a békaarcú boszorkánynak vennie és mit mondott utána.
- Ezt nem hagyhatjuk! - csattant fel Hermione. - Ha az a banya megint szabadon garázdálkodhat a Roxfortban, abból óriási bajok lesznek! Tetszik vagy sem, vissza kell mennünk! Ha más nem, este különleges engedményeket kérünk McGalagonytól!
- Szerintem várjuk meg, Galagonya mit szól még az egészhez - szólalt meg Ron. Ennyiben maradtak.

Este nyolc óra körül a kandallóban zöld lángok jelentek meg, s kilépett belőle McGalagony, majd sorban a többi Rend tag is. Harry boldogan üdvözölte rég nem látott ismerőseit, különösen Lupint és Tonksot. Miután mindenki elfoglalta helyét, Ginnyt pedig felküldték a szobájába, az igazgatónő végignézett a tagokon, s elkezdte mondandóját.
- Azért hívtam össze ma estére a Rendet, hogy megbeszéljük e három fiatal kérdését. Előttetek is ismert, hogy Albus még életében egy számomra is ismeretlen, de létfontosságú feladattal bízta meg őket, és kérte, hogy segítsük mindhármukat. Azt is említette, hogy valószínűleg nem térnek vissza az iskolába. Ez a része a dolgoknak még változhat - itt egy szigorú pillantást vetett Ronra, aki épp tiltakozni készült -, de egy biztos: a jelenleginél nagyobb biztonságban kell tudnunk a három fiatalt, mégis teret adni nekik, hogy teljesíthessék küldetésüket. Ezért úgy döntöttem, a nyár hátralevő részében tanítjuk őket, és - rövid hatásszünetet tartott - javaslom a felvételüket a Rendbe. - Általános felhördülés övezte az igazgatónő eme kijelentését.
- De hát még kiskorúak! - szólalt meg Lupin.
- Túl veszélyes! - ez Mrs. Weasley volt.
- Nem értek meg a felelősségre!
- Tapasztalatlanok!
- Inkább az iskolában a helyük!

- Elég! - állította le őket McGalagony - Mindebbe én is belegondoltam, és továbbra is állítom, hogy ez a legjobb megoldás. Meg nem akadályozhatjuk őket feladatukban - ez talán az egész varázsvilágot pusztulással fenyegetné -, viszont így jobban szemmel tarthatjuk az útjukat, és ők is bátrabban kérhetnek segítséget. Kérem, kézfeltartással jelezze, aki egyetért Harry Potter, Hermione Granger és Ron Weasley felvételével!
Rövidesen már majdnem az összes jelenlévő keze a magasban volt, kivéve Lupint és Mrs. Weasleyt. Harry apja barátjának tekintetét kereste, és könyörgően nézte, McGalagony pedig sürgető pillantást vetett Mollyra. Remus elgondolkodva nézett Harryre, majd tétován felemelte karját. Mrs. Weasley tovább tartotta magát, de az igazgatónő szúrós tekintetét ő sem állhatta sokáig.
- Tehát mindenki elfogadta a javaslatot. Harry, Hermione, Ron, üdvözlünk titeket a Főnix Rendjében! - mosolygott rájuk az igazgatónő.
- Köszönjük, McGalagony professzor! - felelték a fiatalok kórusban.
- Az iskolán kívül Minerva. A Rend tagok tegezik egymást, ez alól ti sem vagytok kivételek. A gyűlésnek vége, mindenki hazamehet! - kiáltotta, majd Harryékhez fordult - Veletek még beszédem van, kísérjetek el a Roxfortba!

A trió követte őt a zöld lángok közé, s hamarosan az igazgatói irodában találták magukat. A fekete hajú fiú nagy bosszúságára Dumbledore portréja épp aludt.
- Üljetek le. Sajnos rossz híreim vannak. Utánanéztem a törvénykönyvben, és nem hagyhatjátok el az iskolát, amíg le nem teszitek a RAVASZ vizsgáitokat. Ez egy új rendelkezés, alig hét hónapja hozta a Wizengamot. - Az igazgatónő arca bosszúságot tükrözött.
- Akkor néhány különleges engedményre lenne szük...
- Ne szakíts félbe, Ron! Mint arról Harry mai esete nyomán bizonyára értesültetek, az igazgatóváltással erősen gyengültek a Roxfort pozíciói. A miniszter csak úgy fogadta el a kinevezésemet, ha visszaengedem az iskolába Dolores Umbridge-et, mint Sötét Varázslatok Kivédése tanárt. És még örülhetünk, hogy főinspektori kinevezése nincs. De tartok tőle, hogy később még kaphat azt is.
A három fiatal egyszerre nyögött fel. Félelmük beigazolódni látszott.
- Nem akarlak kitenni titeket annak, hogy ez a banya kényére-kedvére bánjon veletek, ezért beszéltem Madam Marchbankssel, aki elvállalta, hogy szeptember első két hetében külön letehetitek nála a vizsgáitokat, ha addig felkészültök. Ezt követően elhagyhatjátok az iskolát, ha akarjátok.
- Köszönjük.
- És mi lesz a többiekkel? - kérdezte Harry - Ha Umbridge megint beszabadul a Roxfortba, ki fogja megtanítani a diákokat védekezni és legfőbbképpen ki fogja őket megvédeni attól a hárpiától?
- Hm… - gondolkodott el McGalagony - Adott egy jó ötletet, Mr. Potter...